Az együttműködés a testem részéről abban nyilvánul meg, hogy ha futni szeretnék, akkor futok, ha relaxálni, akkor nyugiban fekszik, ha meg csak nézek ki, vagy be a fejemből, az ellen sincs (egy darabig) semmi kifogása.

Hát ez nagyon jó érzés.

De valahogy mindig elsodor a sok tennivaló, a ház a gyerekek, az egyebek.

Az elvonulásokat ezért találtuk ki. Régen szanatóriumba meg fürdőhelyekre vonultak vissza az asszonyok, mi pedig jógatáborba.

Közösen kibérelünk egy szuper helyet, összedobjuk a pénzt az eleségre, és egész álló nap csak jógázunk, meg „önismerkedünk”,  és „csapategyüttműködünk”.

Elmesélem, idén mi jutott eszembe.

Buddhistákhoz erős vonzalom fűz, ezért egy buddhista elvonulóhelyet kerestem, ahol nagyon tiszta és befogadó a tér. Mánfa a nyerő! – Mánfai Elvonulási Központ és Alkotóház

A női lét négy archetípuát tanultuk idén.

Az érkezés napján az együttműködő kommunikáció alapjait tudatosítottuk, a biztonságos együttlétért megtett mindent az Amazonunk.

Megbeszéltük ugyan, hogy szeretnénk így működni, de azért jó sok kihívás volt, különösen az ítélkezés, minősítésmentes résznél. Az elme valahogy állandóan minősít. Na, sebaj, igyekeztünk rálátni legalább, s meghaladni.

Az öngondoskodó rész is nehéz dió volt, mert néha a lakoma ígérkezett annak, de akkor hogy jógázzak, ha kétszer repetáztam? Hát nyögve, komótosan. Volt, hogy inkább kontemplatív sétáltunk a békesség kedvéért, az emésztés mudrával.

Este szociometrikus ábrával láttunk rá, hogy mennyi rokon lélek van a táborban, és remek, biztonságot építő tánccal és páros gyakorlatokkal tudatosultak a határaink és az erő, amivel képesek vagyunk azt tartani. Elég sokat nevettünk.

Hajnalban meditáltunk (mindenki ott volt) és a jógikus tisztításokkal ismerkedtünk. A gyomormosást és géznyelést most leszavaztuk, de a terapeuta táborban úgyis volt, s lesz ilyen. Izgalmas!

Hatalmasat jógáztunk a Nap és Holdkunyhóban, két helyszínen, mert fájdalmas testtel, és menses alatt egészen mást kell gyakorolni.

A reggeli PAZAR kásalakoma után amazon sminkkel szórakoztattuk egymást, aztán irány a rét.

Az amazon még gyógynövényt is gyűjtött, aztán a vidám jógamókával próbáltunk koncentrálni a versre, kezünkre és lábunkra, társunkra. No ez a végére alig volt sikeresnek mondható. Viszont rengeteget nevettünk.

Ebéd után varázstalizmánt festegettünk, majd egy szuper imagináció, és jóga jött.

Vacsora után az önmenyegző szertartáson fogadtuk meg az új életünk alapeszméit, amit imazászlóra, színes szalagokra írtuk, és egymásnak fel is olvastuk.

Sorfal között haladva, koszorúban és fátyollal, olvastuk fel, amit ráírtunk a szalagra. Így akarok élni!

Szép és megható volt. Előhívta a szerető minőségét, aki szereti az életet és élvezi azt.

Másnap a délelőtti foglalkozáson csoportokat hoztunk létre és különféle műfajban és archetípussal kellet egy színdarabot alkotni, amit este bemutattunk a Ki mit tud? -on.

Előrelátó módon a délutáni jóga záróizom erősítés volt és okkal!

A Halleluja butikból kiöltöztünk, s nemcsak a színdarabra jutott belőle.

Az esti bemutató volt a fénypont és a csúcs, komolyan. Vagyis komolytalanul, felszabadultan (ánanda) improvizáltunk (jóga a rugalmasság), másnapra arcizomlázam volt a sok nevetéstől.

Jól jött másnap a csend, a silence gyakorlás. Sem olvasni, sem beszélni nem lehetett, de naplózni és gyakorolni a tanultakat annál inkább. Az anya archetípus öngondoskodásának új lehetőségeit tapasztalták sokan, a visszavonulás méltóságát. Imádta mindenki!

