Az együttműködés a testem részéről abban nyilvánul meg, hogy ha futni szeretnék, akkor futok, ha relaxálni, akkor nyugiban fekszik, ha meg csak nézek ki, vagy be a fejemből, az ellen sincs (egy darabig) semmi kifogása.

Hát ez nagyon jó érzés.

De valahogy mindig elsodor a sok tennivaló, a ház a gyerekek, az egyebek.

Az elvonulásokat ezért találtuk ki. Régen szanatóriumba meg fürdőhelyekre vonultak vissza az asszonyok, mi pedig jógatáborba.

Közösen kibérelünk egy szuper helyet, összedobjuk a pénzt az eleségre, és egész álló nap csak jógázunk, meg „önismerkedünk”,  és „csapategyüttműködünk”.

Elmesélem, idén mi jutott eszembe.

Buddhistákhoz erős vonzalom fűz, ezért egy buddhista elvonulóhelyet kerestem, ahol nagyon tiszta és befogadó a tér. Mánfa a nyerő! – Mánfai Elvonulási Központ és Alkotóház

A női lét négy archetípuát tanultuk idén.

Az érkezés napján az együttműködő kommunikáció alapjait tudatosítottuk, a biztonságos együttlétért megtett mindent az Amazonunk.

Megbeszéltük ugyan, hogy szeretnénk így működni, de azért jó sok kihívás volt, különösen az ítélkezés, minősítésmentes résznél. Az elme valahogy állandóan minősít. Na, sebaj, igyekeztünk rálátni legalább, s meghaladni.

Az öngondoskodó rész is nehéz dió volt, mert néha a lakoma ígérkezett annak, de akkor hogy jógázzak, ha kétszer repetáztam? Hát nyögve, komótosan. Volt, hogy inkább kontemplatív sétáltunk a békesség kedvéért, az emésztés mudrával.

Este szociometrikus ábrával láttunk rá, hogy mennyi rokon lélek van a táborban, és remek, biztonságot építő tánccal és páros gyakorlatokkal tudatosultak a határaink és az erő, amivel képesek vagyunk azt tartani. Elég sokat nevettünk.

Hajnalban meditáltunk (mindenki ott volt) és a jógikus tisztításokkal ismerkedtünk. A gyomormosást és géznyelést most leszavaztuk, de a terapeuta táborban úgyis volt, s lesz ilyen. Izgalmas!

Hatalmasat jógáztunk a Nap és Holdkunyhóban, két helyszínen, mert fájdalmas testtel, és menses alatt egészen mást kell gyakorolni.

A reggeli PAZAR kásalakoma után amazon sminkkel szórakoztattuk egymást, aztán irány a rét.

Az amazon még gyógynövényt is gyűjtött, aztán a vidám jógamókával próbáltunk koncentrálni a versre, kezünkre és lábunkra, társunkra. No ez a végére alig volt sikeresnek mondható. Viszont rengeteget nevettünk.

Ebéd után varázstalizmánt festegettünk, majd egy szuper imagináció, és jóga jött.

Vacsora után az önmenyegző szertartáson fogadtuk meg az új életünk alapeszméit, amit imazászlóra, színes szalagokra írtuk, és egymásnak fel is olvastuk.

Sorfal között haladva, koszorúban és fátyollal, olvastuk fel, amit ráírtunk a szalagra. Így akarok élni!

Szép és megható volt. Előhívta a szerető minőségét, aki szereti az életet és élvezi azt.

Másnap a délelőtti foglalkozáson csoportokat hoztunk létre és különféle műfajban és archetípussal kellet egy színdarabot alkotni, amit este bemutattunk a Ki mit tud? -on.

Előrelátó módon a délutáni jóga záróizom erősítés volt és okkal!

A Halleluja butikból kiöltöztünk, s nemcsak a színdarabra jutott belőle.

Az esti bemutató volt a fénypont és a csúcs, komolyan. Vagyis komolytalanul, felszabadultan (ánanda) improvizáltunk (jóga a rugalmasság), másnapra arcizomlázam volt a sok nevetéstől.

Jól jött másnap a csend, a silence gyakorlás. Sem olvasni, sem beszélni nem lehetett, de naplózni és gyakorolni a tanultakat annál inkább. Az anya archetípus öngondoskodásának új lehetőségeit tapasztalták sokan, a visszavonulás méltóságát. Imádta mindenki!

Este fehér ruhában egy fehér gyertyával mentünk fel a sztúpához a buddhista szerzetes nekünk tartott pudzsája és meditációja után. Háromszor jártuk körbe a sztúpát énekelve: Gyújts éjszakánkba fényt!

A terembe védő piros fonalat és piros bindit tettünk a homlokunkra, hogy védve legyen utunk a kísértésektől.

Utána szeretet lakomázgattunk, és beszélgettünk.

Utolsó napon felkerekedtünk, hogy a Bölcs archetípusával zarándoklatra induljunk, felajánlva a férjeinkért, fiainkért a női erőnket, életszolgálatunkat. Támogatva, önként, áldozattal, de nem áldozatból!

Közös az ügy, a szeretetszövetségek megerősítésére van szükség.

A Mária templomban imádkoztunk, és felkerekedtünk, be az erdőbe, fel a magaslatra.

Az Anyák kútjánál megszenteltük az imazászlókat, énekeltünk a földnek, víznek, tűznek és égnek áldó éneket, Anna egy csodás Mária dalt is.

Nagyon kerek, egész, megerősítő és felszabadult hetünk volt.

A nőikör ereje minden elképzelést felülmúlt.

Haza már csendben jöttünk, napokig alig tudtam megszólalni itthon. Özönlöttek a fotók a többiektől, és a hálás üzenetek, magam is írtam jópárat.

Nő-Vérek vagyunk, jó volt kipróbálni a jóga erejét közösen is.

Most rendben vagyok, csodás rend van itthon, befőzök, énekelek, és sokat jógázom, barátkozom az Urammal, és csavargok a csajokkal is.

Otthonom az Asramom. Megteremtem idehaza is, ami ott volt.

A jövő évi elvonulásra máris kitaláltam a Ki mit tudr? -a valót, már előre nevetgélek, nagyon vidám lesz!

Újra Egynapos Elvonulások!

Időpontok már elérhetőek az eseménynél és a jelentkezés is beindult!

AZ ELSŐ szeptember 11.

Várunk szeretettel!

Esemény linkje:

https://www.facebook.com/events/1403796480237385

A Nyári jóga tábor – csak nőknek! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Élénk csevej a hátam mögött. Furcsa örvény előttem.

– Valami van 11 óránál! – kiáltottam.

– Vagyis 1 óránál! – helyesbíttettem, de addigra a kenu nekicsapódott a Tisza közepén tornyosuló farönknek. 

Azonnal felborultunk. 

