és aki gyakorol az egyre jobban van, aki nem,

hát az meg nem mindig, na.

Néhány személyes vélemény/tapasztalat erről.

Vigyázz!

A jóga hosszú távú gyakorlása szamádihoz vezethet!

Ez a probléma forrása. Nem más!

Hogy vannak részeredmények addig is, míg megvilágosodunk,

és az nem mindig bírható el.

Néhány belőlük:

• jobban vagyok. Erre nincs mindig engedélyünk, szeretünk nemjól lenni, hogy ne lógjunk ki a sorból, ugye. Krónikus panaszkodó kórus vesz körül. Ganajtúrók , kincskeresők helyett. Törzsi hűségünk erős, ezen felülemelkedni nehéz.

• tisztábban látom, ki vagyok. Hát, nem mindig szép a látvány. Az őszinteség magammal nem mindig bírható el. Erő kell hozzá.

• szabadabbá válok. Kicserélődnek a kapcsolatok emiatt. Mert a kapcsolódások javarésze függésen, kontrollon, irányításon alapul.

• megtanulok nem ártani magamnak. Emiatt lassan nem bírom a bántást elviselni. Fizikailag sem, rosszul leszek tőle. Inkább csendben továbbállok. Kapcsolatok szűnnek meg.

• egyre lazább vagyok. Szokatlan érzés, csak úgy lenni, ’semmit tenni ’. Először féltem, lustaság. Ma már tudom, hogy erőgyűjtés.

• egyre erősebb vagyok. Ez is szokatlan. Hogy igazából van erőm mindenre, ami fontos, nem kell más ember ereje.

• játékosabb, humorosabb vagyok. Néha rossz helyen poénkodom. Eleinte.

• elégedettebb, boldogabb vagyok. Lásd az első pontot. És így tovább .. 😊

A jóga teljesen átalakít, olyan mint egy bulldózer.

De menekülni csak előre lehet.

Szóval, én inkább minden nap jógázom.

Elhatároztam, csinálom, nem verem át magamat,

hiszen igazi hűséggel magamnak tartozom.

Szeretettel,

Kornhoffer Jóga Tündér Anaya 😊

Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<

A Miért nem jógázom minden nap? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az első években ahhoz tudtam kapcsolódni, ami közel állt akkori életmódomhoz és felfogásomhoz.

Yesudián könyvei voltak az elsők, aztán Timcsák könyvei, és az a bizonyos oktató, aki egy művelődési ház kistermében tanított. Várólistája volt, kis törölközőt vittünk csak magunkkal hozzá, matrac el se fért volna. Szinte csak álltunk, rengeteget nevettünk, nagyon mókás volt, és az óra végére szálldogáltunk vele, Isten tenyerére.

Repültem hazáig, és a négy gyerek, a millió fájdalom és munka itthon egyre könnyebbedett, ahogyan teltek a hetek.

Hálás vagyok neki!

Jobb emberré váltam általa. Az első lépéseket vele tudtam biztonsággal megtenni.

Aztán mentem tovább, tovább, tanítóról tanítóra, mígnem megérkeztem a Mesterhez, a megvilágosodott Guruhoz, innen nincs tovább, csak el kell mélyülni útmutatásaiban.

Taníts Tünde!

mondta az első tanítóm, tényleg nem én akartam tanítani, így adódott.

2000 után nem sokkal kezdődött, hogy ha akartam, ha nem, át kellett adni parányi tudásomat, gyerekeimnek, aztán barátoknak, és egyre tágult a kör.

Megnyugtatott a himalájai tanárképzés, ahova végül megérkeztem.

Négy éven át tanultunk tanítani, évente egy kis 140 oldalas jegyzetet kaptunk csupán hozzá.

Nem volt hosszas akadémiai értekezés arról sem, milyen a jó tanár, csak néhány rövid mesterkulcs a tankönyvben. Plusz a parampara.

Parampara hú de para. 😊

Azt jelenti, személyesen. Mesterről tanítványra: csakis.

Nem könyvből, mert az átadás mennyisége, ideje, minősége mindig személyes.

A komoly vizsga után, pedig csak mélyen a szemembe néztek.

– Legyél szeretet adó-vevő. – hangzott az áldás.

Megkönnyebbültem. Mert az anatómia, a filozófia sosem volt az erősségem, és a jáma nijámák sem teljesedtek be maradéktalanul, és az érzelmi tisztítással is küzdök, mint malac a jégen, de ha csak ennyit bíznak rám, az menni fog, kis jártasságom van már a szeretetben.

Szerelembe esni

a tanítványokkal, ez a gyenge pontom azóta is. Valahogy rájuk nézek, megnyílik a szívem, és özönlik ki minden kincs.

Ők ugyanis a kincseim, és megilleti őket minden tudásom, az általam halmozott kincsek – gondolom naivan, néha nem felmérve, minek a befogadása reális.

És sokszor úgy elragad a lelkesült öröm, hogy irreális vágyaim támadnak.

Például, hogy legyen mindenki boldog, meg szeressük mind egymást, és ne is bántsuk, meg ne ítéljünk, minősítsünk, és jól gondozzuk magunkat, és engedjük egymást is tévedni, szóval, hogy azonnal együttműködve éljünk a paradicsomban.