Este fehér ruhában egy fehér gyertyával mentünk fel a sztúpához a buddhista szerzetes nekünk tartott pudzsája és meditációja után. Háromszor jártuk körbe a sztúpát énekelve: Gyújts éjszakánkba fényt!

A terembe védő piros fonalat és piros bindit tettünk a homlokunkra, hogy védve legyen utunk a kísértésektől.

Utána szeretet lakomázgattunk, és beszélgettünk.

Utolsó napon felkerekedtünk, hogy a Bölcs archetípusával zarándoklatra induljunk, felajánlva a férjeinkért, fiainkért a női erőnket, életszolgálatunkat. Támogatva, önként, áldozattal, de nem áldozatból!

Közös az ügy, a szeretetszövetségek megerősítésére van szükség.

A Mária templomban imádkoztunk, és felkerekedtünk, be az erdőbe, fel a magaslatra.

Az Anyák kútjánál megszenteltük az imazászlókat, énekeltünk a földnek, víznek, tűznek és égnek áldó éneket, Anna egy csodás Mária dalt is.

Nagyon kerek, egész, megerősítő és felszabadult hetünk volt.

A nőikör ereje minden elképzelést felülmúlt.

Haza már csendben jöttünk, napokig alig tudtam megszólalni itthon. Özönlöttek a fotók a többiektől, és a hálás üzenetek, magam is írtam jópárat.

Nő-Vérek vagyunk, jó volt kipróbálni a jóga erejét közösen is.

Most rendben vagyok, csodás rend van itthon, befőzök, énekelek, és sokat jógázom, barátkozom az Urammal, és csavargok a csajokkal is.

Otthonom az Asramom. Megteremtem idehaza is, ami ott volt.

A jövő évi elvonulásra máris kitaláltam a Ki mit tudr? -a valót, már előre nevetgélek, nagyon vidám lesz!

Újra Egynapos Elvonulások!

Időpontok már elérhetőek az eseménynél és a jelentkezés is beindult!

AZ ELSŐ szeptember 11.

Várunk szeretettel!

Esemény linkje:

https://www.facebook.com/events/1403796480237385

A Nyári jóga tábor – csak nőknek! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A tisztítókúrában és az étkezésben már régóta magamra hallgatok, de valamiért ezt nem alkalmaztam az élet egyéb területein.

Nagyon szeretek hinni, és követni olyan embert, akit nagyra tartok. Minden tanácsát megfogadni, inni a szavait. Milyen jó is átadni a felelősséget másnak!

Az utóbbi évek tapasztalatai mutatták, hogy ennek az időnek vége, nagyon hamar, nem tart évekig, hogy más irányít engem.

Rájöttem, hogy nagyon okos emberek is tudnak butaságot mondani, mert nem minden területen szakember senki sem. Nem szabad minden tanácsot megfogadni!

Ha pedig alárendelem magam, az mindig visszaüt. Mert nem reális!

Ráadásul a naiv ember mindig préda. Kellő önismeret és önreflexió híján, amit önátadásnak gondoltam, a valóságban naivitás volt, és masszív alárendelődés. 

A sokadik óriási csalódás után elhatároztam, hogy ember többet ne álljon felettem.

Könnyebb ezt mondani, mint csinálni persze, és még most is belefutok jó kis megfelelni akarás játszmákba.

Ennek akartam a végére járni ebben a nagyböjtben.

Bízom magamban-lett a szankalpám, s mivel a puding próbája az evés, jöttek is a próbahelyzetek.

Kapóra jött, hogy a testem jelzéseit hamar észreveszem, így ezzel kezdtem a gyakorlást.

A testem azonnal szól, ha kilóg a lóláb!

Beszélgettem egy konfliktus helyzetben valakivel, egyszercsak az egész testem befeszült, pedig a szavak nyugodtak voltak! Gyomrom összeszorult. Megjegyzetem a mondatokat amire így reagáltam. A beszélgetés után szép nyugodtan végigpörgettem az eseményt, és ráéreztem arra, hogy mást mondott az ember, mint amit gondolt, és nem feltételezem, hogy szándékosan csapott be, inkább öntudatlanul. Így nem a harag, hanem az együttérzés keletkezett bennem. Hála a testemnek, aki szólt, hogy ne a szavaknak higgyek! Régen biztos megharagudtam volna, és értetlenségem miatt eltávolodtam volna a barátomtól.

Szóval, ha megvezetnek, kilóg a lóláb- és a testünk megbízható szeizmográf.