A hajó szélét fogva számoltam a fejeket, mind megvoltunk, a mentőmellény megtartott. Az egyensúlyért ketten a másik oldalra úsztunk. A másik kenuban utazók kiabáltak, hogy előttünk van homokpad. Lassan úsztunk arra, bő 30 perc alatt értünk oda. Mivel rettegek a mély vízben, a mantra zakatolt fejemben. 

Kiértünk! Tesóm dühös volt rám nagyon. Én lefagytam, mindenhogyan, automatikusan tettem, amit kellett, átöltöztünk. Semmi se veszett el. Mikor visszaültünk a tovább 9 km-t leevezni, éber voltam, bár erősen poszttraumás, ahogy a vidám tini a csónakban diagnosztizált minket. 

Nyeltem a könnyeim, nagyon szégyelltem magam. 

Kisfiam a tivadari megállóhelyen erősen letolt, „Bajotok is eshetett volna!” mondta, „Miért bambultál el?”. 

Egész délután ezen tűnődtem, aztán bocsánatot kértem. Kimostam az összes ruhát, és jól kiszégyelltem magam, mert ami jogos, az jogos. Aztán ittam sört, és megbocsátottam magamnak. Összegezve a tanulságokat. 

Késő este éreztem meg a hatalmas zúzódást az oldalamon.

Az adrenalin fél napra érzéstelenített.

Így az „áldozat” is megvolt.

Szvaha! 

A felelősségvállalás a vízitúra fókusza. Jó példa lettem az ifjaknak, mondhatom!

A Elnéztem – Mert nem voltam jelen éppen bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Nem hitte el!

Mert engem mindig olyan derűsnek lát, meg energikusnak.

Ezen azért nagyon megrendültem. Ezt hiszi? Ezért én is felelős vagyok!

Tényleg igaz, hogy a jó passzban mutatom magam, mert a többi, a fáradtságom, negatív állapotom meg kit érdekel, meg nem is akarom a magam feszültségeit kirakatba tenni. Főként azért, mert mindenkinek megvan a maga baja, ráadásul jönnek utána a jótanácsok.

Mintha nem tudnám, mit tegyek. Szóval nemcsak meggondolatlanságaim miatt legyek vacakul, hanem azért is, mert hülyének néznek.

Pedig tudom, mit nem kéne csinálni! Aztán valahogy mégis megcsinálom. Most is csak azért írom le, mi a legnagyobb problémám, hogy lásd, van még mit fejlődnöm.

Tudom az eszközöket is. Ráadásul használom is. A dolgok azért lassan, de biztosan változnak. Óva intem magamat is a hurráoptimizmustól, és a dolgok elmaszatolásától is. Az éber jelenlét, és őszinteség határozottsággal jár együtt, ami sokszor hoz kellemetlen helyzetbe, és konfrontációba.

Az is tény, hogy a dolgok zömében ettől javul a kapcsolat minősége.

Na, elmesélek egyet, a hétfőit:

Feltöltve a sok jógától, a kiváló társaságtól és remek gyógyvíztől, a 4 táskámmal, magnóval és egyéb tanítási kellékekkel, hazaértem, s becsengettem, hogy segítsen az Uram.

Jött is lelkesen, a kutyánkkal együtt, aki azt se tudta hova legyen örömében, ugrált, ugrált, ugrált. Közben a kapu nyitva, és akkor oda is lett minden derűm egy pillanat alatt.

Vidd be a kutyát! – mondtam a férjemnek, de meg se hallotta, vitte be az első adag cuccot, így én leraktam, ami nálam volt, felkaptam a kutyát, és betettem a házba. Közben Viki még kérdezett pár dolgot, azt se tudtam merre forduljak. Valahogy válaszoltam.

Vissza a csomagokért, mikoris nyílt az ajtó, a Csuri meg viharsebességgel került a lábam alá újra.

A kutya! – kiabáltam kevésbé szofisztikált örömmel – Vidd már be!

– De hát szeret téged! – Na ekkor elöntette agyamat a tűz, és ennek megfelelő lendülettel a csomag le, kutya hoppá, be az ajtón.

Férjem meg föl a lépcsőn, hangtalanul.

Na, szép. Jó kis jógatanár vagyok, szégyenkeztem. Eddig tartott a világbéke nálam. Lejött Kisgyuri, látta, hogy ülök a földön, kiküldött a kiscicákhoz, hogy az majd felvidámít.

Nem mentem. Gondolkodtam, mi is a bajom.

Éjszaka hánykolódtam, reggel tudtam párom szemébe nézve elmondani, hogy 5 perc múlva, csomagok és kérdések nélkül már örültem volna a Csurinak is. Az időzítéssel volt a baj, meg azzal a mondattal, hogy „de hát szeret engem”.

Tudom, a maga módján. De ez nekem nem szeretet!

Azt is tudom, hogy ahhoz, hogy továbbra is tudjam őt szeretni, meg kell mutatnom neki, hogyan jó nekem, ha szeret.

S mivel nincs kapacitás kutyakiképzőre, ezért ugrál folyton, el kell őt zárnom, mindkettőnk biztonsága érdekében.

Csuri esete felszínre hozott további helyzeteket, amikor meg tudtam mondani, mi nem jó nekem.

Mintha ez lenne az új sportom. Az önazonosság tréning.

Minden áldott nap történt valami, amikor éreztem, hogy nem kéne belemenni, de megengedtem, hogy jöjjön, vagy megcsináljunk valamit, aztán kiderült, hogy nem volt jó.

Már megint elkezdtem felülírni a megérzéseimet. Az önazonosságomat.

A jó hír az, hogy mindezt a rálátást önbántás vagy szégyen nélkül élem meg, s mesélek róla neked.

Nem tanácsért, csak hogy lásd, hol tartok.

Úton,

Tündi

A Mosolyogni mindig, vagy önazonosnak maradni? – Ez itt a kérdés! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Páros Jóga Szeretet Szövetség megerősítésére

A Szeretet Szövetég megerősítésére a jeles napok kínálkoznak, például a Valentin-nap, amikor sokan ünneplik a Szerelem csodáját vagy megvágyják, hogy milyen jó lenne újra szerelembe esni!

Ezért lehet tenni!

Lehet a lelkesültséget, a felhangolt örömöt táplálni több évtizedes kapcsolatban is!
Egy döntéssel kezdődik.
Akarok tenni a kapcsolatunkért.
Cselekvéssel folytatódik.
Napról napra teszem, ami tehető.
A mit, hogyant kell megbeszélni egymással.
Felfrissíteni a kapcsolatot, hiszen folyton változunk!

Ehhez szeretnénk egy kis indító gyakorlást kínálni az alábbi videóban és személyesen 2023. február 14-én az Anaya Mozgás- és Jógatérben!

Kedves, kellemes, nyugodt, szépen kapcsolódó gyakorlás, kevéssé rugalmas kezdőknek is.

