Az asramban 4.45-kor szólt a kolomp, de nem a reggeli tűzszertartásra hívott, ahhoz előbb kellett kelni, mert 5.00 kor már bezárták a kapuját a kis helységnek, a tehénkék mellett.

5.30 kor énekeltük az imákat, s rögtön utána ízülte és mirigytisztító lassú, nyugodt jógagyakorlás kezdődött.

7.00 kor az első héten még vezetett meditációt tartottam, de a csoport hamar megtanulta, s  utána már a csend meditáción tudtuk mi  a teendő a  60 perces meditáció alatt.

Békésen üldögéltünk, miután mindenkit egyenként leellenőrzött Méda, a kínai tanár, hogy helyesen ül-e.

8.00 reggeli

9.00 karma jóga

10.00 tanítás a csoportunknak a himalájai jóga alapjairól

12.00 légzés gyakorlás

13.00 ebéd

15.00 csoport találkozó, kérdések, praktikus tudnivalók megbeszélése

16.00 tea

16.30 hatha jóga

18.00 csend meditáció

19.00 vacsora

20.00 tanítás a csoportnak, vagy esti közös program, kirtan

21.00 ima

Ez a napirend nagy békét és nyugalmat hozott létre. Fizikai és mentális tevékenységek váltogatták egymást.

Sokan nem is tudtak vele mit kezdeni, nem a megszokott állapota a lényüknek a nyugalom! Gyorsan generált némi feszültséget pár elme, már csak úgy megszokásból is. Jöttek a projekciók, kivetítések az aktuálisan feldolgozatlan érzelmi sérülésekről, kivetítve az anya vagy apa sebeket a megfelelő mintát mutató tanárra, csakis azért, hogy a tisztulás folyamata kiteljesedjen.

Mély együttérzéssel figyeltem a szorongásokat és félelmeket „ez a nő kikészít, pont olyan agresszív mint az anyám” stb. Magam is átéltem az elmúlt években, míg megtanultam kezelni a kivetítéseket a mély önvizsgálattal (ha még nem is maradéktalanul) és visszavonni az illúziókat, hogy a valóságban tudjak maradni.

Nem könnyű, különösen mikor én vagyok a kivetítések célpontja. Szerencsére az asrami elmemező segített mindig a középpontba rendeződni, nagyobb drámák nélkül.

A konfliktusok pedig összehozhatnak, s mi ezt választottuk.

A csoport napról napra szorosabb szövetet alkotott, biztosítva a stabilitást, a biztos és erős hátországot egymásnak.

A háttérből finoman kísértem, rendezgettem legjobb tudásom szerint a folyamatot. Egyéni beszélgetésekkel, ölelésekkel, de legfőképp csendes jelenléttel és a tér biztosításával.

Gyönyörű élmény volt számomra is, mert ez az a szerep, ami számomra a legfontosabb, amit át kell formálnom. az anya szerepe.

Atma tattva avalókanam

Számomra legfontosabb gyakorlat ez volt. Az atma vagyok, nem csak a tattva. és meg kell különböztetni a kettőt egymástól. A rengeteg szerepemet- miután gondosan megvizsgáltam, megéltem, vagy nem élhettem meg- lassan elengedni, rétegről rétegre, ahogy haladok a középpont felé, már túl az életem felén.

Mennyi ragaszkodás köt meg még mindig, a szükségesnél nagyobb mértékben?

Minden este ezzel aludtam el.

Annál is inkább, mert fiam volt a fordító és segítő társam az asramban. Ez egy külön kegyelem volt, nem várt ajándék. SzvámiJi különleges, mély figyelme fiam felé nagyon megindított.

Hálás vagyok érte.

Külön kincsek

Némi extrával is fűszereztük a jelenlétünket, és szigor kellett részemről ahhoz, hogy jól válasszunk, a célnak megfelelően. De jó lett volna elmenni masszázsra, vagy az árvaházba is!

Nem volt rá tér ezúttal, de eljutottunk a napfelkeltére a Kundzsapuri templomba, és a Vaszista barlangba is, ahova a mai napig járnak meditálni komoly szvámik, és tudtunk néhányan két napos csendet is tartani.

A tűzszertartást is csoportosan élhettük meg, kifejezetten értünk kértem.

Velünk volt egy fénnyé vált gyakorlótársunk is aznap, akivel egy gyors betegség vetette le fájdalmasan korán a testruháját. Velünk készült az útra, de fizikai teste már nem tarthatott velünk. Éppen a vaszista barlang napján lépett át a másik síkra, és reppent hozzánk végtelen szelleme, csak hogy felragyogtassa a tüzet, amit gyújtottunk, érte is.

Az asrami létünket a Mária szobor előtt nyitottuk meg a magyar imákkal, és a Guru képe előtt zártuk le. Körben állva mondtuk el egymásnak a lényegét annak, amit valójában kaptunk:

szeretném, ha tudnád rólam. Szem nem maradt szárazon.