Az a döbbenet, hogy néha sikerül, és felragyog az aranykor, a jóga utáni csendekben, vagy a táborban. Öleljük egymást és ragyog az arcunk ezerrel.

És akkor elrugaszkodom a valóságtól, és azt hiszem, ezt mindig elő tudom idézni, csak akarni kell. Meg még többet tanulni, tenni, tanítani.

Aztán jönnek a csalódások, mert nem bírom ki sokszor túlzó ígéret nélkül, de néha csak nem jön össze az ígért ananda. Nem minden program után világosodnak meg az érkezők. 😊

Kíméletlen elvárások

Bár ettől lehetne megszabadulni, jó módon, hogy az igényesség megmaradjon, de az irreális elvárások szűnjenek meg.

Ezért is jó olykor megállni és összegezni, mi is a kompetencia, hol van a határ, oktatóként mit tudok vállani.

Összeírtam, és az oktatóképzésen 120 percig csakis erről beszélgettünk.

Kiírtam az oldalamra is, hogy ki mit gondol erről, özönlik a sok okos gondolat, jaj de imádom olvasni.

– Szépen beírom a képzési anyagomba is majd! – lelkesülök fel.

Aztán kinyitom a Mester ajánlását, mert szerencsére már mindig megtalálom őt, ha fontos kérdéseim vannak.

Egy képzett tanító Szvámi Véda Bhárati szerint:

– ismerje a jelentős jóga szövegeket

– gyakorolja a  jóga fő ösvényeit

– értse meg a kapcsolódásokat más jóga ösvények és a himalájai tradíció között

– képes legyen észlelni, tanítványa milyen személyiségtípus, és mi a számára megfelelő ösvénye a jógának, mit gyakoroljon a mantrák, csakradháranak, jóga 8 lépcsője közül

– legalább bizonyos mértékben rendelkezzen a továbbadás képességével.

(forrás: Szvámi Véda: Bevezetés a himalájai jóga tradícióba, 1. kötet 21. oldal)

Drága Mesterünk mindig megnyugtat. Mesterkulcsai azt a kaput nyitják meg, amire készen állok.

Hozzám azok érkeznek, akikkel tudok együtt gondolkozni, haladni. Aztán mennek tovább, tovább!

Minden tanító csak addig vezethet, ahol ő tart,

és a tanítvány, ha felkészült, megjön a következő tanítója.

Felelősségem, hogy mindig visszatérjek a lábaihoz, hogy jobb emberré váljak magamhoz képest.  Ezért zarándokolok a forráshoz, ezért megyek már hatodszor Indiába, az Asramba. Mindig tele kétségekkel, hogy elég jó vagyok tanítónak, annyi gyengeségem, hibám van.

S mivel egyszerű, kicsi ember vagyok, tisztelettel kérem, egyértelműen közölje velem, mi a dolgom. 2023. novemberében a Szűzanya szobor körüli díszkövek ezernyi anaya logót formáztak, akárcsak a kis mécses a boltban (ezt a pandémia óta csinálták, az Anaya logó pedig 2005-ben született).

Továbbá ezt a Guru gps kártyát húztam utolsó napon:

„Nagy szükség van mindenkire, aki világítótoronyként szolgál, mert nem született még olyan Mester, aki hatékonyan be tudná világítani az utat mindenkinek.” – Szvámi Ráma

Hát akkor jó, nekem ez világos: Akkor előre csak előre, lássuk mi lesz belőle!

Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok.

Úgy kívánom, hogy tegye mindenki ezt, a legjobb tudása szerint. Merjünk kétkedni, kérdezni, hinni az útmutatásban, és utána cselekedni.

Szeretettel,

Tündi

Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<

A Milyen egy képzett jógaoktató? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Igy múlik el a világ dicsősége, ugye, milyen gyorsan, gondoltam, mikor kettesben „nagyheteztünk”, és „húsvétvasárnapoztunk” az urammal, a gyerekek építették a közösséget, másutt. Más mentoraik vannak már.

A múlhatatlanba fektettünk be ezen az ünnepen, ki-ki a maga módján.

Más a prioritás, más az értékes már, lassan elválnak az utak egymástól. A túl jó anyának meg kell halnia – mondja Estez a Farkasokkal futó asszonyok című könyben – mert a fejlődés gátja egy időn túl.

Egész nap üres elmével irtottam a burjánzó, fűbe bújó szedret, borostyánt, bár a skanzenbe készültünk ünnepelni. De nem álltam rá készen, meg kellett bújni a csendemben már pár órára. Sok-sok harag nem hagyott nyugodni.

Ez a munka – karmajóga – nagy koncentrációt igényel, mert ha kicsit elbambulok teleszalad a kezem tüskével.

Naná, hogy bambultam, több sebből véreztem a négy nap alatt, szenvedés is volt jócskán. Akaratlanul ugyan, de valahogy még mindig jön a szenvedéstörténet, bár nagyon rég vágyom abbahagyni.

Visz a szokás-lendület mégis.

A hajnal már a földön talált, és késő estig irtottam a dzsungelt.