Mottó: A szeretet a legnagyobb erő!
Várunk a Mesgye utca 21-ben!

27 éve mély szeretetszövetségben együtt haladó házaspár,

Kornhoffer Tünde és Fejér György

Anaya Női Jóga – A Szív útja

Holnap ÉLŐBEN az Anaya Mozgás- és Jógatérben

A Páros jóga – Felelősséggel gyakorolj bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

„A nemragaszkodás jelentése: tiszta szeretet.” (Szvámi Ráma)

Az elengedés az egyik legtermészetesebb folyamat a világon: az elfogyasztott táplálékot is elengedjük, miután feldolgoztuk. Minden nap!

Az elengedés azonban több erőt és tudatosságot igényel, mint a ragaszkodás.

Az elengedetten áramló víz a legerősebb, a fém a leggyengébb elem.

A keménység, merevség a halált jelképezi, jusson eszedbe az időskori makacsság, vagy a csont meszesedése. A lágy, elengedő, rugalmas az életet szimbolizálja. A ősi írásokból kiderül, hogy minden, amihez ragaszkodunk, megakadályozza előrejutásunkat.

Az utunkon a legnagyobb akadályt az elért eredményeink jelentik!

Világunkban sok a kibillent rezgés. Sok a feszültség, a dráma, trauma és tragédia, ahol két dolog súrlódik egymáshoz. Ez a feszültség visszavezethető a megnyilvánult világ okára: minden mélyén ott van a kettősség párosa. Ezt a kettősséget egy örökkévaló és időtlen elv tartja össze a szeretet elve.

A szeretetet úgy is felfoghatjuk, mint egy puha réteget, ami összekapcsolja a kettősségeket.

Egy nőnek fontos szerepe van abban, hogy a táplálást, a kibillent egyensúly visszaállítását elindítsa, a kétségeket összeölelő puhaságot létrehozza. A nő dolga rendet teremteni és fenntartani az otthon melegét, táplálni a házi tűzhelyet. Ahogyan a tűzhelyet is időről időre alaposan ki kell tisztítani, úgy a saját belső világunkat is rendezni szükséges.

Február első heteiben még rakunk a tűzre jócskán, de már annak a nyugalmával, hogy hamarosan minden külső kozmikus erő segít majd újrarendeződni, mélyebb tartalmainkra rálátni.

Arra hívlak, vizsgáld meg alaposan, miben vagy most mértéktelen?

Akár rá is rakhatsz még egy lapáttal, lakj torkig ezzel-azzal.

Aztán figyeld meg a következményeit.

Van, ami megéri az árat, amit adunk érte. Csak lássuk, mi mennyit ér?

U.i.: Én a tudásal nem lakom jól soha, hat könyv van az ágy mellett. Karácsony óta mértéktelenül olvasok, sokszor éjjel egyig is. Sokba kerül, de megéri-még. Szédelgek kissé másnap, de majdcsak telítődöm már. Testi tünetek vannak már, de bírom. Huh, jó lesz a böjt, de most annyira jó a sok könyv.

Ölellek,

Tündi

A Mértéktelen elengedés bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az Anaya női jóga oktatóképzésen – miután tudatosítottuk 7 hónapon keresztül a lélekrészeket, a bennünk élő Istennők archetípusain keresztül – a 2. modulban a Női egészség 7 hónapja következik.

Egy-egy teljes hónapot szánunk a méh, majd a petefészkek, mellek, záróizmok, endokrin rendszer, női teljesség-ciklusrend, ajurvéda tudományának.

Természetesen ez csak a kezdet, egy hónap csak a tanulás, a megértés a sok gyakorlással mélyül tovább a következő hónapokban, években, évtizedekben.

Az utolsó alkalommal összefoglaltuk, számunkra mitől egészséges a nő.

Fogadjátok szeretettel az Anaya 9. női jóga oktatócsoport megéléseit, kincseit!

A NŐI EGÉSZSÉG számomra:

❤️ Szégyen helyett nyitottságot választani
❤️ Igazságot keresni, észrevenni a megtévesztést, vagy a tévedést
❤️ A „nem kellek” stagnáló erői helyett az élet áramlásában maradni
❤️ Rugalmasság a prioritásban
❤️ A családot tudom választani
❤️ Irányváltás készsége
❤️ Belső zarándoklatra időt teremteni
❤️ Semmit tenni, várni míg zajlik a belső nagy munka
❤️ Észrevenni mikor jön el a cselekvés ideje
❤️ Letisztítani a szerepeket, s átadni magunkat a megfelelő helyen és időben a megfelelő szerepnek (anya, szerető, bölcs, harcos)
❤️ Jelenlét: a most élvezetének művészete
❤️ Egyszerűbb élet
❤️ Egymásért élni
❤️ A női rendben nemcsak a menstruáció, de az ovuláció időszaka is markáns erő, ideje megtisztelni
❤️ Egyéni felelősségvállalás
❤️ Merni haszontalannak lenni, s elidőzni a semmittevésben is
❤️ Családi dolgok intézése mint szádana
❤️ Saját út megtalálása
❤️ Támogató háttér szeretet nyújtása (a nő a szívéből ad)
❤️ Hitelesség: kiállok magamért biztonsága
❤️ Örömből létezni
❤️ Földelés! Gaia anyácskát táplálom, és elfogadom táplálását
❤️ Kiállni a kicsinyekért
❤️ Emberi kapcsolatokra szert tenni, a méltót ápolni, méltatlant (,miután alaposan megviszgáltam miért kerül hozzám) elengedni

Ez hát a szüret, ezt nem szavakkal tettük le az oltár elé, hanem a cselekedeteink , életünk megváltozásának adtunk neveket. Egy tucatnyi nő most, egymást támogatva TUD így létezni.

Ennek a tucatnyi nőnek családja és hivatása van, így felszorozhatjuk a változásban jelenlévők számát minimum öttel!

S bár a hozzátartozók távolabb vannak a Forrástól picit, de a hiteles, önazonos nő látványa is felemel, megerősít, s talán ők is döntenek a méltó és teremtő, normális élet mellett, s továbbadják azt, minimum öt embernek.

Azt mondod, álmodozom?

Tudom. Szeretek álmodni, szeretek megvágyni és szeretek tenni a dolgok változásáért.

Ezt tudom tenni, és teszem MOST.

Téged mi tart vissza?

Vasárnap lezárul a jelentkezés Hesztia archetípusával! Még van egy utolsó lehetőséged, hogy átlépd, meghaladd a visszatartó erőket.

Ha ez most mégsem menne, akkor se csüggedj, márciusban újabb tanfolyamot indítunk, figyeld a csatornáinkat!

