Most. Három hétig tudtam utazni a saját belső csendemben a nagyböjti gyakorlással, és most abba kell hagynom.

Szükségem lesz minden csepp erőmre a hétvégén.

Stabilitásomra és nyugalmamra, egy családtag támogatásáért, most el kell kezdenem enni újra.

Biztosan van, aki a víznapoktól csak erősödik, de én nem tartozom közéjük idén.

Nagyon gyenge és szédülős voltam, de megtehettem, itthon egyedül.

A becsvágyam és elhatározásom persze hajszolna tovább, de ma leültem velük kicsit beszélgetni.

Őszinte voltam, és meg tudtam őket győzni.

Eddig gyakran nem a prioritásban szereplő személyeket és életfeladatokat választottam, hanem a hivatást, vagy más embert, de ennek vége.

Nem szeretném a saját dharmámat elkerülni.

Nehezemre esett, de ma, a szent víznapon főztem egy jó ebédet magamnak és férjemnek, persze a coral kúrás alapelveket betartva. Reggeliztem is.

Érdekes módon szédülök, víznapi tüneteim vannak, nehéz az átállás.

Ragyogó fiam arca van előttem, akiért felajánlom ezt a döntést is.

Nálam a böjt egy régi rossz működés meghaladásává nemesedett.

Köszönöm, hogy erre ráláthattam.

Om Shanti

Tünde Kornhoffer

2026.03.11.

A Mikor elég a böjt? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Kimerül az emésztőtűz, ha sok a dolga, márpedig most a test melegen tartása extra kihívás a bennünk élő tűz elemnek, hiszen kint hideg van.

Segíthetjük a munkáját a jó tűznek az alábbi módszerekkel:

• MOZOGJ, sétálj sokat
• Főtt, friss ételek könnyen megemészthetőek-nyers étel nem ajánlott.
• Forró víz ivása (termoszba felforralt, 5 percig zubogtatott vizet önteni, minimum félóránként egy pár kortyot inni belőle)
• Gyömbértea ivása, sőt, lehet borogatni, vagy áztatni este a fázó részeket (egy ujjnyi gyömbért együtt forralunk 2 csésze vízzel, míg felére elforr, s ezzel borogatunk. Borogatás alá gheet kenjünk a bőrre, nehogy kicsípje)
• Alhasra ricinus olaj pakolás (menses alatt tilos bármit olajozni! Hasat jól bekenni ricinusolajjal, rá a törölközőt, és fél óra pihenés)
• Almakompót ( szegfűszeg, fahéj, gyömbér)
• Olajozás: fejet, talpat (meleg mandula vagy szezámolajjal, rá kendő vagy zokni, egy óra hosszat minimum, aztán lemosni)
• 7nyílás olajozása naponta: fejtető, fülek, orrnyílás, köldök, ánusz 1-1 cseppnyi olaj
• Májpakolás (meleg vízbe mártott törölközőt kicsavarni, rá a forró vizes palackot, pihenni-relaxálni fél órát vele, s fél órát nélküle is, lefekvés előtt ideális)
• Napüdvözletek ,agniszara, akuncsana praszarana
• Képen látható pávanamuktászana
• szuperételek pl a mandula (beáztatva 10 db, 5 db feketebiorssal, reggel héját lehúzni, s elrágni a borssal együtt, a jó tüzet ébreszti)
• nyugtató hatású datolyatej (1 bögre tejbe 6 db apritott datolya kurkuma, kardamom összeforralni, majd botmixerrel habosítani, kanalazva megenni)

Ajánljuk a videót a májpakolásról:

Hollywood Nyelvstúdió – Lefagysz, ha meg kell szólalni?

A Emésztő tűz fokozása bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A böjt, és egyéb tisztítókúrák alatt erőteljesebb szagok jelenhetnek meg, ahogy a méreganyagok kiválasztódnak. Íme az ősi tanács: „Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” Máté 6:17-18

Hogyan tedd?

• Semmiképpen nem szabad desodorral elfedni a rossz szagokat!
• Naponta többszöri hónaljmosdás jó szappannal.
• Zeodry hintőporral a hajlatokat jó ápolni
• Ha a vizelet erősebben sárga és bűzös igyál több meleg vizet

Illatok-természetesen!

A vata típusnak, aki könnyű és száraz, jó választás a testesebb illat:

• rózsa (320 HZ a frekvenciája!)
• fahéj
• tömjén
• szerencsendió
• frangipáni
• levendula

A pitta dósának, aki tüzes és robbanékony, a hűtő és csillapító hatású illatok:

• szantál
• menta
• narancs
• rózsa
• lime, citrom

A kapha dósának, aki nehéz és sok a vizesedés, pangás, serkentő illat:

• zsálya
• mirha
• eukaliptusz
• geránium
• fúszerolajak

Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.

Máté 6:16

Forrás: Baktai Ádám, és a Biblia

A Illatok a böjtben – s azon túl bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nem ismerem Hessét, csak néha láttam az oldalán megjelenő írásokat. Tavaly például azt, amit a tavalyi 42 napos kúra végén írtak a követői. Lenyűgözött, hogy több száz ember micsoda kitartást és gyakorlást végzett: hát még a tapasztalatok! Energikusak, lelkesek voltak a kúra végén a gyakorlók, és akinek túlsúlya volt, karcsúbb lett.

Aki ennyi embert tud jó irányba állítani, az engem is érdekel. Az nem tetszett akkor ugyan, hogy nem veszi figyelembe az egyéni testtípusokat, de kihangsúlyozta, hogy egyéni felelősség a kúra.

Rám is rámfért egész konkrét útmutatás. mert a nagy és általános irányelvek betartása sokkal nehezebb. Kezdve a Mértékletességgel 😊

2025.02.20.án halt meg szeretett Keresztanyám, akit az utolsó napig tudtam jelenlétemmel kísérni, s ez nagyon megviselt testileg és lelkileg egyaránt, hiába látom, milyen jó helyen van, fájt látni a szenvedését. A halála óráit itthon töltöttem rettenetes testi fájdalmak között, sokat hánytam.

