A konyhaasztalon több lista is van. Vásárlások, intézni valók, fontos figyelmeztetők.

A napirend több példányban is kinyomtatva, az Anaya oktatóképzés füzetébe napra lebontva minden egyes program, mellé írva a szükséges eszközöket, zenéket.

Vikivel, az asszisztensemmel is átbeszéltük a feladatokat, egyikünk sem fog unatkozni.

Túl a sok teendőn, megállok egy pillanatra, hogy átgondoljam, miért is tartok tábort.

1. Elsősorban azért, mert van rá igény, töretlenül, minden évben picit többen jönnek. Vannak visszajáró tanítványok, évente egyszer itt találkozunk lassan egy évtizede. Ez nagyon meghat mindig.
2. Mert sokat és még többet jógázunk, és az nagyon feltöltő. Mondtam már, hogy imádok jógázni?
3. Mert nem tudok betelni a varázslattal, ami mindig megtörténik. A női körben megsokszorozódik a szereteterő, meghaladjuk önmagunkat is. Sok a váratlan helyzet, amit megoldunk. Csapatépítés a köbön, mindig!
4. Sok, nem is remélt szituáció adódik a hasat rengető nagy nevetésekre (tavaly a Béla vagyok, egy gombgyárban dolgozom…Emese frenetikus vezetésével, napokig szó szerint röhögtünk ezen a bugyuta játékon, mi okos nők 🙂 ) A vízinövény-tengeri élőlény játékról nem is beszélve!
5. Olyan nőket ismerünk meg, akikkel ismeretlen ismerősként ugyanazt a nyelvet beszéljük, és azonnal megértjük egymást.
6. Csodálatos helyeket fedezünk fel, most Mánfa ejt ámulatba és a Mecsek.
7. Nem kell főzni! Elénk teszi Csilla a Pazar lakomákat, ami ráadásul ajurvédikus, egészséges és eszméletlenül szép és finom.
8. Az Anaya oktatóképzősök hozzák a kreatív foglalkozásokat, minden évben más csodát alkotunk. Mennyire jó alkotni!
9. Az Anaya női jóga oktatók tartják a Holdkunyhót a menstruáló tanítványoknak, itt tudunk igazán tekintettel lenni egyedi szükségleteinkre, és megtisztelni a ciklusunk szakaszait. Annyi szuper ötletük van mindig!
10. Mert nagyon szeretem kitalálni, milyen remek önismereti program legyen a tábor. Szeretem az egészet megálmodni és sorba tenni, megérezni az ívét, a lehetőségeit. Az elégedettség, a felemelő kapcsolódások, a szattva elérése a cél.

Szeretem látni az arcokat.

A jóga utáni csendeket. A viháncolós kirándulást. A meghitt fehér ruhás, gyertyás estéket, amikor összeér a hangunk és a szívünk. Szeretem élni és látni az újjászületést.

A feltámadást.

Látni, hogy van remény, az egység itt van, és valóban a szeretet a legnagyobb erő.

Ezzel nem lehet betelni! Ez mindent megér.

Két intenzív héten át készülök a táborra, és ugyanennyi idő lesz majd lecsengetni a felhangolt állapotot, levonni a tanulságokat, és visszaérkezni magamba, a földre. Olyan mértékben nyílik a szívem, ami mindig megrendít. Minél több szeretetet adok, annál többet kapok vissza.

Ez a kegyelem! Anaya – Isten velünk van!

A Miért jóga táborozunk? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Minek a szertartás? – kérdezheted.

Az első komolyabb szertartás életemben (már felnőttként) a mise volt, sosem felejtem el, mennyire megindított. Összekapcsolódtam a Teremtővel általa. Minden vasárnap ünnep volt oda menni.

Ez a szer-kapcsolat a teremtővel, Istennel.

Nagyon szerettem!

Sajnálatos módon azonban az egyház papjai nemkívánatosnak nyilvánították a jógát , meg kellett gyónni, hányszor jógáztam. Napokon át tépelődtem, mit tegyek, és úgy döntöttem, a templomba járást hagyom abba, nem a jógát. Persze kereshettem volna rugalmasabb intézményt és papot, közösséget, de nem tettem. Mélyen meg voltam bántva.

Itthon kezdtem el szert tartani. Persze nem misét, dehogy! Csak ünnepeket. Megadva a módját! Sorsfordító eseményeket nemcsak evés-ivással megélni, hanem annak mélyebb tartalmát felemelni, megemlíteni és tánccal, imával emelni a Teremtőhöz, áldásért. S ha már összejövünk áldásért, hálát is nyilvánítunk az ajándékért, hogy élhetünk a Földön.