Az utolsó napunk ajándék volt, a becsomagolt bőröndöket lerakva teljes értékű gyakorlással zártuk ezt a zarándoklatot.

A buszút is tartogatott meglepetést, hát még a repülő. Szem itt sem maradt szárazon, a nagy röhögéstől, s egyebektől sem.

De erről majd személyesen.

Következő utazásOM Indiába:

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11. 13., Tünde képe az indiai Asramról

A Az igazi napirend bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Jó volt látni a dinamikus fejlődést és gyarapodást. Mivel a tanítások ingyenesek, (az asrami napi díj szállás, étkezés 30 usd mindössze) nagylelkű hálaadományok érkezhettek a gyakorlóktól.

Hatalmas új közösségi termek, új ajtók, burkolat, étkezde várt, és egy jókora építkezés is. Lebontásra kerültek a régi egyszemélyes kis épületek.

Sokan voltunk, 27 országból, legalább kétszázan, és örömmel láttam, hogy a harmada indiai gyakorló volt!

Prakriti (indiai táncos barátom) gyakran kesergett nekem, hogy az indiai ember nem értékeli a jógát, az asramot, mert amerikát majmolja. Most viszont több fiatal jött delhiből, mumbaiból, de idős indiai emberek is velünk együtt gyakoroltak, nagyon megindító volt. És vicces is, mikor egy nagyon szép idős nő tőlem kérdezte, hogy vettem ezt a gyönyörű kurtát (tunikát) amit éppen viseltem.

Azonnal mutattam neki a blokkon a TRENDS címét.

Indiában, mint az indiaiak

Második látogatásomon jöttem rá, hogy érdemes a helyi viseletet is kipróbálni a szokások mellett.

• Sokkal jobb azon az éghajlaton a kurta és a leggings, nemcsak a jógához.
• Desodor helyett az isteni illatú hintőporok varázslatosan szívják el a felesleges nedvességet.
• A test és hajolajak azonnal megnyugtatják a sürgető sietséget- nemcsak az elmében, de az ideges kezekben is. napkeltétől napnyugtáig
• Az étkezésben a sok fűszer fertőtlenít és segíti az emésztést-hiába a rengeteg bab, sosem puffadtam.
• A napi ritmus napkeltétől napnyugtáig egy békésebb elmeműködést hozott létre.

Második napunk tehát az alapos bevásárlással telt, ami jót tett szemünknek és testünknek is, de nem tett jót az elmének. Alaposan felkavart!

Dráma az elmében

Az asramon kívül hatalmas a káosz. Dudálás, szmog, tülekedés. Ijesztő tehenek mindenütt, hatalmas (de békés) kutyák, váratlan majmok innen-onnan. és a furcsa dzsungelhangok, mocskos utak. Sokkoló. Olyannyira, hogy muszáj egy békés helyet találni magunkban, amivel mindez elbírható.

Engem a mantra nyugtat meg. Életemben nem mantrázom annyit, mint Indiában 😊 melynek fő oka a félelem. Most még.

Így a harmadik nap délutánjára belázasodtam. Miközben a szorgos kezek készítették elő a diwalira a sok mécsest, én dupla paplan alatt vacogtam. A Neo Citrán szerencsére használt, így este már együtt társaimmal.

A harmadik naptól ugyanis felvettük az asrami napirend ritmusát, mely lassan hömpölygő, megnyugtató áramlásban tartott minket.

Megkaptuk a magyar csoportnak elkészített szádanát (spirituális gyakorlás), beosztva mindazt, amit kértünk, kiegészítve a kiváló „class” tanításokkal.

A csoportnak a keretek adta biztonságban megindulhatott a csoportos és egyéni érzelmi tisztítási folyamat, a transzformáció.

Jöttek a drámák, szobán belül, csoportban, egyénben egyaránt.

A jelszó viszont működött, és örömmel nyugtáztam a hihetetlen sebességű változásokat.

A csoport fele réges-régi tanítványom, régóta követhetem jógikus útjukat, és nem tudtam betelni a gyors alakulásukkal az asramban. Ki tudtak mondani, meg tudtak tenni olyat, amit addigi életükben nem. Határokat húzni, kiállni az igazságért – aztán rányílni arra, hogy még az igazságnál is fontosabb az ahimsa.

Szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy ezt az új készséget hazahozva családjuknak, nagyobb harmónia nyílik életükben.

Nem lehetünk elég hálásak a Guruknak, a kegyelemnek ezért.

Az igazi béke

A saját elmében kell békét teremteni, nem a külvilágtól várni azt.

Döbbenetes volt látni, hogy egyvalaki békétlen elméje milyen gyorsan lobbantja lángra, haragra társai elméjét és zavarodottságát.

