Most. Három hétig tudtam utazni a saját belső csendemben a nagyböjti gyakorlással, és most abba kell hagynom.

Szükségem lesz minden csepp erőmre a hétvégén.

Stabilitásomra és nyugalmamra, egy családtag támogatásáért, most el kell kezdenem enni újra.

Biztosan van, aki a víznapoktól csak erősödik, de én nem tartozom közéjük idén.

Nagyon gyenge és szédülős voltam, de megtehettem, itthon egyedül.

A becsvágyam és elhatározásom persze hajszolna tovább, de ma leültem velük kicsit beszélgetni.

Őszinte voltam, és meg tudtam őket győzni.

Eddig gyakran nem a prioritásban szereplő személyeket és életfeladatokat választottam, hanem a hivatást, vagy más embert, de ennek vége.

Nem szeretném a saját dharmámat elkerülni.

Nehezemre esett, de ma, a szent víznapon főztem egy jó ebédet magamnak és férjemnek, persze a coral kúrás alapelveket betartva. Reggeliztem is.

Érdekes módon szédülök, víznapi tüneteim vannak, nehéz az átállás.

Ragyogó fiam arca van előttem, akiért felajánlom ezt a döntést is.

Nálam a böjt egy régi rossz működés meghaladásává nemesedett.

Köszönöm, hogy erre ráláthattam.

Om Shanti

Tünde Kornhoffer

2026.03.11.

A Mikor elég a böjt? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A szerepeket kiosztva vagy felolvasni, vagy eljátszani a történetet nagyon méltó lehet!

NARRÁTOR: Csaknem 2000 évvel ezelőtt, Palesztina nevű keleti országban, Názáret falujában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, hogy hamarosan kérője is akadt. Egy József nevű dolgos ácsmester, aki aztán el is jegyezte őt. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott. Mária egyedül imádkozott kis házában, amikor Gábriel arkangyal váratlanul megjelent előtte.

GÁBRIEL: Üdvözlégy Mária! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és telve vagy te kegyelemmel.

NARRÁTOR: Mária igen meglepődött és megijedt. De az angyal megnyugtatta és nagy örömhírt mondott neki.

GÁBRIEL: Ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel: Fiad fog születni, akit majd Jézusnak nevezel. Hatalmas lesz Ő, és a Magasságos fiának fogják hívni.

MÁRIA: Hogyan születhetne nekem gyermekem, hiszen nincs is férjem.

GÁBRIEL: Leszáll Rád a Szentlélek, és elborít a Magasságbelinek ereje. Szent Gyermeked azért az Isten Fia lesz. Idős rokonod Erzsébet szintén gyermeket vár, Istennél semmi sem lehetetlen.

MÁRIA: Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.

NARRÁTOR: Amikor Mária várandós lett a Szentlélektől, József el akarta bocsátani, hogy ne essék gyalázatba, mert Mária még nem volt akkor a felesége, miután József ezt magában elgondolta megjelent álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá:

GÁBRIEL: József, Dávid utóda ne félj magadhoz venni Máriát. Vedd feleségül! Ő a Szentlélektől fogant meg, és fiút szül. Te pedig nevezd el a gyermeket Jézusnak, azaz Megváltónak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

NARRÁTOR: József felébredt álmából és úgy tett, ahogyan az Úr angyala megparancsolta neki, és feleségül vette Máriát. Néhány hónappal később Augusztus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, amelyből családja származott. Máriának és Józsefnek is Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába kellett utaznia.

JÓZSEF: Mária, kérlek csomagolj, mert nagy útra kell indulnunk.

MÁRIA: Hová?

JÓZSEF: Betlehembe! Mert az a parancs, hogy mindenkinek a szülővárosába kell mennie, ugyanis megszámláltat minket a római császár, és ezért kell nekünk Betlehembe menünk.

MÁRIA: De hát … Ilyen állapotban, hogy indulhatok útnak. Tudod, hogy hamarosan megszületik gyermekem.

JÓZSEF: Nem gondoskodott rólunk eddig is Gábriel angyal? Az ő dolga, hogy vigyázzon ránk ezután is.

NARRÁTOR: Mária erre nem tudott mit felelni. Szépen összecsomagoltak és útnak eredtek. Négynapi fárasztó utazás után, így érkeztek meg késő este Betlehembe.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek adjatok szállást!

GAZDA: Sajnos az én házam megtelt, nem tudok segíteni rajtatok, próbálkozzatok máshol.

NARRÁTOR: Tovább mennek.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek szállást kérnénk. Feleségem gyermeket vár, utolsó napjaiban jár, ezért nem hálhatunk a szabad ég alatt.

SZÁLLÁSADÓ: Mi is szűkében vagyunk a helynek – ha benéztek az ablakon, láthatjátok már kiterítettük az ágyat a földre, lefeküdtünk, ki sem lehet nyitni az ajtót.

JÓZSEF: Elkergettek bennünket?

SZÁLLÁSADÓ: Nem vagyunk szívtelenek szegény vándor! ha nem szégyelltek bemenni az istállóba és meghálni a szalmán az állatok között, ott megpihenhettek.

JÓZSEF: Dehogy szégyellünk! Az állatok között jó meleg van, és bizony egy újszülöttnek melegre van szüksége.

NARRÁTOR: Mivel vendégfogadó-háznál nem jutott nekik hely a várostól 500 lépésre egy istállóban szálltak meg. Az istálló körüli mezőn nyájukat őrizvén pásztorok éjszakáztak. Egész Júdeára sűrű sötétség borult. Ekkor hirtelen mintha villám csapott volna le kivilágosodott előttük a táj és megjelent nekik az Úr angyala, Gábriel.

GÁBRIEL: Ne féljetek, mert nagy örömhírt mondok nektek: megszületett a gyermek!

PÁSZTOROK MIND: Kicsoda született meg?

GÁBRIEL: A Gyermek, a mi Üdvözítőnk. Aki, ha felnő az egész népnek öröme lészen. Menjetek Betlehem városába, egy istállóban bepólyált csecsemőt találtok jászolban szundikálva, Ő az Üdvözítő. Erre menjetek!

1. PÁSZTOR: Mi tévők legyünk?

2. PÁSZTOR: Induljunk útnak Betlehembe, keressük meg a Messiást!

3. PÁSZTOR: Rajta föl! Ne várakozzunk, induljunk el rögvest a sötét éjszakában, a csillag vezet majd bennünket.

NARRÁTOR: A pásztorok miután megérkeztek Betlehembe üdvözlik a Messiást.

PÁSZTOROK MIND: Három pásztor vígan szól! Vígan szól! Kitekint a jászolból! Jászolból! Boldogasszony egyszülött, Szent Fia, Üdvözlégy Szűz Mária!

1.PÁSZTOR: Üdvözlégy Te Tisztaságos! Megismerlek Szent Fiaddal! Szelídséged, mosolygásod a szívünkbe mi bezárjuk.

2.PÁSZTOR: Üdvözlégy Nagy Boldogasszony! Koronásan tündökölve. Drága édes Üdvözítőnk, ahogy az angyal jövendölte úgy jöttél el közénk a földre.

3.PÁSZTOR: Jézuskának vaj mit adjak nevezetes ajándékul?! Fogjad pásztor-tilinkómat magam nyestem bodza-héjbul.

