Felnőttként sajnos ebből semmi sincs. Magamnak főzni és boltba vánszorogni nem mókás betegen.

S mivel három fiam van, lányom pedig nem egy anyáskodó típus, drága jó Uram meg mindig elfelejti, mit szeretek betegen, hát sok boldogtalan órát töltöttem el magányosan, vacakul.

Aztán felhorgadtam, és úgy döntöttem, akkor inkább maradok egészséges.

Az elmúlt évtizedek erről szóltak.

Kezdődött a sok gyógynövénnyel, amit pici koromtól gyűjtöttünk Édesanyámmal, majd a Treben könyvvel, amikoris megtanultam használni őket.

Majd anyu reikizni kezdett, aztán természetgyógyász lett, és egyre többet tanultam tőle. Sorra vette nekem a betegség lelki okairól szóló könyveket!

Eljutottam oda, hogy csakis homepopátiával gyógyultunk.

Csaba fiam felnőttként reklamált először, mikor fejfájásra egy algopirint kapott valakitől, és azonnal jobban lett tőle, nem is tudta, hogy ilyen is van, mert bár a homeopátia is azonnal tud hatni, de nem spóroltam meg neki a lelki munkát. Betegség esetén sok feltáró beszélgetéssel kutattam a gyökérokot. A lázról nem is beszélve, nálam mindig lehetett lázasnak lenni, nem estem kétségbe, ültem türelmesen mellettük (magam mellett) az öngyógyulás alatt.

Aztán az élet úgy hozta, hogy a foganásra egy alapos böjtkúrával sikerült felkészülnöm, és a szoptatás is olyan jól sikerült, hogy tejtestvér is lett a fiam mellé, bár az első két gyerekemet nem sikerült szoptatni anno. Nyilvánvalóan lelki tényezők miatt!

Ezen felbuzdulva vettem tonnaszám a női egészségmegőrző könyveket, és gyakoroltam, gyakoroltam! Két és fél évtizede immár ez a hobbim, hivatásom.

Mára tudom, mire mi jó, meddig és milyen formában ír, kivonat, balzsam vagy borogatás, pakolás, fürdő, inhalálás. Ismerem a jóga központosító gyakorlatait, a jógikus köpölyt is, a tisztításokról, méh és jóni füstölésról, gőzölésról nem is beszélve.

Szétcsúszott állapotban tudok csontot összerendezni, mint a mexikói bábák a gyermekágyban. Értem a belső utazás lényegét, és fel tudom keresni a szerveimet, kapcsolatba tudok velük lépni!

Ráadásul ezek a módszerek nem titkosak, bár gyakorlást igényelnek, és nagy megértést.

Összegyűjtöttem ezt a női tudástárat, és most szívesen megtanítgatnám!

Nekünk kincset ér!

Kisfiam talán ötödikes lehetett, amikor kért tőlem gyógyteát, mert osztálytársának fájt nagyon a hasa menstruáció alatt. Aztáén üresen hozta haza, és becipelt még egyet másnap Ő, aki a saját vizespalackját is alig volt hajlandó vinni, mert nehéz.

Szóval, valamit csak tud ez a módszer.

Gyere el hozzám, ha szeretsz tenni magadért és másokért egyszerű, természetes módszerekkel!

Anaya oktatóképzés: NŐI EGÉSZSÉG modul

Női egészségtitkok, méhgőzölés, csontösszerakás és a többi

A Nő az EGÉSZ-ségem bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

„A nemragaszkodás jelentése: tiszta szeretet.” (Szvámi Ráma)

Az elengedés az egyik legtermészetesebb folyamat a világon: az elfogyasztott táplálékot is elengedjük, miután feldolgoztuk. Minden nap!

Az elengedés azonban több erőt és tudatosságot igényel, mint a ragaszkodás.

Az elengedetten áramló víz a legerősebb, a fém a leggyengébb elem.

