A helyzet szédítő, továbbra is. A talaj kicsúszik a lábunk alól. Gyors és erős napok késztetnek azonnali átalakulásra, újratervezésre. Balesetek, szorongások, drámák.

Már nem is kapkodom a fejem, valami egykedvű nyugalomban, megoldó üzemmódban létezem. Kevesebbet agyalok, érzelmeim nem ragadnak el, pedig többet érzékelek.

Többet szeretek. Örülök minden találkozásnak. Sétálok az utcán, és gyönyörködöm. Élek.

Ki tudja, mennyi idő van még arra, hogy kimutassam és megéljem a szeretetet.

Különben is, jelentéktelenek az itthoni konfliktusok a katasztrófák mellett.

Naponta egyszer nézem meg a híreket. Elbírhatatlan.

Már magyarázatokat se keresek, mint a háború kitörésekor tettem heteken át.

Az ész megállt. A szív mozog tovább, annak ritmusában élek. Kihozom a napból a maximumot.

Nehezen lélegzem, pedig nem is engedem bele magam abba, mit élhetnek meg most a romok alatt. Testem mégis mutatja.

Elterelem a figyelmem,már nem engedem magam szenvedni velük. Énekelem a mantrákat.

Taré tuttáré, vezess a sötétből a fénybe.

Csak napról napra. Csak kicsi dolgok nagy örömei.

Megértem őseimet, akik a jó halál kegyelméért imádkoztak. Elkezdtem én is. Megnyugtat.

Újraolvasom a Meditáció és a meghalás művészetét.

Mit tehetnék még.

Ölellek,

Tünde

A Amire nincsenek szavak bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Drága Szádaka!

Nálatok is felragyogott a Fény?

Itt a jól megérdemelt téli szünet, sok finomsággal testnek, léleknek. Hogy a szellemi táplálás se maradjon el, szeretettel ajánljuk két online kurzusunkat, amit otthonról is végezhetsz, amíg újra személyesen is találkozhatunk.

Jóga nidra az anahát terében

Holdüdvözlet és jóga nidra workshop

Januártól pedig személyesen várunk egynapos wellness elvonulásra, workshopra, tanfolyamra és képzésekre egyaránt!

Immagináció

Jelentése: Képzelet

Sokan összetévesztik a meditációval ezt a technikát, mely vezetett, irányított képsorok előhívásával segíti a képzelet használatát. Gyermekkorunkban gyakran képzelődtünk, álmodoztunk, „bambultunk”. Segítségével az elménk különböző részeihez tudtunk közvetlenül kapcsolódni, ezáltal hatékonyabban tanultunk és éltünk, mert a teljességünket – minden elmefunkciót – a maga helyén és idején használhattuk. Régóta használt technika.

A tudattalan elme legkönnyebben képekben kommunikál, ezért is hasznos az imagináció. Ezek a képek mindig többértelműek, szimbolikus vagy analogikus szinten is működnek. Úgy kezdődik az imagináció, hogy „képzeld el” például azt, hogy a tengerparton ülsz.

Segítségével az elme képvetítővásznán megjelenhetnek olyan mélyebb tartalmak, emlékek, képek, gondolatok, felismerések is, melyek előidézése segítheti az aktuális élethelyzet alaposabb megértését és feldolgozását egyaránt.

Veszélye abban rejlik, hogy bizonyos képsorok (még a veszélytelennek tűnőek is) egy instabil személyiségszerkezetet alaposan megingathatnak. A személyiség védelmében ugyanis vannak olyan események, melyeket az egyedül feldolgozni képtelen elme mélyre süllyeszt, hogy egy alkalmas pillanatban – ha elég erős hozzá – egyedül vagy terápia biztonságában feldolgozza a traumát.

Ezt azonban siettetni veszélyes!

Tanácsos az imaginációt (is) szakértővel gyakorolni kezdetben.

Körülmények

Melyek fontosak, hogy sikeres lehessen az immagináció.

1. Zavartalan körülmények és csend legyen: telefon, csengő kikapcsolva, zárt szoba, csukott ablak fontos.

A légáramlat vagy berepülő rovar is kimozdíthat, sziréna vagy más erős hanghatásról nem is beszélve.

2. Kényelmes testhelyzet, erőfeszítésmentes testtartás ülve vagy fekve, stabilitás a fontos.
3. Kényelmes ruha, mely nem szoros, természetes anyagból van. A ruházat is előhívhat emlékeket!
4. Lehető legkevesebb inger legyen! Se illat, se zene nem ajánlott (kivéve speciális zenét).

Az ingerek megvonása csillapítja az érzékszerveket, így a figyelem elindulhat a belső tapasztalatok felé.

A terapeuta biztonságos jelenléte és hangja, nyugalma segíti a fület abban, hogy ne „akarjon” hallani, a szem ne akarjon látni, a nyelv ízlelni, a bőr érzékelni. Ez a lassú visszavonódás segíti a mély ellazulást, és kapcsolódást az elme tapasztalatokat, emlékeket, bölcsességet tároló részeivel.

5. Fő a biztonság! A nyugodt fizikai körülmények fontosak, mert egy váratlan inger váratlan folyamatot indíthat el – ami újabb traumához vezethet.

Az egyik tanítványom – miközben békésen imaginált várandóssága nyolcadik hónapjában – a telefon erős csengetésére olyan hirtelenül ugrott fel, ami burokrepedéshez és koraszüléshez vezetett. Ez volt az oka annak, hogy a második kisbabája a kilencedik hónapban sem volt hajlandó megfordulni, keresztbe feküdt, jól bebiztosítva magát afelől, hogy nem jár úgy, mint a testvére. Itt az imagináció segített a biztonság megteremtésében, és a baba már aznap (sok-sok mocorgás és nehézség árán) alászállt, és néhány nap múlva békésen a világra jött.

Vezető  – terapeuta

Személye a biztonság egyik forrása. Segíti a zavartalan körülmények megtartását (intézkedik, ha váratlan esemény történik, pl. eldől egy szék stb.)

Biztonságot ad abban is, hogy segíti a lelket – szellemet visszatalálni a kiinduló helyre, a fizikai testbe, és az utazás során tapasztaltakat segít feldolgozni, megérteni és integrálni.

Mi van, ha nem tudok valamit elképzelni?

Ez is előfordulhat, mert sokfajta személyiségtípus létezik. Máshogyan használjuk az agyunk területeit is, van, akinek a képalkotó tevékenysége az agyában jóval aktívabb, de van, aki más funkciójában jártasabb.

1. Erőltetni semmit sem szabad! Nem is lehet szerencsére.
2. Ha bekúsznak filmekben látott tartalmak, az is lehet az elme segítsége.
3. A fő tanács: engedd szabadon áramlani a képeket, emlékeket, érzéseket, érzelmeket. Semmihez se ragaszkodj!

