is adódik bőven, most akkor nem eszem egy hétig olyan édességet, amit ember állított elő pl. kristálycukor – gondoltam.
Anaya női hormonjóga
Elsősorban azért, mert éppen az endokrin rendszer anaya jógájára készültem, és a hormonegyensúlyát felborító egyik tényezőként a túlzott cukorfogyasztást említették.
Kíváncsiságképpen – bár a hormonegyensúlyom rendben van – figyelni kezdtem, mennyi cukrot fogyasztok burkoltan, mert nyilván nem eszem cukorkát, se kristálycukrot. A kilós doboz sokszor hónap végén is csordultig van.
Hát, nagyon meglepődtem. Már az első nap 5 adagnyi cukor került a szervezetembe innen-onnan. Nekem, aki tudatos nő vagyok.
Nem voltam túl boldog.
Elhatároztam, hogy kihagyom a cukrot 7 teljes napra, de nem hagyom ki az édeset, mert az fontos íz.
Csak olyan édeset eszem, amit elsőkézből Isten teremtett!
Elképesztő napok jöttek.
Minden egyes napon egy kiskanálnyi cukor becsúszott!
Hol húgomnál kávé, hol egy palacsinta formájában.
Tudatos fogyasztó
Rájöttem, hogy nem vagyok tudatos fogyasztó.
Rutinok mozgatnak, melyek nyilván egészségesnek mondhatóak alapvetően, de még lehet tovább finomítani rajta.
Teltek múltak a napok, és mára tudom, hogy az egész gyakorlat, ami tapaszja gyakorlásnak indult igazából a
- jelenlét
- tudatosság
- önfegyelem és önuralom gyakorlata, vagyis elmegyakorlat.
Legjobbkor jött, tekintettel a fokozódó nemzetközi helyzetre és az ismételt kollektív traumára.
Mert a stressz kezelésére a jelenlét gyakorlása mindig jó választás.
No de visszatérve a cukormentes programra, mit tapasztaltam?
Szomorúságot, hogy nem ehetek bármit.
Laposabb a hasam, mondjuk pont jókor, most a csavaró ászana tanításnál nincs útban legalább!
Gyorsabb vásárlást, mert lendületből haladok át az édes részlegen.
Nagyobb frissességet, éberebb vagyok sokkal valamiért.
Tudatos kamra feltöltést-bekerülnek jó étkek.
Lelkes piaclátogatást – hátha van valami csemege számomra is ott.
Ennek köszönhetően sajnos egy újabb tapasztalat jött.
Vettem egy láda birsalmát, és elkészítettem birssajtnak.
Mikor átfordítottam a tepsi tartalmát száradni, a rátapadt sajtot kezdtem hasznosítani, konkrétan megevéssel.
Boldogan csemegéztem, a 4 kg almához fél kg cukrot tettem, ebből nagy baj nem lehet, tralllala, csábított és kábított a szirénhang a fejemben.
Az utolsó csíknál (egy nagy tepsit töröltem ki ugyanis) megnéztem a mennyiséget. Egy evőkanálnyi volt. No, ezt beszoroztam a tepsi szélességével. És a cukormennyiséggel. Huhh. Sőt, HUHH.
Na ez a nap is bukott, volt cukor, sóhajtottam beletörődve.
Akkor ennyivel tovább tart majd a gyakorlás. Így jártam, és most nem önmarcangolok.
Pár óra múlva heves fejfájás és rosszullét jött rám.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a cukorSOKKra. Gyorsan bevettem egy assimilátort és lefeküdtem rendbe rakni a belsőmet – Eltartott egy darabig.
Nem hiszem el
Hogy a cukor ilyen mérgező, és egy kísérlet nem kísérlet, megismétlem, gondoltam másnap reggel, mikor a második tepsi birssajt átfordítása után egy réteg gyümölcssajt várakozott.
Aztán, egy pici csíkot lehúztam, megkóstoltam.
Finom. Nagyon.
Majd lassan összegöngyöltem a sütőpapírt, és a szemetesbe csúsztattam.
Majd máskor kísérletezem, döntöttem el.
Újabban sokkal jobban szeretek jól lenni, mint nem jól.
Te hogy vagy ezzel?
Ölellek,
Tündi