A keménység, merevség a halált jelképezi, jusson eszedbe az időskori makacsság, vagy a csont meszesedése. A lágy, elengedő, rugalmas az életet szimbolizálja. A ősi írásokból kiderül, hogy minden, amihez ragaszkodunk, megakadályozza előrejutásunkat.

Az utunkon a legnagyobb akadályt az elért eredményeink jelentik!

Világunkban sok a kibillent rezgés. Sok a feszültség, a dráma, trauma és tragédia, ahol két dolog súrlódik egymáshoz. Ez a feszültség visszavezethető a megnyilvánult világ okára: minden mélyén ott van a kettősség párosa. Ezt a kettősséget egy örökkévaló és időtlen elv tartja össze a szeretet elve.

A szeretetet úgy is felfoghatjuk, mint egy puha réteget, ami összekapcsolja a kettősségeket.

Egy nőnek fontos szerepe van abban, hogy a táplálást, a kibillent egyensúly visszaállítását elindítsa, a kétségeket összeölelő puhaságot létrehozza. A nő dolga rendet teremteni és fenntartani az otthon melegét, táplálni a házi tűzhelyet. Ahogyan a tűzhelyet is időről időre alaposan ki kell tisztítani, úgy a saját belső világunkat is rendezni szükséges.

Február első heteiben még rakunk a tűzre jócskán, de már annak a nyugalmával, hogy hamarosan minden külső kozmikus erő segít majd újrarendeződni, mélyebb tartalmainkra rálátni.

Arra hívlak, vizsgáld meg alaposan, miben vagy most mértéktelen?

Akár rá is rakhatsz még egy lapáttal, lakj torkig ezzel-azzal.

Aztán figyeld meg a következményeit.

Van, ami megéri az árat, amit adunk érte. Csak lássuk, mi mennyit ér?

U.i.: Én a tudásal nem lakom jól soha, hat könyv van az ágy mellett. Karácsony óta mértéktelenül olvasok, sokszor éjjel egyig is. Sokba kerül, de megéri-még. Szédelgek kissé másnap, de majdcsak telítődöm már. Testi tünetek vannak már, de bírom. Huh, jó lesz a böjt, de most annyira jó a sok könyv.

Ölellek,

Tündi

A Mértéktelen elengedés bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Új lehetőségeket megvágyni.

Jó volt végiglapozni a 2022-es naptárat, kiírni belőle a fontos eseményeket a naplómba, és azt is, ami nem valósult meg. Jó volt átbeszélni a férjemmel és a fiúkkal, ki mit szeretne, mi az eszménye az új évre, és konkrétan milyen tanulást tervez idén. Hova menjünk nyaralni, mi a dolgunk a közösség szolgálatában, hivatásban, otthonunk rendjében.

Elvégeztem a szokásos Célok workshopot (még 01.31-ig csatlakozhatsz, visszanézheted) férjemmel és tanítványok sokaságával – ilyenkor nekem is ugyanúgy aktiválódnak a belső folyamatok, mint a tanítványoknál. Beírtam a naptáromba, az első lapra az idei küldetést, eszményt.

Tegnap pedig itt volt az Anaya női jóga oktatóképzős csapat, a kilencedik csoport. A nyitókör mindig olyan megnyugtató. Annyira összhangban vagyunk! Mindig van aki pár lépéssel előbb jár az elfogadásban vagy megértésben, és ez hat a többiekre is. Mindig jó észrevenni az egységet, hogy milyen közös problémáink vannak.

Most például sokan elestünk az elmúlt hónapban, valahogy kicsúszott a talaj a lábunk alól. Ennek látható jeleit is többen ápolgatták, így a gyakorlás is megváltozott persze, nem térdeltünk az ütött-kopott térdekre. Magam erősen szédülök ma is. Viselem, kutatom az okot, azt érzem, teljes újrastrukturálódás zajlik. Új ember rakódik össze megint.