A A női egész-ségről „én”élmények bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az élet úgy hozta, hogy jelen lehettem az elmúlás heteiben, nemcsak szeretett nagymamámmal. Tíz éve volt az első megkeresés, hogy menjek egy haldoklóhoz beszélgetni. Nagyon féltem. Nem tudtam, mit kell csinálni ilyenkor. Semmi mintám nem volt rá.

Kétségbeesésemben felhívtam a Hospice szolgálatot.

– Mit kell a haldokló mellett csinálni?

– Csak jelen lenni! – hangzott a válasz.

Megnyugodtam. A jelenlétet évek óta gyakorlom már. De nemcsak a jelenlét volt az egyetlen, amire szükség volt.

A haldokló mellett szükségesek:

• A mágikus mondatok,

• mély együttérzés és szeretet,

• elfogadás,

• hála,

• tisztelet!

Nagyon sokat kaptam a haldoklóktól:

• csendet,

• mély érzéseket,

• megértést és elfogadást,

• igazságot – ami mindig megváltás, ha kimondatik –

• értékrendet – mi fontos igazán –

• az Élet szerelmét.

Azóta megtalált ez a csodálatos sorvezető írás  is, mert fáradhatatlanul kutatom a haldoklás rítusait. Többünknek tudott hasznára válni. Váljon egész-ségeketre, teljes-ségetekre Nektek is. Hogy SEMMI ne álljon távol tőlünk ami emberi. Hogy mikor levetjük drága testruhánkat – mikor az már nem szolgál többé – tudjuk, mi vár ránk. Fel tudjunk készülni a méltóságos elengedésre, és fel tudjuk gyerekeinket készíteni arra, mi vár mindannyiunkra.

Az elszenderülés rituáléja a keleti kereszténységben

 Jean-Yves Lelop

Az „elszenderülés” rituáléja abban a formában, amelyben Jean-Yves Leloup itt bemutatja, tulajdonképpen az ortodox világ kolostoraiban, az orosz, görög, egyiptomi, román és francia kolostorokban ismert és gyakorolt különféle rituálék szintézise, de fellelhetjük benne a „betegek szentségének”, vagy ismertebb nevén „utolsó kenetnek” nevezett római katolikus rítus egyes elemeit is. Ez a rituálé még az osztatlan egyház idejéből való, vagyis 1054 előttről, mielőtt még az egyházszakadás bekövetkezett volna.

Az ortodox vallásban a halált „elszenderülésnek” is hívják. Ez a kifejezés tulajdonképpen a bibliai „Nyugalom” kifejezésben gyökeredzik, gondoljunk csak arra, amikor az atyák beléptek „a Nyugalomba”.

A Requiem szó is érzékelteti az embernek ezt a „nyugalmas” dimenzióját. Az ember, eltelve az élettel, végül belép a Nyugalomba. Amikor valakit az utolsó pillanatáig kísérünk, akkor segítünk neki abban, hogy belépjen ebbe a nyugalomba.

Ügy gondolom, hogy az „elszenderülés” rituáléja alkalmas lehetne arra, hogy a halálba kísérés szertartása során inspirációt merítsünk belőle.

Az „elszenderülés” rituáléja lehetőséget ad a haldoklónak, hogy az „Értelmet” megismerve pihenjen el, és hogy ennek az Értelemnek a segítségével halandó testének kapuját rá tudja nyitni a lélek kertjére…

A kísérő segíthet a haldoklónak abban, hogy ki tudja nyitni ezt az ajtót, hogy rá tudja tárni ezt az ablakot az ismeretlenre, amely egyre közelebb nyomul hozzá, és amelyhez ő is egyre közelebb kerül. Az elszenderülés tradicionális ortodox rituáléjában, amely már a kereszténység első századaiban megjelent, hét egymást követő szakaszt figyelhetünk meg. Ez a rituálé tulajdonképpen megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy a testünk „átlelkesült testiség”, és hogy a haldokláskor tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a testünk „lakója” elhagyja átmeneti hajlékát, a „sátrát”. János evangéliuma azt mondja: „az Ige testté lőn, és miköztünk lakék”, de a szöveg görög fordítása jobban eligazít bennünket, mert azt mondja: „A sátrát közöttünk állította föl.” (Ho logosz szarx egenelo kai eszkenoszen én hémin).

A testünk tehát egy sátor, amelyben az Ige, a Logosz vett magának hajlékot. A kísérő tulajdonképpen azt a lényt kíséri el, aki a test sátorában lakik. Ennek a lénynek persze hamarosan el kell hagynia a sátrát, és nem minden nosztalgia és szenvedés nélkül hagyja el, de nem bánkódik és nem kesereg, hogy könnyebben megtehesse az „eggyel több lépést”…

Kérem, mutassa be nekünk az elszenderülés rituáléjának hét szakaszát!

J.-Y L.: Az első az Együttérzés szakasza, a második az Invokáció vagy Megidézés, a harmadik (egy mozdulat) az olajjal való megkenés, a negyedik szakasz a Meghallgatás szakasza, amelyben a haldokló végre vallhat magáról, és kifejezheti a létezése elhallgatott momentumait is. A vallomásra következik az ötödik fázis, a Megbocsátás, a Feloldozás fázisa, amelyben a kísérő egy áldó, egy távozásra „felhatalmazó” szót mond a haldoklónak: „Menj békével.” A haldokló akkor tudja békében megtenni az útnak ezt az utolsó szakaszát, és akkor tud átkelni az átjárón, ha áldozik, vagyis „táplálékhoz” jut. A hatodik szakasz tehát az Áldozás szakasza, amely után végül elérkezik az utolsó fázis, a Kontempláció.

1. Most részletesebben is bemutatom ezeket a szakaszokat. Az első szakasz tehát az EGYÜTTÉRZÉS, vagyis „a szellem és a szív megnyitásának” a szakasza. Mielőtt a kísérő belép a beteg szobájába, de akár az ő jelenlétében is meg kell nyitnia az érzelmeit és a gondolatait, rá kell hangolódnia a másiknak mint ismeretlennek a jelenlétére, mert a halállal találkozva ismeretlen jelenlétébe kerülünk. A kísérő nem a saját kis énjével, vagyis apró-cseprő érzelmeivel és reakcióival van jelen a haldokló utolsó pillanataiban, hanem Önmagával, vagyis énjének azzal a részével, amely bölcsebb, mint ő maga, jobban tud szeretni, mint ő maga, és valamiféle cinkos viszonyban van az ismeretlennel, ezzel a nagyon csendes „valamivel”. A szív megnyitása képessé teszi a kísérőt rá, hogy szorongás nélkül hallgassa meg a másik ember szorongását.