Általam használt technika ebben az esetben egy doboz színes ceruza és nagy papírlap átnyújtása az imagináció végén:

1. Engedd a kezed szabadon mozogni! Na akarj semmit, csak firkálgass, hagyj nyomot a papíron!
2. Ezalatt nyugalom, csend van, semmi jele a siettetésnek. Nem is figyelem az illetőt, hogy merjen szabadon alkotni. Mikor már látom, hogy letette a ceruzákat, kérem, hogy emelkedjen fel, és nézzen rá a papírra, lássa az egészet.
3. Adj a képednek címet!

A kép elnevezése a belső világban látottak megjelenítése, formába öntése, melyekkel a tudatos elme már tud mit kezdeni. Tanácsolom, hogy olyan helyre tegye a képet, ahol sokat látja, és engedje hatni, mint egy mandalát. Ami a képen van, az a belső világod jóindulatú üzenete számodra! Ha valamit megértettél belőle, csak írd le a naplódba.

Sok imagináció szabadon hozzáférhető.

Fő tanácsunk, ha kétség van, inkább ne gyakoroljuk.

Ha nincs kétség, akkor viszont használható az önismeret kiteljesítésére.

Az igényes és mély önismereti munka az önbecsülést növeli.

Az önbecsülés az elmét és a szívet kitágíthatja, korlátait feloldhatja, ez pedig segíti a keresőt eljutni a legfőbb igazsághoz, a végtelen Forráshoz, ahol minden Egy.

Kornhoffer Tünde írása

Anaya Női Jóga – A Szív útja

Forrás:

1. Imagináció szó jelentése a WikiSzótár.hu szótárban (wikiszotar.hu)

(utolsó letöltés 2022.11.29.)

2. Stephen Parker: Az út megtisztítása Ursus Libris, 2019

Próbáld ki különleges jóga nidra imagániciót is, alapos előkészítő gyakorlással együtt.

Négyszer kilencven perc énidő az önismeretért, kiváló jegyzetekkel.

Ebbe a facebook csoportba jelentkezz:

Jóga nidra az anahát terében

180 percben HOLDÜDVÖZLET és Jóga nidra 6 ezer forintért elérhető 3 hónapig visszanézhető formában, jegyzettel:

Holdüdvözlet és jóga nidra workshop ONLINE

A Nálatok is felragyogott a Fény? bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Gondoltál már arra hogy betlehemi történet a valóságról szól? Hogy minden egyes szereplője te magad vagy?

Ezekben a napokban teljesen tudok azonosulni Máriával.

Én vagyok az, aki már nagyon nehézkes mostanra, terhes, várandós, és szívesen megérkezne , hogy elengedje, világra hozza magából a Világ Világosságát.

Valami igazán nagyot és szépet, emelőt.

De nem találom a helyem sehol. Nem fogad be senki, csukottak az ajtók.

Nehezen múlnak az órák, igazából már csak húzod, vonszolod magad ezekben a napokban.

Velem ballag reményt vesztetten a társam is, mint József.

A férfi, akinek a biztonságodat kellene megadni, most csak jelenlétével tud támogatni.

Mutatja a munkáját, mire készül a hivatal ahol dolgozik, milyen új virtuális valóság van születőben, miközben velünk egy fedél alatt laknak menekültek, akik nem térhetnek haza. A családfő bujdosni kényszerül, mert nem akar harcolni, ölni, és pusztítani, csak élni szeretne, járni az erdőt, szeretni a családját és nyugodtan dolgozni.

Kiderül, mi is a biztonság. Az igazi!

Nem a falak, nem a földi gazdagság, mert az elmúlik, vagy elérhetetlen.

Benne vagyunk mind a történetben, hol befogadók, hol bujdosók.

Mi a dolgunk?

Egyszerűen csak tenni amire vállalkoztunk ebben a földi létben.

Én asszony vagyok, rendet kell tartanom.

Férjemnek biztonságot adni.

Kicsinykéinknek növekedni, tanulni és igazodni a valósághoz.

December 24-én körbe álljuk a fát.

Benne vagyunk mind a jászolban! Aztán pedig Mária karjaiban!

Énekelünk, könnyezünk, ölelünk.

Azok vannak körülöttünk, akiket befogadtunk az otthonunkba, a szívünkbe.

Ha van még ott hely, megnyithatjuk otthonunkat a jövőben, megvendégelve a barátokat, szeretteinket.

Mert a szeretet a legnagyobb erő.

A fény bennünk születik meg, és általunk.

Ajándékokká válunk!

A Ajándék vagyok! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Neked mi a kedvenc fény-űző tevékenységed?

Annál is inkább érdemes ezt megvizsgálni, mert nő a sötét. Ha nem vagyunk elég éberek, és nem őrizzük a fényünket, az csökkenhet. Mértéke drasztikus is lehet, ha életmódunk nem szattvikus (tiszta).

Jelei lehetnek:

• fáradtság
• rosszkedv
• mogorvaság, gorombaság, agresszió
• játékosság hiánya
• földhözragadás

Mondhatod, nehéz ragyogni ilyen körülmények közepette, és hidd el, tapasztalom magam is. A megszokottnál is többször jönnek nehéz gondolatok, álmok és érzések.

Mitől fog ragyogni a karácsonyunk? Hol a Fény bennem? A lelkesedést az örömöt és insprirációt magamnak kell előhívni.

Fénytvesztett állapotban nekem a tudatosítás segít!

Mitől tűnt el a tüzem?

Az esetek többségében (pitta voltomnak is köszönhetően) mértéktelenséggel űzöm a fényt, túlagyalással. Nagyon, de nagyon szigorúnak kell lenni magamhoz, hogy leállítsam a belső Hollywoodot magamban, mert irtó szeretek elképzelni, mozizni, kitalálni stb. Főleg mások problémáit és azok kiváló megoldásait veszem számba, ha nem vigyázok a gondolataimra.

Ennek következményeit viszont egyre nehezebben viselem, mert nagyon fárasztó, és többnyire befeszülés a vége. Teszem ezt nyilvánvalóan azért, mert annyira szeretem és vágyom az elismerést a külvilágtól!

Van egy olyan lélekrészünk a Bennünk élő istennők archetípusa alapján, aki a fényűzést nagyon kedveli. HÉRA főállású feleség, Zeusz párja, a pompa, a gazdagság és látványos szépség támogatója.

Mivel önértékelését kihelyezi: akkor boldog, ha férje elégedett és elismeri az ő nagyszerűségét, sokszor, egyre többször válik csalódottá. Mert a boldogságot nem a külsőségekben kell megélni. A külső pompa ugyanis mindig lehet még pompásabb!

Sosincs vége, vagy korlátja az újabb és újabb látványos luxustárgyaknak.

Csapdává válik a luxusotthon, a fényűző életről egy ponton lehullik a lepel, és látszani kezd, hogy amit eddig halmozódott fel, az a fényt űzte, és hiába ragyog az arany, a kristály kívül, ha a belső üres maradt a nagy hajszában.

Adventben a valódi gazdagságot kell megtalálni.

Neked mi a valódi gazdagságod?

A Emelő ünnepeink: Advent 3. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Szóljon a karácsony a szeretetről, nem kell a sok felesleges drága ajándék, de akkor mi legyen a fa alatt KONKRÉTAN?