S ennek ellenkezőjét is.

Egyvalaki békés, nyugodt, szeretetteli elméje rendet, harmóniát és békét teremt – ha elég erős elmemezővel rendelkezik.

S mivel szabad emberek vagyunk, mindig választhatunk.

Fájt látni, mennyire megszoktuk a drámát, mennyire ragaszkodunk a viharokhoz, a túlzott érzelmi megnyilvánulásokhoz. Mennyire fegyelmezetlen az elménk, életünk.

Nem véletlen a sok háború. Felelősek vagyunk érte, mind, egyenként.

Egyik ebédnél három indiai nő kezdett el faggatni:

• Te keresztény vagy?
• Igen.
• Gyakorlod a vallásod?
• Igen.
• És miért jógázol?
• Mert az igazi csendet és kapcsolatot az istennel itt találom meg.
• Gondolkodtál azon, hogy Indiában van a legtöbb vallás, még sincs vallási háború? Tudod miért?
• Mert az indiai ember tudja, hogy EGY AZ ISTEN.

Ez az igazi béke.

Igazi tisztaság

A karma jógán reggeli után hatalmas takarításokba lendültünk bele, majd mi letisztítjuk a hónapos maszatot üvegekről, székekről és asztalokról, borogattuk bőszen a tárgyakat, és sikáltuk alul-felül, amit értünk.

Eleinte még az előadásokról is elkésve emiatt-mígnem felhívtam a figyelmet a valódi célra: tanulni jöttünk ide. Mi a prioritás?

Többen kérdezték halkan: miért van itt csak rend, de nem igazi tisztaság?

Az asram tükör -mondtam.- Mindenkinek azt mutatja, amit látnia kell.

Mi sok időt, sok erőfeszítést teszünk a külső tisztaságért, de nem maradt időnk a belsőre.

Az asramban ez fordítva van.

Emlékeztek Mária és Márta történetére?

Mikor Jézus érkezik, Márta sürög-forog, meg nem áll terít, felszolgál, Mária pedig Jézus mellé ül és hallgatja. Melyik értékesebb? Jézus egyenesen fogalmaz: Mária.

Mi elveszünk a külsőségekben, ennek következményeit látjuk már.

Az igazi biztonság

Hol tartod a biztonságodat? – kérdeztem egy zaklatott nap után – És hol szeretnéd tartani?

Olyan könnyű kihelyezni azt, valaki másnak a kezébe.

Az én biztonságomért tényleg valaki más felel?

S mi lesz akkor, ha az a valaki elmegy?

A biztonságot sok helyen tartjuk:

bankszámlán, felelős személyekben, vezetőkben, társban stb. Ezek múlandó helyek!

érdemes hát a biztonságot múlhatatlan helyen tartani önmagunkban, az Önvalónkban.

Van bennünk egy hely, ami sérthetetlen, semmi sem árthat neki. Az igazi otthonunk, az Atman.

Ide kell megérkezni, így válunk szabaddá, ez az igazi biztonság.

Az igazi gazdagság

Korlátolt anyagi erőforrásaink vannak, igyekszünk ezeket a legjobb helyre befektetni. A lehető legtöbbet kihozni belőle, és mindig jól járni.

Ami „be van fizetve”, azt mindet, az utolsó morzsáig akarjuk megkapni, és többet is.

Honnan jön ez a mohóság, ragaszkodás, milyen félelem irányítja?

Erre is módunk volt ránézni, mikor találkoztunk a nem várt gazdagsággal, az igazi és önzetlenül átadott tudással. Nemcsak a kiváló tanítóinktól jöttek a kincsek. Tanított a hely, a körülmények, nagyvonalú társaink, a látottak és tapasztaltak.

Persze, csordultig töltöttük a bőröndünket, és naponta tartottunk divatbemutatót a trendsben vásárolt modellekből.

Mikor itthon kipakoltam, és szétszortíroztam a kincseket, amiket családomnak, barátaimnak hoztam sok-sok kupacba, a végén nagy szomorúság fogott el.

Mert nem az igazi gazdagság hevert előttem. Pedig azt szánom a szeretteimnek.

Nem tudom egy arckrémmel, füstölővel átadni azt, amit igazán szeretnék adni.

Annyi minden maradt kint, újra mennem kell-zakatoltam. Aztán megnyugodtam. Mert a lényeg, az igazi gazdagság nem a bőröndben utazik, és repülőre sincs szüksége.

Csak a tárgyat egyszerűbb átadni. A valódi gazdagság továbbadása nagyon munkás lesz, mert önfegyelmet, állandó éber jelenlétet kíván, mert ez nem más,

mint a feltétel nélküli szeretet.