A halála másnapján 10 napra elutaztunk a férjemmel, egyfajta regenerációra, messzire. Abban az országban a bio természetes. Rákaptam a bio avokádókrémre, más nem is igen tudtam enni, aztán egyszercsak találtunk egy pici indiai éttermet, ahol a napi menü visszahozott a testembe és életembe.

Hazajöttünk.

Iszonyatos nehéznek éreztem magam. Ráálltam a mérlegre, ami 79 kg-ot mutatott. Elszörnyedtem: ezt meg hogy, pár hete 75 kg voltam.

Jó, tudom, hogy ilyen nagy stresszben a test földel (volt, hogy a kórházból hazajövet szalonnát ettem, férjem csak nézett döbbenten, ilyet se látott jó ideje) — no de ennyire. Túl sok. A sokkból felocsúdva a telefonom éppen feldobta Hesse kúráját, és azonnal döntöttem, kezdem, holnaptól. Megnéztem a naptáramat, és a víznapokat, s láttam, hogy bírható lesz.

És elkezdtem, Krisztivel, akivel előző nap éppen megállapodtunk, hogy a Steinberger 5 napos léböjtjét végezzük, meg is vettük a csomagot.

Kriszti is úgy döntött, hogy Hesse kúra a nyerő, és együtt, egymást támogatva lendültünk bele a kúrába.

Forrás: Hessesun fb oldal, utolsó letöltés 2025.04.21.

Az első hét

MIÉRT is akarom ezt? Volt az első, amit mérlegeltem.

Okaim:

• Elnehezedtem
• Fájdogál a boka és a térdízület
• Reggel a szarvangászana csak 10 hintagyakorlás után sikerül-ha egyáltalán
• A fotók és BMI index alapján túlsúlyos lettem
• Aztán múltkor Timi egy ártatlan elszólása: de hát a Tündié se egy jógatest, mégis milyen ügyesen jógázik — jajj, gondoltam, azért ez nem jó cégér, hiába a jóga a szamádit (igaz természetemmel való egységet) célozza, de ép testben ép a lélek
• Érzelmileg sokszor vagyok szomorú, sokat félek a jövőtől
• Sokszor vagyok haragos-bár egyre ritkábban vétkezem ezáltal 😊
• Nehezen mozdulok

Hát, ennyi bőven elég ok!

Ott volt a táblázat, fogtam. és a naptáramba szépen beírtam melyik nap mit eszem majd, mind a 42 napra. Miután a kamrám dugig van nyáron eltett cukormentes gyümölcsbefőttekkel, és sok sült zöldséggel, paradicsomlével, csak a bio barnarizst kellett beszereznem, a friss dolgok mellett. A zöldségek a Nemes biogazdától érkeznek, kéthetente egy kis ládával, mindig az aktuálisan termő magyar zöldségekkel, ez megfelelő alap a kúrára.

Lemértem magam centivel-ez is elkeserített. most a combom akkora, mint a derekam volt anno.

Na, elég az önsajnálatból, ideje tenni.

Kitaláltam, hogy megosztom minden napomat, mert mások előtt csak nem égek be azzal, hogy megszegem a kúrát, és nekivágtam.

Első napokban szomorúan nézegettem az eleséget, de aztán nekiálltam annak örülni, hogy ehetek egyáltalán.

Éveken át (kb. 22 éven keresztül, amikor éppen nem szoptattam, vagy voltam várandós) 7-14 napos vízböjtöket tartottam ugyanis a nagyböjtben, na ahhoz képest ez a luxuskúra.

De a hatásai megleptek.

Ugyanazt éreztem azon napokon is mikor ettem, mint a vízböjt napján:

A méregtelenítés egyértelmű jelei

• tompaság
• fejfájás
• szédelgés
• gyengeség
• rosszkedv
• düh
• éhség
• letargia

és még folytathatnám, de minek is, ennyi bőven elég.

Tudván tudtam, hogy ezek a méreg felszabadulásának egyértelmű jelei, és inkább kint legyen a méreg, mint bent! Ilyenkor, a test jelzései segítenek azonnal megállni és intézkedni.

Mit tettem:

• ittam egy jó pohár meleg mézes citromos limonádét (ez nekem a megmentőm)
• relaxáltam,
• japáztam
• imagináltam a májra, belekre
• beöntést adtam magamnak
• sétálni mentem a kutyával
• takarítottam
• elvonultam a csendembe
• hamar elaludtam
• májpakolást adtam
• elszopogattam kis kanál 100% szilvalekvárt vagy mézet

És vártam, hogy elmúljon.

Elmúlt.

Második, harmadik hét

Megindult a testsúly csökkenése látható és hatalmas lendülettel. Négy kiló az első héten: nyilván mind víz, de akkora felszabadulást hozott!

Lett lendületem, vidámságom, nagyon energikus lettem hirtelen.

Nagyon sokat jógáztam, szauna, hideg vizes zuhany perceken át, közben hangosan dalolva persze, máshogy nem is bírható 😊

Sok sok olajos testmasszázs.

Méz, coral mine-os víz, séta, virágok gyűjtése.

Alig vártam, hogy mehessek hatalmas biokertünkbe a hétvégén drága jó Urammal.

Laza és örömteli voltam, imádva a vasárnapi énünnepeket, nőtt az önbizalmam bőven.

No, így jött el a negyedik hét

MÉLYrepülés

A semmiből tört elő a mély szomorúság. Senkire nem voltam kíváncsi, magamra sem. Üresség húzott be, teljes szétesés. Hirtelen majd meghaltam egy jó kávéért (kb 33 napnyi kávémentesség után). Ittam, de nem esett jól. A csülök …. elrágtam egy jó falatot, aztán kiköptem. Legszívesebben mind felfaltam volna. A mélységem fenevada mutatta magát, szóval hatalmas erő kellett a fegyelmezéshez. Néha kilengtem, de nem nagyon, és vasszigorral fogtam vissza magam. A testsúlyom stagnált, egy csúfondáros kis hang kísértett:

minek ez a sok önkínzás, úgyis visszahízol és szétesel megint, minek gyötröd magad, nem vagy normális.