Jászol, meg Kisjézus és persze a fán angyalok, de a családnak mit ADJAK konkrétan?

Mert megszoktuk az adást anyagi manifesztációban, és nehéz erről lejönni, ez is függést okozhat.

Adni jobb. Adni jó! Bőség és gazdagság jele.

Hiába lapos a pénztárcánk, a karácsony az szent, és csodát várunk. Valahogy meg is történik, csak lesz pénz és ajándék erre – arra, ha utána a január szolidabb is emiatt. Csodát akarok, ragyogó pofikat, akarom hinni, hogy MINDENHATÓ vagyok, mert pont eltaláltam a legtitkosabb vágyakat is, és igazi ajándékot adtam. Csalódás ha ráébredek a korlátaimra.

Nem szeretnék korlátolt lenni! Akkor tágítsd ki a korlátot,tudatossággal!

Adventben van idő a hosszú estéken elmélkedni. Sőt, megkérdezni a többieket! Jól átgondolni, hogy mi a legfontosabb, ez a karácsony MINEK a fényében fog ragyogni.

• Van, ahol az egészség a legfontosabb
• Van ahol a békés elfogadás.
• Van ahol az elválás-úgy hogy mindenkinek a legjobb legyen.

A szándék megfogalmazása segíti manifesztálni az eszközt, ami a fa alá kerülhet, mint hasznos segítség a szándék megvalósulásához.

Ahol az egészség, ott lehet a karácsony a legbékésebb készülés, ALKALOM ADÁS A JÓRA: pédául a barátok megkérése: kérlek hozz egy kis bejglit, illatos olajat az ünnepi masszázshoz, fürdősót stb. Ragyogtassuk fel a pillanatokat EGYÜTT!

Ahol az elfogadás, ott lehet ALKALOMADÁS A MEGNYÍLÁSRA, egy közös hosszú, ráérős séta, ahol a szándékaimat ki lehet lassan mondani. Nemártás az alap, magamról való beszéd a fókusz.

„Úgy szeretnék elfogadóbb lenni, de nem tudom hogy kezdjek hozzá, kérlek segíts!”

Ahol a békés elválás, ott lehet egy ALKALOMADÁS A VISSZA ÉS ELŐRETEKINTÉSRE, ahol erőforrás lehet az elengedéshez a visszatekintés a szép évekre, fotóalbum vagy kis film a közös képekből, akár virtuálisan, alatta zene, és a fogadalmamról, amit anno tettem, és beismerem, hogy meghaladta erőimet. Elengedem a fogadalmat, amit nekem tettek. Most a szándék a „mindenkinek a lehető legjobb legyen”. Megkérdezem, van e bármi amit ebben a helyzetben tehetek. Mindenki járhassa a maga útját, áldással, senki nem tartozik, elengedek minden tartozást.

Minden családtag szeretné a saját legszebb arcát, isteni lényét látni a fa alatt.

Mi legyünk az a tükör, aki visszatükrözi a lényeget, a Világ Világosságát, hogy a mi feltétel nélkül való szeretetünk fényében láthassa meg Önvalóját, igaz természetét mindenki, velünk együtt!

Így születik meg a fény!

Bennünk és általunk!

Ez a KARÁCSONY titka, és van idő felkészülni rá!

Szeretettel ölellek,

Tündi

A Emelő ünnepeink: Advent 2. bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este, október 31. a halloween ünnep (angolul all hallows’ evening = „minden szent estéje”).

forrás: Mindenszentek – Wikipédia (wikipedia.org)

„E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk!” – Beda Venerabilis

Minden szent estéje ünnep és remény is.

Mert ki ne vágyna az üdvözülésre?

Az üdvösség (latin salvatio, salus; görög szōtēria; héber יָשַׁע jāsā)^[1] vagy másképp: üdvözülés, megszabadulás, megmenekülés;

mindegyik kifejezés ugyanarra az alapvető tapasztalatra utal: megmenekülni, üdvözülni annyit jelent, mint kimentve (kihúzva) lenni olyan veszélyből, ahol az ember élete forog kockán. A veszélynek megfelelően az üdvözítés aktusa védelem, megszabadítás, kiváltás formában jelenik meg, az üdvösség pedig ennek megfelelően győzelmet, életet jelent.

Az üdvösség alatt leggyakrabban az örök élet és örök boldogság állapotát értik, amelyre a hívő vagy spirituális törekvő vágyik. Minden vallás központi témája az ember üdvösségének kérdése.

forrás: Üdvösség – Wikipédia (wikipedia.org)

Nemcsak a legvégén, hanem már ma is, éppen ebben a pillanatban szeretnék üdvözült boldogságban, vagyis ÉLETben lenni. Van, mikor sikerül. Van mikor összeérnek a pillanatok, amikor valóban ÉLEK, percekké, ritkán órákká ölelkeznek. Ez a Kegyelem ajándéka. Élni akarok! Élni szeretek! Követendő mintákra, elődeimre tekintek, hogy kell ezt jól csinálni.

Ezen a napon ünneplem az ősöket, akiknek élete és kihívásai hasonlóak voltak az enyémhez, mégis felülemelkedtek, és szentekké váltak. Tanulni akarom tőlük a hogyant. Kiválasztom azt a szentet aki a legközelebb áll hozzám, és csak nézem őt. Megvágyom az elért eredményét.

Én a hősöket szeretem.

Minden szent hős volt: nem a maga boldogulása hajtotta.

Többségük csendben végezte hivatását, kitartással és hittel. Nem tűnik ez megugorhatatlannak. Hoztam egy döntést.

A mai nap kihozok mindent a napból, ami benne van.

Ma valóban ÉLEK. Megtalálom az alkalmat a jóra. Néha egy beszélgetést, néha pár forintot, néha csendet adok, annak, aki kéri, magamat is beleértve. Hiszem, hogy van lehetőségem üdvözülni. Nem érem be kevesebbel.Teszem, ahogy sikerül, és kérem Istent, segítsen, súgjon néha. No meg irgalmazzon vaskos tévedéseimért és botlásaimért. S mivel én, a csöppnyi ember irgalmas vagyok (olykor), tudom, hogy Ő aztán irgalomban is igazán nagy. Ettől aztán tényleg elönt a boldogság.

ÜNNEP EZ A NAP, MERT VAN REMÉNY MINDIG: VAN IRGALOM!

Az Élet ÉLNI AKAR. A Bennünk élő Istennők közül HESZTIA archetípusával közelíthetünk a bennünk élő tisztasághoz és üdvösséghez.

Hogyan? – Imával, jelenléttel, csenddel, jósággal, tisztasággal.

Elidőzni Isten jelenlétében, a csendben, és otthon lenni magunkban, ez a novemberi hónap nagy lehetősége.

Folytatódik a rendeződés, a lélek templomában.

Ne érjük be kevesebbel!