De az sem csoda, hogy igyekszem a könnyebbet választani, lustaságból és társadalmi kondícióból fakadóan. Meg azért is, mert a feltétel nélküli szeretettel csak ismerkedem még.

Következő utazásOM Indiába:

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11., Tünde képe az indiai Asramról

A Megújulás és fejlődés bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az Asram visszahangolt ugyanis a természetes teljességemre, és keserves onnan kiszakadva látni, mit is tettem eddig magammal, nemtudásból, lustaságból.

Az asram spirituális gyakorlófalu

Idén huszonöten döntöttünk úgy, hogy felkerekedünk, egy hatalmas zarándoklatra indulunk Önvalónk felé.

Ehhez a legideálisabb hely a rihikeshi Szvámi Ráma Szádaka Gráma Asramja bizonyult.

Maga a hely is misztikus, hatalmas tiszta erővel mélyen átitatott, a szent Gangesz és a Himalája tövében. A himalájai jóga Tradíció itt gyakorol, hosszú ideje.

A mesteri láncolat az ún. parampara rendszere vissza tudja vezetni a gyakorlók vonalát a legelső rishihez, bölcshöz, és ez nem mese vagy mítosz, éreztük meg azonnal. Mély, valóságos és átható a Mesterek jelenléte az asramban.

Az igazi tudás mindig személyes átadással történik.

Ha a tanítvány felkészült, megjelenik a mestere.

Mi nagyon készültünk.

Évek óta jógázunk, komoly önismereti folyamatokon, képzéseken vettünk részt.

Márciusban elköteleződtünk, befizettük a repülőjegyet, és egy zárt csoportban, heti rendszerességgel készültünk.

Himalájai jóga gyakorló videókat és elméletet osztottam meg, mestereink írásait, és indiai érdekességeket.

Nem telt el nap anélkül, hogy ne gondoltunk volna a Nagy Utazásra.

Jó volt várakozni, és ünneplőbe öltözni már jó előre.

Az utolsó hetek rengeteg izgalommal és nem várt eseményekkel teltek, de erről is tudtuk, hogy csak próbatételek: mennyire vagyunk eltántoríthatóak.

Mi sziklaszilárdak voltunk, és csoportjelszónak a MEGOLDJUK-at választottam. Jó ötlet volt, mert volt mit megoldani.

Az odaút kellemes és érdekes volt, nemcsak a repülés, de a buszos országnézés is, elrepült a 4,5 óra hamar, volt mit nézni, és el is bóbiskoltunk rendesen.

Én is arra riadtam fel, hogy ITT VAGYUNK! Ahogy felnéztem, az Asram kapuját láttam. Alig kaptam levegőt, a nagy megindultságtól, szemem könnyel szaladt tele, szívem veszettül kalimpált:

Hazaérkeztem!

Jöttek felénk kitárt karokkal az asrami testvéreink, öleltük egymást, mélyen ismerős szeretettel.

Ebédelni vittek a hatalmas étkezdébe, ahol a szokásos szattvikus indiai finomságok vártak: dahl leves, rizs, sabdzsi és puri, és édesség is, mert valaki kifizette az asram étkezését felajánlásból.

(ezt mi is megtettük az utolsó napon, Gabi ötlete nyomán, miután elmeséltem, hogy a karma tisztítás egyik bevált módszere másokat etetni. Így a csoportból néhányan összeadtuk a 11 ezer rúpiát, és megvendégeltünk egy majdani csoportot)

A házikókat kiosztották előzetes kérésünk alapján, így a barátok, családtagok tágas szép új otthonra leltek.

Kicsomagoltunk, lezuhanyoztunk, és elindultunk felfedezni az asramot.

Megújulás és fejlődés … folytatás következik …

Következő utazásOM Indiába:

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11. 13., Tünde képe az indiai Asramról

A Ne maradj le az életedről bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Ez az álom, ami „jön”. Az Atman létezik és tudja, hogy a test az ő temploma.

A prófétikus álmok spontán jelennek meg, „legördülnek a tudat középpontjának völgyéből” és rendkívül tiszták. Gyakran a kora reggeli órákban jönnek.

Alvás előtti és alvás utáni álom létezik.

A prófétikus álom mélyalvás után érkezik, kipihent állapotban!

Azért jelenik, meg, hogy segítsen, vezessen, mert bepillantást nyújt a jövőbe.

Nem a múlthoz tartoznak, a jövőt hozzák a jelenbe.

Csak ritkán jönnek, amikor olyan vagyok, mint egy próféta: nem érintenek meg a világi problémák vagy bűn önmagam teremtett szennye.

Ez a legjobb fajta álom, de csak akkor jelenik meg, ha elvégezted a meditációdat és semmi sincs, ami az álomállapotban megzavarna.