MÁRIA: Jó pásztorok, minden népek köszönöm! Még egyszer köszönöm! Máskor is jönnétek: szent öröm! Nagy öröm! Minden esztendőnek meglegyen csillaga Mennyből szól az ének, száll az Úr angyala. Közbenjárok Nála s kérem bő áldását. Pásztorokra, s mindnyájatokra. Köszönjük kedves ajándékotokat, jó pásztorok.

NARRÁTOR: Eközben napkelet felől három király: Gáspár elől, aztán Menyhért, s Boldizsár valamilyen jelre vár.

GÁSPÁR: Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesszük,

            megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk.

MENYHÉRT: Csillag ragyog égi réten az legyen az én vezérem.

                Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál.

GÁSPÁR:

Nézzétek társaim, talán már itt vagyunk?

E hely fölött megállt vezérlő csillagunk.

MENYHÉRT:

Az ám, de itt nincs más, csak egy istálló,

Királyhoz ez a hely, semmiképp sem való.

Boldizsár:

És az istállóban egy kisgyermek van csak.

Akit édesanyja karjában ringat.

GÁSPÁR:

Igaz, kisgyermek csak, de én hiszen, tudom,

Nem hiába jöttünk, hosszú nehéz úton.

Megtaláltuk végre, aki után vágytunk.

Ez a kicsiny gyermek, a mi nagy királyunk.

NARRÁTOR: Hirtelen kopogtatnak, a királyok már itt vannak.

MÁRIA: Kik vagytok? Mit kerestek itt?

BOLDIZSÁR: A Napkeleti bölcsek vagyunk.

GÁSPÁR: A Megváltót keressük.

MENYHÉRT:

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

Gyalog jöttünk, mert siettünk,

Kis juhocska mondta-biztos

Itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem.

GÁSPÁR:

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél,

Szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

BOLDIZSÁR:

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

Fényes csizmánk is megrogyott,

Hoztunk aranyat hat marékkal,

Tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecsen király.

NARRÁTOR:

Irul-pirul Mária, Mária,

Boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

Alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

MÁRIA: Kedves három királyok, Jóéjszakát kívánok!

JÓZSEF: Köszönjük, pihenjetek meg nálunk, jó királyok!

NARRÁTOR:

A jászolt mind körbeveszik,

Kis Jézuskát ünnepelik.

Csillag ragyog égi réten,

S a jászolban fekszik szépen,

Rongypólyával betakarva,

Az újszülött kis Jézuska.

PÁSZTOROK: Kicsi Jézus ég virága!Ó hozz áldást a világra! 

KIRÁLYOK: Harang zúgjon, ének zengjen, Amit kérünk teljesedjen!

MÁRIA ÉS JÓZSEF: Könny ne hulljon, seb ne fájjon, Minden házba öröm szálljon!

MINDENKI: Legyen boldog szent karácsony!

Forrás: Tóth Boglárka

A Pásztorjáték- Betlehem bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nem volt nehéz ezt elhatározni, mert többnapos tanítás után szomjazza testem lelkem a csendet. A sok aktivitás után a passzív jelenlétet, a „Szent szöszmötölést” idehaza.

Mit jelent ez konkrétan?

Nem azt, hogy meg sem szólalok, bár tegnap 4 óra hosszat csendben maradtam, akkor jött csak meg nagybátyám a sütőt javítani.

Addig elvégeztem a jógikus nagytakarítás csomagomat:

• kundzsal kríja (jógikus gyomormosás)
• szauna és hideg vizes merülés
• tüskematracon 45 perces belső utazás
• alapos és teljes meleg olajos testmasszázs

Ez a csomag nagyon bevált, évek óta gyakorlom, régebben hetente, most kéthetente.

A legnehezebb a csendben nem nyúlni a telefonhoz, és lemondani a hírekről, a közösségről.

Átmeneti megoldásként előadást hallgattam, ami nagyon aktuális volt, és nagyon tetszett. Utána mély csend, nekiálltam ebédet készíteni.

KÁR VOLT.

Eléggé érdekes lett, no nem baj megettem a brokkolilevest répával és borsóval.

Viszont kisfiamnak az erős illat (volt benne asafoetida jócskán) úgy elvette az étvágyát, hogy rohant fel a szobájába, étvágytalanul.

Még visszaszólt, hogy akkor most megeszi az uzsonnáját, ne fáradjak újabb ebéddel.

Bűntudatosan vittem fel a szobájába 3 pucolt mandarint.

Földbe gyökerezett a lábam.

A számítógépén egy komoly személyiségtesztet töltött ki éppen, mert kíváncsi, változott-e az eredménye a múltkorihoz képest, amit bátyja inspirálására töltött ki.

Néhány kérdést átbeszéltünk, hu de jó volt!

Utána csend.

A telefon nem pityegett, mert lehalkítottam, de láttam, hogy jönnek a kérdések sorban.

Ellenálltam a vágynak, hogy fontos legyek gyorsan. Majd holnap válaszolok.

Békésen pakolgattam, boldogan, csendesen.

Este átballagtunk keresztlányomhoz névnapot köszönteni, ahol elújságoltam, Gyuri tesztírását (némileg büszkén) s ekkor kiderült, hogy minden jelenlevő ifjú pontosan tudja a saját személyiségtípusát, kódját stb.

Amitől meglehetősen jól éreztem magam

Ilyen ifjakkal a jövőnk fényes!

Csendem folytatom, de keressetek bátran, már nem csak gondolatban válaszolok majd 😊

Om shanti

Tündi

A Csendben maradok! itthon. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az asrami napokról írni nehéz, mert nem a szavak szintjén zajlott a lényeg. Azt, hogy melyik nap mit csináltunk, hova mentünk, nem tartom annyira fontosnak. Engem a lélekmunka érdekel.

Minden nagy beavatást és átalakulást nagy nehézségek előztek meg eddigi életem során, ez most is így történt.

Az utazás adta nagy kihívások alatt lényeges változást tapasztaltam magamon:

nem billent ki az elmém. Mindvégig a középpontban maradtam, tartósan, mely állapot azóta is tart. Az asramban rengeteg kihívás ért mindnyájunkat, mégis, az erős elmemezőnek hála, más megoldási stratégiákat tudtunk alkalmazni, mint a megszokott mintáink voltak.

A drámamentes, derűs elmeállapotot meg tudtuk őrizni többen is a csoportunkból, én úgy láttam, a nagy többség.

Amit a Szvámik technikáiról olvashattunk, megvalósult kis mértékben – mégis nagyon markánsan néhányunknál. Például a gondolatokkal való kapcsolat. Legelemibb szintjén, ha beszélni akartam valakivel, csak rágondoltam, és megjelent. Ez fordítva is működött, ha velem akart valaki beszélni, odamentem. Volt több, másjellegű tapasztalat is.

Bár a testemet nagyon igénybe vett a hőség és a sok kihívás, mégsem terített le. Fel tudtam állni, a bedagadt lábaimra is, a sajgó térdemmel is akadálytalanul jógáztam.

Az elmém meghaladta a test fájdalmait.

Keveset aludtam, mégis nagyon magas energiaszinten voltam, egész nap szolgálatban, amit eddig nem tudtam megvalósítani ilyen nagy létszámú táborban.