Szeretettel Ölellek,

Tündi

Halálról, haldoklásról tabuk nélkül – Kornhoffer Tünde jegyzet

A November 1. MindenSzentek – Emelő Ünnepeink bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az élet úgy hozta, hogy jelen lehettem az elmúlás heteiben, nemcsak szeretett nagymamámmal. Tíz éve volt az első megkeresés, hogy menjek egy haldoklóhoz beszélgetni. Nagyon féltem. Nem tudtam, mit kell csinálni ilyenkor. Semmi mintám nem volt rá.

Kétségbeesésemben felhívtam a Hospice szolgálatot.

– Mit kell a haldokló mellett csinálni?

– Csak jelen lenni! – hangzott a válasz.

Megnyugodtam. A jelenlétet évek óta gyakorlom már. De nemcsak a jelenlét volt az egyetlen, amire szükség volt.

A haldokló mellett szükségesek:

• A mágikus mondatok,

• mély együttérzés és szeretet,

• elfogadás,

• hála,

• tisztelet!

Nagyon sokat kaptam a haldoklóktól:

• csendet,

• mély érzéseket,

• megértést és elfogadást,

• igazságot – ami mindig megváltás, ha kimondatik –

• értékrendet – mi fontos igazán –

• az Élet szerelmét.

Azóta megtalált ez a csodálatos sorvezető írás  is, mert fáradhatatlanul kutatom a haldoklás rítusait. Többünknek tudott hasznára válni. Váljon egész-ségeketre, teljes-ségetekre Nektek is. Hogy SEMMI ne álljon távol tőlünk ami emberi. Hogy mikor levetjük drága testruhánkat – mikor az már nem szolgál többé – tudjuk, mi vár ránk. Fel tudjunk készülni a méltóságos elengedésre, és fel tudjuk gyerekeinket készíteni arra, mi vár mindannyiunkra.

Az elszenderülés rituáléja a keleti kereszténységben

 Jean-Yves Lelop

Az „elszenderülés” rituáléja abban a formában, amelyben Jean-Yves Leloup itt bemutatja, tulajdonképpen az ortodox világ kolostoraiban, az orosz, görög, egyiptomi, román és francia kolostorokban ismert és gyakorolt különféle rituálék szintézise, de fellelhetjük benne a „betegek szentségének”, vagy ismertebb nevén „utolsó kenetnek” nevezett római katolikus rítus egyes elemeit is. Ez a rituálé még az osztatlan egyház idejéből való, vagyis 1054 előttről, mielőtt még az egyházszakadás bekövetkezett volna.

Az ortodox vallásban a halált „elszenderülésnek” is hívják. Ez a kifejezés tulajdonképpen a bibliai „Nyugalom” kifejezésben gyökeredzik, gondoljunk csak arra, amikor az atyák beléptek „a Nyugalomba”.

A Requiem szó is érzékelteti az embernek ezt a „nyugalmas” dimenzióját. Az ember, eltelve az élettel, végül belép a Nyugalomba. Amikor valakit az utolsó pillanatáig kísérünk, akkor segítünk neki abban, hogy belépjen ebbe a nyugalomba.

Ügy gondolom, hogy az „elszenderülés” rituáléja alkalmas lehetne arra, hogy a halálba kísérés szertartása során inspirációt merítsünk belőle.

Az „elszenderülés” rituáléja lehetőséget ad a haldoklónak, hogy az „Értelmet” megismerve pihenjen el, és hogy ennek az Értelemnek a segítségével halandó testének kapuját rá tudja nyitni a lélek kertjére…

A kísérő segíthet a haldoklónak abban, hogy ki tudja nyitni ezt az ajtót, hogy rá tudja tárni ezt az ablakot az ismeretlenre, amely egyre közelebb nyomul hozzá, és amelyhez ő is egyre közelebb kerül. Az elszenderülés tradicionális ortodox rituáléjában, amely már a kereszténység első századaiban megjelent, hét egymást követő szakaszt figyelhetünk meg. Ez a rituálé tulajdonképpen megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy a testünk „átlelkesült testiség”, és hogy a haldokláskor tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a testünk „lakója” elhagyja átmeneti hajlékát, a „sátrát”. János evangéliuma azt mondja: „az Ige testté lőn, és miköztünk lakék”, de a szöveg görög fordítása jobban eligazít bennünket, mert azt mondja: „A sátrát közöttünk állította föl.” (Ho logosz szarx egenelo kai eszkenoszen én hémin).

A testünk tehát egy sátor, amelyben az Ige, a Logosz vett magának hajlékot. A kísérő tulajdonképpen azt a lényt kíséri el, aki a test sátorában lakik. Ennek a lénynek persze hamarosan el kell hagynia a sátrát, és nem minden nosztalgia és szenvedés nélkül hagyja el, de nem bánkódik és nem kesereg, hogy könnyebben megtehesse az „eggyel több lépést”…

Kérem, mutassa be nekünk az elszenderülés rituáléjának hét szakaszát!

J.-Y L.: Az első az Együttérzés szakasza, a második az Invokáció vagy Megidézés, a harmadik (egy mozdulat) az olajjal való megkenés, a negyedik szakasz a Meghallgatás szakasza, amelyben a haldokló végre vallhat magáról, és kifejezheti a létezése elhallgatott momentumait is. A vallomásra következik az ötödik fázis, a Megbocsátás, a Feloldozás fázisa, amelyben a kísérő egy áldó, egy távozásra „felhatalmazó” szót mond a haldoklónak: „Menj békével.” A haldokló akkor tudja békében megtenni az útnak ezt az utolsó szakaszát, és akkor tud átkelni az átjárón, ha áldozik, vagyis „táplálékhoz” jut. A hatodik szakasz tehát az Áldozás szakasza, amely után végül elérkezik az utolsó fázis, a Kontempláció.

1. Most részletesebben is bemutatom ezeket a szakaszokat. Az első szakasz tehát az EGYÜTTÉRZÉS, vagyis „a szellem és a szív megnyitásának” a szakasza. Mielőtt a kísérő belép a beteg szobájába, de akár az ő jelenlétében is meg kell nyitnia az érzelmeit és a gondolatait, rá kell hangolódnia a másiknak mint ismeretlennek a jelenlétére, mert a halállal találkozva ismeretlen jelenlétébe kerülünk. A kísérő nem a saját kis énjével, vagyis apró-cseprő érzelmeivel és reakcióival van jelen a haldokló utolsó pillanataiban, hanem Önmagával, vagyis énjének azzal a részével, amely bölcsebb, mint ő maga, jobban tud szeretni, mint ő maga, és valamiféle cinkos viszonyban van az ismeretlennel, ezzel a nagyon csendes „valamivel”. A szív megnyitása képessé teszi a kísérőt rá, hogy szorongás nélkül hallgassa meg a másik ember szorongását.

2. E belső felkészülés után, e a minőség megjelenése után, amely már túlmutat a mi illetékességi körünkön, elérkezhet az INVOKÁCIÓ vagy MEGIDÉZÉS pillanata. Az Invokáció pillanatában megidéztetik a Név. A zsidó-keresztény hagyományban a Név energia, jelenlét. A haldokló előtt tehát megidézhetjük olyasvalakinek a jelenlétét, aki a saját vallásából ismerős a számára (persze ehhez jól kell ismernünk azt, akit a halálba kísérünk), sőt akár láthatóvá is tehetjük ezt a jelenlétet. A tibeti tradícióban azt tanácsolják, hogy próbáljuk láthatóvá tenni a haldokló számára valamelyik istenséget; a keresztény vallási gyakorlatban ez Krisztus, a Szűz Mária vagy egy szent megidézését jelentheti: valójában nem másról van szó, mint a teljesség vagy a béke valamely archetípusának az invokációjáról.