Akaratlagosan az tudja előidézni, akinek bejárása van a belső végtelen könyvtárba, a tudatosság, tudás könyvtárába.

 pl. híres prófétikus álom: Emese álma

2019.03.03. Álom az Asramban

Egy penészes termet kaptunk, alaposan kitakarítottuk, de a tolmácsom háborog, azonnal beszéljek a menedzserrel, Meghívom hát délutánra, teázni. Jön Adhikári, mélyen meghajol és mondja:

álmomban megjelent Szvámi Véda, egy koszos köpenyben, szomorúan. Azt mondta : nézz rám, nem viselitek gondomat rendesen!

Drága Tündi Ji, ma reggelre azt látom, hogy ragyogó tiszta a terem a gurukulamban. Hálásan köszönöm, hogy kitakarítottátok a Gurunk Testét.

(Szvámi Véda gyakran mondta, hogy az ő teste az Asram)

2019.03.12. Rishikesh

Az Asramban voltunk. Hajnalban 4 órakor keltünk és elmentünk napfelkeltét nézni a hegyekbe. Hazajöttünk, fáradt voltam, ezért napközben elaludtam. Álmomban nagyon ragyogóvá és fényessé vált a szoba, a mai napig tisztán emlékszem rá. 2 fényes, kék tollú madár jelent meg, leült az ágyam végére, és nézett az okos kis szemével rám, várakozóan. Leszállt a földre, és megengedte, hogy simogassam, ma is érzem kezemben gyönge kis testét és a szívverését, puha tollát. Egyszerszak szelíden kirepült a tenyeremből, majd hívogatva kiröppent a lassan kinyíló ajtón. Erre a valóságban felkeltem,(!)kitámolyogtam a szobámból (de nem ébredtem fel igazán)

A szobám mögé érve láttam, hogy ott ül StomaJi a padon. És engem vár. Elmondta mit kér tőlem SzvámiJi. Elintéztem, amit kért.

Bután ballagtam át az ebédlőbe, lerogytam a földre, és még mindig nem voltam teljesen ébren, üres aggyal néztem magam elé. Mellém ült egy indiai tanár, megkérdezte mi van velem. Elmondtam, milyen furcsa ez, még mintha mindig aludnék.

Ramprakash elmondta, hogy a Mester sokszor ölti a madár vagy pillangó formát. Ne csodálkozzam, ha így hívott ki StomaJi. Ez itt gyakran megesik.

Erre csak legyintettem magamban: no persze.

Nehézkesen feltápászkodtam a sokkoló élmény után, és ballagtam a szállásom felé. Ekkor leszállt a kék kismadár egy virágra pont előttem. És a háttérben lassan, komótosan ballagott StomaJi. Megindultak a könnyeim.

A jegyzet 15 oldal, ha szeretnéd megkapni az egészet, csak iratkozz fel a levelező listámra.

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ahova velünk tartasz ugye?

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva

Borítókép: Tünde November 17., Napfelkelte a Himalájàban, Shri Kunjapuri Temple

A Guru az álomban – Prófétikus álmok bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Ezen sokat gondolkodtam, különösen ma, amikor már az ötödik utazáshoz csomagolok éppen. Meglehetős gyomorgörccsel, miután a biztosítás összegét nem vonta le a bank a mai napig, és holnap már indulunk! A többi kihívást nem is említve.

Az Asram spirituális gyakorló falu

Testi-lelki-szellemi szanatórium!

Sajnos ott sem csendes már a környék, állandóan fúrnak, faragnak, kiabálnak a környék lakói, de az Asram maga egy paradicsom:

Hatalmas gyönyörű növényekkel, tágas terekkel, egyszerű termekkel.

Minden az ingerek megvonását segíti.

Térerő is hol van, hol nincs. El is neveztem Szent Térerőnek, és egy idő múlva nem nagyon erőlködtem már a használatán sem. Ráadásul a legerősebb wifi az Office mellett van, ahol mindenki látja meddig és mit is csinálok! Nem lehet elbújni mások elől sem.

Magam elöl végképp nem. Ez sokkoló is, mikor ráébredek, mennyi mindennel szórom szét az elmémet itthon, mennyi tevékenységet halmozok fel, különösen intellektuálisat azzal, hogy sokszor a közösségi hálót böngészem újabb hírekre vadászva.

Persze nem a nagyvilág hírei izgalmasak nekem, hanem a jó cikkek, felfedezések, és hogy a barátaimmal mi van, ki mit csinál.

A nap végére már órákra tehető mennyiség a sokszor 10 perc.

Miért menjek Asramba?

De ami a legfontosabb oka, hogy olyan messzire kell utazni, az, hogy nagyon erős és tiszta erőhely az Asram.

A Himalája és a Gangesz ontja magából a hatalmas energiát és kristálytiszta erőt.

Minden kommunikációs helyzetben az „nyer”, vagyis dominál, akinek erősebb az elméje.