Erő kellett leülni meditálni, folyton felpattantam, de visszaültettem magam, míg egyszercsak újra látni kezdtem.

A valóságot.

Felemelkedés

A valóság az, hogy a megtorpanás mindig törvényszerű, mielőtt jön a nagy emelkedés. Neki kell futni, dobbantani, itt nem elaludni vagy feladni.

Megtettem.

Tahiban még egy kenyérlángos és fehér csoki kísértése győzött, de a másnapi víznap már gördülékeny volt.

És azonnal leolvadt még egy kiló zsírba csomagolt félelem és düh, és most már azt sem kell cipelnem.

Könnyű és boldog vagyok, van erőm a folytatáshoz.

Következik a felépítő és stabilizáló kúra!

Vesztettem

• elképzeléseket
• hiedelmeket
• szokásmintákat
• kilókat és centiket
• túlsúlyt és tekintélyes külsőt
• kishitűséget
• lustaságot
• jó pár adag sütit és kávét
• több kilónyi tésztát és kenyeret

Nyertem

• normalitást
• könnyedséget
• energiát
• lendületet
• önbecsülést
• boldogságot
• kapcsolatok mélyülését
• új barátokat és szövetségeseket
• több kiló friss zöldség gyümölcs adta életerőt
• új szokásokat
• felfedezéseket
• önismeretet
• önszeretetet
• békét és nyugalmat

Soroksár, 2025. 04. 21.

Kornhoffer Tünde

A 42 napos tisztítókúra Tóth Heidi Hesse útmutatásai szerint bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Hatalmas erő húz vissza Rishikeshbe.

Miért nem nyughatom, miért kerekedek fel az indiai asramba utazni – most már hetedik alkalommal, és gyűjtök magam köré lelkes, tudni és cselekedni vágyó tanítványokat?

Megmagyarázhatatlan. Én ugyanis nem szeretek utazni. Olvasni szeretek, tengerben lebegni, és jó csapatban lenni, jógázni.

A karma asztrológus mondta nemrég, hogy a képletemben még rengeteg utazást lát, ami mind az elmélyülésről szól. Valahol megnyugtatott, hogy akkor tényleg jól érzem.

Kihívások által növekszem

• Óriási feszültség az indiai utazásra való felkészülés. Oktatóként a biztonságos gyakorlás alapjait át kell adnom, hogy az asramban már ne a testre kelljen fókuszálni.
• Nagyon rugalmasnak kell lennem, a felmerülő problémákat megoldani-mind itthon nálam, mind az utazás során felmerülőt. Mindig van nagyon erős kihívás. Az tény, hogy mindig van oka is. Gyakorolhatom a középpontban maradást!
• Mindig nagy izgalom, hogyan kerekedik egy csapat idegenből egy jó csoport. Ennek módszertanáról egyre többet olvasgatok is. Jólesik, hogy igazolja a tapasztalatomat, és ad újabb megfigyelnivalót az emberi lélekről, Utóbb az Erikson által írt könyvet olvastam, az energiavámpírokról, ami nagyon hasznos volt.
• Az asrami energiák bámulatosak. Mint egy fantasyban, úgy érzem kint magam. Különleges képességek kezdenek működni, testben és elmében egyaránt.
• Mindig gyors az átalakulás- rálátás és megoldás, cselekvés gyorsított tempóban segít jobb emberré válni.
• Elképesztő látni a társaimon az átalakulást. Az arcuk kisimul, mozgásuk lelassul, szívünk kinyílik.
• Sok új szempontot kapok, és nagyon elmélyül az itthoni gyakorlásom, nagy az inspiráció és az energiacsomag.

Minden évben hosszan mérlegelem, el tudok-e indulni.

Most elindulunk, 2024.11.06-tól 23-ig újra a szent térben leszünk, közvetlenül a Guru lábainál.

Izgulok. Készülök.

2025. 01. 25.

Kornhoffer Tünde

A Az asrami mágneses erőről bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A szerepeket kiosztva vagy felolvasni, vagy eljátszani a történetet nagyon méltó lehet!

NARRÁTOR: Csaknem 2000 évvel ezelőtt, Palesztina nevű keleti országban, Názáret falujában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, hogy hamarosan kérője is akadt. Egy József nevű dolgos ácsmester, aki aztán el is jegyezte őt. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott. Mária egyedül imádkozott kis házában, amikor Gábriel arkangyal váratlanul megjelent előtte.

GÁBRIEL: Üdvözlégy Mária! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és telve vagy te kegyelemmel.

NARRÁTOR: Mária igen meglepődött és megijedt. De az angyal megnyugtatta és nagy örömhírt mondott neki.

GÁBRIEL: Ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel: Fiad fog születni, akit majd Jézusnak nevezel. Hatalmas lesz Ő, és a Magasságos fiának fogják hívni.

MÁRIA: Hogyan születhetne nekem gyermekem, hiszen nincs is férjem.

GÁBRIEL: Leszáll Rád a Szentlélek, és elborít a Magasságbelinek ereje. Szent Gyermeked azért az Isten Fia lesz. Idős rokonod Erzsébet szintén gyermeket vár, Istennél semmi sem lehetetlen.

MÁRIA: Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.

NARRÁTOR: Amikor Mária várandós lett a Szentlélektől, József el akarta bocsátani, hogy ne essék gyalázatba, mert Mária még nem volt akkor a felesége, miután József ezt magában elgondolta megjelent álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá:

GÁBRIEL: József, Dávid utóda ne félj magadhoz venni Máriát. Vedd feleségül! Ő a Szentlélektől fogant meg, és fiút szül. Te pedig nevezd el a gyermeket Jézusnak, azaz Megváltónak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

NARRÁTOR: József felébredt álmából és úgy tett, ahogyan az Úr angyala megparancsolta neki, és feleségül vette Máriát. Néhány hónappal később Augusztus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, amelyből családja származott. Máriának és Józsefnek is Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába kellett utaznia.

JÓZSEF: Mária, kérlek csomagolj, mert nagy útra kell indulnunk.

MÁRIA: Hová?

JÓZSEF: Betlehembe! Mert az a parancs, hogy mindenkinek a szülővárosába kell mennie, ugyanis megszámláltat minket a római császár, és ezért kell nekünk Betlehembe menünk.