Egy megidézett isten-kép valóságos jelenlétet hozhat létre, és amikor invokáljuk vagy megidézzük ezt a jelenlétet, olyan energiaminőséget teremtünk, amely gyakran még a betegszobában is érződik.

És mivel ez az energiaminőség a kis szorongásaink, kivetítéseink stb. helyébe lép, a haldoklót valósággal bebugyoláljuk vele. A megidézés a vallástól függetlenül is nagyon fontos szakasz, hiszen amiképpen azzá leszünk, amit-akit szeretünk, azzá is leszünk, amit-akit megidézünk. Amikor ebben a pillanatban megidézünk egy személyt (vagy egy minőséget), a haldokló szemében ezzé a személlyé vagy minőséggé alakulunk át.

És ekkor kezdetét veheti a „derűátömlesztés”.

3. Az együttérzés (vagyis a szív megnyitásának szakasza) után elérkezik a MEGKENÉS pillanata.

Ez a gesztus az anyai dimenziónkból eredeztethető. A haldoklót az előzőleg felszentelt olajjal kenjük meg, amely a szellem, a fény, de a lágyság szimbóluma is. Az olajjal való megkenés teszi a testet lággyá és bejárhatóvá az új Lehelet számára, amely végül a haldoklót egy másik dimenzióba leheli át. A megkenés, amelyet mindig szó is kísér, a test minden olyan részét érinti, amelyeket már a keresztség pillanatában megjelöltek a kereszt jelével.

A kereszt azt jelképezi, hogy az ember képes rá, hogy megnyíljék minden dimenziója felé: megnyílik a magasság és a mélység, a szélesség és a sűrűség felé. Amikor a kereszt jelét rajzoljuk a test egy részére, akkor újra megnyitunk egy helyet, amelyet a félelem, a rettegés zárt be; újra megnyitjuk az észlelés, a test, a templom kapuit… Vagyis segítünk a haldoklónak abban, hogy kitáruljon a kert a Jelenlét előtt. Megkenjük a homlokát, a fülét, a nyakát, a szíve és a gyomra tájékát, a két térdét és lábát…

A test létfontosságú részeinek megkenése által megpróbáljuk megidézni az Eleven lény, a Lehelet jelenlétét, hogy a test ne holttestnek vagy sírnak tekintessék, hanem templomnak, amelyben ott székel a Lélek és a benne lakozó Jelenlét. A megkenés pillanatában az anyai dimenziónk jelenik meg egy gesztus, egy érintés formájában. Ezzel a szeretet- és tiszteletteljes, óvó mozdulattal enyhítünk a beteg feszültségén, ellazítjuk fizikailag.

És ő ebben az elengedettségben végre vallani tud önmagáról.

4. És akkor elérkezik a MEGHALLGATÁS pillanata. Miután megerősítettük a beteget abban a tudatban, hogy ő a Lélek temploma; miután lehetőé tettük számára, hogy ne csak a tüneteivel azonosítsa önmagát, végre szólhat hozzánk. Ha a kísérő olyan hangulatot tud teremteni, amely azt sugallja, hogy kész mindent meghallgatni és megérteni, akkor szinte felszólítja a haldoklót (persze csak akkor, ha nincs kómában), hogy mondja el, milyennek találja önmagát az indulás előtti utolsó pillanatokban. Nagyon fontos tehát, hogy az Önmagunk, és ne az Énünk legyen jelen akkor, amikor meghallgatunk egy haldoklót, hiszen az Énünk nem tud mindent megérteni. Az Énünknek saját vallása van, retteg és ítélkezik, pedig a haldoklónak arra van szüksége, hogy bevallhassa, milyen is ő valójában, és nekünk ítélkezés nélkül kell végighallgatnunk a néha valóban „bevallhatatlan” szavakat!

A meghallgatás fázisa alapvető, és bár a vallomás után nagyon fontos együtt hallgatni egy ideig, a haldoklónak az is fontos, hogy „választ” kapjon a vallomására, egy igaz szót, mert egy súlyos vallomás után a hallgatás nem elég. A kísérőnek elég bátornak kell lennie hozzá, hogy kimondjon egy áldó, egy megbocsátó szót.

5. FELOLDOZÁS, MEGBOCSÁTÁS

Mi az „áldás” szó pontos jelentése,? Mit gondol, nem túl nehéz kimondani egy áldó szót ?

Az áldás, a BENEDIKCIÓ (franciául: bénédiction) a latin benedicere szóból származik, ami annyit tesz: jót mondani, kimondani egy jó szót. Az átok, azaz a rossz szó is létezik (franciául: malédiction, mal = rossz), például bizonyos diagnózisok átokszavaknak, rossz szavaknak számítanak. De a jó szó egyszerre jelent megbocsátást és érzelmi megerősítést (ma úgy mondanánk, felszabadítást; gondoljunk csak arra a felszabadító mondatra, amelyet már olyan sokszor idéztünk: „Ha a szíved elítél téged, Isten nagyobb, mint a te szíved.”).

A buddhizmus vagy a hinduizmus nyelvezetén ez a „jó szó” így hangzanék: „Bár a tudatodban most megjelenik az összes korábbi cselekedeted, ne velük azonosítsd önmagad…” A hinduista vagy a buddhista vallásban istenségeket idéznek, akik azt mondják a haldoklónak: „Menj tovább, hiszen te több vagy a cselekedeteid gyászos következményénél. Nem ez az a perc, amikor számot kell vetned magaddal, mert te több vagy annál, mint amit magadról tudsz.” Amikor ezt mondjuk egy haldoklónak, akkor nem zárjuk be őt abba a tudatba, amelyet önmagáról kialakított. Ezt hívom én áldásnak vagy megbocsátásnak.

És mert érezzük, hogy ezeket a megbocsátó szavakat nem a saját kicsinyes Énünk, hanem a bennünk megjelenő Harmadik mondatja ki velünk, gyakran egy költőnél, egy zenével kísért szent szövegben keressük őket. Az áldás kimondásának pillanatában a profetikus dimenziónkat is segítségül kell hívnunk, mely dimenzió, mint már mondtam, nem csak a kiválasztott lények sajátja.

Amikor egy haldokló mellett ülünk, gyakran olyan ihletett szavakat is mondunk, amelyekről azt sem tudjuk, honnan valók… Ezeket a szavakat senki sem tanította meg nekünk, és nem is olvashattuk őket sehol, mégis érezzük, hogy igazak, mert a helyzethez illők.