Az asrami napirendet végig követtem, a puját, a szertartásokat. előadásokat, mindent, fáradhatatlanul és örömmel. Nem éreztem egyszer sem, hogy telítődtem volna. Közben a tanítványok sok problémáját meghallgatni, kiszaladni a városba akár, gyógyszerekért, krémért, ruhákért, nem esett nehezemre. Visszaérve az asramba azonnal tudtam folytatni a programokat, nem mozdított ki semmi.

Mindig vannak nagyon destruktívan viselkedő tanítványok, néha látványos drámával, néha passzív agresszív módon igyekeznek magukra hívni a figyelmet.

Az elmúlt évben a jogos felindulást, az árulások, cserbenhagyások miatt érzett fájdalmat, haragot nagyon nehezen tudtam meghaladni.

Most ezzel sem volt semmi gond, harag nélkül tudtam a dolgokat mindig helyretenni, és tartani a szükséges kontrollt a csoport érdekében.

Nem egyedül ment.

Most tudtam teljesen átadni magam a felsőbb vezetésnek, nemcsak kis időre.

Teljes lett a hitem.

Szvámi Ritavánnal történt beszélgetésemben elmondtam végre a legfájóbb sérelmemet, aggodalmamat és fájdalmamat, és nagyon szép feloldást, puruscsaranát kaptam rá.

Életem első igazi gyónása és feloldozása történt, s nem ember által.

Onnantól fogva szárnyalt a lelkem, mázsás súlyok gördültek le.

Mivel szavakkal is elmondhattam mindent, teljes és tiszta jelenléttel tudtam létezni.

Hihetetlen erő ez!

Azóta is tart.

Itthon a megszokott destruktív emóciók persze jönnek, de az asrami tiszta szeretetenergia kihat és tart még mindig.

Tudom és teszem a dolgomat, teljesen a helyemen vagyok.

Az utolsó napunkon az tanítványaim átadtak egy könyvet, amibe beleírtak nekem az érzéseikről.

29 ember hasonló dolgokat élt át, mint én.

Ennél nagyobb ajándékot régen kaptam.

Velük valóban látjuk egymást, és érezve érezzük, azóta is.

Kapcsolatban vagyunk, a parampara által.

Munkámat SzvámiJi megáldotta. Folytatom!

A Kilenc istennő nyomában, 4. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Elindult a busz, a ventilátor és a légkondi is, amit sajnos csak akkor tudatosítottunk, mikor három órányi zötyögés után megálltunk, és csonttá fagyva másztunk le róla.

Ugyanis az első kanyarnál bealudtunk a legtöbben, hiszen sötét volt már, és nagyon fáradtak voltunk.

Leszálltunk a buszról, sokkoló volt a 35 fokos párás éjszaka, mellbevágott a hőség rendesen,

15 perc, mondta a sofőr, gyorsan elmentünk a mosdóba, én meg vettem mangó üdítőt mindenkinek.

Ott is voltunk mind, 15 perc múlva, csak a sofőrök nem voltak sehol, persze, ebédelnek, ez a szokás, beültek valahova, hiába van éjszaka. 50 perc múlva kerültek elő, elégedetten, mi szótlanul másztunk vissza, és húztunk magunkra minden ruhát, ami nálunk volt, mert a kapcsold le a légkondit valahogy nem értették meg. A villanyt kapcsolták le.

Hát, az se rossz. Próbáltunk aludni, de az már nem ment. Én imádkoztam és japáztam felváltva a csoportunkért.

Éjjel 1 kor érkeztünk meg. Nagyot dobbant szívem, mikor kinyílt a nagykapu, pár órája még, Isztambulban nem is reméltem, hogy ide érünk.

Annyira el volt gémberedve a lábam, hogy mikor leszálltam a buszról, térdre zuhantam, ami nem tett jót persze a tele hólyagomnak sem – hát végülis alázat gyakorlása remek belépő volt. Siralmas állapotban voltam, voltunk.

Megkaptuk a kulcsokat, Surander cipelte a csapat bőröndjeit, én elhúzgáltam a magamét, a 12-es házikóba, Andival.

Sokkoló fülledt meleg volt bent. Hiába tártuk ki az ablakot, a fém szúnyogháló semmi hűvöset se engedett be. Szakadt rólam a víz, Andi is sóhajtozott rendesen, hogy tavaly ez nem volt.

Mindig az jön, ami még nem volt, mondtam jobb híján. Hát, megoldjuk ezt is valahogy. Éjjel kettőre kipakoltam, zuhany után be az ágyba, egy rövid mély álom után frissen ébredtem, öt órakor, és indult az asrami élet. Ima és gyakorlás, közben felváltva mentünk fel az office-hoz, ránézni a telefonra, a többiekkel mi van. Szerencsére Gábor élő egyenesben közvetített, mert a családjával sokat írtak egymásnak. Mikor megtudtam, hogy végre megvan a járatuk, elintéztem az asram által ajánlott transzfer taxikat is nekik valamikor már napközben.

Erika küldött pár fotót, egy kupacban ülnek, mint a kiscicák, és mosolyognak a drágáim, imádtam érte, lazán rátoltam egy lájkot, és szaladtam tovább, mi van az itteni csoporttal.

Szinte mind megfáztunk. Kimentem a reggeli után Patandzsalihoz velük, és kértünk mindenféle gyógyírt a vizes lábakra, rekedt torokra, fájó fejre, felpakoltunk rendesen.

Itt mindig nagy feltöltődést rendezek, vettem is egy liter aloe gélt inni, meg chawanpras vitaminlekvárt, ettem nagykanállal, leöblítve aloéval, hamar meggyógyultam tőle.

Kótyagosan jelentkeztem Rabindra Jinél, hogy itt vagyunk végre, megyünk a pujára, de ránk nézett és azt kérte, tegyük rendbe az istennő templomát, a testünket.

Tettük. Mostunk, pakoltunk, jógáztunk, és ebéd után bementünk a közeli boltba jóga ruhákat venni, mert a kegyetlen és párás hőségre nem voltunk felkészülve. Itt fedett ruha kell, akármilyen meleg van. Az indiai ruhák kiváló anyaga nagyon alkalmas a gyakorlásra. Találtam magamnak egy olyan alkalmi ruhát is, amiben a 25 éves házassági évfordulónkon leszek, nagyon meglepődtem, mik vannak. Persze, a halál árnyékában felértékelődnek a kapcsolatok és az ünnepek is, megvettem azonnal.

Találtunk egy élelmiszerboltot is, vettünk még arckrémet, naptejet, és irány vissza az asramba.

Közben Gábor nyugtatott, mindenki jól van, és a lányok Dubajban megtalálták a Victoria Secretet, megkönnyebbültem.

Megérkezett közben a 2 lány, megtalálták a taxijukra szánt rúpiát, amit cselesen a száradó zoknimba rejtettem – később kiderült, nem ők, hanem az asramiak szedték ki a zokniból a pénzt, nem is értem, hogy magyarázták el nekik ezt. 😊Ők nagyon fáradtak voltak, azonnal mentek a szobájukba pihenni. Mi is hajat mostunk és irány az ágy, előtte gondosan leírtam a spiri naplómba, hogy többet ide nem jövök. Aztán mélylazítottam, alaposan bekenve a lábam, ami teljesen vizes, merev és fájdalmas volt. Vacsora után jött az első előadás, Shailaputri istennőről szólt, de mintha rólunk beszélt volna RabindraJi.

A hegyek lánya

A belső útról szól a navaratri, elsőként az eltökéltség próbatétele várja a keresőt. A szív félig nyitott lótuszként nyílni kezd, és minden lehetségessé válik.

