A tisztítókúrában és az étkezésben már régóta magamra hallgatok, de valamiért ezt nem alkalmaztam az élet egyéb területein.

Nagyon szeretek hinni, és követni olyan embert, akit nagyra tartok. Minden tanácsát megfogadni, inni a szavait. Milyen jó is átadni a felelősséget másnak!

Az utóbbi évek tapasztalatai mutatták, hogy ennek az időnek vége, nagyon hamar, nem tart évekig, hogy más irányít engem.

Rájöttem, hogy nagyon okos emberek is tudnak butaságot mondani, mert nem minden területen szakember senki sem. Nem szabad minden tanácsot megfogadni!

Ha pedig alárendelem magam, az mindig visszaüt. Mert nem reális!

Ráadásul a naiv ember mindig préda. Kellő önismeret és önreflexió híján, amit önátadásnak gondoltam, a valóságban naivitás volt, és masszív alárendelődés. 

A sokadik óriási csalódás után elhatároztam, hogy ember többet ne álljon felettem.

Könnyebb ezt mondani, mint csinálni persze, és még most is belefutok jó kis megfelelni akarás játszmákba.

Ennek akartam a végére járni ebben a nagyböjtben.

Bízom magamban-lett a szankalpám, s mivel a puding próbája az evés, jöttek is a próbahelyzetek.

Kapóra jött, hogy a testem jelzéseit hamar észreveszem, így ezzel kezdtem a gyakorlást.

A testem azonnal szól, ha kilóg a lóláb!

Beszélgettem egy konfliktus helyzetben valakivel, egyszercsak az egész testem befeszült, pedig a szavak nyugodtak voltak! Gyomrom összeszorult. Megjegyzetem a mondatokat amire így reagáltam. A beszélgetés után szép nyugodtan végigpörgettem az eseményt, és ráéreztem arra, hogy mást mondott az ember, mint amit gondolt, és nem feltételezem, hogy szándékosan csapott be, inkább öntudatlanul. Így nem a harag, hanem az együttérzés keletkezett bennem. Hála a testemnek, aki szólt, hogy ne a szavaknak higgyek! Régen biztos megharagudtam volna, és értetlenségem miatt eltávolodtam volna a barátomtól.

Szóval, ha megvezetnek, kilóg a lóláb- és a testünk megbízható szeizmográf.

Érdemes rá figyelni.

Ráadásul megtanultam a jó fület használni egy beszélgetésben.

Ha beszélgetünk, és arra figyelek, mit mond rólam, az a rossz fül.

Ha arra, mi is történik éppen, ez a közepesen jó fül. Ha arra, mit akar igazából magáról mondani, a jó fül.

Ha tudom a jó fület használni, és bízom magamban, akkor nem tudnak megvezetni, sem pedig vezetni az emberek. Ez a szabadság. Kevesen bírják el.

Őszinte, igaz kapcsolatot teremteni saját magunkkal, az jó kezdet.

Egy próbát megér az önfigyelés.

A Hallgass magadra! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Elkötelezett és lelkes gyakorlója vagyok az organikus létezésnek, vagyis azt szeretem élni a belső és külső cselekvéseimben, aminek ideje van. Nemcsak az évszakok rendjében.

Az idő minősége is szupererőket mozgósít bizonyos fejlődés elősegítésére.

A régi korokban a közös ünnepekben összegyűlt sokadalom nagy erőket mozdított meg. Az, hogy elsüllyedtek ezek a szokások, szertartások vagy rítusok, lehet nagy kár, de lehet új kezdet is. A boldogságot keressük, ki ki tehetsége, lehetősége és tudása szerint. Időnként elfelejtjük, mi az igazi boldogság. Beszűkülünk, befagyunk télen. Eleinte jó a sok-sok kuckózás. Az „ezt megérdemlem” luxusa. Bősége.

De aztán néha valami elveszik!

A pompás karácsonyfa elenyészett. Mi maradt meg a karácsony üzenetéből?

Valami mély és fájó hiány jelenik meg.

Túlkényelmesedünk. Sok a kényeztető semmittevés. Vagy hirtelen darál vissza az élet? Meg kell találni azt, ami elveszett! Régen praktikusan ilyenkor voltak a lakodalmak, mert kevés volt a munka a földeken, és a disznóvágás bőségéből, gyorsan romló belsőségeiből hatalmas lakomát lehetett keríteni. Ebben a torkosságban és tobzódásban a szép ruha mögül előbújtak a rejtett vágyak is.

A maskara, az álarc rejtekében egy kis időre megélhetővé válik valami az árnyékból.

Basa, dzsinn, tündér, banya, pókember:

Milyen szupererőre vágyom igazán? Nyilván annak öltözöm be.

A korlátainkra rálátva időnként féktelen erővel lökjük azokat odébb, kontrollt vesztve igyekszünk tágulni, tágítani magunkat a végtelenbe.

Ki alkohollal, ki tudatmódosítással, „kicsekkolva” a testből, elfeledkezve a valóságról.

Olyan jó kirúgni a hámból és féktelenkedni!

Aztán elfogy az összes disznótoros, fánk, és eltelünk. Elfáradunk. Ez is megvolt. Megélhettünk elfelejtett, elfojtott késztetéseinket, ezért a nagyböjt rendeződési időszaka a frissességet hozza el.

Amikor torkig lakunk, jó lesz majd a böjt. Dönthetünk valami mellett. Majd! Nagyböjtben.

De most! Elő az álarcokkal! Elő a muzsikaszóval!

Ne szaladjunk annyira előre, most mulassunk, farsangoljunk!

Szeretettel ajánlom a Motiva együttes Tánc című dalát az otthoni vigalomhoz.

Ihaj csuhaj én beszéltem!

Dzsinn Tündi

A Ál arc bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.