Az asramban 4.45-kor szólt a kolomp, de nem a reggeli tűzszertartásra hívott, ahhoz előbb kellett kelni, mert 5.00 kor már bezárták a kapuját a kis helységnek, a tehénkék mellett.
5.30 kor énekeltük az imákat, s rögtön utána ízülte és mirigytisztító lassú, nyugodt jógagyakorlás kezdődött.
7.00 kor az első héten még vezetett meditációt tartottam, de a csoport hamar megtanulta, s utána már a csend meditáción tudtuk mi a teendő a 60 perces meditáció alatt.
Békésen üldögéltünk, miután mindenkit egyenként leellenőrzött Méda, a kínai tanár, hogy helyesen ül-e.
8.00 reggeli
9.00 karma jóga
10.00 tanítás a csoportunknak a himalájai jóga alapjairól
12.00 légzés gyakorlás
13.00 ebéd
15.00 csoport találkozó, kérdések, praktikus tudnivalók megbeszélése
16.00 tea
16.30 hatha jóga
18.00 csend meditáció
19.00 vacsora
20.00 tanítás a csoportnak, vagy esti közös program, kirtan
21.00 ima
Ez a napirend nagy békét és nyugalmat hozott létre. Fizikai és mentális tevékenységek váltogatták egymást.
Sokan nem is tudtak vele mit kezdeni, nem a megszokott állapota a lényüknek a nyugalom! Gyorsan generált némi feszültséget pár elme, már csak úgy megszokásból is. Jöttek a projekciók, kivetítések az aktuálisan feldolgozatlan érzelmi sérülésekről, kivetítve az anya vagy apa sebeket a megfelelő mintát mutató tanárra, csakis azért, hogy a tisztulás folyamata kiteljesedjen.
Mély együttérzéssel figyeltem a szorongásokat és félelmeket „ez a nő kikészít, pont olyan agresszív mint az anyám” stb. Magam is átéltem az elmúlt években, míg megtanultam kezelni a kivetítéseket a mély önvizsgálattal (ha még nem is maradéktalanul) és visszavonni az illúziókat, hogy a valóságban tudjak maradni.
Nem könnyű, különösen mikor én vagyok a kivetítések célpontja. Szerencsére az asrami elmemező segített mindig a középpontba rendeződni, nagyobb drámák nélkül.
A konfliktusok pedig összehozhatnak, s mi ezt választottuk.
A csoport napról napra szorosabb szövetet alkotott, biztosítva a stabilitást, a biztos és erős hátországot egymásnak.
A háttérből finoman kísértem, rendezgettem legjobb tudásom szerint a folyamatot. Egyéni beszélgetésekkel, ölelésekkel, de legfőképp csendes jelenléttel és a tér biztosításával.
Gyönyörű élmény volt számomra is, mert ez az a szerep, ami számomra a legfontosabb, amit át kell formálnom. az anya szerepe.
Atma tattva avalókanam
Számomra legfontosabb gyakorlat ez volt. Az atma vagyok, nem csak a tattva. és meg kell különböztetni a kettőt egymástól. A rengeteg szerepemet- miután gondosan megvizsgáltam, megéltem, vagy nem élhettem meg- lassan elengedni, rétegről rétegre, ahogy haladok a középpont felé, már túl az életem felén.
Mennyi ragaszkodás köt meg még mindig, a szükségesnél nagyobb mértékben?
Minden este ezzel aludtam el.
Annál is inkább, mert fiam volt a fordító és segítő társam az asramban. Ez egy külön kegyelem volt, nem várt ajándék. SzvámiJi különleges, mély figyelme fiam felé nagyon megindított.
Hálás vagyok érte.
![](https://anaya.hu/wp-content/uploads/2023/12/napfelkelte-anaya-768x1024.jpg)
Külön kincsek
Némi extrával is fűszereztük a jelenlétünket, és szigor kellett részemről ahhoz, hogy jól válasszunk, a célnak megfelelően. De jó lett volna elmenni masszázsra, vagy az árvaházba is!
Nem volt rá tér ezúttal, de eljutottunk a napfelkeltére a Kundzsapuri templomba, és a Vaszista barlangba is, ahova a mai napig járnak meditálni komoly szvámik, és tudtunk néhányan két napos csendet is tartani.
A tűzszertartást is csoportosan élhettük meg, kifejezetten értünk kértem.
Velünk volt egy fénnyé vált gyakorlótársunk is aznap, akivel egy gyors betegség vetette le fájdalmasan korán a testruháját. Velünk készült az útra, de fizikai teste már nem tarthatott velünk. Éppen a vaszista barlang napján lépett át a másik síkra, és reppent hozzánk végtelen szelleme, csak hogy felragyogtassa a tüzet, amit gyújtottunk, érte is.
Az asrami létünket a Mária szobor előtt nyitottuk meg a magyar imákkal, és a Guru képe előtt zártuk le. Körben állva mondtuk el egymásnak a lényegét annak, amit valójában kaptunk:
szeretném, ha tudnád rólam. Szem nem maradt szárazon.
Az utolsó napunk ajándék volt, a becsomagolt bőröndöket lerakva teljes értékű gyakorlással zártuk ezt a zarándoklatot.
A buszút is tartogatott meglepetést, hát még a repülő. Szem itt sem maradt szárazon, a nagy röhögéstől, s egyebektől sem.
Következő utazásOM Indiába:
2024 októbere – Navaratri rishikesben
Ölellek,
Tündi
![](https://anaya.hu/wp-content/uploads/2023/11/2024-india-anaya-1024x577.jpg)
Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11. 13., Tünde képe az indiai Asramról