-Te látsz még? – kérdeztem a páromat, mert ő is ott takarította a sufnit és fordította ki a földből a csonkokat.

Ő se látott már, de még egészen addig folytattuk, míg a szögesdrótot is szedernek néztem, és rángattam elkeseredetten.

És akkor elég volt!

Nehezen indultunk haza vasárnap, nem is készítettem el semmi húsvétit, mert mi nem voltunk éhesek, ettük, ami maradt. Nagy csendben telt a nagyhét.

Már sötét volt, mire hazaértünk, a kicsi éhesen fogadott, gyorsan mégis odatettem a sonkát, és rántottam pár szelet húst, rizst, evett. És akkor hívott Andris, hogy mégis hazajön még ma.

A testem alig tudtam felemelni, de azonnal nekiláttam a tojáspipik készítésének, a salátatálnak.

Mire befutottak, már terítve várt az asztal.

Honnan volt erőm, nem értem, minden mozdulatért meg kellett szenvedni, annyira fájt mindenem már.

Ültünk, ettünk, vasárnappá vált a nap.

Ettől volt erő mindenre, hogy összejött a család.

Húst vettünk, húsba költöztettem vissza magam is.

Mi az igazi biztonság?

Kevés kis pénz gyűlik össze minálunk, mert mindig találok olyan helyet neki, amitől múlhatatlan értékké válik.

Ilyen a tanulás, a családi utazások, szeretteim támogatása, és az ültetés is.

Jön, és hamar megy tovább, és mivel sok bennem a félelem, sokat gondolok arra, hol is van a legjobb helye.

• Lesz háború vajon tényleg, ahogy az asztrozófus mondja?
• Hogy tudok addigra önfenntartóvá válni?
• Hol teremthetek olyan biztonságot magunknak, ahol szép csendben elvagyogatunk, kertet gondozva, lelket ápolva.
• Hogyan tudom a környezetemet felkészíteni az öngondoskodásra, önazonosságra?

Mi az igazi biztonság: hol tartod a biztonságodat?

Hasznosnak lenni, ez a legfontosabb, mióta hazajöttem az asramból.

Temérdek tudást és jó tapasztalást halmoztam fel, nem őrizhetem, tovább kell adni.

Ügyes és gyors vagyok, jó a teherbírásom is, hát takarítok, befőzök, mikor mit kell tenni.

Kétségbeejtően el tudok már fáradni, még a napi jógagyakorlás mellett is, többször kell leülni pár percre, és relaxálni is.

Mégis hatalmas erő visz előre, már mindennek tudok örülni, de nem túlságosan, mert az is egyfajta dráma.

A halottas ingnek nincs zsebe, mondja Buddha, és minden pillanatra ki kell üríteni a zsebeimet, ne húzzon le a sok súly.

A kerítésünket a spárgák tartják össze, mi pedig tanulunk, utazunk, mert a múlhatatlan értékek most mindennél fontosabbak.

Persze az anyagba is fektetek, de a minimumot.

A maximumot a lélek és szellemi fejlődésbe.

Még félelemből, hogy jól csináljam ezt a földi küldetést, de remélem már közel van a félelemmentesség, mint a legfőbb vágyott célom.

 A jóga szamádi. Jaj, mikor már végre? …

Ölellek,

Tündi

Iratkozz fel hírlevelemre, hamarosan küldöm az áprilisit, mely tartalmazza a nyári legfontosabb eseményeit is!

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<

Borító kép: canva

Kép: Hoszáng Péter

A Fektesd be az értékeidet a múlhatatlanba bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az ünnepekkel is ezért foglalkozom behatóan. Észlelem, hogy a formák kiüresedtek, értelmezhetetlenek, nem tudok azonosulni a látszattal,

de az ünnepek tartalma, az ősi üzenete mindig aktuális!

Új formát keresek a múlhatatlan tartalmaknak, melyet a családomnak, gyermekeimnek jól tudok átadni.

Tapasztalatért a női körökkel hatolunk be, minden áldott hónapban a mélységekbe a magasságokért.

Megvolt az ujjongó virágvasárnap, ahol nem tudtam maradéktalanul örülni, hiába lépett be a városba a Megváltó.

Eszembe jutottak a megcsalások és megcsalatások, mikor a legkedvesebb tanítvány árul el és feszít a szégyenpadra, s nem is főbenjáró bűnért, csak a gyengeségemért, hibáimért. Volt benne részem jócskán.

És voltam én magam is áruló, Júdás, kérlelhetetlen ítélője másnak: emberi gyengeségeiért, hibáiért. Ennek felfedezése nehezen bírható.

Minden egyes szereplővel mélyen tudtam azonosulni.

Végig kell járni a nagyhéten az igazi történetet, mely nem az isteni elrendelés szerint zajlott, sokkal inkább emberi szabad akaratokból. Mert ha magammal nem is tudok sokszor irgalmas lenni, muszáj megtalálnom azt, aki mindenkinél irgalmasabb: Istent.

Isten az utolsó pillanatig ad lehetőséget arra, hogy jóvá tegyük a sokszor siralmas cselekedeteinket, gondolatainkat.