6. Ha a kísérő is felkészült rá, akkor a megbocsátás, feloldozás utáni pillanat az ÁLDOZÁS, az eucharisztia celebrálásának pillanata is lehet, amikor a haldoklóval megosztjuk a kenyeret és a bort. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, emlékeztetnem kell mindenkit, hogy a keresztény tradíció szerint az áldozás szertartásában a kenyér, azaz Krisztus testének magunkhoz vétele Krisztus „ténykedését”, vagyis a „praxiszt”, a bor pedig Krisztus vérét és „kontemplációját” szimbolizálja.

Az elszenderülés rituáléjában gyakran előfordul, hogy a haldokló olyan állapotban van, hogy már nem tud kenyeret venni magához, de egy bizonyos nézőpontból ez valamiképpen rendjén is való, mert ekkorra a haldokló a „tevékenység” állapotából már elérkezett a „kontempláció” állapotába. Ezért a rituálé során inkább a bor megszentelését helyezzük előtérbe. Ilyenkor egy kis bort cseppentünk az ágyban fekvő beteg nyelvére vagy ajkára, és arra kérjük, hogy merüljön el a „Kezdet” kontemplációjában, amelyet Krisztus maga is átélt, és a Mi Atyánknak nevezett. Az oltáriszentség tehát nem más, mint egy falat kenyér és egy korty bor, amelyet Krisztus osztott meg velünk, és oszt meg azóta is generációkon keresztül. Az áldozás szentsége során a mindennapjainkban is táplálékul szolgáló anyagokat vesszük magunkhoz, amelyek Krisztus tevékenységét és kontemplációját szimbolizálják, a kettősségét, amelyet áldozáskor megoszthatunk vele.

Ha valaki nem pap (vagyis nincs érvényesen alárendelve egy vallási intézménynek), akkor sem kell magát megfosztania az áldozás rítusától. Átnyújthat egy pohár bort a haldoklónak, koccinthat vele úgy is, hogy a mozdulatával az áldozás szentségét szolgáltatja ki neki.

Nem kell más, csak egy-egy apróság, nagyon egyszerű apróság, mert a legszentségesebb gyakran a legegyszerűbb.

7. Végül elérkezünk az elszenderülés rítusának utolsó fázisába, a KONTEMPLÁCIÓ, a csendes szemlélődés fázisába. A haldokló és kísérője, az, aki elmegy, és az, aki itt marad (és nem tudhatjuk, melyikükre vár a nagyobb megpróbáltatás…) együtt merülnek el a Misztériumban.

Némán, együtt állunk azelőtt, ami elkövetkezik. Az ajtó már nyitva, már látszik a kert, de még hátravan, hogy azt mondjuk: „Menj csak, eredj…. Én itt maradok, de az ablakból én is mintha ugyanazt a világosságot látnám; a fényt, amelyet én még csak elképzelni tudok, de te már látod is. És mégis, ugyanabba a fénybe merülünk alá mind a ketten…”

A kontempláció néha soha nem ismert mélységekbe vezeti az embert, így a kísérőnek a haldokló mellett valóban misztikus élményben van része. Mintha a haldokló ajándékot nyújtana át neki a „küszöbön” túli világról. Olykor persze nagyon gyötrelmes élmény, mert úgy érezzük, mintha fél lábbal átléptünk volna a másik világba, amely valójában nem más, mint világunk mély dimenziója, ahogyan az örökkévalóság a nem teremtett dimenziója halandó életünknek.

Az elszenderülés rituáléjában ez a hetedik szakasz a leglényegesebb. Könnyebben szakad ki a haldokló a tér-időből, ha egy dallal vagy zenével segítjük őt. Az ortodox vallásban a dalnak és a zenének nagyon fontos szerepe van, ráadásul azt is tudjuk, hogy a hallás az az érzék, amely akkor is éber marad, amikor a többi érzék már nem működik.

Ám különbséget kell tennünk egy vallásos ének és egy szent dallam között. Egyes vallásos énekek csak a lélekre hatnak, kellemesek, jólesik hallgatni őket, de… nem ébresztik rá az embert egy másik dimenzióra. Egy szent dallamnak az a feladata, hogy egy másik, meghittebb frekvenciára hangoljon át bennünket. És a közös kontempláció pillanataiban a kísérő tényleg révésszé lesz.

Így végződik az ortodox vallásban az elszenderülés rituáléja. Ez a hét fázis mintha a Szentlélek hét adománya volna, olyan, mintha hétféle módon lélegeznénk egy haldokló mellett. Lélegezhetünk a szívünkkel, a kezünkkel, a szóval, az áldozással és a csenddel. És a kettőnk közös lélegzete belesimul a világegyetem hatalmas lélegzetébe.

Ez a hét fázis a Lehelet, a Pneuma adománya, a haldoklónak kijáró szentség, amelyek értelmet adnak a halálunknak. Ha ezzel a rítussal szegődünk egy haldokló mellé, akkor a halála nem egy kivert kutya halála lesz, nem egy rosszul működő gépezet leállását fogja jelenteni, hanem az élet egyik legszentebb pillanatát.

Mert a halál pillanata az élet legmagasztosabb, legintenzívebb pillanata. A lényeg az, hogy „elevenen” haljunk meg, és hogy mást se fosszunk meg attól a lehetőségtől, hogy intenzíven élje meg ezt az átmenetet. 

 forrás: http://www.mkdsz1.freeweb.hu/n54/tor-170lelop.htm

———————————————————————————————–

Halálról, haldoklásról tabuk nélkül – Kornhoffer Tünde jegyzet

Ez a jegyzet ingyenes, azonban ha támogatni szeretnéd munkánkat, adományt örömmel fogadunk érte.

Ennek a jegyzetnek a megrendelése tehát NEM JÁR fizetési kötelezettséggel, minden megrendelésnél e-mailben küldjük a jegyzetet.

Út a ragyogó kezdetbe – A halál megértése érési folyamat is egyben.

Nem tudni, mikor kerül rá sor, és alig tudni, mit méltó tenni ebben a helyzetben.

A Út a ragyogó kezdetbe bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Molnár V József előadása alapján

Szeptember végén, betakarítás után, javarészt már túl a szüreten is, amikor az őszi vetéssel az eljövendő új ágyazódik már, az ember Úr Szent Mihály mérlegére lép. Megméretik, ami jó, s ami rossz, ami benne, általa és körülötte történt. A gazda, az ember a földi mindenek ura, kozmikus parancsra, Isten akaratából számot vet, számot ad. Az esztendő estéje érkezett.

Hajdan minden „napszentülte” után, amikor szorongást hoznak a napfénytelen órák, amikor a Mindenség láthatatlan madara gubbad a fákra, s az ember lelkére is, vacsorázni asztalhoz ült a család, s kérdés nélkül sorolta mindenki, azt, ami egész napon vele, általa történt, s kimondta a rosszat is, hogy éjszakája, mely ízelítő a másik világból, nyugodt legyen.

Az esztendő estéje, az ember hajlott korát, a vén kort is megidézi, amikor visszafelé pörög a film, életünk története, amikor minden tettünk, a vaksötétben történtek, a titkos tettek is vakító fényben, tisztán látszanak. Ekkoron kinek-kinek a mérlegre kell állnia. A régiségben sokan penitenciával, külön zarándokutakkal készültek a mérlegelésre, mert hitük szerint, aki a mérlegelésen könnyűnek találtatik, az elpusztul, annak a föld kiveti a testét, s az ég nem fogadja vissza lelkét.

