Sictransit gloria mundi.
Igy múlik el a világ dicsősége, ugye, milyen gyorsan, gondoltam, mikor kettesben „nagyheteztünk”, és „húsvétvasárnapoztunk” az urammal, a gyerekek építették a közösséget, másutt. Más mentoraik vannak már.
A múlhatatlanba fektettünk be ezen az ünnepen, ki-ki a maga módján.
Más a prioritás, más az értékes már, lassan elválnak az utak egymástól. A túl jó anyának meg kell halnia – mondja Estez a Farkasokkal futó asszonyok című könyben – mert a fejlődés gátja egy időn túl.
Egész nap üres elmével irtottam a burjánzó, fűbe bújó szedret, borostyánt, bár a skanzenbe készültünk ünnepelni. De nem álltam rá készen, meg kellett bújni a csendemben már pár órára. Sok-sok harag nem hagyott nyugodni.
Ez a munka – karmajóga – nagy koncentrációt igényel, mert ha kicsit elbambulok teleszalad a kezem tüskével.
Naná, hogy bambultam, több sebből véreztem a négy nap alatt, szenvedés is volt jócskán. Akaratlanul ugyan, de valahogy még mindig jön a szenvedéstörténet, bár nagyon rég vágyom abbahagyni.
Visz a szokás-lendület mégis.
A hajnal már a földön talált, és késő estig irtottam a dzsungelt.
-Te látsz még? – kérdeztem a páromat, mert ő is ott takarította a sufnit és fordította ki a földből a csonkokat.
Ő se látott már, de még egészen addig folytattuk, míg a szögesdrótot is szedernek néztem, és rángattam elkeseredetten.
És akkor elég volt!
Nehezen indultunk haza vasárnap, nem is készítettem el semmi húsvétit, mert mi nem voltunk éhesek, ettük, ami maradt. Nagy csendben telt a nagyhét.
Már sötét volt, mire hazaértünk, a kicsi éhesen fogadott, gyorsan mégis odatettem a sonkát, és rántottam pár szelet húst, rizst, evett. És akkor hívott Andris, hogy mégis hazajön még ma.
A testem alig tudtam felemelni, de azonnal nekiláttam a tojáspipik készítésének, a salátatálnak.
Mire befutottak, már terítve várt az asztal.
Honnan volt erőm, nem értem, minden mozdulatért meg kellett szenvedni, annyira fájt mindenem már.
Ültünk, ettünk, vasárnappá vált a nap.
Ettől volt erő mindenre, hogy összejött a család.
Húst vettünk, húsba költöztettem vissza magam is.
Mi az igazi biztonság?
Kevés kis pénz gyűlik össze minálunk, mert mindig találok olyan helyet neki, amitől múlhatatlan értékké válik.
Ilyen a tanulás, a családi utazások, szeretteim támogatása, és az ültetés is.
Jön, és hamar megy tovább, és mivel sok bennem a félelem, sokat gondolok arra, hol is van a legjobb helye.
- Lesz háború vajon tényleg, ahogy az asztrozófus mondja?
- Hogy tudok addigra önfenntartóvá válni?
- Hol teremthetek olyan biztonságot magunknak, ahol szép csendben elvagyogatunk, kertet gondozva, lelket ápolva.
- Hogyan tudom a környezetemet felkészíteni az öngondoskodásra, önazonosságra?
Mi az igazi biztonság: hol tartod a biztonságodat?
Hasznosnak lenni, ez a legfontosabb, mióta hazajöttem az asramból.
Temérdek tudást és jó tapasztalást halmoztam fel, nem őrizhetem, tovább kell adni.
Ügyes és gyors vagyok, jó a teherbírásom is, hát takarítok, befőzök, mikor mit kell tenni.
Kétségbeejtően el tudok már fáradni, még a napi jógagyakorlás mellett is, többször kell leülni pár percre, és relaxálni is.
Mégis hatalmas erő visz előre, már mindennek tudok örülni, de nem túlságosan, mert az is egyfajta dráma.
A halottas ingnek nincs zsebe, mondja Buddha, és minden pillanatra ki kell üríteni a zsebeimet, ne húzzon le a sok súly.
A kerítésünket a spárgák tartják össze, mi pedig tanulunk, utazunk, mert a múlhatatlan értékek most mindennél fontosabbak.
Persze az anyagba is fektetek, de a minimumot.
A maximumot a lélek és szellemi fejlődésbe.
Még félelemből, hogy jól csináljam ezt a földi küldetést, de remélem már közel van a félelemmentesség, mint a legfőbb vágyott célom.
A jóga szamádi. Jaj, mikor már végre? …
Ölellek,
Tündi
Iratkozz fel hírlevelemre, hamarosan küldöm az áprilisit, mely tartalmazza a nyári legfontosabb eseményeit is!
Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<
Borító kép: canva
Kép: Hoszáng Péter