Szakrális nagyhét ünneplése

Hogyan fogjuk megélni a lényeget, mi az Anaya erőkörben?

Sorban haladunk majd, újraélve a történteket.

Nagycsütörtökön lábmosás, utolsó vacsora és fogadkozás – nem árulom el a Megváltót.

Vele virrasztok! Ébren tudok-e maradni? ha most elalszom, elgyengülök, akkor egyedül marad a Megváltó.

Fél, és én vele félek, mert látom, mi a lehetséges jövő.

A kilőtt nyílvessző becsapódik, a következményekért a felelősséget vállalni kell.

Nagypénteken

Végig járom a keresztutat. A valóságban a templomkertben, egyedül, mert csendre és időre van szükségem. Minden stációban jelen vagyok.

Emlékezem arra, mikor – akár Jézus – nekem is kell vállalni a keresztet és a halált.

Én vagyok a keresztúton Mária is, aki a távolból tudja csak követni fiát, már zokogva, s a végén a halálban öleli magához elgyötörten Őt. Istenem, hányszor éltem ezt át fiaim mély szenvedéseit látva!

Böjt és fájdalom napja ez, teljesen csendben vagyok, mély visszavonultságban.

Nagyszombaton a gyász ideje van, meg kell siratni a soha be nem teljesedett reményeket, ez a jóságba és emberi irgalomba vetett hit gyásza. Fel kell ébredni, és a magam irgalmát és jóságát erősíteni. Megtervezgetem, hogyan is lesz ez nálam. Kérdéseket teszek fel, és spirituális naplómba írom a válaszokat:

• Hogy tudok annyit szeretni, ami a szívemből kifér? Mit tehetek, hogy jól szerethessek?
• Hogyan tudom ünnepelni az igazi jóságot és életet?
• Hogyan tudom magamat megváltani a belső szenvedéseimtől? Megbocsátani és jóvátenni, amit lehet?
• Hogyan tudok irgalmazni a gyengének, ügyetlennek? Kit feszítek ítélkezésemmel haragommal keresztre? Hogy tudom ezt azonnal abbahagyni?
• Hogyan tudom mélyíteni a szeretetszövetségeimet, nemcsak az emberekkel, de a teremtőmmel is?

Feltámadás következik, minden halál után, ezt már sokszor tapasztaltam.

Húsvét vasárnapja és hétfő: szívnyíló öröm!

Mikor a családdal kimegyünk édesanyám virágzó kertjébe keresni az édeset, a szépet, a finomat a bokrok alján, bolondozni, játszani fogunk, gyermekivé válva.

Jaj, Istenem, annyira jó élni!

Hálát adunk a gazdagságunkért, egymásért, a Teremtő jóságáért.

Ölellek,

Tündi

Iratkozz fel hírlevelemre, hamarosan küldöm az áprilisit, mely tartalmazza a nyári legfontosabb eseményeit is!

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<

Kép feltámadás: canva

Borító kép: 2023. Tündi és fia, Rishikesben

A Nagyhét: a keresztúttól a feltámadásig napjainkban bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az isteni Igének bennünk kell testté válnia. A mi feladatunk, hogy Isten szavát érzékelhetővé tegyük a világban. Bennünk szeretne kihajtani és gazdag termést hozni a Teremtés maga.

Foganás

Tavasszal a foganás ideje van.

A foganásra való vágy a legmélyebb emberi hajtóerő, erős késztetésünk van arra, hogy továbbadjuk az életet. Minden befogadáshoz elengedés kapcsolódik, mintegy megelőzve azt. Azt tudjuk megtölteni, ami kiürült.

Mi a foganás? Tágabb fogalom, mint a földi élet, kisbaba megérkezése.

Szellemi gyermekeinket is világra kell hozni, hasznossá kell válni, ez a tartós boldogság titka.

Minden foganás ciklikus rendbe illeszkedő állomás. Az egyes állomásokon különböző készségek munkálódnak ki.

Egyéni sajátosságainknak megfelelően egyensúlyban, megfelelő ritmusban élt életmód és táplálkozás ajándéka az egészséges ivarsejt, mint legfinomabb esszenciája a testünknek-lényünknek. A szerelmes együttlétben találkozó és összekapcsolódó sejtek új életet hoznak létre, s ezzel a táplálás és átalakulás, a megtartás készsége nyílik meg, végül, jó pár holdhónapnyi idő múlva a megfelelő időben történő elengedésé.

A hangsúly a megfelelő időn van, a szakrális (isteni) renden. Mindennek rendelt ideje van!

Kapcsolatba lehet kerülni a Boldogasszony energiával 03.24-én

Ajánlott gyakorlat

Kelj fel még sötétben, és maradj csendben. Ülj le, és találkozz az angyallal, aki üdvözöl téged: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr van Teveled. Ne félj. Kegyelmet találtál Istennél. Üzenetet hoztam neked.” Menj ki a kertbe, a hajnali szürkületbe, és elmélkedj a következő kérdéseken:

• Hogyan szeretne Isten a világra jönni Általad?
• Hogyan válhatsz Isten igéjének szent edényévé?
• Hogyan ölt Benned testet?
• Engeded-e, hogy áthasson, betöltse tested-lelked minden zugát?
• Érzed-e a Kegyelemmel teljességet?