2. E belső felkészülés után, e a minőség megjelenése után, amely már túlmutat a mi illetékességi körünkön, elérkezhet az INVOKÁCIÓ vagy MEGIDÉZÉS pillanata. Az Invokáció pillanatában megidéztetik a Név. A zsidó-keresztény hagyományban a Név energia, jelenlét. A haldokló előtt tehát megidézhetjük olyasvalakinek a jelenlétét, aki a saját vallásából ismerős a számára (persze ehhez jól kell ismernünk azt, akit a halálba kísérünk), sőt akár láthatóvá is tehetjük ezt a jelenlétet. A tibeti tradícióban azt tanácsolják, hogy próbáljuk láthatóvá tenni a haldokló számára valamelyik istenséget; a keresztény vallási gyakorlatban ez Krisztus, a Szűz Mária vagy egy szent megidézését jelentheti: valójában nem másról van szó, mint a teljesség vagy a béke valamely archetípusának az invokációjáról.

Egy megidézett isten-kép valóságos jelenlétet hozhat létre, és amikor invokáljuk vagy megidézzük ezt a jelenlétet, olyan energiaminőséget teremtünk, amely gyakran még a betegszobában is érződik.

És mivel ez az energiaminőség a kis szorongásaink, kivetítéseink stb. helyébe lép, a haldoklót valósággal bebugyoláljuk vele. A megidézés a vallástól függetlenül is nagyon fontos szakasz, hiszen amiképpen azzá leszünk, amit-akit szeretünk, azzá is leszünk, amit-akit megidézünk. Amikor ebben a pillanatban megidézünk egy személyt (vagy egy minőséget), a haldokló szemében ezzé a személlyé vagy minőséggé alakulunk át.

És ekkor kezdetét veheti a „derűátömlesztés”.

3. Az együttérzés (vagyis a szív megnyitásának szakasza) után elérkezik a MEGKENÉS pillanata.

Ez a gesztus az anyai dimenziónkból eredeztethető. A haldoklót az előzőleg felszentelt olajjal kenjük meg, amely a szellem, a fény, de a lágyság szimbóluma is. Az olajjal való megkenés teszi a testet lággyá és bejárhatóvá az új Lehelet számára, amely végül a haldoklót egy másik dimenzióba leheli át. A megkenés, amelyet mindig szó is kísér, a test minden olyan részét érinti, amelyeket már a keresztség pillanatában megjelöltek a kereszt jelével.

A kereszt azt jelképezi, hogy az ember képes rá, hogy megnyíljék minden dimenziója felé: megnyílik a magasság és a mélység, a szélesség és a sűrűség felé. Amikor a kereszt jelét rajzoljuk a test egy részére, akkor újra megnyitunk egy helyet, amelyet a félelem, a rettegés zárt be; újra megnyitjuk az észlelés, a test, a templom kapuit… Vagyis segítünk a haldoklónak abban, hogy kitáruljon a kert a Jelenlét előtt. Megkenjük a homlokát, a fülét, a nyakát, a szíve és a gyomra tájékát, a két térdét és lábát…

A test létfontosságú részeinek megkenése által megpróbáljuk megidézni az Eleven lény, a Lehelet jelenlétét, hogy a test ne holttestnek vagy sírnak tekintessék, hanem templomnak, amelyben ott székel a Lélek és a benne lakozó Jelenlét. A megkenés pillanatában az anyai dimenziónk jelenik meg egy gesztus, egy érintés formájában. Ezzel a szeretet- és tiszteletteljes, óvó mozdulattal enyhítünk a beteg feszültségén, ellazítjuk fizikailag.

És ő ebben az elengedettségben végre vallani tud önmagáról.

4. És akkor elérkezik a MEGHALLGATÁS pillanata. Miután megerősítettük a beteget abban a tudatban, hogy ő a Lélek temploma; miután lehetőé tettük számára, hogy ne csak a tüneteivel azonosítsa önmagát, végre szólhat hozzánk. Ha a kísérő olyan hangulatot tud teremteni, amely azt sugallja, hogy kész mindent meghallgatni és megérteni, akkor szinte felszólítja a haldoklót (persze csak akkor, ha nincs kómában), hogy mondja el, milyennek találja önmagát az indulás előtti utolsó pillanatokban. Nagyon fontos tehát, hogy az Önmagunk, és ne az Énünk legyen jelen akkor, amikor meghallgatunk egy haldoklót, hiszen az Énünk nem tud mindent megérteni. Az Énünknek saját vallása van, retteg és ítélkezik, pedig a haldoklónak arra van szüksége, hogy bevallhassa, milyen is ő valójában, és nekünk ítélkezés nélkül kell végighallgatnunk a néha valóban „bevallhatatlan” szavakat!

A meghallgatás fázisa alapvető, és bár a vallomás után nagyon fontos együtt hallgatni egy ideig, a haldoklónak az is fontos, hogy „választ” kapjon a vallomására, egy igaz szót, mert egy súlyos vallomás után a hallgatás nem elég. A kísérőnek elég bátornak kell lennie hozzá, hogy kimondjon egy áldó, egy megbocsátó szót.

5. FELOLDOZÁS, MEGBOCSÁTÁS

Mi az „áldás” szó pontos jelentése,? Mit gondol, nem túl nehéz kimondani egy áldó szót ?

Az áldás, a BENEDIKCIÓ (franciául: bénédiction) a latin benedicere szóból származik, ami annyit tesz: jót mondani, kimondani egy jó szót. Az átok, azaz a rossz szó is létezik (franciául: malédiction, mal = rossz), például bizonyos diagnózisok átokszavaknak, rossz szavaknak számítanak. De a jó szó egyszerre jelent megbocsátást és érzelmi megerősítést (ma úgy mondanánk, felszabadítást; gondoljunk csak arra a felszabadító mondatra, amelyet már olyan sokszor idéztünk: „Ha a szíved elítél téged, Isten nagyobb, mint a te szíved.”).

A buddhizmus vagy a hinduizmus nyelvezetén ez a „jó szó” így hangzanék: „Bár a tudatodban most megjelenik az összes korábbi cselekedeted, ne velük azonosítsd önmagad…” A hinduista vagy a buddhista vallásban istenségeket idéznek, akik azt mondják a haldoklónak: „Menj tovább, hiszen te több vagy a cselekedeteid gyászos következményénél. Nem ez az a perc, amikor számot kell vetned magaddal, mert te több vagy annál, mint amit magadról tudsz.” Amikor ezt mondjuk egy haldoklónak, akkor nem zárjuk be őt abba a tudatba, amelyet önmagáról kialakított. Ezt hívom én áldásnak vagy megbocsátásnak.

És mert érezzük, hogy ezeket a megbocsátó szavakat nem a saját kicsinyes Énünk, hanem a bennünk megjelenő Harmadik mondatja ki velünk, gyakran egy költőnél, egy zenével kísért szent szövegben keressük őket. Az áldás kimondásának pillanatában a profetikus dimenziónkat is segítségül kell hívnunk, mely dimenzió, mint már mondtam, nem csak a kiválasztott lények sajátja.