A saját családomban tartott szertartások (ifjúvá, felnőtté avatás szer, ünnepi szerek) megtetszettek a tanítványoknak is. Elhívtak esküvői szert tartani, Szülés áldó szert, Tündérkeresztelőt születéskor. Sajnos válásos ceremóniát is tartok jövő héten, új kezdet reményében tisztességgel elengedést kérve.

Csodálatos mély és megindító szerek születtek, Istennek hála.

S egyik jóból jön a másik: Adta magát egy csudatanfolyam a Szakrális növények Rády Évivel, aki megismertetett a növényi világ szakralitásával.

Édesanyámékkal régen napokat töltöttünk az erdőben, pici koromtól ismerem a fontos gyógynövényeket, és sokat „beszélgettem” is velük régen, a fán ülve. Döbbenetes volt megélni, hogy a növényekkel való beszéd, kapcsolódás nem a fantáziám szüleménye, hanem a valóság. Évivel megtanultam hogyan méltó.

Ezt a mesés ajándékot is elhoztam az Anaya Női körömbe, először a már végzett tanítványaimmal, akikkel a 2,5 – 3 éven át tartó tisztító és erősítő folyamatban megtanultuk a központunkhoz való kapcsolódást.

Van egy olyan szer, amit bátran hozok annak a keresőnek is, aki nem ment még át ilyen mély önismereti folyamaton.

Kakaóceremónia a neve, divatos lett. A csokoládé régóta gyógyír az érzelmi fájdalmakra. Ez a ceremónia visszanyúlik a tiszta forráshoz, az eredethez, magához a növényhez, annak szakrális minősége előtt tisztelegve. Kakaómama az érzelmi fájdalmak bölcs gyógyítója. Ahogy Évi mondja, igazi bölcs, mert leveszi ugyan a ragtapaszt az érzelmi sebről, de csak azért, hogy a valódi gyógyulás megtörténjen.

Mi történik a szertartáson?

🤎 Alapos megtisztulással kezdünk.

🤎 Testmozgással, és az égtájaknak megfelelő növények füstölésével megnyitjuk a növényvilág kapuit.

🤎Erőt képezünk énekkel, tánccal, és megfogalmazzuk, mire kérünk gyógyulást- mutatja magát a táncban a sebünk.

🤎 Kakaóbabot mozsárban őrölünk egy szent jantra előtt, egy ősi gyógyító mantrát énekelve.

🤎 Kókusztejjel melegítjük össze a port, és hozzátesszük a titkos összetevőket (melyeket a nyáron gondosan gyűjtöttem, szárítottam, szeretgettem)

🤎 Csendben iszogatjuk meg.

🤎 Várunk, szemlélünk, hova érkezik meg az erő.

🤎 Aztán hálát adunk.

A decemberi Kakaóceremónia után napokig éreztem azt, hogy ragyogok.

Kakaó az aranyterülethez tartozik ugyan, de nem gondoltam, hogy ennyire felfényesíti a gondolataimat, szívemet. Segített rálátni idejétmúlt szokásokra. Felemelt a beragadt fájdalomból.

A Karácsonyunk egészen különleges volt.

Mindig továbbadom a jót, mert úgy hatványozódik az öröm. Már az oltáron pihen néhány kakaóbab, és várja az átalakulást ragyogássá, embertestben.

Végtelen hála van bennem, hogy vissza tudunk kapcsolódni a valósághoz a tiszta növényi könyvtáron keresztül, újra felfedezni, mit is jelent az emberi létezés, a fény, a kapcsolódás.

A ceremóniális növény közösségben hat igazán. Nem véletlenül!

Életünk célja a fejlődés is csak együtt sikeres.

Várunk!

Szer-etet-tel,

Tündi

A Kakaóceremónia és szertartások napjainkban bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Közzétettem 8.osztályos fiam félévi bizonyítványát, jeles lett. 14 évesen ő kérte, hogy róla is osszam meg a jó dolgait, azt, hogy ő okos. Eddig aranyköpéseit osztottam meg (míg le nem tiltott róla).

Az egyik kommentben azt írta egy nő, ez nem feltétlenül az okosság jele, mert ő fia okos, de nem ilyen a bizonyítványa.

Ó, de, de, igen. De fiam esetében az.

