„Mikor megszülettél, Isten Téged ajándékozott a világnak. Ahogy felébredsz a fényre és szeretetre, te magad válsz ajándékká a Teremtő számára.”
Gondoltál már arra hogy betlehemi történet a valóságról szól? Hogy minden egyes szereplője te magad vagy?
Ezekben a napokban teljesen tudok azonosulni Máriával.
Én vagyok az, aki már nagyon nehézkes mostanra, terhes, várandós, és szívesen megérkezne , hogy elengedje, világra hozza magából a Világ Világosságát.
Valami igazán nagyot és szépet, emelőt.
De nem találom a helyem sehol. Nem fogad be senki, csukottak az ajtók.
Nehezen múlnak az órák, igazából már csak húzod, vonszolod magad ezekben a napokban.
Velem ballag reményt vesztetten a társam is, mint József.
A férfi, akinek a biztonságodat kellene megadni, most csak jelenlétével tud támogatni.
Mutatja a munkáját, mire készül a hivatal ahol dolgozik, milyen új virtuális valóság van születőben, miközben velünk egy fedél alatt laknak menekültek, akik nem térhetnek haza. A családfő bujdosni kényszerül, mert nem akar harcolni, ölni, és pusztítani, csak élni szeretne, járni az erdőt, szeretni a családját és nyugodtan dolgozni.
Kiderül, mi is a biztonság. Az igazi!
Nem a falak, nem a földi gazdagság, mert az elmúlik, vagy elérhetetlen.
Benne vagyunk mind a történetben, hol befogadók, hol bujdosók.
Mi a dolgunk?
Egyszerűen csak tenni amire vállalkoztunk ebben a földi létben.
Én asszony vagyok, rendet kell tartanom.
Férjemnek biztonságot adni.
Kicsinykéinknek növekedni, tanulni és igazodni a valósághoz.
December 24-én körbe álljuk a fát.
Benne vagyunk mind a jászolban! Aztán pedig Mária karjaiban!
Énekelünk, könnyezünk, ölelünk.
Azok vannak körülöttünk, akiket befogadtunk az otthonunkba, a szívünkbe.
Ha van még ott hely, megnyithatjuk otthonunkat a jövőben, megvendégelve a barátokat, szeretteinket.
Mert a szeretet a legnagyobb erő.
A fény bennünk születik meg, és általunk.
Ajándékokká válunk!