Az esztendő estéjén számba venni a jót – biztonságot ad, örömet hoz, fölszabadítja az ember teste, s lelke kedvét; s a rosszat csak oldottan lehet kimondani, a nagy vígságban, amikor a gátak, fékek, korlátok felszakadnak. Szent Mihálykor kezdődött régebben a zajos, vidám kisfarsang, s Katalin november végi névünnepe zárta. Mihály napja után vasárnap szüreti mulatságot tartottak a régiek, amely ősidők óta alkalmát adta a fölszabadult számadásnak, a hála parttalan örömének, s ilyenkor az alkalmi kisbíró tréfás rigmusokban kiabálta ”világgá” azt, ami egyik embert a másik ellen feszítette; este pedig a mulatság kellős közepén, amikor a jókedv a kocsmatetőt emelgette, már bűnbakot választott a közösség, s rászórta ki-ki minden piszkát, sarát. A másikban a bűnbakban látta , érezte meg külön-külön mindenki, s együtt a közösség is a nyomasztó mocskot. S amikor az alkalmi hóhér jelképesen agyoncsapta a meggyalázottat, csönd lett, s a csönd a tisztulatot adta.

Mihály-mérlege időszaka az Utolsó ítéletet is „előlegezi” minden őszön, a végső elszámolást, ettől olyan megrázó az esztendőként újra meg újra ismétlődő. Mindez a szombatok enyhületében történik; ilyenkor az Istenszülő Asszony, Szűz Mária vendége mind , ki él, az Ő öle, köpenye, köténye, a hervadó fák, s szőlőlevelek ezer-szín kegyelme, s az októberi litániák készítik föl az elkövetkezőre az embert, a végső időszakra, amikor körülötte és benne a legsötétebb honol – a fényen túli fénnyel, az Úrral való találkozásra.

Anselm Grün szerint

Isten az angyalaiban emberi arcot ölt,
s kapcsolatba hoznak Isten által lelkünkbe oltott képességeinkkel.
Szárnyakat adnak a lelkünknek.
Megóvják legbelsőbb önmagunkat.

Mihály feladatai

Izrael népének őrangyala
Fontos szerepe van a végidők eseményeiben
Harcol a sárkány ellen, s győzelemre segíti a jót
Lelkeket kísér a túlvilágra

Mihály jelentése

Ki olyan, mint Isten?

Újra és újra döntenünk kell. Isten hírnökként küldi az angyalait. Isten törődik velünk. János a jelenések könyvében meséli el Mihály harcát a sárkánnyal. A sárkányt az égből a földre dobják. Mihályban bízva reméljük, hogy a gonosz nem tudja végleg uralma alá vetni s tönkre tenni az emberi lelket. Ez a világ Isten, és nem a gonoszok kezében van. A gonosz az emberi lélekben működő romboló erő. Az életünk harc, belső harc a saját démonjaink ellen. Aki megerősödve hagyja el a csatamezőt, áldássá válik népének.

A növényvilág hanyatlani kezd, miután átadta a gyümölcseit. Növekszik a sötét, lassan eltűnik a látható. Így a láthatatlanra kell bíznunk magunkat.

Kontemplációs kérdések

Mi az , ami Isten helyébe szeretne lépni az életedben? (hatalom, siker, pénz, elismerés stb)
Számold meg, hány fejű a sárkányod? Hány gonosz kell legyőzned most éppen?
Hányszor sikerült legyőzni a démonjaidat?
Idézd fel, hogyan sikerült legyőzni a démonodat?

Mihály velünk van, amikor külső vagy belső ellenség fenyeget.

Rafael, amikor a kapcsolataink elakadnak.

Gabriel, amikor megrekedünk és kiégünk.

Gyógynövények, Mihályhoz köthetőek

• Angyalgyökér (szentlélekgyökér) erősíti a tüdőt, immunrendszert. Akkor kell bevetni, ha valaki fel akarja adni a harcot.

• Nagy csalán magjai értékesek ilyenkor, kenyérbe keverték őseink. Elhatárolódásban segít, akárcsak Mihály kardja, hogy leválasztódjon az, ami függésben tart. Tisztít.

• Mestergyökeret kiásni csak Mihály nap után lehetett, mert akkor húzódik oda vissza az ereje. Védő hatású. Hegyek királynője, tartása, öntudata van,belső ereje.

• Vérontó pimpó összehúzó hatású.

Mihály szertartása:

Lényege, hogy elteljünk erővel, ellenálljunk a külső fenyegetéseknek, elűzzük a zavaros érzelmeket, minden sértettséget, sérelmet, zavaros kapcsolatot.

Egyik kezedbe Mihály képét, másikba kést tegyél.

Hol kell elvágnod valamit, hol kell jobban elhatárolódni, megvédeni magad?

Hol vagy veszélyben, hogy mások kívánságának engedj?

Mikor félsz nemet mondani, hogy mindenki szeressen?

Gondold át a határaidat, húzd meg világosan őket!

Milyen tevékenységedet kell radikálisan befejezni, vagy megnyirbálni?

Milyen haldokló kapcsolatot kell elengedni?

Elmélkedj a kardról, és kérd meg Mihályt és Istent, hogyan szabadulhatsz meg valamitől, hogy valóban Isten kerüljön életed központjába?

Gondolati háttér, szöveg gyűjtemény

Szent Mihály ima
XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:

– El tudom pusztítani Egyházadat!

Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a megpróbáltatásban kértek segítséget az ú. n. Leó-imák, amelyeket a pap térdenállva imádkozott a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott. A fenti Szent Mihály ima azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.

Onesimo Cepeda mexikói püspök egy lelkigyakorlata után elterjedt a magyar katolikusok között az a tévhit, hogy a Szent Mihály ima be van tiltva. Ez teljesen alaptalan félelem. A püspök atya feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imáról beszélt, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal…” Ez valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szeptember 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!

A Szentírásból név szerint ismert három főangyalt ünnepeljük szeptember 29-én.

Egyikük neve Mihály (Mikaél), vagyis: ’Ki olyan, mint az Isten?’; a másiké Gábor (Gábriél): ’Isten embere’, ’az Isten erősnek bizonyult’; a harmadiké Rafael (Rafaél): ’Isten orvossága’.

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Történetük a teremtéssel kezdődött. Kegyelembe öltöztek, és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

Szeptember 29-én kezdjük Emelő Ünnepek, szertartások program sorozatot! – Anaya Női Jóga – A Szív útja

Ölellek,

Tündi

forrás: http://hagiosz.net/?q=node/29 – utolsó letöltés 2020. 09. 02.

kiemelt kép: canva.com

A Jeles ünnepeink – Szent Mihály bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Fehér foltra bukkantam, mert nincs helyes tudásunk a női létről. Aztán erőt gyűjtöttem. EZ NEM maradhat így!