3.osztályos volt mikor kiderült róla, hogy Asperger szindrómás (autizmus), így egyik napról a másikra kirakták őt az iskolából, mert az iskola nem tud ilyen gyereket vállalni. Az iskola a házunk előtt van, s azon a héten mikor kétségbeesetten telefonáltam egész nap új iskola után, a fiam az ablakban állt és nézte osztálytársait, akik az udvaron játszottak. Köztük volt szeretett unokahúga is, akivel együtt nőtt fel, és osztálytársak voltak, Nati mindig gondoskodott róla, az osztályban is.

Én az összeomlás szélén voltam, mikor a 20. iskola is azt mondta, nem tudják felvenni, sajnos ilyen gyerek oda nem való. Vagy ha benne is van az alapító okiratban, hogy lehet, de nincs hely.

Fiam megkérdezte: Anya akkor én most már sohasem játszhatok a barátaimmal? Odamehetünk a kerítéshez?

Odamentünk, és a kerítésen átnyúlva megfogták a kezét, én magamban zokogtam. Aztán napokig hangosan is.

Semmi támogatást nem kaptunk hivatalos szervektől. Egy hétig állt az ablakban a tanítási idő alatt, végig. Onnan leste barátait.

Mi zajlott le benne? Csak elképzelni tudom, mert ő erről csak mostanában kezdett el beszélni.

Speciális iskola fogadta őt végül, a Gyermekház. Isten áldja meg pedagógusait! Jó helyre került, igaz napi 3 óra utazással, de itt értettek az ő lelkéhez.

A játszótérről is elmaradoztunk, mert a helyi barátok hamar elmaradtak. Gyanúsak lettünk.

Rajta van a kód, a bélyeg. Évekig próbáltuk „levetetni” de nem lehet. Tényleg autista.

Ma mondta el, hogy mikor táborban kérdezik hova jár suliba, szégyelli elmondani. Persze elmondja, és hallottam tavaly,  mikor új barátnak megmutatta az auti igazolványát, ő maga. Én is hajlamos vagyok gyorsan elmondani, félve a megítéléstől szokatlan viselkedése miatt.

A tanulás a suliban nemigen érdekelte, bezárult a saját kis székébe és világába. Barátok kellettek-kellenek neki! Emiatt kezdtem el gyermekjógát is tanítani, mindig a fiam korosztályát meghívva otthonunkba, ahol az együttműködő kommunikációt tanítottam, és egymás elfogadását. Találtunk egy szerepjáték tábort is, ahova minden nyáron 3 hétre el tud menni. Ez a legerősebb baráti köre azóta is.

-Azok a gyerekek nagyon okosak, – mondta fiam – mert erős gimibe járnak. Én is oda akarok menni – tette hozzá.

6. osztályban csapnivaló lett a felvételije, így nem tudott átmenni „normális” iskolába vele.

Eljött a 8. és most először ő maga dönthet az életéről.

Okosan döntött.

Tárt karokkal felvételi nélkül fogadja őt 2 iskola is.

Ő viszont azt a gimit szeretné, ahol a barátai vannak. Elkezdett érte tenni. A maga lassú módján ugyan, számos tényezőtől hátráltatva, ezt nem sorolnám. Tanulni kezdett. Amikor hazajön az iskolából, részletesen és hosszan mutatja, magyarázza nekem a szív működését, és egyéb csodálatos dolgokat a világról. Rányílt a tudás befogadására! Szeretne a közösség egyszerű, nem „különleges” tagja lenni!

Írtam az elit gimnázium igazgatójának, leírtam a történetünket.

Kedden vár minket.

Csak azt szeretném, ha fiam olyan helyre kerülhetne, ahol a helye van. Ahol igazi barátai vannak, akik nem a diagnózist, hanem őt látják és szeretik.

Nagy dolog pedagógusaitól, hogy rányílását a világra AZONNAL elismerték, és nem a skatulya osztályzatait adták neki. Jeles az igyekezet, jeles a döntés!

Megosztottam örömünket, mert félek, hogy csalódni fog, ha nem veszik fel, s megint csak önmagában.

Szerettem volna neki, az én igazGyöngyömnek mutatni, nézd, papíron van, hogy okos vagy, és az is voltál mindig, hidd már el. Milyen sokan tudják ezt régóta velem együtt. Az, hogy oda nem kellettél, az nem a te hibád, hanem a rendszerünké és a felkészületlen akkori igazgatóé és osztályfőnöködé, aki megijedt, mert inkompetens volt. Érthető persze, de az a megalázó, kioktató, negligáló mód ahogy tették, nem. Bántás volt, és mély sebet hagyott bennünk. Nem vigasz, hogy mostanra megkapták a sorsért erre (is) a választ.

