Az asrami napokról írni nehéz, mert nem a szavak szintjén zajlott a lényeg. Azt, hogy melyik nap mit csináltunk, hova mentünk, nem tartom annyira fontosnak. Engem a lélekmunka érdekel.

Minden nagy beavatást és átalakulást nagy nehézségek előztek meg eddigi életem során, ez most is így történt.

Az utazás adta nagy kihívások alatt lényeges változást tapasztaltam magamon:

nem billent ki az elmém. Mindvégig a középpontban maradtam, tartósan, mely állapot azóta is tart. Az asramban rengeteg kihívás ért mindnyájunkat, mégis, az erős elmemezőnek hála, más megoldási stratégiákat tudtunk alkalmazni, mint a megszokott mintáink voltak.

A drámamentes, derűs elmeállapotot meg tudtuk őrizni többen is a csoportunkból, én úgy láttam, a nagy többség.

Amit a Szvámik technikáiról olvashattunk, megvalósult kis mértékben – mégis nagyon markánsan néhányunknál. Például a gondolatokkal való kapcsolat. Legelemibb szintjén, ha beszélni akartam valakivel, csak rágondoltam, és megjelent. Ez fordítva is működött, ha velem akart valaki beszélni, odamentem. Volt több, másjellegű tapasztalat is.

Bár a testemet nagyon igénybe vett a hőség és a sok kihívás, mégsem terített le. Fel tudtam állni, a bedagadt lábaimra is, a sajgó térdemmel is akadálytalanul jógáztam.

Az elmém meghaladta a test fájdalmait.

Keveset aludtam, mégis nagyon magas energiaszinten voltam, egész nap szolgálatban, amit eddig nem tudtam megvalósítani ilyen nagy létszámú táborban.

Az asrami napirendet végig követtem, a puját, a szertartásokat. előadásokat, mindent, fáradhatatlanul és örömmel. Nem éreztem egyszer sem, hogy telítődtem volna. Közben a tanítványok sok problémáját meghallgatni, kiszaladni a városba akár, gyógyszerekért, krémért, ruhákért, nem esett nehezemre. Visszaérve az asramba azonnal tudtam folytatni a programokat, nem mozdított ki semmi.

Mindig vannak nagyon destruktívan viselkedő tanítványok, néha látványos drámával, néha passzív agresszív módon igyekeznek magukra hívni a figyelmet.

Az elmúlt évben a jogos felindulást, az árulások, cserbenhagyások miatt érzett fájdalmat, haragot nagyon nehezen tudtam meghaladni.

Most ezzel sem volt semmi gond, harag nélkül tudtam a dolgokat mindig helyretenni, és tartani a szükséges kontrollt a csoport érdekében.

Nem egyedül ment.

Most tudtam teljesen átadni magam a felsőbb vezetésnek, nemcsak kis időre.

Teljes lett a hitem.

Szvámi Ritavánnal történt beszélgetésemben elmondtam végre a legfájóbb sérelmemet, aggodalmamat és fájdalmamat, és nagyon szép feloldást, puruscsaranát kaptam rá.

Életem első igazi gyónása és feloldozása történt, s nem ember által.

Onnantól fogva szárnyalt a lelkem, mázsás súlyok gördültek le.

Mivel szavakkal is elmondhattam mindent, teljes és tiszta jelenléttel tudtam létezni.

Hihetetlen erő ez!

Azóta is tart.

Itthon a megszokott destruktív emóciók persze jönnek, de az asrami tiszta szeretetenergia kihat és tart még mindig.

Tudom és teszem a dolgomat, teljesen a helyemen vagyok.

Az utolsó napunkon az tanítványaim átadtak egy könyvet, amibe beleírtak nekem az érzéseikről.

29 ember hasonló dolgokat élt át, mint én.

Ennél nagyobb ajándékot régen kaptam.

Velük valóban látjuk egymást, és érezve érezzük, azóta is.

Kapcsolatban vagyunk, a parampara által.

Munkámat SzvámiJi megáldotta. Folytatom!

A Kilenc istennő nyomában, 4. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.