Amikor egy haldokló mellett ülünk, gyakran olyan ihletett szavakat is mondunk, amelyekről azt sem tudjuk, honnan valók… Ezeket a szavakat senki sem tanította meg nekünk, és nem is olvashattuk őket sehol, mégis érezzük, hogy igazak, mert a helyzethez illők.

6. Ha a kísérő is felkészült rá, akkor a megbocsátás, feloldozás utáni pillanat az ÁLDOZÁS, az eucharisztia celebrálásának pillanata is lehet, amikor a haldoklóval megosztjuk a kenyeret és a bort. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, emlékeztetnem kell mindenkit, hogy a keresztény tradíció szerint az áldozás szertartásában a kenyér, azaz Krisztus testének magunkhoz vétele Krisztus „ténykedését”, vagyis a „praxiszt”, a bor pedig Krisztus vérét és „kontemplációját” szimbolizálja.

Az elszenderülés rituáléjában gyakran előfordul, hogy a haldokló olyan állapotban van, hogy már nem tud kenyeret venni magához, de egy bizonyos nézőpontból ez valamiképpen rendjén is való, mert ekkorra a haldokló a „tevékenység” állapotából már elérkezett a „kontempláció” állapotába. Ezért a rituálé során inkább a bor megszentelését helyezzük előtérbe. Ilyenkor egy kis bort cseppentünk az ágyban fekvő beteg nyelvére vagy ajkára, és arra kérjük, hogy merüljön el a „Kezdet” kontemplációjában, amelyet Krisztus maga is átélt, és a Mi Atyánknak nevezett. Az oltáriszentség tehát nem más, mint egy falat kenyér és egy korty bor, amelyet Krisztus osztott meg velünk, és oszt meg azóta is generációkon keresztül. Az áldozás szentsége során a mindennapjainkban is táplálékul szolgáló anyagokat vesszük magunkhoz, amelyek Krisztus tevékenységét és kontemplációját szimbolizálják, a kettősségét, amelyet áldozáskor megoszthatunk vele.

Ha valaki nem pap (vagyis nincs érvényesen alárendelve egy vallási intézménynek), akkor sem kell magát megfosztania az áldozás rítusától. Átnyújthat egy pohár bort a haldoklónak, koccinthat vele úgy is, hogy a mozdulatával az áldozás szentségét szolgáltatja ki neki.

Nem kell más, csak egy-egy apróság, nagyon egyszerű apróság, mert a legszentségesebb gyakran a legegyszerűbb.

7. Végül elérkezünk az elszenderülés rítusának utolsó fázisába, a KONTEMPLÁCIÓ, a csendes szemlélődés fázisába. A haldokló és kísérője, az, aki elmegy, és az, aki itt marad (és nem tudhatjuk, melyikükre vár a nagyobb megpróbáltatás…) együtt merülnek el a Misztériumban.

Némán, együtt állunk azelőtt, ami elkövetkezik. Az ajtó már nyitva, már látszik a kert, de még hátravan, hogy azt mondjuk: „Menj csak, eredj…. Én itt maradok, de az ablakból én is mintha ugyanazt a világosságot látnám; a fényt, amelyet én még csak elképzelni tudok, de te már látod is. És mégis, ugyanabba a fénybe merülünk alá mind a ketten…”

A kontempláció néha soha nem ismert mélységekbe vezeti az embert, így a kísérőnek a haldokló mellett valóban misztikus élményben van része. Mintha a haldokló ajándékot nyújtana át neki a „küszöbön” túli világról. Olykor persze nagyon gyötrelmes élmény, mert úgy érezzük, mintha fél lábbal átléptünk volna a másik világba, amely valójában nem más, mint világunk mély dimenziója, ahogyan az örökkévalóság a nem teremtett dimenziója halandó életünknek.

Az elszenderülés rituáléjában ez a hetedik szakasz a leglényegesebb. Könnyebben szakad ki a haldokló a tér-időből, ha egy dallal vagy zenével segítjük őt. Az ortodox vallásban a dalnak és a zenének nagyon fontos szerepe van, ráadásul azt is tudjuk, hogy a hallás az az érzék, amely akkor is éber marad, amikor a többi érzék már nem működik.

Ám különbséget kell tennünk egy vallásos ének és egy szent dallam között. Egyes vallásos énekek csak a lélekre hatnak, kellemesek, jólesik hallgatni őket, de… nem ébresztik rá az embert egy másik dimenzióra. Egy szent dallamnak az a feladata, hogy egy másik, meghittebb frekvenciára hangoljon át bennünket. És a közös kontempláció pillanataiban a kísérő tényleg révésszé lesz.

Így végződik az ortodox vallásban az elszenderülés rituáléja. Ez a hét fázis mintha a Szentlélek hét adománya volna, olyan, mintha hétféle módon lélegeznénk egy haldokló mellett. Lélegezhetünk a szívünkkel, a kezünkkel, a szóval, az áldozással és a csenddel. És a kettőnk közös lélegzete belesimul a világegyetem hatalmas lélegzetébe.

Ez a hét fázis a Lehelet, a Pneuma adománya, a haldoklónak kijáró szentség, amelyek értelmet adnak a halálunknak. Ha ezzel a rítussal szegődünk egy haldokló mellé, akkor a halála nem egy kivert kutya halála lesz, nem egy rosszul működő gépezet leállását fogja jelenteni, hanem az élet egyik legszentebb pillanatát.

Mert a halál pillanata az élet legmagasztosabb, legintenzívebb pillanata. A lényeg az, hogy „elevenen” haljunk meg, és hogy mást se fosszunk meg attól a lehetőségtől, hogy intenzíven élje meg ezt az átmenetet. 

 forrás: http://www.mkdsz1.freeweb.hu/n54/tor-170lelop.htm

———————————————————————————————–

Halálról, haldoklásról tabuk nélkül – Kornhoffer Tünde jegyzet

Ez a jegyzet ingyenes, azonban ha támogatni szeretnéd munkánkat, adományt örömmel fogadunk érte.

Ennek a jegyzetnek a megrendelése tehát NEM JÁR fizetési kötelezettséggel, minden megrendelésnél e-mailben küldjük a jegyzetet.

Út a ragyogó kezdetbe – A halál megértése érési folyamat is egyben.

Nem tudni, mikor kerül rá sor, és alig tudni, mit méltó tenni ebben a helyzetben.

A Út a ragyogó kezdetbe bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Molnár V József előadása alapján

Szeptember végén, betakarítás után, javarészt már túl a szüreten is, amikor az őszi vetéssel az eljövendő új ágyazódik már, az ember Úr Szent Mihály mérlegére lép. Megméretik, ami jó, s ami rossz, ami benne, általa és körülötte történt. A gazda, az ember a földi mindenek ura, kozmikus parancsra, Isten akaratából számot vet, számot ad. Az esztendő estéje érkezett.