Erős vagyok tőle, persze, de megköszönni sosem fogom, és nagy betűkkel hirdetem,

hogy a BÁNTÁS ZÉRÓ TOLERANCIA.

Van mit tanulnom ezügyben nekem is persze, annyi öntudatlan bántást teszek még mindig, tudom, ezért jógázom, hogy észrevegyem, és jóvátegyem.

A facebook oldalam az én birodalmam, felelős vagyok az ott uralkodó minőségért. Ezért van az, hogy a bántó kommenteket azonnal törlöm, kiíróját letiltom. Felelős vagyok a társaságért, akik között élek. Lehet más véleményünk, és meg lehet a módot tanulni arra, hogy osszam azt meg bántás nélkül.

Az okos ember tanul.

Az erőszak, a bántás az egész közösség ügye.

Ne ítéljünk. Érezzünk együtt.

Szeretettel,

Tündi

A Ne ítélj! – avagy mi van a dicsekvés mögött? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Aztán leültem.

Régóta kedvenc foglalatosságom az önvizsgálat. Megtanultam leülni, befele fordulni.

Megörültem az első gondolatomnak.

Szvámi Véda jutott eszembe, a felszabadulás 6 lépése, melyet utolsó tanításként osztott meg velünk.

Azt mondta, jó tudni, mi a jele a fejlődésnek.

Mert sokszor elbizonytalanodunk, elfáradunk, és néha abba is hagyjuk a gyakorlást, mert minek is, ha évek óta semmi sem történik úgyse.

Amúgy is szeretünk mérni, osztályozni vagy hasonlítani.

Fejlődöm!-töltött el mély örömmel átgondolásom eredménye.

Átadom nektek is, hogyan mérhető a fejlődés. Hogy ti is örüljetek, hogy fejlődtök.

A felszabadulás 6 lépése

1. Általános jelenlétem boldog, nyugodt
2. Kontroll az érzelmi állapotok felett
3. Természetes hajlandóság a pozitív irányba
4. Titiksa: a nehéz dolgok elviselése
5. Kozmikus pránához való kapcsolódás, erő és teremtő erő fokozódik
6. Vaigarja: nem kötődöm

Amit először ajánl, az, hogy kérdezd meg a párodat, boldogabb-e veled (gyerekedet stb).

Figyeld meg, hogy a személyiséged stabilabb-e? Jobban végzed az életedet? Könnyebben?

A szenvedés nyomás fokozódik, mert észreveszed mindazt, ami szenvedést okoz.

A régi traumák, melyek az elme raktáraiban várakoztak, ahogyan növekszik az erőd, ki tud szabadulni, hogy feldolgozd. Ez felkavarodott állapot, és ha nem sikerült valódi őszinteséggel rálátni, vállalni a személyes felelősséget a szenvedésekben, és rendezni amennyire lehet, akkor egyre nehezebb lesz elviselni őket.

A stabilitás jelenti azt is, hogy függetlenebb és szabadabb a személyiség, el tud különülni mások véleményétől, mert egyre többet kapcsolódik a valósághoz.

A legkisebb kritika vagy veszteség mély szorongásából hamarabb szabadul.

A személyiség kiteljesedik. Beteljesedést érzek, hiánytalan boldogságot, egyre többször, s egyre tovább. Megérkezik a szamtósa-a megelégedettség.

Megerősödik az ahimsa, a nemártás, a nyugalom és belső csend mélyül.

Ezen az úton a kis akadály a hibáink, a nagy akadály az eredményeink lesznek. Az eredmények hívják elő az ismétlés, és a kötődés vágyát.

Test és a nádi csatorna tisztul, hamarabb észrevehető a legkisebb elváltozás is.

Ahogy az út tisztul, a test is képes a mozdulatlanságban jelen lenni, a mozgás pedig harmonikusabbá válik.

Mit tehetünk?

Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!

Napi jóga pl Surya Namaskara, meditáció, önvizsgálat, szolgálat.

Mondhatom, megéri. Olyan családom lett, amilyet álmodni sem mertem. Eltűntek a drámák, helyette párbeszédek vannak, megfigyelés, megértés.

Megéri gyakorolni, mert az életet szolgálja.

Ui:

És a szappantartót Gyurika törte el. Akart szólni, de már aludtam, és nagyon sajnálja, nem akarta.