Az a teremtő erő, ami az istenembert létrehozza, belőlem ered.

Gyere el az út feléig, elébed megyek.

Az ünnep arra tanít, hogy bizalom kell ahhoz, hogy te szüld meg a Világszép gyermeket.

Ölellek,

Tündi

Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<

A Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A cukormentes elhatározás következménye volt a felismerés, hogy még mennyi dolgot mozgat a tudattalan. A belső világban rejlő instabilitás és rejtett, megoldatlan dolgok stagnálnak. Itt az ideje alászállni és körülnézni! Stagnáló dolgokat cipelni ugyanis nagyon-nagyon nehéz!.

Tudattalan-tudatos nő

A tudattalan működések reaktívak, vagyis külső vezérlés alatt állnak, és kötődéseket teremtenek.

Mivel a szabadságra vágyom, tudatos életet akarok élni. Pro-aktív akarok maradni: saját döntésekből cselekedni, tenni, haladni. Le hát a hátizsákban hurcolt kövekkel.

Rendet kell rakni, lomtalanítani! Hogyan?

Határozd el, és csináld meg

Sokszor az elhatározás meg sem történik, márpedig eszközt csak akkor érdemes választani, ha látjuk, mi a cél.

Tipp: Kezd el kisebb elhatározásokkal

Az elmegyakorlatok az elme fegyelmezésére szolgálnak, ilyen például az elhatározás (ún. VRAT):

nem eszem cukrot.

Az elmúlt hetekben alig volt néhány nap amikor ezt sikerült megtenni. De a szándék erős, az elhatározás fő oka az elme kondicionálása, nem a szenvedése, nehogy azt hidd, hogy valamiről lemondani szenvedést okoz.

Nem mondom, nyelek néha nagyokat egy ízletes sütemény láttán.

De annyi ajándékot tartogat ez a gyakorlat, hogy érdemes folytatni.

Amúgy is január óta a MÉRTÉKLETESSÉG a szankalpám. Mivel szankalpát akkor érdemes megváltoztatni, ha beteljesült, valószínűleg egy darabig nem kell új szankalpán agyalnom.

Így könnyű a dolgom, ha elém bukkan a jógatündér és megkérdi mi a kívánságom.

Tipikusan minden jóga gyakorlás elején elmondom neki, nemhogy félreértés legyen.

Tipp: alkoss saját szankalpát! Tápláld azzal, hogy mondogatod és gyakorolj, mozogj, relaxálj.

Fókuszban a boldog élet

Nagyon nehéz a boldogságfókuszt tartani mikor annyi a szenvedés a világban.

De nem az én belső világomban! – figyelmeztetem magam, mielőtt eltéveszteném a valóságot.

Tipp:

maradj a valóságban pl légzéstudatossággal! Tudom, hogy belélegzem, tudom, hogy kilélegzem.

Azzal, hogy rosszul vagyok, mikor lehetnék jól is, nem teszem jobb hellyé a világot.

Azzal viszont igen, ha a realitásban maradva örülök annak aminek lehet, és rendezem a haragomat, harcaimat amilyen hamar csak lehet.

A béke rajtam is múlik. Vagyis NE múljon! Legyen!

Legyen béke bennem mindenkor.

Ölellek,

Tündi

Borítóképen: 2023. Görögország, képet készítette: Hoszáng Péter

A Boldog, tudatos nő, hol is vagy? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Anaya női hormonjóga

Elsősorban azért, mert éppen az endokrin rendszer anaya jógájára készültem, és a hormonegyensúlyát felborító egyik tényezőként a túlzott cukorfogyasztást említették.

Kíváncsiságképpen – bár a hormonegyensúlyom rendben van – figyelni kezdtem, mennyi cukrot fogyasztok burkoltan, mert nyilván nem eszem cukorkát, se kristálycukrot. A kilós doboz sokszor hónap végén is csordultig van.

Hát, nagyon meglepődtem. Már az első nap 5 adagnyi cukor került a szervezetembe innen-onnan. Nekem, aki tudatos nő vagyok.

Nem voltam túl boldog.

Elhatároztam, hogy kihagyom a cukrot 7 teljes napra, de nem hagyom ki az édeset, mert az fontos íz.

Csak olyan édeset eszem, amit elsőkézből Isten teremtett!

Elképesztő napok jöttek.

Minden egyes napon egy kiskanálnyi cukor becsúszott!

Hol húgomnál kávé, hol egy palacsinta formájában.

Tudatos fogyasztó

Rájöttem, hogy nem vagyok tudatos fogyasztó.

Rutinok mozgatnak, melyek nyilván egészségesnek mondhatóak alapvetően, de még lehet tovább finomítani rajta.

Teltek múltak a napok, és mára tudom, hogy az egész gyakorlat, ami tapaszja gyakorlásnak indult igazából a

• jelenlét
• tudatosság
• önfegyelem és önuralom gyakorlata, vagyis elmegyakorlat.

Legjobbkor jött, tekintettel a fokozódó nemzetközi helyzetre és az ismételt kollektív traumára.