Érdemes rá figyelni.

Ráadásul megtanultam a jó fület használni egy beszélgetésben.

Ha beszélgetünk, és arra figyelek, mit mond rólam, az a rossz fül.

Ha arra, mi is történik éppen, ez a közepesen jó fül. Ha arra, mit akar igazából magáról mondani, a jó fül.

Ha tudom a jó fület használni, és bízom magamban, akkor nem tudnak megvezetni, sem pedig vezetni az emberek. Ez a szabadság. Kevesen bírják el.

Őszinte, igaz kapcsolatot teremteni saját magunkkal, az jó kezdet.

Egy próbát megér az önfigyelés.

A Hallgass magadra! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

„Érted haragszom én, nem ellened„

(József Attila)

Dr Máté Gábor trauma kutatásaiból nyilvánvaló, hogy a sok megrekedt és elfojtott, vagy éppen kontroll nélküli haragcunamik micsoda pusztítással járnak.

Egyforma erővel pusztít az elfojtott és a primitív harag.

Nemhiába félünk ettől a hatalmas erőtől.

Kiküszöbölni, vagy kikerülni nem lehet.

A harag veszélyérzetből fakad, vészjelzés arról, hogy valamilyen, számomra fontos dolog veszélybe került.

Minden jel arra mutat, hogy idén kialakulhat a megfelelő harag kezelő kultúránk. Annyi érték kerül veszélybe, hogy csuda!

Magam részéről sorra kerülök ilyen helyzetbe.

Szinte naponta  

1. valamilyen értékem veszélybe kerül,

2. megharagszom,

3. aztán leülök átgondolni mi is történt,

4. meghozom a döntést, mit tegyek mint értékvédelem,

5. az persze megharagít valaki mást,

de most valahogy végtelenül nyugodt vagyok, így is, ha haragszik rám olykor valaki.

Mert tudom, hogy nincs kerülőút tovább.

Ha nem vállalom fel, mit tartok értékesnek, akkor megalkuvóként nem becsülöm magam semmire. Ennél nincs rosszabb számomra már.

Haragszom és megnyugszom mikor látom az okokat. Látom, a teendőket is.

A nyugalmam a szeretetből fakad.

Abból a mély érzésből és valódi hitből, hogy meg fog oldódni egyszer.

Egyszer igazi és értékes dolgokat támogatunk mind, akik a barátaim.

Van időm és erőm ezt kivárni. Esetleg elengedni kinőtt barátságokat és újakba beleerősödni.

Elbírom, ha haragszanak rám, különösen, mert jó része nem jogos, csak egy rámvetítés. Nem az én dolgom. Amit meg eltoltam, azt jóvá is tudom tenni, vállalom is a felelősséget.

Ezen a héten minden fronton ért a támadás, irtó izgalmas napok, folytonos önvizsgálatban és emiatt imában teltek.

No azért zargattam az én drága jó Uramat is, akinek mindent kipakolok, mert ő racionális és nem ragadják el az érzelmei, ráadásul mesésen asszertív, igazi férfi. Kérdezgettem, jól érzem-e, helyesen cselekedek-e?

Egyetért, támogat.

Én pedig döntök, s ezúttal sosem a kerülőutat választottam, hanem bele a közepébe.

Érdekes módon az organikus pedagógia képzésen a harag volt az egész napos témánk-sajnos írásban nem oszthatom meg, de szóban annál inkább!

Az Anaya 9 es csoporttal a visudhi csakra volt a témánk, jaj de felemelő volt a haragról közösen gondolkodni.

Idén is végigjártam a Krisztusi utat- elárultak, akik lelkesedtek értem, akiket tanítottam, s mindenemet odaadtam. és ők is hasonlót éreztek irántam- aztán jött a kétség, a félelem, a sírás, a böjt, a keresztút.

Persze kísértem a szeretteim szenvedését is, sírva és imával mint Mária. És voltam kíméletlen ostora is szenvedésnek-akaratlanul mégis szükségszerűen (csendben örülve is egyben, hogy drága barátnőm végre tud haragudni, nem benyelni. ugyanakkor a sziv hasad meg, hogy éppen rám kell haragudnia. De barátként ebbe is beleállok, gyakoroljon csak rajtam, de álljon ki magáért végre.)

És tudom, a feltámadás vár. Nemcsak engem.

DE.

Nem szeretném ezt a szenvedős utat jövőre is végigjárni.

Szeretném ezt meghaladni. Bár lehetne.