Ezért is fontos a saját elmémet „erősen”- szattvikusan – tartani, hogy szabadon dönthessek a dolgaimról.

De ha tiszta és erős elmemezővel találkozom, érdemes arra „felkapcsolódni”.

Az Asram felemel, és a két hét alatt megszokom ezt a magas és tiszta elmeműködési módot.

Hetekig kitart még itthon is. Aztán mikor elfogy, megyek utántöltésre. Szanga találkozó, meditáció, és asram itthon, vagy Rishikeshben. Egyre több ideig tart ki a békés elmeállapot, és egyre hamarabb tudok felkapcsolódni rá.

Én ezért utazom!

Persze azért is, mert mindig van pár tanuló, akinek elkel egy kis előkészület és támogatás ebben a nagy utazásban, egyfajta anyai gondoskodás. Abban meg tényleg profi vagyok, volt kin begyakorolni, hála a négy ragyogó kincsemnek.

Szóval, gyere, kapcsolódj velünk együtt FEL.

Következő utazásOM Indiába:

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11. 13., Tünde képe az indiai Asramról

A Mit ad az indiai Asram? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Kornhoffer Tünde (Anaya) előadása részletek

Egy álommal kezdődött.

Egy júniusi reggelen Mónika írt egy üzenetet, hogy volt egy nagyon furcsa álma, amiben megjelent Szvámi Véda, és mondott valamit, de nem tudja értelmezni, segítsek. Mit akar ez jelenteni?

–A guru csak annak jelenik meg álmában, akinek ő akar– írtam azonnal, azután elgondolkodtam, hogy ezt honnan tudom? Biztos ez?

Elhatároztam, hogy utánajárok.

Felhívtam hát Mezősi Annát. Megerősített. Stomának Szvámi Véda mondta ezt.

Érdekelni kezdett, mennyire elterjedt ez a tapasztalat.

Felhívást tettem közzé, hogy álmokat gyűjtök. Sajnos, empirikus kutatásra alkalmatlanul kevés álom érkezett be eddig. Arra jöttem rá, hogy az álom intim, a kutatási közegnek szánt média felület alkalmatlan ilyen fontos tartalmak megosztására, így személyes beszélgetésekben folytatom a gyűjtést.

…

Álmodtam egy világot magamnak

Ruediger Dahlke A sors törvényeiben azt írja az álomról:

Éjszaka csak az tör a tudatunk felszínére, amit napközben nem oldottunk meg, és nyitott kérdésként hagytunk a hátunk mögött. (…)

Álmaink mögött azokat az archetípusokat, illetve őselveket találjuk meg, amelyekre hétköznapi életünkben kevés figyelmet szenteltünk.

Az őselvek biztos ismerete felbecsülhetetlen segítség.

Az ókori görögök és rómaiak úgy vélték, hogy az álmok istenek és elhunytak közvetlen üzenetei, vagy előrevetítenek jövőbeli eseményeket.

Más népeknél is megjelenik az álmok profetikus természete, a suméroknál és egyiptomiaknál éppúgy, mint a magyar őstörténeti regékben (lásd Emese álma). forrás: Álom – Wikipédia (wikipedia.org)

…

Első álom

Én a Gaudiya Vaisnava tradíciót követem, még nincs lelki tanítómesterem, de mi addig is Srila Prabhpádát tartjuk mesterünknek. Tavaly szeptemberben volt egy infarktusom, ami után azért felmerült bennem a gondolat, hogy mi az, amit máshogy kellene csinálnom. Néhány nappal később álmomban is a kórházban voltam, az egyik nővér odajött hozzám, és ezt mondta: „A Lelki Tanítómestere üzeni, hogy semmit nem csinált rosszul.” Számomra ez egy nagy megnyugvást hozott, és azóta is teljesen meghatódom, ha eszembe jut 🙂 Szeretettel: Móni

…

A jegyzet 15 oldal, ha szeretnéd megkapni az egészet, csak iratkozz fel a levelező listámra és DIWALI napján küldöm, mert Indiában ezen a napon a barátok és a családok összejönnek, ajándékokat adnak egymásnak. Én ezt küldöm neked Indiából és persze nagyon várom a következő utazást.

Ahova velünk tartasz ugye?

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva

A Guru az álomban bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Ha nem tanítani hív Anna – minden nap tartottunk kint jógaterápiás előadást a Női életútról – valószínű nemet mondok az utazásra, mert nem szeretek utazni.

Mindenem megvan itthon.

De tanítani, az más. Ha hívnak, megyek.

A tudatlanok boldog egykedvűségével készültem az útra, sok barátom jött, azt gondoltam, nagyon jó lesz. Hát, az is volt, de nem abban az értelemben, ahogyan hittem.

A tűz útja

Utóbb már látom, hogy minden, ami kint történt, sorsszerű volt, és előremutató fejlődésen tolt keresztül.