Hajdan minden „napszentülte” után, amikor szorongást hoznak a napfénytelen órák, amikor a Mindenség láthatatlan madara gubbad a fákra, s az ember lelkére is, vacsorázni asztalhoz ült a család, s kérdés nélkül sorolta mindenki, azt, ami egész napon vele, általa történt, s kimondta a rosszat is, hogy éjszakája, mely ízelítő a másik világból, nyugodt legyen.

Az esztendő estéje, az ember hajlott korát, a vén kort is megidézi, amikor visszafelé pörög a film, életünk története, amikor minden tettünk, a vaksötétben történtek, a titkos tettek is vakító fényben, tisztán látszanak. Ekkoron kinek-kinek a mérlegre kell állnia. A régiségben sokan penitenciával, külön zarándokutakkal készültek a mérlegelésre, mert hitük szerint, aki a mérlegelésen könnyűnek találtatik, az elpusztul, annak a föld kiveti a testét, s az ég nem fogadja vissza lelkét.

Az esztendő estéjén számba venni a jót – biztonságot ad, örömet hoz, fölszabadítja az ember teste, s lelke kedvét; s a rosszat csak oldottan lehet kimondani, a nagy vígságban, amikor a gátak, fékek, korlátok felszakadnak. Szent Mihálykor kezdődött régebben a zajos, vidám kisfarsang, s Katalin november végi névünnepe zárta. Mihály napja után vasárnap szüreti mulatságot tartottak a régiek, amely ősidők óta alkalmát adta a fölszabadult számadásnak, a hála parttalan örömének, s ilyenkor az alkalmi kisbíró tréfás rigmusokban kiabálta ”világgá” azt, ami egyik embert a másik ellen feszítette; este pedig a mulatság kellős közepén, amikor a jókedv a kocsmatetőt emelgette, már bűnbakot választott a közösség, s rászórta ki-ki minden piszkát, sarát. A másikban a bűnbakban látta , érezte meg külön-külön mindenki, s együtt a közösség is a nyomasztó mocskot. S amikor az alkalmi hóhér jelképesen agyoncsapta a meggyalázottat, csönd lett, s a csönd a tisztulatot adta.

Mihály-mérlege időszaka az Utolsó ítéletet is „előlegezi” minden őszön, a végső elszámolást, ettől olyan megrázó az esztendőként újra meg újra ismétlődő. Mindez a szombatok enyhületében történik; ilyenkor az Istenszülő Asszony, Szűz Mária vendége mind , ki él, az Ő öle, köpenye, köténye, a hervadó fák, s szőlőlevelek ezer-szín kegyelme, s az októberi litániák készítik föl az elkövetkezőre az embert, a végső időszakra, amikor körülötte és benne a legsötétebb honol – a fényen túli fénnyel, az Úrral való találkozásra.

Anselm Grün szerint

Isten az angyalaiban emberi arcot ölt,
s kapcsolatba hoznak Isten által lelkünkbe oltott képességeinkkel.
Szárnyakat adnak a lelkünknek.
Megóvják legbelsőbb önmagunkat.

Mihály feladatai

Izrael népének őrangyala
Fontos szerepe van a végidők eseményeiben
Harcol a sárkány ellen, s győzelemre segíti a jót
Lelkeket kísér a túlvilágra

Mihály jelentése

Ki olyan, mint Isten?

Újra és újra döntenünk kell. Isten hírnökként küldi az angyalait. Isten törődik velünk. János a jelenések könyvében meséli el Mihály harcát a sárkánnyal. A sárkányt az égből a földre dobják. Mihályban bízva reméljük, hogy a gonosz nem tudja végleg uralma alá vetni s tönkre tenni az emberi lelket. Ez a világ Isten, és nem a gonoszok kezében van. A gonosz az emberi lélekben működő romboló erő. Az életünk harc, belső harc a saját démonjaink ellen. Aki megerősödve hagyja el a csatamezőt, áldássá válik népének.

A növényvilág hanyatlani kezd, miután átadta a gyümölcseit. Növekszik a sötét, lassan eltűnik a látható. Így a láthatatlanra kell bíznunk magunkat.

Kontemplációs kérdések

Mi az , ami Isten helyébe szeretne lépni az életedben? (hatalom, siker, pénz, elismerés stb)
Számold meg, hány fejű a sárkányod? Hány gonosz kell legyőzned most éppen?
Hányszor sikerült legyőzni a démonjaidat?
Idézd fel, hogyan sikerült legyőzni a démonodat?

Mihály velünk van, amikor külső vagy belső ellenség fenyeget.

Rafael, amikor a kapcsolataink elakadnak.

Gabriel, amikor megrekedünk és kiégünk.

Gyógynövények, Mihályhoz köthetőek

• Angyalgyökér (szentlélekgyökér) erősíti a tüdőt, immunrendszert. Akkor kell bevetni, ha valaki fel akarja adni a harcot.

• Nagy csalán magjai értékesek ilyenkor, kenyérbe keverték őseink. Elhatárolódásban segít, akárcsak Mihály kardja, hogy leválasztódjon az, ami függésben tart. Tisztít.

• Mestergyökeret kiásni csak Mihály nap után lehetett, mert akkor húzódik oda vissza az ereje. Védő hatású. Hegyek királynője, tartása, öntudata van,belső ereje.

• Vérontó pimpó összehúzó hatású.

Mihály szertartása:

Lényege, hogy elteljünk erővel, ellenálljunk a külső fenyegetéseknek, elűzzük a zavaros érzelmeket, minden sértettséget, sérelmet, zavaros kapcsolatot.

Egyik kezedbe Mihály képét, másikba kést tegyél.

Hol kell elvágnod valamit, hol kell jobban elhatárolódni, megvédeni magad?

Hol vagy veszélyben, hogy mások kívánságának engedj?

Mikor félsz nemet mondani, hogy mindenki szeressen?

Gondold át a határaidat, húzd meg világosan őket!

Milyen tevékenységedet kell radikálisan befejezni, vagy megnyirbálni?

Milyen haldokló kapcsolatot kell elengedni?

Elmélkedj a kardról, és kérd meg Mihályt és Istent, hogyan szabadulhatsz meg valamitől, hogy valóban Isten kerüljön életed központjába?

Gondolati háttér, szöveg gyűjtemény

Szent Mihály ima
XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:

– El tudom pusztítani Egyházadat!

Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a megpróbáltatásban kértek segítséget az ú. n. Leó-imák, amelyeket a pap térdenállva imádkozott a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott. A fenti Szent Mihály ima azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.

Onesimo Cepeda mexikói püspök egy lelkigyakorlata után elterjedt a magyar katolikusok között az a tévhit, hogy a Szent Mihály ima be van tiltva. Ez teljesen alaptalan félelem. A püspök atya feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imáról beszélt, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal…” Ez valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szeptember 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!