Az a feladat, hogy figyeljük meg hogyan és mennyit beszélünk, mit mondunk, mennyit tudunk csendben lenni. Ezt volt időnk az elmúlt napokban alaposan figyelni, nem mondom, mi már előre dolgoztunk rendesen.

Ha kérdésed van, befelé figyelj– na, ez is így történt, mindig magamra kellett hallgatni a káoszban. Magadban keresd a választ! Maradj nyitott és befogadó. Az elméd legyen stabil.

Szóról szóra megtörtént velünk mindez. nem is volt más opció.

A lényeg, hogy stabilak maradjunk, sziklaszilárdak és rendíthetetlenek, a helyzetből adódott. Én legalábbis nem morgolódtam egy picit se, gondolatban se, csak tettem, amit kellett. Haragos sem voltam, és csak a pillanatban maradtam. Az Istennő megtisztelt a jelenlétével – ébredtem rá boldogan utóbb, az előadáson, és rájöttem, hogy az elmém végig stabil és szilárd volt, mint a hegy.

Tiszta a cél, eldöntöttem, hogy megyünk, és itt vagyunk. Pont.

Nem nagyobb a probléma, mint a belső erőm, az akaraterőm!

Ha kéred a segítséget az anyától, megkapod mindig. Ez így történt!

Esti pihenéskor azt vizualizáld, ajánlotta a tanítónk, hogy az Istenanya méhében fekszel. Várandós veled! Reggel pedig megkapod az áldást.

Hát, már nem emlékszem, mit vizualizáltam, azonnal elaludtam.

Éjjel egykor kibotorkáltam a mosdóba, valami irtó hangos volt, azt hittem, majom lesz, bámultam ki a sötét éjszakába, és egy nagy fehéret láttam az ablak előtt.

Lassan esett le, hogy ez egy tehén. Ja nincs tőgye. Akkor bika. Nagy fehér bika. De mit eszik ilyen hangosan, hogy-hogy Andi igy alszik, mikor 20 centire van a nyitott ablaktól? Lehet, hogy álmodom?

Kióvakodtam a házból, és közelebb mentem.

De a bika nagy volt, én meg kicsi, így visszafordultam halkan, bevittem az összes cipőt a teraszról, mert ki tudja mit eszik. Volt egy kósza gondolatom, hogy szólok az őröknek, de hamar elhessegettem.

Azonnal aludtam tovább. Ötkor ébredtem, irány a fürdőszoba, nyelvtisztítás, arcmosás, mikor eszembe jutott a bika. Biztos álmodtam.

Kinéztem az ablakon, és ugrottam egy nagyot. Ugyanott állt, de mozdulatlanul, csendben. Mert aludt! Visszaosontam a telefonomért, lefotóztam, de sötét volt még.

Andiiii — suttogtam, – itt egy bika melletted, ébresztgettem kedvesen a kb. negyvenkilós lányt, de nem ijedt meg, csak nagy bátran felült:

– Akkor ő csámcsogott? Azt hittem, álmodtam.

És folytattuk a reggeli rutint. Mire kiértem, hogy lefotózzam, már nem volt ott.

Nem evett le egy virágot vagy bokrot sem, és nyoma sem volt ottlétének! csak udvariasan kérődzött egy jó tartalmasat.

Hát akkor jött az ima, jóga, és az örömteli várakozás, itt lesznek reggeli után végre! Elég kevesen voltunk az asramban, végre megtelik élettel, magyarokkal! Nagyon szeretnek minket, áááá ti vagytok a kicsi ország a nagy szívvel, mondták tavaly is nekem. Büszke vagyok a csoportjaimra, kiváló emberek jönnek mindig. Kedvesek, segítőkészek, komoly gyakorlók.

Kiszaladtam a kisboltba, mangó lasszit kértem tőlük tegnap, 16 darabot, boldogan adott a kezembe, hármat. Bután néztem, mit lehet ezen nem érteni, hogy 16 db, le is írtam neki. Hát jó, akkor veszek teát nekik, megfőzik, tulsit, nyugtatósat.

Alig tudtam a reggelire figyelni, lassan sétáltam, hallgatva a megérzéseimre, közeleg a taxi, érzem, indultam fel a parkolóhoz, és tényleg!! Megjöttek.

Halálfáradt, mosolytalan arcok, úgy megijedtem, pedig mi is így érkeztünk, de más kívülről látni. Igyekeztem gyorsan osztani a kulcsokat, de hát az sem ment zökkenőmentesen, hiába leveleztük le, és alig voltunk az asramban, kicsit nehezen jött össze a terv, de aztán meglett minden szoba gazdája, és széledtek szét, én meg kísértem a gurukulamba a csend szobába érkezőket. Azok a szobák kevéssé hmmm európaiak, azért oda mentem.

Kellettem is kicsit lelkitámasznak, de végül jó lett, több kevesebb cserével, volt persze olyan is, hogy erős pánikroham jött egy lányra, ezért őt átvittem a mi szobánkba végül, és a penészes házikót se foglaltuk el, helyette beköltöztek a 3 angyal lányhoz Jucusék, a Karma caféba.

Még otthon kértem, hogy legyen neve minden csapatnak.

Az egész nap azzal telt, hogy egyenként felkerestem, aki éppen nem aludt, hogy elmondhasson mindent.

A nap végére már az összes rosszat tudtam, (a jót csak már itthon kezdték el mondani) és alaposan átbeszéltük, hogy végül minden, de minden a lehető legjobban alakult, és nem a sors szeszélye miatt pusztán, hanem mert imádkoztunk folyamatosan.

Az első istennő próbatétele teljesítve!

Jön a következő próba!

A Kilenc istennő nyomában, 3. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Beálltam a sorba, mindenkit magam elé engedtem, lassan taszigáltam a kézipoggyászt előre, vártam a többieket. Nézegettem szorgosan hátrafelé, mi van már.

Jött egy lány a csoportból, és akkor kimerevedett az idő pillanata – szavakat mondott a szája, de nem fogtam fel, csak többedszerre, mit is mond:

– Bezárt a kapu, nem adnak ki több jegyet az Air India járatára, mi nem kaptunk már jegyet, mert indul a gép.

De hát megvan a jegyetek, csak oda kell adni!  – nyögtem ki.

– Nem adják ki. Nem tudom miért. Másik járattal megyünk. Majd. Nem tudják mikor.

Döbbenet és lefagyás. Ezt nem lehet elhinni.

Közben kiálltam a sorból, és vártam a többieket. A csoport első fele már eltűnt az Air India gép felé tartó folyosón.

Jöttek, lassan. Összegyűltünk az Air India menedzsere köré. Mi lesz most?

– A gép nem vár magukra, sajnáljuk. A többiek jöjjenek vissza, és akkor majd együtt mehetnek valamelyik másik járattal tovább Delhibe, amelyikre majd felférnek.

– Ez lehetetlen, hiszen már a gépben vannak. És 30 embernek nehezebb lesz járatot találni, mint 16-nak – bukott ki belőlem azonnal.

Most akkor én mit csináljak? Legszívesebben maradnék velük, hiszen a fordítók elmentek az első csapattal. De én nem tudok angolul, velem itt most semmire se mennek, én csak lelki támasznak vagyok jó. Ezt azonnal felmértem. Néztem a fáradt arcokat. De itt van Noé, és Jucus, akik kiválóan beszélnek angolul, és sokat utaznak a világban.