Felgyorsítva láthattam rá rendezetlen érzelmeimre és téves elképzeléseimre egyaránt.

Amikor Ashutos Sharma a TTP (Himalájai tanárképzés) szelíd mosollyal állította, hogy ez a tudás buldózer lesz, és mindent letarol, amit igaznak hittünk, azt hittem, rám ez nem vonatkozik, én nagyon jól vagyok. Az igazságaim, hiedelmeim is jól vannak, és jók.

Kiderült, hogy nem.

Eltérítő erők és akadályok

Már az odaúton is eltérítettek minket. A sofőrök egyre valami „very good” szálláshelyre akartak vinni minket, és csak 12 órányi buszozás után jöttünk rá, hogy ezt komolyan gondolják, és várnak, hátha mi is akarjuk végre már.

A hat órányi utat megduplázva keringtek velünk úttalan utakon, mire felébredtünk végre Annával (mikor másodszor láttam ugyanazt az épületet és jöttem rá, hogy körbe-körbe autózunk). Közöltük, hogy azonnal az Asramban akarunk lenni! Különben nincs pénz!

Odavittek.

Éjfél volt, vaksötét, közvilágítás nem jellemző. Az asram szelíd fényben tündökölt, és a személyzet elénk szaladt, boldogan. Azonnal vittek az étterembe, együnk, mosdjunk, és adták a szobakulcsokat. Megszeppenve kuporogtam a földön guggolva (nyilván mi voltunk Annával az utolsók, akik a szobájukba tértek), és hallgattam az ijesztő és szokatlan dzsungelhangokat. Mi lesz itt még?

Világosban

Reggelre mázsás súlyúnak éreztem a testem és lelkem, de Anna nem hagyott gyötrődni, azonnal elővette a papírt, és beosztottuk melyik nap ki fog tanítani, igazodva az asrami programokhoz.

A reggeli fényben káprázatos látvány tárult elénk, igazi paradicsom az Asram:

hatalmas virágok, madarak, szépség és nyugalom, tisztaság vett körül.

A reggeli nagyon ízletes volt, sok friss gyümölcs, kása, és naan, vajjal, csáj (tejes tea).

Körbejártuk az Asramot, addigra már nagyon fájt a hasam, beszaladtam a szobába a mosdóba, ahonnan szinte ki se tudtam jönni estig.

Nem voltam megijedve nagyon, megadóan éltem ezt a nagytakarítást is át, miközben Annáék átsétáltak a Mandírba a Gangesz mentén. Élveztem az egyedüllétet, csendet.

Utóbb jöttem rá, hogy az első megállóban vásárolt aszalt amla volt ilyen hatással az emésztőrendszeremre, főként az, hogy fél kilót megettem a 12 órás buszút alatt.

Nyilvánvaló volt, hogy ha nincs gond, akkor teremtek magamnak.

Mintha saját örömöm-fejlődésem útjába állnék, engedem magam letéríteni az útról, ilyen önszabotázsokkal, mint amilyen a túlevés. Mennyi ilyet fedeztem fel kintlétünk alatt! Másnapra semmi bajom nem volt. Azóta tudom, hogy érdemes tisztán érkezni, táborba is alapos bászti és kundzsal kríya után megyek azóta. Hogy legyen hely befogadni! Aztán meg szattvikusan és mértékletesen enni!

Érzelmi tisztítás

A következő napokban mintha érzelmi hullámvasúton ültem volna: amikor nem tanítottam, csak néztem a viharokat és drámákat, melyet az elmém hozott létre. A naplómba régi sérelmek kerültek, az asrami események hozták felszínre: egy-egy mondat, vagy benyomás, vagy történés.

Olyan tisztán és világosan látszódott, mi van bennem igazán, hogy komoly segítséget kaptam a további spirituális céljaim megalkotásához.

Letépte ugyan a ragtapaszt a sebeimről, de csak ezért, mert már kellett a friss levegő a végleges gyógyuláshoz.

Az asramban töltött időben tejben-vajban fürösztöttek, minden fájdalmamat magamnak generáltam, erre is ijesztő volt rálátni.

Időbe tellett, mire sikerült abbahagyni az öngerjesztő folyamataimat, de enélkül a rálátás nélkül lehetetlen lett volna.

Csak a tudatosban levő dolgokról tudok döntést hozni!

Itthon is: tovább tudatosan

Nagyon aktív hónapok következtek, minden egyes napon éreztem a hatalmas erőt arra, hogy képes vagyok sorsot fordítani, és úgy rendet tenni az elmémben és életemben, ahogy a családomban még senkinek sem sikerült. Most ötödször utazom az asramba, újabb tanulókkal, mert nem tudok betelni a látvánnyal, ahogy az újjászületések megtörténnek az áldott arany anyaméhben, a magam megújulásait is beleértve. Jógatanár-Dúlaként kísérem a folyamatot.

