Kiskoromban ösztönösen tudtam, mi és meddig jó, és szerencsémre a szüleim békén hagytak, ezért volt minden hétvége valóban feltöltő. Elmentünk a telekre Biára, a felnőttek a szőlővel tettek-vettek, én meg legtöbbször felmásztam a mandulafára és órákig ott nézelődtem, vagy sétáltunk anyuékkal gyógynövényt gyűjtve. Hegytetőn volt a telek, hatalmas tágas tereket lehetett belátni. Ott volt a nagycsalád, nénéim, unokatesóim, voltunk vagy tucatnyian mindig. A fáról lestem, ahogy gördültek be az autók a telek aljára. Imádtam, hogy sokan vagyunk.

Pár évvel később apu vett egy pici, de vízparti telket. Azt már nem szerettem, hiába volt a Duna közvetlen partján. Szűk volt, és a nagycsalád se jött. Elkezdtem csavarogni a környéken, jókora bandába verődve, de az nem volt az igazi már.

Aztán nagyon hamar férjhez mentem. Jöttek sorban a gyerekek, és a nyaralás szempontjait ők határozták meg, nyilván odamentünk, ahol ők jól érzik magukat. Négyből kettő gyerekünk szereti a vízpartot, a többi a nyugalmat, akadt ilyen hely jócskán. Hamar elment két-három évtized így. Lassan mind kirepültek, és az utolsó, nyugis gyereknek mindegy hova megyünk, csak legyen kaja, és hagyjuk békén.

Eljött a mi időnk a férjemmel, újra.

Szomorúsággal vegyes idő ez. Kevesen maradtunk-egyenlőre. Reménykedünk majd az unokákban persze. Újra kell tanulni magunkat, és megtalálni az igazi feltöltődést is, mert hamarabb merülünk ki, mint régen. Az Égei-tenger az egyik erőhelyem, egy évtizede biztos kezdete a nyárnak az itt töltött idő. Kis apartman, önellátás, egyszerűen élünk.

Van időm egyedül lenni, mert férjem a légkondis szobában hűsöl, én pedig járom a vidéket. Hatalmas terekre van szükségem, tág horizontra és végtelenre. Lassan bóklászom a parton, engedve, hogy lábam találja meg a helyemet, ahova leülök. Hamar behív a tenger. Belefekszem fenntartó lágyságába, és a kalapom alól csak nézek, nézek. Sokszor órák telnek el így. Néha a hegyeket, néha a végtelent, vagy a többi fürdőzőt. Lassan érzem, hogy telik meg a tenger ásványaival a testem, a lelkem, érzelmeim pedig tisztulnak, van időm gondolkodni.

Amikor utánam jön valaki a családból a partra, az mindig – bár rövidke – öröm.

Mire vége a nyaralásnak, már összegzem is, mitől vagyok sokkal jobban.

Erőt adó tényezők számomra

• Családom
• Egyszerűség, átlátható rend a környezetben – alig néhány ruha, tárgy és edény van itt
• Egyszerű, lokális friss étkek
• Víz, ég, föld
• Jó barátok
• Új szokások, rítusok

Már csak az a kihívás, hogy mindezt odahaza hogyan fogom megcsinálni. Olyan jó lenne sokáig így maradni, jól tápláltan és ellazultan. Az ajurvéda, az Élet tudománya is hasonló minőségeket ajánl a feltöltődésért. Csak az a dolgunk, hogy újra vizsgáljuk, mert változik mikor mi az, ami valóban feltölt.

Évek alatt kiderül az is, hiába akarom a „legjobbat” adni a nyaraláskor, mert mindenkit más táplál.

A nap elején meg is szoktam kérdezni:

– Kinek mi a terve mára? – itt elmondom, én mit szeretnék tőlük kérni.

Igazi művészet összehangolni a családi töltődést. De az összhang a végén, na, az megéri ezt a tudatosságot.

A Hol van az ERŐHELYEM? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A harcos dühös hozzáállás a dolgokhoz azonnal megjelenik otthon, úgy ahogy teremtődött, itthon is harc és háború lesz. Kicsiben, nagyban? Ugyanaz! Inna megint sokat kiabált telefonon (lent, a szobájában, zárt ajtó mögött), valakit nagyon győzködött. Azt látom, hogy Gyuri ballag fel a tányérjával az emeletre, mert nem bír egy térben maradni a harccal.

Szurokfekete ragacsos nehézség jött létre otthonunkban.

Pillanatok alatt!!!

Lementem, körbefüstöltem, kitártam ajtót, ablakot, bekapcsoltam a halk mantrazenét.

Inna jó tükör, mert pont ebben voltam én is, azt gondoltam Szent Harcban, ami a valóságban az akaratom keresztülvitele, minősítés és düh volt. Ezt abba kell hagyni. Ezek az eszközök csak fokozzák a háborút. Abbahagytam (hála a jógának) gyors átkapcsolás, nagyon éber voltam tegnap egész nap a gondolataimra, amint megjelent egy düh, minősítés, ítélkezés, harc azonnal STOP-ot nyomtam!

Látlak, miben mesterkedsz! – mondtam magamnak, de próbaképpen nem ezt választom, inkább teremtgetek szépen, teszem a kis dolgaimat. Ettől megváltozott otthonunk tere is. Béke és nyugalom volt egész nap.

Alisha eljött a Frost Ildi által összegyűjtött babaholmikért az anyukájával. Ültünk a földön, babaholmit válogattunk, ettük anyum sütijét, ittuk az illatos teát a zsolnai csészéből, és Inna nagyon nagyot beszélgetett velük, én meg halkan dolgoztam a gépemen. Aztán Vladik felásta a kertet, elültette anyum által hozott eperpalántákat, Roma és Csuri játszott körülöttünk, mi Innával metszettünk, ágat aprítottunk, ragyogott a nap.

Aztán Jenei Gabus rám írt, közös ünnepre hívott 04.10-én Virágvasárnapra , hozzánk jöhetnek az ünnepelni vágyók. (TI IS!!!!)

IGEN, legyen közös IMA és szertartás, és aznap teljes böjtbe is kezdek.

Az ősiségben ez volt a legerősebb szellemi „fegyver” a Szent Harcban: ima és böjt, hogy felejthettem el már megint. Példaképem, Gandhi is így nyerte meg a harcot és vívta ki a függetlenséget. Pont erre van szükségünk! Olyan hálás vagyok Tanítóimnak, hogy otthonomban fejlődhetek, ki sem kell mozdulni.

Vladikot szombatra már elhívták egész napos kerti munkára, jól jár vele a munkaadó, nagyon szorgalmas és ügyes. Roma és Inna magyarul tanul tőlem, jaj, ez a magyar nyelvtan, muszáj elővennem majd, sosem volt kedvencem. De olyan jó magyar szavakat hallani tőlük! Fiaim is rendeződtek, béke VAN. És én teremtettem meg.

Még éberebb leszek!!

A képen a békeforrásomat látjátok, évente egyszer itt töltöm fel a béke-egység-teljesség-szeretet tankomat csordultig a családommal, barátokkal, Nei Poriban. ÉS TUDOM hogy idén is megyünk!!!!

Tudsz hozzánk csatlakozni is, ha szeretnél! – ESEMÉNY

De addig is kipróbálhatod otthonodban a tengerparti jógát! A múlt évben több videót is sikerült rögzíteni, ami képen és hangban is visszaadja a nyári és a tengerparti jóga élményét! – Örömteli nyári jóga

Ölellek,

Tünde

A Béke forrása bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.