A Szentírásból név szerint ismert három főangyalt ünnepeljük szeptember 29-én.

Egyikük neve Mihály (Mikaél), vagyis: ’Ki olyan, mint az Isten?’; a másiké Gábor (Gábriél): ’Isten embere’, ’az Isten erősnek bizonyult’; a harmadiké Rafael (Rafaél): ’Isten orvossága’.

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Történetük a teremtéssel kezdődött. Kegyelembe öltöztek, és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

Szeptember 29-én kezdjük Emelő Ünnepek, szertartások program sorozatot! – Anaya Női Jóga – A Szív útja

Ölellek,

Tündi

forrás: http://hagiosz.net/?q=node/29 – utolsó letöltés 2020. 09. 02.

kiemelt kép: canva.com

A Jeles ünnepeink – Szent Mihály bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Magam azért kötöttem ki a jógánál, mert a személyes életfilozófiámhoz mérten élhető adalékokat tudtam általa megtalálni, az élet kezdetéről és végéről. No meg ami közte van, hogyan élhető meg a legteljesebben az ÉLET maga.

Arról viszont kevés konkrétum hangzik el az ősi írásokban, hogyan is éljünk a nemártásban, ami az alapja a jóga gyakorlásnak. Kapunk a NEMÁRTÁSHOZ konkrét tanácsokat életvitelre, napirendre, tisztító technikákra, és testünk, elménk ápolására. Sok közülük további magyarázatot igényel, frissítést, személyre szabást. Olyan eszközöket használunk ehhez, mely érthető és közel áll hozzánk. Így lettek a jungi archetípusok a megértés és megélés eszközei, a görög istennők képében.

A teljességre vágyunk! A kultúra és művészet segíti megélni, ha csak kis időre is, az egység teljességét, a felemelkedést. A görög drámák és mítoszok az európai kultúránk alapjai. Minden istennő a teljesség egy fontos darabja és része. Lehetőségünk van mindet meghívni a lélek színpadára, hiszen mindegyik bennünk él. Sokszor, sokáig elrejtőzve, a kellő ismeret hiányában, tudatlanságból és félelemből kitagadva: ezzel pedig a teljesség nem élhető. Szenvedés és elégedetlenség uralkodik el, lassú ködként burkolja be a fényt.

Mit jelent ez?

Minden istennő potenciális lehetőség ugyan, de egymagában kevés. Itt is csak akkor van esély, ha összefognak egymással a lélekrészek!

Például Pallas Athéné istennő, ragyogó okos, mégis fejlődnie kell. Ha meg tudja élni esendőségét, és levetni a páncélt, megnyílni az érzelmeinek, vagyis kapcsolódni tud a sebezhető isteni részeivel, CSAK AKKOR LEHET TELJES.

A titok abban rejlik, hogy lehetőségeinket, isteni teljességünk részeit a MEGFELELŐ HELYEN ÉS IDŐBEN LEGYÜNK KÉPESEK HASZNÁLNI.

A tudás és a gyakorlás hozza meg a változást. A növekedés és fejlődés közösségben – ahol azonos a cél és szándék – mindig gyorsabb.

Ezért alakítunk női kört, és alkalmazzuk a jóga gyakorlatait sajátos nemártás gyakorlásként először arra, hogy a női létezést megérthessük és megélhessük.

Lépésről lépésre haladva, betartva a fokozatosság elvét.

A végső cél pedig azonos a jóga céljával:

a szamádi elérése.

Próbáld ki istennős kvízünket, csak úgy a szórakozás kedvéért, mert a lélek feltöltődik, ha te játszol!

A Jóga és Istennők? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Fájdalom és csalódás könnyein át, hiába látom az új ígéretet átragyogni, mély együttérzésem mindenki felé engem is legyengít.

A nehéz külső körülmények generálják a pattanásig feszüléseket?

Nem tud semmi megmaradni, ami nem igazi, nem hiteles vagy tiszta?

Szerintem eljött az idő, fel kell nőni. Le az álarcokkal! Lehetett volna szenvedés nélkül is változni, mégsem azt választottuk, hát akkor találjunk vissza a normalitáshoz, az egészséghez, a teljeshez a szenvedésen át.

Mit is tanácsolhatnék én, a gyakorlott szenvedő? A naplózást!

Mert akkor a fájdalmas gondolatokat nem kell fejben tartani, leírva már nem kell emlékezni rá és KINT van. A füzetben, jó és biztonságos helyen. A füzet jó barát, nem dumál vissza, türelmes, nem osztja az észt, csak meghallgat. Segít rendeződni.

Nagy fájdalom esetén ezek a szempontok:

1. Mi a probléma?
2. Kié a probléma?
3. Mit tudok tenni a probléma megoldására?
4. Ha jönne a Jótündér mit kívánnék tőle? (szankalpa alkotás)

Ezek annyira jó kérdések, hogy akár minden nap is fel lehet őket tenni. Utána napközben belekapaszkodni egy jó kis mantrába, és a szankalpába, és csak a naplózásnál engedni szabadon a csapongó érzelmeket, addig csak megfigyelni őket elegendő. Önfegyelem, önuralom útja vezet a szabadságig.

Mi a szankalpa?

Útiirány az elmének. Mint a GPS ben a cél. Minél konkrétabb, annál hasznosabb! Kevés azt írni, hogy boldog szeretnék lenni. Mert más a boldogsága mindenkinek. Úticélként kevés Budapestet beírni. Kell kerület, utca, házszám. A szankalpánál is fontos szempont, hogy SAJÁT vágy legyen. Mert csak azt a célt fogom követni, ami belőlem fakad, hiába tudom, mit vár a környezetem.

Mindenkinek csak magával kell elszámolnia a végén, mit teljesít be a lehetőségeiből.

1. egyes szám első személyben
2. tagadásmentes
3. jelen idő

Vannak általános szankalpák:

pl „valamennyi karmámat engedem feloldódni” vagy kedvencen „úgy történjen minden, ahogy mindenkinek a lehető legjobb”.

Azonban egyértelműbb, annál érthetőbb és élhetőbb az elmének.

A jógaterápiában ezzel kezdjük, hogy a biztonság fogalmán kontemplálva a biztonsággal kapcsolatos szankalpát alkotunk.

A biztonság az alap, amin végbemegy a változás. A szakításoknál a biztonság rendült meg, itt is segítség lehet alaposan átgondolni, hol és hogyan, mennyi a felelősségem ebben.

1. Hol tartom a biztonságom?
2. Hol szeretném tartani?

Vannak építmények, amit már visszabontani jobban megéri, mint renoválgatni.

Kívánok BÖLCSESSÉGET a realitásban maradáshoz és a jó döntésekhez.

Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem… Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.

A Szakítások bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.