MÁRIA: De hát … Ilyen állapotban, hogy indulhatok útnak. Tudod, hogy hamarosan megszületik gyermekem.

JÓZSEF: Nem gondoskodott rólunk eddig is Gábriel angyal? Az ő dolga, hogy vigyázzon ránk ezután is.

NARRÁTOR: Mária erre nem tudott mit felelni. Szépen összecsomagoltak és útnak eredtek. Négynapi fárasztó utazás után, így érkeztek meg késő este Betlehembe.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek adjatok szállást!

GAZDA: Sajnos az én házam megtelt, nem tudok segíteni rajtatok, próbálkozzatok máshol.

NARRÁTOR: Tovább mennek.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek szállást kérnénk. Feleségem gyermeket vár, utolsó napjaiban jár, ezért nem hálhatunk a szabad ég alatt.

SZÁLLÁSADÓ: Mi is szűkében vagyunk a helynek – ha benéztek az ablakon, láthatjátok már kiterítettük az ágyat a földre, lefeküdtünk, ki sem lehet nyitni az ajtót.

JÓZSEF: Elkergettek bennünket?

SZÁLLÁSADÓ: Nem vagyunk szívtelenek szegény vándor! ha nem szégyelltek bemenni az istállóba és meghálni a szalmán az állatok között, ott megpihenhettek.

JÓZSEF: Dehogy szégyellünk! Az állatok között jó meleg van, és bizony egy újszülöttnek melegre van szüksége.

NARRÁTOR: Mivel vendégfogadó-háznál nem jutott nekik hely a várostól 500 lépésre egy istállóban szálltak meg. Az istálló körüli mezőn nyájukat őrizvén pásztorok éjszakáztak. Egész Júdeára sűrű sötétség borult. Ekkor hirtelen mintha villám csapott volna le kivilágosodott előttük a táj és megjelent nekik az Úr angyala, Gábriel.

GÁBRIEL: Ne féljetek, mert nagy örömhírt mondok nektek: megszületett a gyermek!

PÁSZTOROK MIND: Kicsoda született meg?

GÁBRIEL: A Gyermek, a mi Üdvözítőnk. Aki, ha felnő az egész népnek öröme lészen. Menjetek Betlehem városába, egy istállóban bepólyált csecsemőt találtok jászolban szundikálva, Ő az Üdvözítő. Erre menjetek!

1. PÁSZTOR: Mi tévők legyünk?

2. PÁSZTOR: Induljunk útnak Betlehembe, keressük meg a Messiást!

3. PÁSZTOR: Rajta föl! Ne várakozzunk, induljunk el rögvest a sötét éjszakában, a csillag vezet majd bennünket.

NARRÁTOR: A pásztorok miután megérkeztek Betlehembe üdvözlik a Messiást.

PÁSZTOROK MIND: Három pásztor vígan szól! Vígan szól! Kitekint a jászolból! Jászolból! Boldogasszony egyszülött, Szent Fia, Üdvözlégy Szűz Mária!

1.PÁSZTOR: Üdvözlégy Te Tisztaságos! Megismerlek Szent Fiaddal! Szelídséged, mosolygásod a szívünkbe mi bezárjuk.

2.PÁSZTOR: Üdvözlégy Nagy Boldogasszony! Koronásan tündökölve. Drága édes Üdvözítőnk, ahogy az angyal jövendölte úgy jöttél el közénk a földre.

3.PÁSZTOR: Jézuskának vaj mit adjak nevezetes ajándékul?! Fogjad pásztor-tilinkómat magam nyestem bodza-héjbul.

MÁRIA: Jó pásztorok, minden népek köszönöm! Még egyszer köszönöm! Máskor is jönnétek: szent öröm! Nagy öröm! Minden esztendőnek meglegyen csillaga Mennyből szól az ének, száll az Úr angyala. Közbenjárok Nála s kérem bő áldását. Pásztorokra, s mindnyájatokra. Köszönjük kedves ajándékotokat, jó pásztorok.

NARRÁTOR: Eközben napkelet felől három király: Gáspár elől, aztán Menyhért, s Boldizsár valamilyen jelre vár.

GÁSPÁR: Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesszük,

            megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk.

MENYHÉRT: Csillag ragyog égi réten az legyen az én vezérem.

                Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál.

GÁSPÁR:

Nézzétek társaim, talán már itt vagyunk?

E hely fölött megállt vezérlő csillagunk.

MENYHÉRT:

Az ám, de itt nincs más, csak egy istálló,

Királyhoz ez a hely, semmiképp sem való.

Boldizsár:

És az istállóban egy kisgyermek van csak.

Akit édesanyja karjában ringat.

GÁSPÁR:

Igaz, kisgyermek csak, de én hiszen, tudom,

Nem hiába jöttünk, hosszú nehéz úton.

Megtaláltuk végre, aki után vágytunk.

Ez a kicsiny gyermek, a mi nagy királyunk.

NARRÁTOR: Hirtelen kopogtatnak, a királyok már itt vannak.

MÁRIA: Kik vagytok? Mit kerestek itt?

BOLDIZSÁR: A Napkeleti bölcsek vagyunk.

GÁSPÁR: A Megváltót keressük.

MENYHÉRT:

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

Gyalog jöttünk, mert siettünk,

Kis juhocska mondta-biztos

Itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem.

GÁSPÁR:

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél,

Szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

BOLDIZSÁR:

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

Fényes csizmánk is megrogyott,

Hoztunk aranyat hat marékkal,

Tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecsen király.

NARRÁTOR:

Irul-pirul Mária, Mária,

Boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

Alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

MÁRIA: Kedves három királyok, Jóéjszakát kívánok!

JÓZSEF: Köszönjük, pihenjetek meg nálunk, jó királyok!

NARRÁTOR:

A jászolt mind körbeveszik,

Kis Jézuskát ünnepelik.

Csillag ragyog égi réten,

S a jászolban fekszik szépen,

Rongypólyával betakarva,

Az újszülött kis Jézuska.