Ahogy Jucusra néztem, nagy fényesség volt körülötte, ami beölelte a kis csapatot. Éreztem, hogy ki lett választva a feladat megoldására, nekem most rá kell bízni a kis csapatot. ragyogó kék szemébe néztem, és ő mondta ki, amit már tudtam:

– Tündi menj, még a végén a te jegyed is elvész. Mi megoldjuk, legyél nyugodt!

A nyugalom szó erős túlzás, még visszaléptem a menedzserhez, hátha vár a gép, megvan a jegy, de hajthatatlan volt.

Lassan mentem, könnyekkel, a szívem olyan nehéz volt, és úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt. GuruJi, segíts, mantráztam.

A gépre az utolsók közt érkeztem meg, a helyen két indiai férfi közé szólt, az addigra már nagyon fülledt és kicsi gépben. Vonakodva ültem le, és néztem körül, szerencsére Andit azonnal észrevettem, és összenevettünk egy pillanatra, mert vele szavak nélkül is megvagyunk, hát, ha ez van, akkor legalább mégis az asram a cél és nem Budapest, akkor most ennek örüljünk, meg a fess indiai legényeknek.

Egy órás késéssel indult a járat, végig felrezzentem minden mozgásra, mert azt hittem, mégis jön a csapatunk az üres helyekre.

Elindult a gép, az egyik szomszéddal pár udvarias szót váltottam, hogy hova megyünk, a másik szomszéd azonnal elaludt, az előttem levő férfi is, de előbb lerúgta a cipőjét, minek következtében gyomorforgató bűz keletkezett, s tartott ki a 3,5 órás út alatt, megfűszerezve erőteljes és ritmikus hortyogásával.

Én a sálamba temettem az orrom, rá az illóolaj, de túl sok esély nem volt nem érezni a szagot.

Csak azt csodáltam, hogy a többieknek szeme se rebbent.

A felszolgált indiai ebéd emiatt sem volt túl étvágygerjesztő, plusz olyan csípős volt, hogy az első falat után csurogtak a könnyeim, a szomszéd nekem adta az ő joghurtját és cukrát is, úgy megsajnált.

Ilyen lassan régen vánszorogtak a percek.

Nagy nehezen megérkeztünk Delhibe, koromsötét volt már, nehezen kászálódtunk le, lábaim alig mozogtak, hiába szedtem be a vénákra ható gyógyszert.

Megvártuk egymást, s botorkáltunk a néptelen folyosókon.

A biometrikus útlevél szkennelés meglepett, eddig ilyen nem volt, nekem vagy hatodszorra sikerült rendesen belerakni az útlevelem, annyira tompa volt az agyam.

Végre a határellenőrzésnél voltunk, mikor mögöttem kiderült, hogy a kislány elhagyta az útlevelét ott a biometrikus ellenőrző ponton. Rohant vissza az apukájával, majd érkeztek meg üres kézzel.

Rohant vissza az anyukájával. Telt az idő. Elmondtam, hogy ilyenkor majd a konzul segít, itt kell éjjelre maradni a reptéren, ez biztonságos. Végül, sokára megjöttek, fegyveres őrök taszigálták vissza, mesélte, de egy másik őr beengedte, és megtalálta végül az útlevelet.

Közben a transzferes hívogatott, hogy hol vagyunk már, reggel óta vár.

Micsoda, hát tudta melyik járattal érkezünk, háborogtam magamban.

Végre kiértünk a koszos, szmogos Delhi zsibbadt éjszakájába.

India anyácska, hát így kell viszontlátnom téged, simogattam meg a talpammal a földet.

Kerestem a transzfert, de csak a taxi volt ott, amit az egyik nő rendelt magának, hogy tudjon aludni, a buszunk sehol.

Vártunk. Közben telefonálás, menedzserrel, asrammal: hol a sofőr?

Hát ott, mondta mindenki.

50 perc után már elárulták, hogy tábla is van nála!

Nosza keressük a táblás embereket, fürgén szaladgáltam jobbra balra. Kicsit félve is, jó sok sötét alak volt ott már.

– Tündi, megvan, kiáltotta Feri – de hát hol?

– Hol a tábla, mondtam beszűkült tudattal, mert addigra az összes táblás embert végig vizsgáltam a hatos kapunál.

A hóna alatt. Összehajtva – mondta Feri.

Hát, isten hozott Indiában, Tündike, mondtam magamnak.

Itt semmi sem érthető, és semmi sem logikus.

Ha a szemeddel akarsz látni, megvezetnek. Miért nem használtad a titiksádat, vagy a megérzésedet?

A Kilenc istennő nyomában 2. rész bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Soha ne mond, hogy soha – szólok magamra, mikor isten tudja hányadszor fogadom meg, hogy maradok itthon, van itt is munka elég, dehogy utazom én Indiába, pláne nem csoporttal, a millió problémával, meg egyebekkel, nem hiányzik ez nekem már.

Aztán most itt találom magam újra, már az utazás után, elgyötörten, sajgó testtel, és emelkedett lélekkel.

Tegnap érkeztem haza Indiából.

 A hosszú utazás okozta fejfájás, szédülés mellé vacogás is társult, a trópusi nyárból a hűs ősz nagy ugrás volt meglepett szervezetemnek és idegrendszeremnek egyaránt.

Érdekes módon azonnal visszaálltam az időeltolódás ellenére, ma hajnalban 4:45 kor ébredve, ahogy az asramban, és pontosan 5:30 kor ima és mantragyakorlás indította a napot.

Egész nap rendezkedtem, csoportosítottam a rengeteg ajándékot, és mostam, takarítottam és főztem.

Csendesen tettem a dolgom, csak a családot hívtam fel, hogy jól vagyok.

Pedig dehogy vagyok még jól, most van a macskajajj, a „jetleg”.

Torkom és szemem száraz, nem győzöm csöpögtetni a rózsavizet, és inni a meleg teát.

Vacsorára a zöldséglevest alaposan felforrósítottam, jóleső teltséggel és főként meleggel a gyomromban.  

Végre le tudok ülni, hogy összegezzem, mi történt velem valójában.

Az istennők próbatételei

Nava durga – az indiai 9 istennő 2015 ben mutatta meg magát először, mikor meghívtuk egy előadásra a témában jártas ájurvédikus orvos és jógini Dr. Indu Arorát.

Nagyon tetszett az istennői archetípusok üzenete, elkezdtem gyakorolni a hozzájuk tartozó feladatokat, s végezni az ünnepnapokon a kis rítusokat. Kedves és felemelő gyakorlás volt, nagyobb drámák nélkül. Ez nekem tetszik!

Mikor megtudtam, hogy asramunkban dolgozó Rabindra Ji is tart erről elvonulást nem is volt kérdés:

a legnagyobb Navaratri ünnepen októberben irány Rishikesh!

Nem is gondolkodtam, tudtam, menni kell, azonnal meghirdettem az utat, hogy aki szeretne velem tartani, felkészítem!

Amikor már betelt a csoport és nem volt visszaút, akkor estem kétségbe: te jó ég, már megint mibe cseppentem bele?

Az utazás előtti héten napokig feküdtem a kanapén, belső félelemtől vacogva, betegen, telve aggodalommal, és mély nyugalommal egyszerre: valami olyan nagy dolog van készülőben, ami elkerülhetetlen.