Azért is utazom, mert szeretnék újabb döntéseket hozni sorsomról, ehhez még nagyobb tudatosság szükséges.

2024. októberében is felkerekedünk.

Velünk tartasz ugye? 😉

2024 októbere – Navaratri rishikesben

Ölellek,

Tündi

Fotó: canva

Borítóképen: Swami Rama Sadhaka Grama facebook oldaláról, készülődés a Diwalira

A Indiába indulok bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nekem is több órányi telefonba tellett, mire befogadást nyertek.

Olyan helyre fordultam először menedékért, ahol az a javaslat járja Imádkozzatok! ÉS hozzatok áldozatot azokért, akiékért senki sem imádkozik, de nem nyílt meg a fűtött terem ajtaja. (Nem sikerült ezt düh és ítélkezés nélkül leírnom, de hát ez van bennem.)

Persze a józan eszem tudja hogy ki ki teszi a dolgát és segít, de itt most nem mindig az agyammal beszélek, Nem számok jönnek, hanem emberek.

Ez már nem a próba, hanem az élet maga.

Nem nekem kell elszámolni mit teszel, vagy mit miért nem. Én is csak magamért teszem, mert megtehetem. Hála a családomnak és barátaimnak.

Innáékkal egész nap nem találkoztam, reggel elmentem dolgozni, kaptak kulcsot, hazaugrottam este 6 órakor, éppen hozta Márti a rengeteg palacsintát, lekvárt, túrót, kakaót, dobozszám az ételt, kaptam is ki a kezéből, tömtem a hátizsákba (bocsánat Márti hogy alig beszéltünk, rohantam).

Munkából épp hazaérő férjemet kértem egyen, mert indulunk a Kiss Józsefbe, sikerült megszervezni a 20 indiai diák befogadását. Órákat vártunk, döbbenet mi lehetett a nyugatiban, csuklós busz hozta őket (legközelebb elébük kell menni). Még jó, hogy férjem lement eléjük, mert a busz letette őket a buszmegállóban, onnan szédelget le vagy 10 incifinci kis medika és néhány jókora indiai legény, szikh. A Kétfarkú Kutyapárt aktivistáival (respekt, azonnal jöttek, és nagyon képben vannak menekült ügyben ami hasznos) eligazítottuk a helyi dolgokról, ugymint:

IHATÓ a csapvíz

WC papirt a wc be nyugodtan

WIFI kód a táblán (ez hihetetlenül fontos)

Ételhez alig nyúltak, 3 napja utaznak vonaton, 2 társukat még az induláskor lőtték ki mellőlük.

Mi kell nekik? Ember, Ölelés némelyiknek, és indiai étel (megvan mára), befogadás.

Ők a mi gyerekeink is — huszonévesek, aprócskák és csak ülnek, mosolyognak. Frankó Csuba Dea vette át mára a koordinálást, én tanítok, ne egem keress.

Próbálok tanitani. Az életnek működni kell. De azért a háború nem az egyén ügye, hanem az egész közösségé.

Éjfél után értünk haza (ki voltam kiadva, mert pont akkor irt Földiné Irtl Melinda hogy kéne sok takaró a Dózsa gy útra, és férjem nem akart visszafordulni.

Köszönöm az értem aggódást, de ne fárasszatok ilyesmivel, hogy vigyázzak magamra, meg csak akkor tudsz adni, ha te is pihensz, a spiri duma most nem segítség, könyörgöm, 53 éves vagyok és tudom. Ne engem féltsetek. Emberek bolyonganak az utcán. És ne legyen az az illúziód, hogy országunk képes róluk nélküled gondoskodni MOST.

Ragyogó rend és étel várt itthon, Roma engem várt, hogy elmondja 2 labdája van, és ki is hozta a vadiúj Nike focit, amíg megittam a teámat meg is néztem milyen ügyes.

Inna szobájából telefonálás hangja szűrödött ki. A nappalim tele lett míg nem voltam itthon ruhás zsákokkal – hát nem az öröm fogott el ettől, inkább a kétségbeesés ezt szortírozni továbbvinni – ehhez kell önkéntes majd? jaj!

NE HOZZATOK RUHÁT TÖBBET, én is most tanulom a háborút, bocsánat a szervezési ügyetlenségért. Ma dolgozom egész nap, este megyek a Kiss Józsefbe, keressétek itt a facebookon:

FRANKÓ CSUBA DEA (tel: +36306952229) beirja táblázatba mit tudsz segíteni!

Angolul tudó önkéntesek kellenek!

Indiai étel kell JÖVŐ HÉTRE 24 főnek!

NE HOZZ TÖBB RUHÁT, most a pénz és TE vagy a segítség!

A Aki egyet is…. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.