Az elmúlt másfél évtizedben azt kutatom egyre, mit jelent nőnek lenni. Ma, és itt, ebben a hazában, mitől nő a nő?

Empirikus kutatásba fogtam:

• Kitekintéssel: Más kultúrák nő mintáit tanulmányozva, igazi nők történeteit hallgatva, és filmeket nézve.
• Tapasztalással: Ragyogó mai, magyar nők jönnek hozzánk jógázni, és mesélnek, beszélnek magukról, más és más színét ragyogtatva fel a nőiségnek.
• Tudással: Rengeteg jó könyv került hozzám a nőiségről, ami kiváló keretként szolgált a nagy kísérletre:

Hogyan tudjuk magunkat a teljességünkben megélni, és elégedettnek lenni a világunkban. A körülményektől függetlenül!

Az egyik legmarkánsabb könyv, ami rólunk szól, nagyon aktuális és mai minden története Jean Shinoda Bolentől a Bennünk élő istennők. Mai történetek, az ókori hősnőkkel, mégis mai és valós problémákkal. Tetszik bennünk, hogy az Olümposzi hősnők olyan ügyetlenek is tudnak lenni, mint én.

Irigyek, féltékenyek, dühösek, harcosak, lefagyottak. Tetszik, hogy megtalálják a megoldást, nyilván sok sok tévedés után. Pont, mint én, mint mi. Ez megnyugtató és inspiráló is egyben. Évek alatt pedig lassan rálátunk arra is, hogy mesterkulcsokat rejtenek a mítoszok róluk. Néha sikerül ezek segítségével nem esni akkorát, persze többnyire pofára, és persze a legmélyebb gödörbe. Egyre többször vagyunk képesek jól dönteni, hála a sok tapasztalatnak és tudásnak.

Az Anaya Női Jóga oktatóképzés velük kezdődik, a lélek részek integrálásával, hogy az isteni – emberi érzelmek megértése és megélése emelhessen majdan a korona csakrába.

Hogyan tesszük ezt?

Ősidők óta a nők egymást tanították a nőiségre. Mindenki másban ügyes, és ezt akár be is lehet dobni a közösbe.

Csak együtt van esély!

Annyi mindent megtanulhatunk egymától! Megismerhetjük egymás történetét, látjuk egymást táncolni, gyereket nevelni, sírni és nevetni.

Az ANAYA MI vagyunk, mind, csodálatos ismerős és ismeretlen Nő-Vérek együttműködése és ereje.

Ahogy magamra nézek azt látom, hogy az Istennők bennem is, csak a társak segítségével tudtak kiteljesedni:

💗 Anna, Nelli, Viki és Erzsi segített abban, hogy a tudás rendezett formában kerüljön átadásra.

💗 Drága Bori nyitott rá a ciklus rendjére, Gyöngyi a ciklus szépségére és a női köröm megismerésére.

💗 Hesztia a Tradícióval került mindennapjaimba.

💗 Héra kitartása és hűsége, szépsége Édesanyám és Csillagom mintájára nyílt meg.

💗 Demeter istennőt a könyvekből kellett megtanulnom, mert nem volt jó minta a közelemben arra az anyára, aki képes a gyermekeit áldással elengedni. Sikerült megtanulni és megélni!

💗 Perszephone Mariann története, az elrablásból, az alsó világból egészen a tündöklő felemelkedésig, nagyon sokat tapasztalatam általa

💗 Aprodité alkímiája, az élet élvezete először drága Annámnak, Marikának köszönhető, és végtelen hosszan sorolhatnám a többi ragyogó Istennőt a környezetemben, akik beengedtek picit a történetükbe.

Ez a hatalmas tudás továbbadásra vár, de csak akkor ér bármit, ha életté válik.

Ragyogjon minden nő valódi fényes istennőként,

és haladja meg a gyengeségeit,

segítse a társait,

alázattal járuljon az oltár elé minden nap,

mikor szolgálatba áll, önként, örömből, szeretetből.

Így ragyogunk, mint a gyémánt,

minden helyzetben más és más fényünket színünket ragyogtatva fel

Isten ragyogó világára és népünkre.

Mert nőnek lenni isteni, és jó.

Szeretettel és hálával ölellek,

Tünde

Kiemeltkép: Varga Viktória, Anaya Női Jóga tábor 2022. augusztus, Mánfa

A Nőnek lenni, Istennőnek lenni Jó?! JÓ! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Mindent átalakít!

Van, aki szerint az emberlét köszönhető a tűznek, és ősi kultúrák mindegyikében ott van a tisztelete, és a vigyázása.

Tisztelet! TISZTELET A TŰZNEK! Erre van most szükségünk!

Miért?

 A tűz nemcsak hő, hanem fény is, világosság.

Általa látható a világunk, a formák, a szépség, és minden más is. Mi lenne, ha nem ragyogna fel minden reggel?

Persze, nem kell belenézni a Napba. Most különösen erős a tüze.

A héten, bárkivel találkoztam, megégette a hétvégi pár órányi biciklizés, séta, amivel óvatlanul merészkedett a szabadba. Magam is alig győztem este a hűsítő aloe levél géljét az arcomra kenni, felváltva a hideg vízzel. Megégtem, leégtem, mert nem vigyáztam.

A ajurvéda egyszerű tanácsai erre az időszakra logikusak és jól érthetőek:

Örüljünk a nyárnak!

• Hűsíts-lazíts többet. Menta, aloe, citrusok, nyers lédús gyümölcsök, smottiek
• Legyél mértékletes!
• Óvd a határaidat, hogy ne legyen tűzvész az elszabadult tűztől.

Az Anaya női jóga gyakorlásban mindig tiszteletben tartjuk a kozmikus rendet és a lehetőségeket, tartjuk az ÉVKÖRRITMUST. Így, ami a külső világunkban erőforrás, azt jól ki tudjuk használni. Hiszen most van a kapcsolódások ideje is, a szívnyílás. A szerelem Aprodite Istennő Múzsája lobbantja fel a lángot a szívekben, mert enélkül nincs élet. Látszani akarunk, új ruhát venni, csavarogni erdőn mezőn, világot látni és a vizet bámulni, csobbanni. Ha használjuk a tudatosságot, akkor nagy a lehetőségünk a maximális feltöltődésre ezen a nyáron. Ha nem vagyunk tudatosak nyáron, a jól megérdemelt nyaralásban különösen, akkor a kiégés, kimerülés, esetleg allergia a következmény.

Még van idő megtervezni az igazi töltekezést, testnek, léleknek és szellemnek egyaránt!

Csatlakozz nyári programjainkhoz! KATT!

Hogy nyaraljanak a különböző személyiség típusok?

Az ajurvéda dósának nevezi, és ha figyelembe vesszük, kinek mi jó, még a családfő életben is kevesebb lesz a dráma. Mert mindenkinek más a jó.

Ez a Jógapont magazinban jelent meg évekkel ezelőtt, de azóta is aktuális:

Dósák nyaralása | Jógapont (jogapont.hu)

A Hú de nagyon dühös vagyok! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.