A beavatás.

Az előkészület

Kellemes útnak ígérkezett, egy megbízható utazási irodával szerveztük meg az utazást, az Emirates légitársasággal, Dubajon át.

A személyes találkozónkon mindent részletekbe menően elmondtam, bemutattam, a csomagolástól kezdve a test alapos felkészítéséig, étrenddel, biztonságos utazási tippekkel, konzuli védelemmel. Ez a hetedik utazásom Indiába, van rutin és tapasztalat bőven.

Időben találkoztunk Ferihegyen, harmincketten voltunk, szépen haladt minden.

Az első bonyodalmat Dubaj felé tartva a repülőn az étkezés okozta: négy ember nem vegán ételt kapott. Volt is felháborodás, és intézkedés azonnal.

Akkor még nem tudtuk, ez lesz a legkisebb gondunk.

Azon aggódtam, hogy ha a másik járaton se adta le helyesen az iroda a rendelést, éhes marad a négy ember, így körbejártam, ki enne szívesen húsos ételt. Pillanatok alatt találtam a csoportból lelkes vállalkozót, aki cserélt volna.

Így aztán megnyugodva mélyedtem bele a Cicaverzum filmbe. Hosszú repülés alatt mozizni szoktam, és az Emiratesnél mindig van pár magyar film is.

Lassan zümmögött a film, ragyogtak a csillagpontos hangulatfények a plafonon, már lassan négy órája voltunk úton.

Elégedett voltam, kiváló a csoport, fegyelmezett, együttműködő magatartásuk már a hosszú felkészülés alatt is megmutatkozott.

Ugyanis tíz hónapon át készültünk a várható programokra, hetente egyszer jóga gyakorlással, és sok előadást tartottam a jóga alapjairól, hogy az asramban mindenki nyugodtan tudjon a sok ember között gyakorolni. Megszámoltam, 44 jógavideó került fel a zárt csoportba.

Láttam, hogy a csoport jó része valóban gyakorolta, lelkiismeretem nyugodt volt, nem lesz gond az ászanaórákon majd.

Nagyon szép jegyzetet készítettem az istennőkről, csodálatos autentikus képekkel, helyet hagyva a jegyzetelésre.

Ami emberileg telt tőlem, mindent megtettem.

Navaratri

Az ünnepe lényege az összpontosított erő tudatosítása, a tűz ébredése, azé a tűzé, mely mindent átalakít, porig éget, és fényt ad.

Szvámi Ráma mestere BabaJi nem rejtette véka alá, hogy ez az út, a rádzsa jóga tűz útja, nem a valakivé, hanem a senkivé válás ösvénye.

S én, aki mindig szerettem volna valaki lenni, meglepő módon mégis itt maradtam, ennél a hagyománynál, ezen az úton tapogatózva vagy száguldva, mikor milyen hát- vagy ellenszelet kapok éppen.

Jöjjenek hát az istennők, szeretnék nekik köszönetet mondani, hogy ez megtörtént!

Shailaputri a hegyek leánya

Amit a nevén nevezünk, és megszólítjuk, az eljön hozzánk.

Nem is gondoltam volna, hogy a Dubaj felé tartó járaton teszi tiszteletét először, alaposan felkavarva érkezésével világunkat.

Gyökereinkig hatoló feladatot és próbatételt mért ránk az Istennő.
A többezer kilométeres utazás nemcsak a külső világban kezdődött el.

Amint a bolygók összerendeződtek, az asztráltest síkján a bolygók energiája a saját belső energiánkat is aktiválta.

Az ősz az átalakulás ideje, az érzelmek újulnak meg.

A 9 napon minden nap egy durga és egy rasza felélénkül. így a teljes tisztaság, tudatosság létrejön.

A gyökértől a koronáig felélénkül az energia, a hét csakra mentén, a két mellékcsakrával.

Cseppenként emelkedik az energiaszint a kilenc nap alatt, a tamaszból (tehetetlenség) a radszaszon (mozgáson) át a szattva (teljes tisztaság) felé emelkedik.

Az első három nap kigyomlál mindent, ami nem szükséges, a második harmad növel és táplál, majd a harmadik harmad a gyümölcs learatása és elfogyasztása.

Szóról szóra így történt velünk is!

Harccal indul a történet, úgy az ősi írásokban, mint velünk, 2024. október elsején,

ahol az istenek és démonok, a fény és sötét között zajlik a küzdelem.

A sötétnek és démonnak a belső tompaság. tehetetlenség és eluralkodó negatív érzelmek és gondolatok adnak meghívót. Durg-legyőzhetetlen lesz ez a minőség, ha engedjük!

A jó hír, hogy tehetünk ellene! Nagyon nagy erőt kell megmozdítani hozzá! Ezt élhettük át magunk is, mikor a tervezett 24 órás utazás helyett 48 és 72 óra lett, tele akadállyal és kihívással.

Ami az isteni világban zajlik, az zajlik az emberi világban is, és az ősi történetekben rejlik a megoldások mesterkulcsa. Mi is megtaláltuk ezeket végül.

Éjszaka az elalvás ideje, de mi felébredtünk, mindnyájan, azonnal.

Elmesélem, hogyan.

A kezdetek

Az isteni világban három fő isten (energia) lakozik:

Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó és Síva a pusztító.

Egyszer régen, Mahishasur démon erőteljesen megrázta a mennyei világot. A három istennek nem volt ereje őt legyőzni, ezért a démon uralkodni kezdett.

A három isten rájött, hogy egyedül nincs erejük legyőzni, ettől aztán dühösek lettek, tűzbe jöttek, mely három fénysugárként lövelt ki belőlük, s egyesülve, összeadódott az isteni energia, így született meg Durga.

 Durga azt jelenti, legyőzhetetlen.

A forrás lett, melybők az isteni energia árad.

Halad a repülőgép, elégedetten üldögélünk egymást mellett, halkan beszélgetve.

Egyszercsak izgatott jövés-menésre leszünk figyelmesek.

A gépünk pedig visszafordul!

MI VAN?

Dermedten nézem az előttem ülő férfi monitorán a CNN közvetítést. Kitört a háború? Mi ez a tüzijáték? Pattannak vissza, semmisülnek meg a vaskupoláról a lövedékek, vagy csapódnak épületekbe, nem is értem mi történik, agyam lefagyott, belsőm rémült görcs húzza össze. Hiszen ott vagyunk karnyújtásnyira a légtértől, ahol mindez zajlik. Látnám a fényeket is, ha kinéznék az ablakon.

De nem teszem.

Sírás szorít össze, a haldoklók fájdalma, az értelmetlen pusztítás okozta düh feszültsége, és a tehetetlenség. Isten kezébe helyezem a lelkemet, emberileg nem tudok semmit sem tenni, se ütni, se futni, be vagyok szíjazva egy hatalmas vasdarabba, messze a szeretteimtől.

Imádkozni kezdek, lassan megnyugszom, mert ez a nap is teljes volt, ha most kell meghalni, rendben van, felkészültem, mint minden éjjel.

 Végrendeletem elmondtam a férjemnek még indulás előtt, biztosításom van, a gyerekeim lassan mind önellátóak.

Legyen nekem a te igéd szerint.

Eszembe jut, milyen rosszul voltam az elmúlt napokban, zsigerileg féltem az utazástól, rettegtem, miért nem hallgattam magamra? Kriszti lemondta az utolsó napon az utat, rossz előérzete volt, ő tette jól, vádolom magam.