PÁSZTOROK: Kicsi Jézus ég virága!Ó hozz áldást a világra! 

KIRÁLYOK: Harang zúgjon, ének zengjen, Amit kérünk teljesedjen!

MÁRIA ÉS JÓZSEF: Könny ne hulljon, seb ne fájjon, Minden házba öröm szálljon!

MINDENKI: Legyen boldog szent karácsony!

Forrás: Tóth Boglárka

A Pásztorjáték- Betlehem bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nem volt nehéz ezt elhatározni, mert többnapos tanítás után szomjazza testem lelkem a csendet. A sok aktivitás után a passzív jelenlétet, a „Szent szöszmötölést” idehaza.

Mit jelent ez konkrétan?

Nem azt, hogy meg sem szólalok, bár tegnap 4 óra hosszat csendben maradtam, akkor jött csak meg nagybátyám a sütőt javítani.

Addig elvégeztem a jógikus nagytakarítás csomagomat:

• kundzsal kríja (jógikus gyomormosás)
• szauna és hideg vizes merülés
• tüskematracon 45 perces belső utazás
• alapos és teljes meleg olajos testmasszázs

Ez a csomag nagyon bevált, évek óta gyakorlom, régebben hetente, most kéthetente.

A legnehezebb a csendben nem nyúlni a telefonhoz, és lemondani a hírekről, a közösségről.

Átmeneti megoldásként előadást hallgattam, ami nagyon aktuális volt, és nagyon tetszett. Utána mély csend, nekiálltam ebédet készíteni.

KÁR VOLT.

Eléggé érdekes lett, no nem baj megettem a brokkolilevest répával és borsóval.

Viszont kisfiamnak az erős illat (volt benne asafoetida jócskán) úgy elvette az étvágyát, hogy rohant fel a szobájába, étvágytalanul.

Még visszaszólt, hogy akkor most megeszi az uzsonnáját, ne fáradjak újabb ebéddel.

Bűntudatosan vittem fel a szobájába 3 pucolt mandarint.

Földbe gyökerezett a lábam.

A számítógépén egy komoly személyiségtesztet töltött ki éppen, mert kíváncsi, változott-e az eredménye a múltkorihoz képest, amit bátyja inspirálására töltött ki.

Néhány kérdést átbeszéltünk, hu de jó volt!

Utána csend.

A telefon nem pityegett, mert lehalkítottam, de láttam, hogy jönnek a kérdések sorban.

Ellenálltam a vágynak, hogy fontos legyek gyorsan. Majd holnap válaszolok.

Békésen pakolgattam, boldogan, csendesen.

Este átballagtunk keresztlányomhoz névnapot köszönteni, ahol elújságoltam, Gyuri tesztírását (némileg büszkén) s ekkor kiderült, hogy minden jelenlevő ifjú pontosan tudja a saját személyiségtípusát, kódját stb.

Amitől meglehetősen jól éreztem magam

Ilyen ifjakkal a jövőnk fényes!

Csendem folytatom, de keressetek bátran, már nem csak gondolatban válaszolok majd 😊

Om shanti

Tündi

A Csendben maradok! itthon. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az asrami napokról írni nehéz, mert nem a szavak szintjén zajlott a lényeg. Azt, hogy melyik nap mit csináltunk, hova mentünk, nem tartom annyira fontosnak. Engem a lélekmunka érdekel.

Minden nagy beavatást és átalakulást nagy nehézségek előztek meg eddigi életem során, ez most is így történt.

Az utazás adta nagy kihívások alatt lényeges változást tapasztaltam magamon:

nem billent ki az elmém. Mindvégig a középpontban maradtam, tartósan, mely állapot azóta is tart. Az asramban rengeteg kihívás ért mindnyájunkat, mégis, az erős elmemezőnek hála, más megoldási stratégiákat tudtunk alkalmazni, mint a megszokott mintáink voltak.

A drámamentes, derűs elmeállapotot meg tudtuk őrizni többen is a csoportunkból, én úgy láttam, a nagy többség.

Amit a Szvámik technikáiról olvashattunk, megvalósult kis mértékben – mégis nagyon markánsan néhányunknál. Például a gondolatokkal való kapcsolat. Legelemibb szintjén, ha beszélni akartam valakivel, csak rágondoltam, és megjelent. Ez fordítva is működött, ha velem akart valaki beszélni, odamentem. Volt több, másjellegű tapasztalat is.

Bár a testemet nagyon igénybe vett a hőség és a sok kihívás, mégsem terített le. Fel tudtam állni, a bedagadt lábaimra is, a sajgó térdemmel is akadálytalanul jógáztam.

Az elmém meghaladta a test fájdalmait.

Keveset aludtam, mégis nagyon magas energiaszinten voltam, egész nap szolgálatban, amit eddig nem tudtam megvalósítani ilyen nagy létszámú táborban.

Az asrami napirendet végig követtem, a puját, a szertartásokat. előadásokat, mindent, fáradhatatlanul és örömmel. Nem éreztem egyszer sem, hogy telítődtem volna. Közben a tanítványok sok problémáját meghallgatni, kiszaladni a városba akár, gyógyszerekért, krémért, ruhákért, nem esett nehezemre. Visszaérve az asramba azonnal tudtam folytatni a programokat, nem mozdított ki semmi.

Mindig vannak nagyon destruktívan viselkedő tanítványok, néha látványos drámával, néha passzív agresszív módon igyekeznek magukra hívni a figyelmet.

Az elmúlt évben a jogos felindulást, az árulások, cserbenhagyások miatt érzett fájdalmat, haragot nagyon nehezen tudtam meghaladni.

Most ezzel sem volt semmi gond, harag nélkül tudtam a dolgokat mindig helyretenni, és tartani a szükséges kontrollt a csoport érdekében.

Nem egyedül ment.

Most tudtam teljesen átadni magam a felsőbb vezetésnek, nemcsak kis időre.

Teljes lett a hitem.

Szvámi Ritavánnal történt beszélgetésemben elmondtam végre a legfájóbb sérelmemet, aggodalmamat és fájdalmamat, és nagyon szép feloldást, puruscsaranát kaptam rá.