Tudtam! Milyen jó, hogy az érzelmeim és ítéleteim nem ragadtak magukkal ez esetben, egy pillanatra sem!

Megjegyzem, mikor a férjemnek szóltam, hogy eltört a kedvencem, annyit mondott:

akkor mennünk kell Szentendrére újat venni?

Szóval ilyen Guruk mellett azért tényleg lehet fejlődni. Ezúttal nagyon jól választottam.

Kívánom Neked is a legjobbakat. Ne félj választani.

Tündi

forrás:

Szvámí Véda – IX. előadás 1. rész | Himalájai Jóga Tradíció (himalajaijoga.hu)

A De jó, hogy ilyen sok maradt! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

De eszedbe jutott az, hogy a kapcsolatoknak is kell a védelem? Egységben az erő, tartják a bölcsek.

A családunk, birodalmunk jólléte a 2 alappilléren nyugszik, a férfin és a nőn.

Ha a házasság szeretetszövetsége erős alap, akkor a kicsinyek növekednek, ami fontos, hiszen rajtuk múlik a jövőnk. Most igazán alkalmas megvizsgálni az alapokat és tenni érte. Ehhez kínálok gondolatébresztőnek néhány nálunk bevált praktikát.

Ki az első a te életedben? Ki élvez prioritást a szívedben? A szakrális sorrend a PÁROD kéne legyen, nem a gyerek. Logikus, hiszen ha jó a házasság, akkor jól van a gyerek is.

Hogy van a párkapcsolatod immunereje? Ahogy a szervezetünk kívánja a védővitaminokat, úgy a kapcsolatok is (nemcsak a párkapcsolat)

Krízishelyzetben az összetartás nagy segítség!

♥ Írj listát arról, mitől vagy erős, mi lelkesít?

♥ Állítsd össze a saját a mentális és fizikai védővitaminjaidat.

♥Majd fordulj a párod felé, hogy ő is elmondhassa, őt mi teszi igazán boldoggá, és készítsd el a

HÁZASSÁGVÉDŐ VITAMINOKAT <- Ötleteket, ebben a jegyzetben találtok.

Ilyen védővitaminok lehetnek: beszélgetés, közös élmények, szex, jó alvás, minőségi táplálkozás. Adagold szűk-ség szerint, bőkezűen.

Járjátok végig HÁZASPÁROK ÚTJÁT, mi minden évben ezzel töltekezünk fel a házassági évfordulónk környékén.

Gondoljátok át az is, hogy
MINEK A HÁZA AZ OTTHONOTOK?

Írd ki a homlokzatra.

Ajánlok hozzá egy HITVALLÁST is:

Credo: Neked és Nekem

Te és én összetartozunk
Ami fontos nekem, és szeretném,
Ha neked is fontos lenne.
Mindegyikünk önálló lény,
Egyedi szükségletekkel.
Neked jogod van megkapni mindazt,
Amire szükséged van,
És nekem is jogom van megkapni mindazt,
Amire szükségem van.
Mindkettőnknek joga van továbbá ahhoz,
Hogy szabadok legyünk saját hitünkben
És értékrendszerünkben.
Én tiszteletben tartom a te jogaidat,
És szeretném, ha
Te is tiszteletben tartanád az enyémeket.
Ha a te tetteid nincsenek összhangban
Az én szükségleteimmel,
Szólni fogok neked, hogy meghallgass,
És – ha tudsz -, változtass.
Ha az én tetteim nincsenek összhangban
A te szükségleteiddel,
Szeretném, ha szólnál.
Akkor én meghallgatlak,
És változtatok – ha tudok.
Ha egyikünk sem képes változtatásra,
És sértjük a másik érdekeit
Üljünk le, beszéljük meg és
Oldjuk meg együtt a konfliktust.
Nem akarok úgy veszteni, hogy
Téged győzni hagylak.,
És nem akarok úgy győzni, hogy
Te veszítesz.
Azt szeretném, ha olyan megoldásokat
találnánk, amelyek mindkettőnk
Számára elfogadhatóak,
Hogy mindketten győzzünk.
Ha ezentúl így élünk.
Magunkat és egymást is jobban fogjuk szeretni
És kapcsolatunk is erősödni fog.

(Hamikus Zsuzsanna fordítása)

Ölellek,

Tünde

Credo forrása: http://www.viragoslilla.hu/uncategorized/credo-neked-es-nekem/

A Megtartó erő bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.