Azért árván hagyni a gyerekeimet, felelőtlenség – jelenik meg megszokott kísérőm, a bűntudat.

Hova tartunk most?

Szerencsére már felállhatunk, sétálva visszük a híreket egymásnak, és bemondja a kapitány is, hogy új úticél Isztambul. Megindulnak a találgatások, közben nézzük egymást dermedten. „minden jó, az is, ha hazamegyünk, bármi” – súgjuk alig hallhatóan egymásnak.

Várunk. Hosszú az út, még 3 óra talán, ezek a percek most visszafelé pörögnek, nem előrevisznek a célunkhoz, de már minden mindegy, fő, hogy nem talált el lövedék, és élünk, talán kitart a kerozin is.

Kitartott.

Szerencsénkre nem szálltunk ki a repülőből, a földön vártuk meg a döntést, 2 óra hosszat vártunk, míg a gép feltankolt.

Mindenki lázasan irt, vagy telefonált haza.

Az utazási iroda ügyeletese megnyugtatott, hogy átfoglalták a repülőjegyünket, és 6 óra helyett 11 kor már mehetünk is tovább.

Irány Dubaj

Az isteneknek azonban más tervei voltak, annak tesztelésére, mennyire tudunk a jelenben, vagyis a középpontban maradni, és mennyire vagyunk sziklaszilárdak a hitünkben.

Megy a film tovább a monitoron, gépiesen keresek valami vidámat, előtte hosszan nézem a leállíthatatlan reklámfilmet dubaji életképekkel, ahol a luxus luxusa ragyog fel.

Na, ide nem vágyom, döntöm el, hiába tolja arcomba huszadszor, ez nem az én világom sehogyan se. Még kis időre se kell nekem, egy vágymorzsa sincs dubaji luxusszállók felé.

Nem is én ragadok ott később – sajnos.

De még ott tartunk, hogy a leszállásnál mindenki rohanjon, hogy az új jegyeket átvehessük, véste agyamba gyakorlott fiam még Isztambulban, mikor sokat leveleztünk a kialakult helyzetről, az új járatunk adatait is ő küldte el nekünk.

Anya, senkinek se lesz fontos, mi van veletek, nektek kell kikönyökölni mindent, biztatott a fiam. Úgy be voltam ijedve, hogy a hatalmas anyatigris ugrásra készen várta a landolást.

Hát bőszen száguldottam elöl, utánam srácok! felirattal a homlokomon. Végre legalább futhattunk egy jót.

Óriási tömeg az Emirates pultnál, kb. ezer ember. Az egyenruhás alakokat látni se lehet, nem hiogy elérni, türelmesen állunk be a sor végére. Meg se mozdul a sor! Félóra után hozok egy döntést, és beszedem az összes útlevelet, egy jóllátható kupacba szorítva nyomom a fordítóink, Gabi és Andi kezébe: nyomuljatok előre, muszáj!

Nyomulnak is a drága hőseink, kapnak egy két beszólást és gyomrost is könyökkel, de elkapnak egy fickót, és rátapadunk, már én is ott nyüzsgök. Megtudtam, hogy csak 30 jegyet kaptunk, a plusz helyre jelentkezett 2 ember lemaradt, csak hajnalban jöhetnek utánunk.

Éppen ők, rémülök halálra, akik nem beszélnek angolul, és az utazásban se jártasak, jaj.

Nem mondom el nekik, valamit kitalálunk, határozom el. Én senkit se hagyok magára!

Ezalatt az istennő nyilván jót mulatott rajtam, én apró emberi lény, mit össze agyalok és telefonálgatok. Miközben a karma csak így tudott beteljesedni.

Cseréljen velük valaki! Kérjük az emberünket, aki csak csóválja a fejét, az új foglalásunk nem látszik nála, erre hívjuk az irodát, ahol meg igen. Hosszan vitatkoznak, mi meg állunk, ülünk, kinek hogy sikerül.

S akkor kicsit hátralépek végre, hogy rálással arra, mi is történik igazából.

Nézem a kis kupacot, Andit és Gabit, ahogy az emberrel egyezkednek, és látom, milyen fényesen ragyogó az energiaterük, de kívülről egy ragacsos fekete szurok tapad és bénítja le őket.

Ima! – jut eszembe végre a helyes cselekvés, nekiállok, és lassan nő a fény, de nagyon lassan. Gyerünk, szaladok a csoporthoz, segítsetek!

Többen lehunyják a szemüket, csend lesz, és pár perc múlva felreppen a hír:

megvan, látja az új foglalást!

Korai az öröm, mert csak 30 emberé van meg. Nem jó, nem jó, keress még helyet a 2 embernek, rimánkodom, és imádkozom felváltva, és közben érzem, hallom a csoportból felmorajló nyűgös elégedetlenséget, „mi tart ennyi ideig már”, „meddig kell még várni”.

Közben vizet, üditőt és muffint osztogatnak, nekem is hoz valaki, rá se bírok nézni, csak a fekete ragacsot látom, mely a tömeg felett hömpölyög, dermesztően.

Ne hagyjátok abba az imát, mondom zaklatottan, és hadartom el, mit látok, nézzenek hülyének nem bánom, de nem engedhetjük a sötétet tovább, mi vagyunk az egyetlen csoport, aki képes összezárni egymással, és megállítani.

Mint a három isten, fénynyalábokat kell kereszteznünk, nekiállok hát, hova akarunk menni?

Indiába!

Kérünk bebocsátást, hangosan együtt, mondjuk!

Mondjuk, mondjuk: Indiába akarok menni!

Közben a két embernek megmondtam, mi zajlik, és halálra váltan motyogják ők is, Indiába akarok menni, pedig dehogy, legszívesebben magam is otthon ülnék az uram mellett a kanapén, de ezt a képet gyorsan elzavarom, nem téríthet el, semmi a céltól:

India anyácska, engedj be!

Közben emberünk visszaért, Gabi telefonja a kezében, Gabi már aggódott, hogy eltűnik a telója, de nem, ott van, és azt mondja, muszáj indulni, kért buszt nekünk, futás!

Elbúcsúzunk a 2 embertől, mindent megígérnek nekik, tolmácsot is, ételt is, szorít a sírás, de ottmaradnom se lenne jó, nagy levegő, ügyesek, megoldják.

Futunk felszabadultan, végre csinálunk valamit a dermedség után újra, sprint előre, ugrik elő az anyatigrisem boldogan, hogy végre tehet valamit, ide nekem a hegyeket, elhordom a kezemben, szabadult fel a több tonna adrenalin.

Valahogy a buszról is először szállok le, futás az új repjegyért, vízum, útlevél a kezemben, a kézipoggyász bukdácsol mögöttem, utánam, gyerünk! Kiálltom, mint a hadvezér, és megérkezünk a pult elé.

Ott ül sorban jópár indiai nő, kendővel, feketében, és lassan, komótosan ellenőrizget vízumot, útlevelet. Topogok, de nem aggódom, tudják, mit csinálnak, gondolom.

Nem jó jel, hogy engem 10 perc alatt engednek át, mert már csak egy óra van a gép indulásig, de végülis vannak ott négyen, biztos meglesz minden időben.