Mert a stressz kezelésére a jelenlét gyakorlása mindig jó választás.

No de visszatérve a cukormentes programra, mit tapasztaltam?

Szomorúságot, hogy nem ehetek bármit.

Laposabb a hasam, mondjuk pont jókor, most a csavaró ászana tanításnál nincs útban legalább!

Gyorsabb vásárlást, mert lendületből haladok át az édes részlegen.

Nagyobb frissességet, éberebb vagyok sokkal valamiért.

Tudatos kamra feltöltést-bekerülnek jó étkek.

Lelkes piaclátogatást – hátha van valami csemege számomra is ott.

Ennek köszönhetően sajnos egy újabb tapasztalat jött.

Vettem egy láda birsalmát, és elkészítettem birssajtnak.

Mikor átfordítottam a tepsi tartalmát száradni, a rátapadt sajtot kezdtem hasznosítani, konkrétan megevéssel.

Boldogan csemegéztem, a 4 kg almához fél kg cukrot tettem, ebből nagy baj nem lehet, tralllala, csábított és kábított a szirénhang a fejemben.

Az utolsó csíknál (egy nagy tepsit töröltem ki ugyanis) megnéztem a mennyiséget. Egy evőkanálnyi volt. No, ezt beszoroztam a tepsi szélességével. És a cukormennyiséggel. Huhh. Sőt, HUHH.

Na ez a nap is bukott, volt cukor, sóhajtottam beletörődve.

Akkor ennyivel tovább tart majd a gyakorlás. Így jártam, és most nem önmarcangolok.

Pár óra múlva heves fejfájás és rosszullét jött rám.

Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a cukorSOKKra. Gyorsan bevettem egy assimilátort és lefeküdtem rendbe rakni a belsőmet – Eltartott egy darabig.

Nem hiszem el

Hogy a cukor ilyen mérgező, és egy kísérlet nem kísérlet, megismétlem, gondoltam másnap reggel, mikor a második tepsi birssajt átfordítása után egy réteg gyümölcssajt várakozott.

Aztán, egy pici csíkot lehúztam, megkóstoltam.

Finom. Nagyon.

Majd lassan összegöngyöltem a sütőpapírt, és a szemetesbe csúsztattam.

Majd máskor kísérletezem, döntöttem el.

Újabban sokkal jobban szeretek jól lenni, mint nem jól.

Te hogy vagy ezzel?

Ölellek,

Tündi

A Édesség Isten patikájából … bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az együttműködés a testem részéről abban nyilvánul meg, hogy ha futni szeretnék, akkor futok, ha relaxálni, akkor nyugiban fekszik, ha meg csak nézek ki, vagy be a fejemből, az ellen sincs (egy darabig) semmi kifogása.

Hát ez nagyon jó érzés.

De valahogy mindig elsodor a sok tennivaló, a ház a gyerekek, az egyebek.

Az elvonulásokat ezért találtuk ki. Régen szanatóriumba meg fürdőhelyekre vonultak vissza az asszonyok, mi pedig jógatáborba.

Közösen kibérelünk egy szuper helyet, összedobjuk a pénzt az eleségre, és egész álló nap csak jógázunk, meg „önismerkedünk”,  és „csapategyüttműködünk”.

Elmesélem, idén mi jutott eszembe.

Buddhistákhoz erős vonzalom fűz, ezért egy buddhista elvonulóhelyet kerestem, ahol nagyon tiszta és befogadó a tér. Mánfa a nyerő! – Mánfai Elvonulási Központ és Alkotóház

A női lét négy archetípuát tanultuk idén.

Az érkezés napján az együttműködő kommunikáció alapjait tudatosítottuk, a biztonságos együttlétért megtett mindent az Amazonunk.

Megbeszéltük ugyan, hogy szeretnénk így működni, de azért jó sok kihívás volt, különösen az ítélkezés, minősítésmentes résznél. Az elme valahogy állandóan minősít. Na, sebaj, igyekeztünk rálátni legalább, s meghaladni.

Az öngondoskodó rész is nehéz dió volt, mert néha a lakoma ígérkezett annak, de akkor hogy jógázzak, ha kétszer repetáztam? Hát nyögve, komótosan. Volt, hogy inkább kontemplatív sétáltunk a békesség kedvéért, az emésztés mudrával.

Este szociometrikus ábrával láttunk rá, hogy mennyi rokon lélek van a táborban, és remek, biztonságot építő tánccal és páros gyakorlatokkal tudatosultak a határaink és az erő, amivel képesek vagyunk azt tartani. Elég sokat nevettünk.

Hajnalban meditáltunk (mindenki ott volt) és a jógikus tisztításokkal ismerkedtünk. A gyomormosást és géznyelést most leszavaztuk, de a terapeuta táborban úgyis volt, s lesz ilyen. Izgalmas!

Hatalmasat jógáztunk a Nap és Holdkunyhóban, két helyszínen, mert fájdalmas testtel, és menses alatt egészen mást kell gyakorolni.

A reggeli PAZAR kásalakoma után amazon sminkkel szórakoztattuk egymást, aztán irány a rét.