A Haragudj de ne vétkezz! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Új lehetőségeket megvágyni.

Jó volt végiglapozni a 2022-es naptárat, kiírni belőle a fontos eseményeket a naplómba, és azt is, ami nem valósult meg. Jó volt átbeszélni a férjemmel és a fiúkkal, ki mit szeretne, mi az eszménye az új évre, és konkrétan milyen tanulást tervez idén. Hova menjünk nyaralni, mi a dolgunk a közösség szolgálatában, hivatásban, otthonunk rendjében.

Elvégeztem a szokásos Célok workshopot (még 01.31-ig csatlakozhatsz, visszanézheted) férjemmel és tanítványok sokaságával – ilyenkor nekem is ugyanúgy aktiválódnak a belső folyamatok, mint a tanítványoknál. Beírtam a naptáromba, az első lapra az idei küldetést, eszményt.

Tegnap pedig itt volt az Anaya női jóga oktatóképzős csapat, a kilencedik csoport. A nyitókör mindig olyan megnyugtató. Annyira összhangban vagyunk! Mindig van aki pár lépéssel előbb jár az elfogadásban vagy megértésben, és ez hat a többiekre is. Mindig jó észrevenni az egységet, hogy milyen közös problémáink vannak.

Most például sokan elestünk az elmúlt hónapban, valahogy kicsúszott a talaj a lábunk alól. Ennek látható jeleit is többen ápolgatták, így a gyakorlás is megváltozott persze, nem térdeltünk az ütött-kopott térdekre. Magam erősen szédülök ma is. Viselem, kutatom az okot, azt érzem, teljes újrastrukturálódás zajlik. Új ember rakódik össze megint.

Beszéltünk az energia észlelésről, hogy milyen nehéz olyanokkal beszélni, akik nem tapasztalják meg, hogy a szavaink, viselkedésünk hogyan hat a másik emberre. Néhányan látjuk is, de sokan érezzük az elszívó, pusztító érzelmek például irigység, harag következményeit, a tehetetlen, befagyott állapotban levő emberek kétségbeesett csápjait a mi friss, „megemésztett” energiáinkra. Többnyire mindez az öntudatlanban zajlik, nem szándékos ártás.

Hogyan tudjunk úgy támogatást adni, vagy puszta jelenlétet, hogy ne sérüljünk meg?

Hogyan tudunk erősek maradni, két lábbal a földön állva, egymás kezét fogva?

Remek ötletek jöttek, de aztán a jóga hozta meg a valódi rálátást, ahogy mindig. A bennünk tárolt tiszta erő megmutatkozott. Elképesztő közösen gyakorolni, ugyanazért a szándékért!

A szwadistan csakra volt a fókuszban. Az Önvaló lakóhelye.

Ma éjjel szorosan magamhoz öleltem az Önvalómat.

Ebben az évben teszek érted megint – suttogtam neki – ígérem, fejlesztem és továbbadom a tudást, erős női szövetséget alkotva.

Megláttam már többször azt is, hogy egy csodálatos asramban leszek lelkianya. Megtalálom a helyet országunkban.

Vannak helyek, ahol már megteremtettük ezeket a lehetőségeket, ha csak egy-egy hét erejéig.

2023-as táborokat, elvonulások

A A teremtés elkezdődött bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Mondom magamnak halkan, aztán hangosan is, hátha jobban meghallom.

„Megoldjuk” szankalpa (ami a szándék jógikus elnevezése) mellé a „LASSÍTS” szankalpa került.

Mert most már egyre nagyobb a belső nyomás, és a kritikus hang is belőlem egyre többször szól. Mit szól? Vicsorog, üvölt, különösen, ha semmibe veszem. Már csak ezért is muszáj leülnöm két percekre, naponta többször is. Hogy meghalljam magamat, a kritikus részeimet éppúgy, mint a csodás fénylényt bennem.

Rendben van, hogy le kell lassulni, de muszáj TENNI is már, mert, rámdől a karácsony azonnal.

Listát írok. Kupacokat képezek az ajándékokból, amit lehet egyenlőre tasakba teszek, talán lenyugszom annyira, hogy becsomagoljam (kritikus hang belőlem röhög, minek csomagolni, tiszta pazarlás!).

Este zombiként kutatok nasi után, hogy aztán beérjem egy fincsi rágós b vitaminnal. Majd fél óra múlva fél zacskó zizivel (mikor fogy már el a gyerekek mikuláscsomagja, és miért a konyhaasztalon van??)