Szaladok tovább a kapuhoz, és lehuppanok a székekre, gondosan kiterítve cuccaimat amennyi székre csak lehet, foglalni a többieknek. Lassan jövögetnek végre. Biztos pisilnek a többiek, gondolom, mert nyílik a kapu, és még csak 13-an vagyunk.

Aztán jeges rémület szorít össze újra, tisztán érzem:

Baj van!

A Kilenc istennő nyomában – rend-hagyó elvonulás az asramba bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nem győzök elég hálás lenni tanítóimnak, akik megmutatták az élet értelmét, és felkészítettek azt méltó módon továbbadni.

Nagyon hatásosan!

Szeretem a vasárnapi Anaya képzéseket. Ünnep, mindig.

Egy csoport két évig van együtt, és hogy legyen értelme, haszna a sok tudásnak, amit megszerzünk, az utolsó fél évben a tudás megosztásának technikáit tanuljuk meg.

A nyitókörben igaz történetek hangzanak el, nincs is szükség otthon „szulejmánra”,

az élet sokkalta izgalmasabb.

Persze, ez nem egy pozitív pletykakör, mindig irányított a beszélgetés, és keretek közt tartott.

Arról beszélünk, hogyan élt bennünk tovább az előző téma. Milyen változásokat tapasztalunk?

Az aktuális témát jógagyakorlásba öleljük.

Amit a fókuszba helyezünk, az a szervrendszer vagy lélekrész megmutatja magát, így kerül be a tudatosságba a sok elfelejtett erőforrásunk.

Sok esetben gyógyulások követik ezt az örömmel teli belső munkát.

Mély barátságok szövődnek, ami aztán a táborban mélyül el, ahol öt napon át egy idilli közegben, jó ételekkel (mit ételek, lakomák) tápláljuk testünket és lelkünket is: sokat jógázunk, alkotunk, énekelünk és táncolunk is.

Csordultig töltve jövünk haza mindig, kitart egy-egy új szokás, igy az évek alatt lassan, de biztosan új nő születik:

önazonos, bátor, kedves, életet szolgáló.

Bár ide írhatnám a 13 tanítvány történetét!

De majd elmondják nektek ők maguk, azzal, ahogyan élnek és tanítanak. Keressétek az Anaya oktatókat.

Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport << Utolsó helyekre várunk még jelentkezőket!

A A szív útján járni, beteljesedett élet bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A nyári napforduló idején a Nap eléri pályája legészakibb pontját a Ráktérítő fölött. Ilyenkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. Nagy a hőség, tombol a nyár. A növények pompáznak, beérnek a gyümölcsök.

A fény eléri a teljességet.

A mi feladatunk, hogy a házitűz ne aludjon ki!

 S mivel a tűz sziporkából keletkezik, nekünk magunknak is jó megélni a sziporkázó lelkes üdeségünket.

A nyári napforduló után csökkenni kezd a tűz a látható világban, ezért fontos a láthatatlanban újra megerősíteni. A belső Napunkat a mi feladatunk a pálya csúcsán tartani, s ünnepelni a teremtő Isten jelenlétét a belső és külső világunkban egyaránt.

Magunkat tisztán kell tartani, a legmagasabb tudatállapotba emelkedni.

A Rák lassan hátrál, fogy a fény, de meg kell őrizni azt karácsonyig!

Iván jelentése Fény.

A magyar hagyományban kút és források mellett gyújtottak fényt, hogy leérjen az alvilágig, Négyszög alakú volt a máglya.

Férfi gyújtotta meg, a lányok 9 féle gyógyfüvet hoztak rá, gyümölcsöt, almát sütöttek rajta.

Akit mátkásítani akartak, azt énekelték bele.

A lobogtató férfiak 3x körüljárják a máglyát, és vízzel a lányok is 3x, az egyensúlyért.

A máglyát átugrották.

Lányok egyedül ugranak (de segíthetnek nekik), a párok együtt ugranak, hogy egészséges maradjon a kapcsolat!

Egész éjjel virrasztanak, énekelnek, mert rövid az éjszaka.

A mulatságot idővel csend váltja fel, elmélyülni az adott kérdéseken tanácsos:

Keress egy erőhelyet magadnak, képzeletben vagy a valóságban.

Fogadd be a hely minden illatát, energiáját, látványát és hangját

Elmélkedj (engedj megjelenni minden gondolatot, érzést, képzeletet)

🔥 Fény – érezd a fény szellemét

🔥 Melegség – érezd a melegség szellemét

🔥 Szépség – érezd a szépség szellemét

🔥őség – érezd a bőség szellemét

✨ Minek kell meghalnia bennem?

✨ Eleven-e az életem annyira, mint a természet ami körülvesz?

✨ Milyen nyomot szeretnék hagyni a világban?

✨ Hogy működnek ezen dolgok az életedben működnek ezek a külvilágban és téged is mozgatnak?

✨ Szeretnél valamit kipróbálni, ami szép, és hasznos?

Paksi Zoltántól tanultam, évek óta végzem-sikerrel-áldással-örömmel.

A lencsemágia szertartása

a napéjegyenlőségek első napján kezdve, s még két napig folytatva

Készíts lencsét. Kedvencem a főtt és kihűlt lencsét apróra vágott hagyma, fokhagyma, kis mustár, citromlé, olaj, méz elegyébe forgatni, bőséges petrezselyemmel megszórva, behűtve, hogy elegendő legyen 3 napra.

Üljetek körbe egy szép, fehér abrosszal leterített asztalt.Gyújts meg egy fehér gyertyát, ülj le elé, nézz a lángjába, ez a fény most

1. napon – anyagi és szellemi bőséget, egészséget, áldást hoz
2. napon – az egészség kiteljesedése, a fejlődés, béke és harmónia ideje eljött
3. napon – a kiteljesedés, a bőség és egészség immár itt van

Szeretettel,

Tündi 😊

Képek: @peter.hoszang – Nei Pori 2023.

2024-es Görögország, Nei Pori nyaralásunk most is tart, 2025-re máris jelentkezhetsz, mert januárban már betelt idén is!

Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport << Utolsó helyekre várunk még jelentkezőket!

A Szent Iván hava szer bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Régen az asszonyok szanatóriumba vonultak a gyenge idegeiket erősíteni (kipihenni a háziasszony létet) vagy fürdőbe.

Mi ezt felturbóztuk!

Mit szoktam hazavinni a táborokból? Mi benne a jó?

Megtapasztaltam,

☀️ milyen mély és maradandó hatása van a rendszeres gyakorlásnak

☀️ a friss, tiszta éteknek

☀️ a szuper közösségnek

☀️ sok kacagásnak

☀️ éneklésnek

☀️ táncnak

☀️ kirándulásnak

☀️ a tiszta erőhelynek.

Nagyon odafigyelek a jó ritmusú napirendre, és a csoportenergiára, éberen tartom a teret.

Sokat és finoman jógázunk, hogy minden izmod, testi és lelki is, megerősödjön.

Hogy érezd magad magadban!

Mánfa különleges kincs, ha nem tudsz az indiai Asramunkba jönni, hasonló mélységeket és felemelkedést élhetsz meg, mint ott.

Egy próbát megér?

Nagyon várlak, nagy szeretettel-sok jó programmal és lelkesedéssel!

Szeretettel,

Tündi 😊

Borító: Keszi Ildi barátnőmmel, az első táborunkban kontaktjógázunk

Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport << Utolsó helyekre várunk még jelentkezőket!

A Miért válasszam a jóga elvonulást? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.