Az amazon még gyógynövényt is gyűjtött, aztán a vidám jógamókával próbáltunk koncentrálni a versre, kezünkre és lábunkra, társunkra. No ez a végére alig volt sikeresnek mondható. Viszont rengeteget nevettünk.

Ebéd után varázstalizmánt festegettünk, majd egy szuper imagináció, és jóga jött.

Vacsora után az önmenyegző szertartáson fogadtuk meg az új életünk alapeszméit, amit imazászlóra, színes szalagokra írtuk, és egymásnak fel is olvastuk.

Sorfal között haladva, koszorúban és fátyollal, olvastuk fel, amit ráírtunk a szalagra. Így akarok élni!

Szép és megható volt. Előhívta a szerető minőségét, aki szereti az életet és élvezi azt.

Másnap a délelőtti foglalkozáson csoportokat hoztunk létre és különféle műfajban és archetípussal kellet egy színdarabot alkotni, amit este bemutattunk a Ki mit tud? -on.

Előrelátó módon a délutáni jóga záróizom erősítés volt és okkal!

A Halleluja butikból kiöltöztünk, s nemcsak a színdarabra jutott belőle.

Az esti bemutató volt a fénypont és a csúcs, komolyan. Vagyis komolytalanul, felszabadultan (ánanda) improvizáltunk (jóga a rugalmasság), másnapra arcizomlázam volt a sok nevetéstől.

Jól jött másnap a csend, a silence gyakorlás. Sem olvasni, sem beszélni nem lehetett, de naplózni és gyakorolni a tanultakat annál inkább. Az anya archetípus öngondoskodásának új lehetőségeit tapasztalták sokan, a visszavonulás méltóságát. Imádta mindenki!

Este fehér ruhában egy fehér gyertyával mentünk fel a sztúpához a buddhista szerzetes nekünk tartott pudzsája és meditációja után. Háromszor jártuk körbe a sztúpát énekelve: Gyújts éjszakánkba fényt!

A terembe védő piros fonalat és piros bindit tettünk a homlokunkra, hogy védve legyen utunk a kísértésektől.

Utána szeretet lakomázgattunk, és beszélgettünk.

Utolsó napon felkerekedtünk, hogy a Bölcs archetípusával zarándoklatra induljunk, felajánlva a férjeinkért, fiainkért a női erőnket, életszolgálatunkat. Támogatva, önként, áldozattal, de nem áldozatból!

Közös az ügy, a szeretetszövetségek megerősítésére van szükség.

A Mária templomban imádkoztunk, és felkerekedtünk, be az erdőbe, fel a magaslatra.

Az Anyák kútjánál megszenteltük az imazászlókat, énekeltünk a földnek, víznek, tűznek és égnek áldó éneket, Anna egy csodás Mária dalt is.

Nagyon kerek, egész, megerősítő és felszabadult hetünk volt.

A nőikör ereje minden elképzelést felülmúlt.

Haza már csendben jöttünk, napokig alig tudtam megszólalni itthon. Özönlöttek a fotók a többiektől, és a hálás üzenetek, magam is írtam jópárat.

Nő-Vérek vagyunk, jó volt kipróbálni a jóga erejét közösen is.

Most rendben vagyok, csodás rend van itthon, befőzök, énekelek, és sokat jógázom, barátkozom az Urammal, és csavargok a csajokkal is.

Otthonom az Asramom. Megteremtem idehaza is, ami ott volt.

A jövő évi elvonulásra máris kitaláltam a Ki mit tudr? -a valót, már előre nevetgélek, nagyon vidám lesz!

Újra Egynapos Elvonulások!

Időpontok már elérhetőek az eseménynél és a jelentkezés is beindult!

AZ ELSŐ szeptember 11.

Várunk szeretettel!

Esemény linkje:

https://www.facebook.com/events/1403796480237385

A Nyári jóga tábor – csak nőknek! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Ezt látom kicsi korom óta, hogy mindig van mit tenni, korán kelünk és tevékenykedünk egész nap. Én anyukámat pihenni sosem láttam.

Bezzeg a Mamáimat igen! Délután, mikor már mindenki jóllakott, el volt mosogatva, leültek ők is. Teri mama tévézni vagy beszélgetni, Eta mama az udvarra, a hímzéssel, a többi mama közé. Mi gyerekek meg ott szaladgáltunk míg retek fekete lett a térdünk, és haza nem jöttek a papák, vagyis beesteledett.

Ilyen mama szeretnék ÉN is lenni, döntöttem el már akkor is. Olyan megnyugtató volt az állandó jelenlétük, hogy lehetett hozzájuk szólni, vagy kérni még egy vajas kenyeret sóval és paradicsommal.

Már most el kell kezdenem lenyugodni ehhez, jutott eszembe ez az idill, és  döntöttem el, hogy lazaanya leszek, amint megszületett a negyedik csemetém, mert én már anyukának is ilyen szeretnék lenni, nem a rohanós, hanem a ráérős fajta.

Meg addigra már nagyon-nagyon kimerült voltam, nem is csoda, hogy konkrétan alig éltem túl a negyedik szülést. Túlfeszültem és megszakadtam, fizikailag is.