Életem első igazi gyónása és feloldozása történt, s nem ember által.

Onnantól fogva szárnyalt a lelkem, mázsás súlyok gördültek le.

Mivel szavakkal is elmondhattam mindent, teljes és tiszta jelenléttel tudtam létezni.

Hihetetlen erő ez!

Azóta is tart.

Itthon a megszokott destruktív emóciók persze jönnek, de az asrami tiszta szeretetenergia kihat és tart még mindig.

Tudom és teszem a dolgomat, teljesen a helyemen vagyok.

Az utolsó napunkon az tanítványaim átadtak egy könyvet, amibe beleírtak nekem az érzéseikről.

29 ember hasonló dolgokat élt át, mint én.

Ennél nagyobb ajándékot régen kaptam.

Velük valóban látjuk egymást, és érezve érezzük, azóta is.

Kapcsolatban vagyunk, a parampara által.

Munkámat SzvámiJi megáldotta. Folytatom!

A Kilenc istennő nyomában, 4. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Elindult a busz, a ventilátor és a légkondi is, amit sajnos csak akkor tudatosítottunk, mikor három órányi zötyögés után megálltunk, és csonttá fagyva másztunk le róla.

Ugyanis az első kanyarnál bealudtunk a legtöbben, hiszen sötét volt már, és nagyon fáradtak voltunk.

Leszálltunk a buszról, sokkoló volt a 35 fokos párás éjszaka, mellbevágott a hőség rendesen,

15 perc, mondta a sofőr, gyorsan elmentünk a mosdóba, én meg vettem mangó üdítőt mindenkinek.

Ott is voltunk mind, 15 perc múlva, csak a sofőrök nem voltak sehol, persze, ebédelnek, ez a szokás, beültek valahova, hiába van éjszaka. 50 perc múlva kerültek elő, elégedetten, mi szótlanul másztunk vissza, és húztunk magunkra minden ruhát, ami nálunk volt, mert a kapcsold le a légkondit valahogy nem értették meg. A villanyt kapcsolták le.

Hát, az se rossz. Próbáltunk aludni, de az már nem ment. Én imádkoztam és japáztam felváltva a csoportunkért.

Éjjel 1 kor érkeztünk meg. Nagyot dobbant szívem, mikor kinyílt a nagykapu, pár órája még, Isztambulban nem is reméltem, hogy ide érünk.

Annyira el volt gémberedve a lábam, hogy mikor leszálltam a buszról, térdre zuhantam, ami nem tett jót persze a tele hólyagomnak sem – hát végülis alázat gyakorlása remek belépő volt. Siralmas állapotban voltam, voltunk.

Megkaptuk a kulcsokat, Surander cipelte a csapat bőröndjeit, én elhúzgáltam a magamét, a 12-es házikóba, Andival.

Sokkoló fülledt meleg volt bent. Hiába tártuk ki az ablakot, a fém szúnyogháló semmi hűvöset se engedett be. Szakadt rólam a víz, Andi is sóhajtozott rendesen, hogy tavaly ez nem volt.

Mindig az jön, ami még nem volt, mondtam jobb híján. Hát, megoldjuk ezt is valahogy. Éjjel kettőre kipakoltam, zuhany után be az ágyba, egy rövid mély álom után frissen ébredtem, öt órakor, és indult az asrami élet. Ima és gyakorlás, közben felváltva mentünk fel az office-hoz, ránézni a telefonra, a többiekkel mi van. Szerencsére Gábor élő egyenesben közvetített, mert a családjával sokat írtak egymásnak. Mikor megtudtam, hogy végre megvan a járatuk, elintéztem az asram által ajánlott transzfer taxikat is nekik valamikor már napközben.

Erika küldött pár fotót, egy kupacban ülnek, mint a kiscicák, és mosolyognak a drágáim, imádtam érte, lazán rátoltam egy lájkot, és szaladtam tovább, mi van az itteni csoporttal.

Szinte mind megfáztunk. Kimentem a reggeli után Patandzsalihoz velük, és kértünk mindenféle gyógyírt a vizes lábakra, rekedt torokra, fájó fejre, felpakoltunk rendesen.

Itt mindig nagy feltöltődést rendezek, vettem is egy liter aloe gélt inni, meg chawanpras vitaminlekvárt, ettem nagykanállal, leöblítve aloéval, hamar meggyógyultam tőle.

Kótyagosan jelentkeztem Rabindra Jinél, hogy itt vagyunk végre, megyünk a pujára, de ránk nézett és azt kérte, tegyük rendbe az istennő templomát, a testünket.

Tettük. Mostunk, pakoltunk, jógáztunk, és ebéd után bementünk a közeli boltba jóga ruhákat venni, mert a kegyetlen és párás hőségre nem voltunk felkészülve. Itt fedett ruha kell, akármilyen meleg van. Az indiai ruhák kiváló anyaga nagyon alkalmas a gyakorlásra. Találtam magamnak egy olyan alkalmi ruhát is, amiben a 25 éves házassági évfordulónkon leszek, nagyon meglepődtem, mik vannak. Persze, a halál árnyékában felértékelődnek a kapcsolatok és az ünnepek is, megvettem azonnal.

Találtunk egy élelmiszerboltot is, vettünk még arckrémet, naptejet, és irány vissza az asramba.

Közben Gábor nyugtatott, mindenki jól van, és a lányok Dubajban megtalálták a Victoria Secretet, megkönnyebbültem.

Megérkezett közben a 2 lány, megtalálták a taxijukra szánt rúpiát, amit cselesen a száradó zoknimba rejtettem – később kiderült, nem ők, hanem az asramiak szedték ki a zokniból a pénzt, nem is értem, hogy magyarázták el nekik ezt. 😊Ők nagyon fáradtak voltak, azonnal mentek a szobájukba pihenni. Mi is hajat mostunk és irány az ágy, előtte gondosan leírtam a spiri naplómba, hogy többet ide nem jövök. Aztán mélylazítottam, alaposan bekenve a lábam, ami teljesen vizes, merev és fájdalmas volt. Vacsora után jött az első előadás, Shailaputri istennőről szólt, de mintha rólunk beszélt volna RabindraJi.

