„A nemragaszkodás jelentése: tiszta szeretet.” (Szvámi Ráma)

Az elengedés az egyik legtermészetesebb folyamat a világon: az elfogyasztott táplálékot is elengedjük, miután feldolgoztuk. Minden nap!

Az elengedés azonban több erőt és tudatosságot igényel, mint a ragaszkodás.

Az elengedetten áramló víz a legerősebb, a fém a leggyengébb elem.

A keménység, merevség a halált jelképezi, jusson eszedbe az időskori makacsság, vagy a csont meszesedése. A lágy, elengedő, rugalmas az életet szimbolizálja. A ősi írásokból kiderül, hogy minden, amihez ragaszkodunk, megakadályozza előrejutásunkat.

Az utunkon a legnagyobb akadályt az elért eredményeink jelentik!

Világunkban sok a kibillent rezgés. Sok a feszültség, a dráma, trauma és tragédia, ahol két dolog súrlódik egymáshoz. Ez a feszültség visszavezethető a megnyilvánult világ okára: minden mélyén ott van a kettősség párosa. Ezt a kettősséget egy örökkévaló és időtlen elv tartja össze a szeretet elve.

A szeretetet úgy is felfoghatjuk, mint egy puha réteget, ami összekapcsolja a kettősségeket.

Egy nőnek fontos szerepe van abban, hogy a táplálást, a kibillent egyensúly visszaállítását elindítsa, a kétségeket összeölelő puhaságot létrehozza. A nő dolga rendet teremteni és fenntartani az otthon melegét, táplálni a házi tűzhelyet. Ahogyan a tűzhelyet is időről időre alaposan ki kell tisztítani, úgy a saját belső világunkat is rendezni szükséges.

Február első heteiben még rakunk a tűzre jócskán, de már annak a nyugalmával, hogy hamarosan minden külső kozmikus erő segít majd újrarendeződni, mélyebb tartalmainkra rálátni.

Arra hívlak, vizsgáld meg alaposan, miben vagy most mértéktelen?

Akár rá is rakhatsz még egy lapáttal, lakj torkig ezzel-azzal.

Aztán figyeld meg a következményeit.

Van, ami megéri az árat, amit adunk érte. Csak lássuk, mi mennyit ér?

U.i.: Én a tudásal nem lakom jól soha, hat könyv van az ágy mellett. Karácsony óta mértéktelenül olvasok, sokszor éjjel egyig is. Sokba kerül, de megéri-még. Szédelgek kissé másnap, de majdcsak telítődöm már. Testi tünetek vannak már, de bírom. Huh, jó lesz a böjt, de most annyira jó a sok könyv.

Ölellek,

Tündi

A Mértéktelen elengedés bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Elkötelezett és lelkes gyakorlója vagyok az organikus létezésnek, vagyis azt szeretem élni a belső és külső cselekvéseimben, aminek ideje van. Nemcsak az évszakok rendjében.

Az idő minősége is szupererőket mozgósít bizonyos fejlődés elősegítésére.

A régi korokban a közös ünnepekben összegyűlt sokadalom nagy erőket mozdított meg. Az, hogy elsüllyedtek ezek a szokások, szertartások vagy rítusok, lehet nagy kár, de lehet új kezdet is. A boldogságot keressük, ki ki tehetsége, lehetősége és tudása szerint. Időnként elfelejtjük, mi az igazi boldogság. Beszűkülünk, befagyunk télen. Eleinte jó a sok-sok kuckózás. Az „ezt megérdemlem” luxusa. Bősége.

De aztán néha valami elveszik!

A pompás karácsonyfa elenyészett. Mi maradt meg a karácsony üzenetéből?

Valami mély és fájó hiány jelenik meg.

Túlkényelmesedünk. Sok a kényeztető semmittevés. Vagy hirtelen darál vissza az élet? Meg kell találni azt, ami elveszett! Régen praktikusan ilyenkor voltak a lakodalmak, mert kevés volt a munka a földeken, és a disznóvágás bőségéből, gyorsan romló belsőségeiből hatalmas lakomát lehetett keríteni. Ebben a torkosságban és tobzódásban a szép ruha mögül előbújtak a rejtett vágyak is.

A maskara, az álarc rejtekében egy kis időre megélhetővé válik valami az árnyékból.

Basa, dzsinn, tündér, banya, pókember:

Milyen szupererőre vágyom igazán? Nyilván annak öltözöm be.

A korlátainkra rálátva időnként féktelen erővel lökjük azokat odébb, kontrollt vesztve igyekszünk tágulni, tágítani magunkat a végtelenbe.

Ki alkohollal, ki tudatmódosítással, „kicsekkolva” a testből, elfeledkezve a valóságról.

Olyan jó kirúgni a hámból és féktelenkedni!

Aztán elfogy az összes disznótoros, fánk, és eltelünk. Elfáradunk. Ez is megvolt. Megélhettünk elfelejtett, elfojtott késztetéseinket, ezért a nagyböjt rendeződési időszaka a frissességet hozza el.

Amikor torkig lakunk, jó lesz majd a böjt. Dönthetünk valami mellett. Majd! Nagyböjtben.

De most! Elő az álarcokkal! Elő a muzsikaszóval!

Ne szaladjunk annyira előre, most mulassunk, farsangoljunk!

Szeretettel ajánlom a Motiva együttes Tánc című dalát az otthoni vigalomhoz.

Ihaj csuhaj én beszéltem!

Dzsinn Tündi

A Ál arc bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.