Na, helyben vagyunk, túlfeszültem megint. Nyugodjál le, attól majd lenyugszol, mondom magamnak, de már nem nevetek rajta. Komoran dőlök le öt percre, és futtatom végig az újratöltő programot magamon, a 31, kritikus helyzetben a 61 pontos mélylazítást.

Mit ad isten, tényleg jobban leszek tőle, legalább annyira, hogy céltalan botorkálás helyett (amikor csak megfogom, leteszem a dolgokat) inkább a szent listámat írjam, és aztán csak egy pici dolgot rakjak rendbe teljesen.

Például most, hogy leültem írni kicsit, máris jobb. Alig akarom abbahagyni, mert ahogy kipislogok a gép mögül, a látvány elkeserít. Aztán veszek 3 mély lélegzetet, beteszek egy Tündividámító zenelistát, és ekezdem, ami a legkönnyebb, aztán folytatom, ahogy bírom.

A listám mellé delegálom a feladatokat, ettől jobban leszek, mert látszik, mennyi segítségem van. Aztán mostanra rájövök, hogy szinte pillanatonként ront-bont a sok rontombontom, mert hát pont ennek van itt az ideje!

Kint is bomlik, rohad, süllyed az élet, a Föld középpont felé, és a jeges dermedségben csak várakozni tud az élő, hogy majdan eljön a tavasz. Addig is lehet élvezni ezt a várakozást, lelassító rendet.

Csak célra kell tartani!

Mi is nekem a karácsony? Na, abból én nem engedek.

Itt örülés és szeretés lesz az egyszer biztos!

Én vagyok a főnököm, én irányítom érzéseimet is.

Hála Istennek!

A Emelő ünnepeink: Advent 4. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Annyira finomra hangolt állapotban, hogy a legkisebb kibillenés, most nagyobb kilengést okoz.

Sokkal érzékenyebb vagyok az ételekre, a társaságra, a kimondott és kigondolt szavakra egyaránt. Olyan elképesztő mértékben nyílik eközben a szív, annyi szeretet árad, hogy mégiscsak a hála kerekedik felül, a kétség nehéz órái után, dacára a testi kihívásoknak.

Az Egész-ség

Olyan drága nagy kincs ez az emberi test, olyan nagyon kell vigyázni rá, mert sokkalta érzékenyebb. Minek, kinek köszönhetően, ki tudja, de most nem ez a fontos.

Csak a megoldások.

Minden eddigi (milliókért tanult) eszközt muszáj használni, azonnal!

A napokban nagyon fájt az epe területe, írtam is orvosomra, hogy mennék, várt is, aztán meggondoltam magam. Mégiscsak az én felelősségem az állapotom, egy két napot adok magamnak az öngyógyításra. Elővettem a könyveimet, és írtam magamnak egy jógaterápiás tervet, előkotortam a coralos gyógynövényeimet, konzultáltam is magammal, jó lesz e és nekilendültem.

Egy hét alatt jobb lett.

(Természetesen az első fontos döntés az volt, mennyire életveszélyes állapot ez, de nem ítéltem annak, nyilván orvos nélkülözhetetlen életmentő kincs, adott esetben!!!)

Boltba megyek és dejavu! A gyerekkorom köszön vissza. Egyik boltban cukor nincs, a másikban kukorica, és háromszoros árkülönbségek is vannak. Akkor vadászni kell! Azt venni ami akciós, és akkor amikor éppen van, aztán abból főzni.

Csak csodálkozom sokmindenen, harag düh nem annyira erős érzelem, csak mutatja magát kicsit, mert erejét kár volna nem használni indokolt esetben,de hamar eldöntöm, jogos harag -e és máris gyártom a stratégiát a megoldásra.

Megoldó üzemmódban vagyok.

Megoldjuk a jelszó és az „előre csak előre, lássuk mi lesz belőle” is.

Kapcsolatok hálóját használom. Pici náthánál is lemondom az óráimat, azonnal segítenek a jó barátok. Itthon is ráérek a családra, ha megjön valaki, ballagok le, hogy időzzek jelenlétében. Nincs ennél fontosabb, ha nem is szól hozzám éppen.

Valahogy azt tapasztalom, hogy a legnagyobb érték, az a SZERETET, nemcsak szavakban.

Valódi felemelő napokat élhetünk.

Hála érte!

A Hogy vagytok? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.