A hegyek lánya

A belső útról szól a navaratri, elsőként az eltökéltség próbatétele várja a keresőt. A szív félig nyitott lótuszként nyílni kezd, és minden lehetségessé válik.

Az a feladat, hogy figyeljük meg hogyan és mennyit beszélünk, mit mondunk, mennyit tudunk csendben lenni. Ezt volt időnk az elmúlt napokban alaposan figyelni, nem mondom, mi már előre dolgoztunk rendesen.

Ha kérdésed van, befelé figyelj– na, ez is így történt, mindig magamra kellett hallgatni a káoszban. Magadban keresd a választ! Maradj nyitott és befogadó. Az elméd legyen stabil.

Szóról szóra megtörtént velünk mindez. nem is volt más opció.

A lényeg, hogy stabilak maradjunk, sziklaszilárdak és rendíthetetlenek, a helyzetből adódott. Én legalábbis nem morgolódtam egy picit se, gondolatban se, csak tettem, amit kellett. Haragos sem voltam, és csak a pillanatban maradtam. Az Istennő megtisztelt a jelenlétével – ébredtem rá boldogan utóbb, az előadáson, és rájöttem, hogy az elmém végig stabil és szilárd volt, mint a hegy.

Tiszta a cél, eldöntöttem, hogy megyünk, és itt vagyunk. Pont.

Nem nagyobb a probléma, mint a belső erőm, az akaraterőm!

Ha kéred a segítséget az anyától, megkapod mindig. Ez így történt!

Esti pihenéskor azt vizualizáld, ajánlotta a tanítónk, hogy az Istenanya méhében fekszel. Várandós veled! Reggel pedig megkapod az áldást.

Hát, már nem emlékszem, mit vizualizáltam, azonnal elaludtam.

Éjjel egykor kibotorkáltam a mosdóba, valami irtó hangos volt, azt hittem, majom lesz, bámultam ki a sötét éjszakába, és egy nagy fehéret láttam az ablak előtt.

Lassan esett le, hogy ez egy tehén. Ja nincs tőgye. Akkor bika. Nagy fehér bika. De mit eszik ilyen hangosan, hogy-hogy Andi igy alszik, mikor 20 centire van a nyitott ablaktól? Lehet, hogy álmodom?

Kióvakodtam a házból, és közelebb mentem.

De a bika nagy volt, én meg kicsi, így visszafordultam halkan, bevittem az összes cipőt a teraszról, mert ki tudja mit eszik. Volt egy kósza gondolatom, hogy szólok az őröknek, de hamar elhessegettem.

Azonnal aludtam tovább. Ötkor ébredtem, irány a fürdőszoba, nyelvtisztítás, arcmosás, mikor eszembe jutott a bika. Biztos álmodtam.

Kinéztem az ablakon, és ugrottam egy nagyot. Ugyanott állt, de mozdulatlanul, csendben. Mert aludt! Visszaosontam a telefonomért, lefotóztam, de sötét volt még.

Andiiii — suttogtam, – itt egy bika melletted, ébresztgettem kedvesen a kb. negyvenkilós lányt, de nem ijedt meg, csak nagy bátran felült:

– Akkor ő csámcsogott? Azt hittem, álmodtam.

És folytattuk a reggeli rutint. Mire kiértem, hogy lefotózzam, már nem volt ott.

Nem evett le egy virágot vagy bokrot sem, és nyoma sem volt ottlétének! csak udvariasan kérődzött egy jó tartalmasat.

Hát akkor jött az ima, jóga, és az örömteli várakozás, itt lesznek reggeli után végre! Elég kevesen voltunk az asramban, végre megtelik élettel, magyarokkal! Nagyon szeretnek minket, áááá ti vagytok a kicsi ország a nagy szívvel, mondták tavaly is nekem. Büszke vagyok a csoportjaimra, kiváló emberek jönnek mindig. Kedvesek, segítőkészek, komoly gyakorlók.

Kiszaladtam a kisboltba, mangó lasszit kértem tőlük tegnap, 16 darabot, boldogan adott a kezembe, hármat. Bután néztem, mit lehet ezen nem érteni, hogy 16 db, le is írtam neki. Hát jó, akkor veszek teát nekik, megfőzik, tulsit, nyugtatósat.

Alig tudtam a reggelire figyelni, lassan sétáltam, hallgatva a megérzéseimre, közeleg a taxi, érzem, indultam fel a parkolóhoz, és tényleg!! Megjöttek.

Halálfáradt, mosolytalan arcok, úgy megijedtem, pedig mi is így érkeztünk, de más kívülről látni. Igyekeztem gyorsan osztani a kulcsokat, de hát az sem ment zökkenőmentesen, hiába leveleztük le, és alig voltunk az asramban, kicsit nehezen jött össze a terv, de aztán meglett minden szoba gazdája, és széledtek szét, én meg kísértem a gurukulamba a csend szobába érkezőket. Azok a szobák kevéssé hmmm európaiak, azért oda mentem.

Kellettem is kicsit lelkitámasznak, de végül jó lett, több kevesebb cserével, volt persze olyan is, hogy erős pánikroham jött egy lányra, ezért őt átvittem a mi szobánkba végül, és a penészes házikót se foglaltuk el, helyette beköltöztek a 3 angyal lányhoz Jucusék, a Karma caféba.

Még otthon kértem, hogy legyen neve minden csapatnak.

Az egész nap azzal telt, hogy egyenként felkerestem, aki éppen nem aludt, hogy elmondhasson mindent.

A nap végére már az összes rosszat tudtam, (a jót csak már itthon kezdték el mondani) és alaposan átbeszéltük, hogy végül minden, de minden a lehető legjobban alakult, és nem a sors szeszélye miatt pusztán, hanem mert imádkoztunk folyamatosan.

Az első istennő próbatétele teljesítve!

Jön a következő próba!

A Kilenc istennő nyomában, 3. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Beálltam a sorba, mindenkit magam elé engedtem, lassan taszigáltam a kézipoggyászt előre, vártam a többieket. Nézegettem szorgosan hátrafelé, mi van már.