Isteni sugallatra kezdtem jógázni, 2007-től napi szinten.

Ami alatt a napi rendszeres relaxációt értem.

Létszükségletté vált. Volt, hogy többször is egy nap. Sokféle technika létezik belőle, kiválóan elszórakoztattam vele nyugtalan elmémet, míg végül már a csend és nyugalom állapota is szokássá vált.

Már csak az a kihívás, hogy sokáig fent tudjam tartani. Mivel a kedvencem, és hiteles vagyok benne, jól tudom átadni, tanítani is. A pandémia alatt még online is működött, sok-sok gyakorlást vettem fel a facebookon, több csoportban és hivatalos oldalamon is. Tudástár

„Megtanulok lazítani” csoportban több százan végezték a gyakorlást. Lazultak, s lazulnak ott azóta is.

Egy anyuka mesélte, hogy öt éves kislánya egyszer rászólt:

– Na, anya, tedd már be a Tündi nénit, mert nagyon nyűgös vagyok!

Sőt, saját fiam is rámszólt egy zaklatott lelkiállapotomat elnézve:

– Anya, nézzél valami unalmasat, attól majd jól megnyugszol. Nézd például a videóidat!

Egy kedves gyermekjógaoktató lány megkért, tanítsam meg neki, hogyan tud lazítást tartani a zaklatott szülőknek. Havonta egyszer jött el hozzám, másfél órára, és három hónap múlva alig ismert magára, én pedig Őrá. Képessé vált lazítani.

Tegnap este egy tánc előtt tartottam lazítást, és többen mondták, hogy egészen különleges, feltöltött állapot keletkezett bennük.

Gondoltam egy nagyot, ha erre van igény, akkor csak ezt a technikát, szépen, lassan, de alaposan, az előkészítő gyakorlataival teszem közkinccsé.

Bárki jöhet, megtanítom lazítani.

Megéri! Próbálj meg lazítani! Erre aztán érdemes időt szánni, mondhatom.

Ölel,

Lazaanyu

Lazíts velem-tréner képzés

2023. MÁJUS 27., SZOMBAT, 18:00–20:00

A Lazíts velem! – lazaanya története bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

A tisztítókúrában és az étkezésben már régóta magamra hallgatok, de valamiért ezt nem alkalmaztam az élet egyéb területein.

Nagyon szeretek hinni, és követni olyan embert, akit nagyra tartok. Minden tanácsát megfogadni, inni a szavait. Milyen jó is átadni a felelősséget másnak!

Az utóbbi évek tapasztalatai mutatták, hogy ennek az időnek vége, nagyon hamar, nem tart évekig, hogy más irányít engem.

Rájöttem, hogy nagyon okos emberek is tudnak butaságot mondani, mert nem minden területen szakember senki sem. Nem szabad minden tanácsot megfogadni!

Ha pedig alárendelem magam, az mindig visszaüt. Mert nem reális!

Ráadásul a naiv ember mindig préda. Kellő önismeret és önreflexió híján, amit önátadásnak gondoltam, a valóságban naivitás volt, és masszív alárendelődés. 

A sokadik óriási csalódás után elhatároztam, hogy ember többet ne álljon felettem.

Könnyebb ezt mondani, mint csinálni persze, és még most is belefutok jó kis megfelelni akarás játszmákba.

Ennek akartam a végére járni ebben a nagyböjtben.

Bízom magamban-lett a szankalpám, s mivel a puding próbája az evés, jöttek is a próbahelyzetek.

Kapóra jött, hogy a testem jelzéseit hamar észreveszem, így ezzel kezdtem a gyakorlást.

A testem azonnal szól, ha kilóg a lóláb!

Beszélgettem egy konfliktus helyzetben valakivel, egyszercsak az egész testem befeszült, pedig a szavak nyugodtak voltak! Gyomrom összeszorult. Megjegyzetem a mondatokat amire így reagáltam. A beszélgetés után szép nyugodtan végigpörgettem az eseményt, és ráéreztem arra, hogy mást mondott az ember, mint amit gondolt, és nem feltételezem, hogy szándékosan csapott be, inkább öntudatlanul. Így nem a harag, hanem az együttérzés keletkezett bennem. Hála a testemnek, aki szólt, hogy ne a szavaknak higgyek! Régen biztos megharagudtam volna, és értetlenségem miatt eltávolodtam volna a barátomtól.

Szóval, ha megvezetnek, kilóg a lóláb- és a testünk megbízható szeizmográf.

Érdemes rá figyelni.

Ráadásul megtanultam a jó fület használni egy beszélgetésben.

Ha beszélgetünk, és arra figyelek, mit mond rólam, az a rossz fül.

Ha arra, mi is történik éppen, ez a közepesen jó fül. Ha arra, mit akar igazából magáról mondani, a jó fül.

Ha tudom a jó fület használni, és bízom magamban, akkor nem tudnak megvezetni, sem pedig vezetni az emberek. Ez a szabadság. Kevesen bírják el.

Őszinte, igaz kapcsolatot teremteni saját magunkkal, az jó kezdet.

Egy próbát megér az önfigyelés.

A Hallgass magadra! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.