Nagyon sok szakítás tanúja vagyok újabban. Érthetetlennek tűnőek és nagyon reálisak is egyaránt.
Fájdalom és csalódás könnyein át, hiába látom az új ígéretet átragyogni, mély együttérzésem mindenki felé engem is legyengít.
A nehéz külső körülmények generálják a pattanásig feszüléseket?
Nem tud semmi megmaradni, ami nem igazi, nem hiteles vagy tiszta?
Szerintem eljött az idő, fel kell nőni. Le az álarcokkal! Lehetett volna szenvedés nélkül is változni, mégsem azt választottuk, hát akkor találjunk vissza a normalitáshoz, az egészséghez, a teljeshez a szenvedésen át.
Mit is tanácsolhatnék én, a gyakorlott szenvedő? A naplózást!
Mert akkor a fájdalmas gondolatokat nem kell fejben tartani, leírva már nem kell emlékezni rá és KINT van. A füzetben, jó és biztonságos helyen. A füzet jó barát, nem dumál vissza, türelmes, nem osztja az észt, csak meghallgat. Segít rendeződni.
Nagy fájdalom esetén ezek a szempontok:
- Mi a probléma?
- Kié a probléma?
- Mit tudok tenni a probléma megoldására?
- Ha jönne a Jótündér mit kívánnék tőle? (szankalpa alkotás)
Ezek annyira jó kérdések, hogy akár minden nap is fel lehet őket tenni. Utána napközben belekapaszkodni egy jó kis mantrába, és a szankalpába, és csak a naplózásnál engedni szabadon a csapongó érzelmeket, addig csak megfigyelni őket elegendő. Önfegyelem, önuralom útja vezet a szabadságig.
Mi a szankalpa?
Útiirány az elmének. Mint a GPS ben a cél. Minél konkrétabb, annál hasznosabb! Kevés azt írni, hogy boldog szeretnék lenni. Mert más a boldogsága mindenkinek. Úticélként kevés Budapestet beírni. Kell kerület, utca, házszám. A szankalpánál is fontos szempont, hogy SAJÁT vágy legyen. Mert csak azt a célt fogom követni, ami belőlem fakad, hiába tudom, mit vár a környezetem.
Mindenkinek csak magával kell elszámolnia a végén, mit teljesít be a lehetőségeiből.
- egyes szám első személyben
- tagadásmentes
- jelen idő
Vannak általános szankalpák:
pl „valamennyi karmámat engedem feloldódni” vagy kedvencen „úgy történjen minden, ahogy mindenkinek a lehető legjobb”.
Azonban egyértelműbb, annál érthetőbb és élhetőbb az elmének.
A jógaterápiában ezzel kezdjük, hogy a biztonság fogalmán kontemplálva a biztonsággal kapcsolatos szankalpát alkotunk.
A biztonság az alap, amin végbemegy a változás. A szakításoknál a biztonság rendült meg, itt is segítség lehet alaposan átgondolni, hol és hogyan, mennyi a felelősségem ebben.
- Hol tartom a biztonságom?
- Hol szeretném tartani?
Vannak építmények, amit már visszabontani jobban megéri, mint renoválgatni.
Kívánok BÖLCSESSÉGET a realitásban maradáshoz és a jó döntésekhez.
Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem… Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