Jött egy lány a csoportból, és akkor kimerevedett az idő pillanata – szavakat mondott a szája, de nem fogtam fel, csak többedszerre, mit is mond:

– Bezárt a kapu, nem adnak ki több jegyet az Air India járatára, mi nem kaptunk már jegyet, mert indul a gép.

De hát megvan a jegyetek, csak oda kell adni!  – nyögtem ki.

– Nem adják ki. Nem tudom miért. Másik járattal megyünk. Majd. Nem tudják mikor.

Döbbenet és lefagyás. Ezt nem lehet elhinni.

Közben kiálltam a sorból, és vártam a többieket. A csoport első fele már eltűnt az Air India gép felé tartó folyosón.

Jöttek, lassan. Összegyűltünk az Air India menedzsere köré. Mi lesz most?

– A gép nem vár magukra, sajnáljuk. A többiek jöjjenek vissza, és akkor majd együtt mehetnek valamelyik másik járattal tovább Delhibe, amelyikre majd felférnek.

– Ez lehetetlen, hiszen már a gépben vannak. És 30 embernek nehezebb lesz járatot találni, mint 16-nak – bukott ki belőlem azonnal.

Most akkor én mit csináljak? Legszívesebben maradnék velük, hiszen a fordítók elmentek az első csapattal. De én nem tudok angolul, velem itt most semmire se mennek, én csak lelki támasznak vagyok jó. Ezt azonnal felmértem. Néztem a fáradt arcokat. De itt van Noé, és Jucus, akik kiválóan beszélnek angolul, és sokat utaznak a világban.

Ahogy Jucusra néztem, nagy fényesség volt körülötte, ami beölelte a kis csapatot. Éreztem, hogy ki lett választva a feladat megoldására, nekem most rá kell bízni a kis csapatot. ragyogó kék szemébe néztem, és ő mondta ki, amit már tudtam:

– Tündi menj, még a végén a te jegyed is elvész. Mi megoldjuk, legyél nyugodt!

A nyugalom szó erős túlzás, még visszaléptem a menedzserhez, hátha vár a gép, megvan a jegy, de hajthatatlan volt.

Lassan mentem, könnyekkel, a szívem olyan nehéz volt, és úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt. GuruJi, segíts, mantráztam.

A gépre az utolsók közt érkeztem meg, a helyen két indiai férfi közé szólt, az addigra már nagyon fülledt és kicsi gépben. Vonakodva ültem le, és néztem körül, szerencsére Andit azonnal észrevettem, és összenevettünk egy pillanatra, mert vele szavak nélkül is megvagyunk, hát, ha ez van, akkor legalább mégis az asram a cél és nem Budapest, akkor most ennek örüljünk, meg a fess indiai legényeknek.

Egy órás késéssel indult a járat, végig felrezzentem minden mozgásra, mert azt hittem, mégis jön a csapatunk az üres helyekre.

Elindult a gép, az egyik szomszéddal pár udvarias szót váltottam, hogy hova megyünk, a másik szomszéd azonnal elaludt, az előttem levő férfi is, de előbb lerúgta a cipőjét, minek következtében gyomorforgató bűz keletkezett, s tartott ki a 3,5 órás út alatt, megfűszerezve erőteljes és ritmikus hortyogásával.

Én a sálamba temettem az orrom, rá az illóolaj, de túl sok esély nem volt nem érezni a szagot.

Csak azt csodáltam, hogy a többieknek szeme se rebbent.

A felszolgált indiai ebéd emiatt sem volt túl étvágygerjesztő, plusz olyan csípős volt, hogy az első falat után csurogtak a könnyeim, a szomszéd nekem adta az ő joghurtját és cukrát is, úgy megsajnált.

Ilyen lassan régen vánszorogtak a percek.

Nagy nehezen megérkeztünk Delhibe, koromsötét volt már, nehezen kászálódtunk le, lábaim alig mozogtak, hiába szedtem be a vénákra ható gyógyszert.

Megvártuk egymást, s botorkáltunk a néptelen folyosókon.

A biometrikus útlevél szkennelés meglepett, eddig ilyen nem volt, nekem vagy hatodszorra sikerült rendesen belerakni az útlevelem, annyira tompa volt az agyam.

Végre a határellenőrzésnél voltunk, mikor mögöttem kiderült, hogy a kislány elhagyta az útlevelét ott a biometrikus ellenőrző ponton. Rohant vissza az apukájával, majd érkeztek meg üres kézzel.

Rohant vissza az anyukájával. Telt az idő. Elmondtam, hogy ilyenkor majd a konzul segít, itt kell éjjelre maradni a reptéren, ez biztonságos. Végül, sokára megjöttek, fegyveres őrök taszigálták vissza, mesélte, de egy másik őr beengedte, és megtalálta végül az útlevelet.

Közben a transzferes hívogatott, hogy hol vagyunk már, reggel óta vár.

Micsoda, hát tudta melyik járattal érkezünk, háborogtam magamban.

Végre kiértünk a koszos, szmogos Delhi zsibbadt éjszakájába.

India anyácska, hát így kell viszontlátnom téged, simogattam meg a talpammal a földet.

Kerestem a transzfert, de csak a taxi volt ott, amit az egyik nő rendelt magának, hogy tudjon aludni, a buszunk sehol.

Vártunk. Közben telefonálás, menedzserrel, asrammal: hol a sofőr?

Hát ott, mondta mindenki.

50 perc után már elárulták, hogy tábla is van nála!

Nosza keressük a táblás embereket, fürgén szaladgáltam jobbra balra. Kicsit félve is, jó sok sötét alak volt ott már.

– Tündi, megvan, kiáltotta Feri – de hát hol?

– Hol a tábla, mondtam beszűkült tudattal, mert addigra az összes táblás embert végig vizsgáltam a hatos kapunál.

A hóna alatt. Összehajtva – mondta Feri.

Hát, isten hozott Indiában, Tündike, mondtam magamnak.

Itt semmi sem érthető, és semmi sem logikus.

Ha a szemeddel akarsz látni, megvezetnek. Miért nem használtad a titiksádat, vagy a megérzésedet?

A Kilenc istennő nyomában 2. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.