Beszéltünk az energia észlelésről, hogy milyen nehéz olyanokkal beszélni, akik nem tapasztalják meg, hogy a szavaink, viselkedésünk hogyan hat a másik emberre. Néhányan látjuk is, de sokan érezzük az elszívó, pusztító érzelmek például irigység, harag következményeit, a tehetetlen, befagyott állapotban levő emberek kétségbeesett csápjait a mi friss, „megemésztett” energiáinkra. Többnyire mindez az öntudatlanban zajlik, nem szándékos ártás.

Hogyan tudjunk úgy támogatást adni, vagy puszta jelenlétet, hogy ne sérüljünk meg?

Hogyan tudunk erősek maradni, két lábbal a földön állva, egymás kezét fogva?

Remek ötletek jöttek, de aztán a jóga hozta meg a valódi rálátást, ahogy mindig. A bennünk tárolt tiszta erő megmutatkozott. Elképesztő közösen gyakorolni, ugyanazért a szándékért!

A szwadistan csakra volt a fókuszban. Az Önvaló lakóhelye.

Ma éjjel szorosan magamhoz öleltem az Önvalómat.

Ebben az évben teszek érted megint – suttogtam neki – ígérem, fejlesztem és továbbadom a tudást, erős női szövetséget alkotva.

Megláttam már többször azt is, hogy egy csodálatos asramban leszek lelkianya. Megtalálom a helyet országunkban.

Vannak helyek, ahol már megteremtettük ezeket a lehetőségeket, ha csak egy-egy hét erejéig.

2023-as táborokat, elvonulások

A A teremtés elkezdődött bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Ráadásul a könyvbe teszem az évtervező elhatározásomat is, melyet a Célok workshop előtt kitöltök férjemmel, a családunkra is. Azután az éves küldetést beírom a 2023-as noteszem elejére, a részletesen leírt terveimet pedig beteszem a jóskönyvbe, és egy évig rá se nézek.

Megdöbbentő elővenni! Elképesztő, hogy az elme mekkora erő!

Elég egyszer év elején irányba állítani, hogy megtalálja az eszközöket a megvalósításhoz. A legmeghatározóbb mindig a KÜLDETÉS, az eszmény, amit egy speciális imaginációval, alapos jógagyakorlás után határozunk meg.

Azért kell előtte sokat jógázni, hogy az elme olyan tisztaságához, az úgynevezett buddhihoz kapcsolódjak, ami tévedhetetlen a valóságot illetően. Ott lakoznak a valóságos és múlhatatlan tartalmak, melyeket a „józan” ész sokszor felülír.

„Eszmények„

Szükség van eszményekre, nagy tervekre, ami az Életet szolgálja. Megalkotok hozzá lelkesítő jelmondatot is, hogy ha elfáradok, tudjam magam motiválni. Egyik kedvencem az

„előre csak előre, lássuk mi lesz belőle”

– életbátorságot ad, mellyel belevetem magam Isten tenyerébe. Sokszor csak a megérzésekre, nem az eszemre hallgatva.

Szeretem még a

„Tigrisek ehhez értenek a legjobban”

jelmondatot is. A Micimackóban van a Tigris (két ss el és ipszilonnal) aki lelkesen mond igent mindenre, hogy azután, ha tévedett azt is azonnal belássa. De elsőre igent mond. És lelkes, ugrál és taszigál másokat. Néha persze túltolja és leállítják, de csak kis időre.

Kellenek hősök, akik eszméit, vagy tulajdonságait szívesen megvágyjuk. Kellenek normális emberek is, akik megvalósítják azt az életmodellt, ami a valódi siker. Jó látni őket! Megvágyni, hogy így is lehet élni.

A technika sosem látott hatalmas ablakokat nyit a valóságra.

Kellenek hát szűrök, amit a valóságban tartanak, mert sok a megtévesztés. Már a szemünknek se hihetünk sokszor! Könnyű eltévedni a sok lehetőség között!

Mindennél nagyobb fontosságú a belső iránytű, a jóga nyelvén az Önvalóval való meghitt, rendszeres kapcsolat. Ezért maradtam a jóga filozófiája mellett, s végzem a sokféle gyakorlatát.

Ettől még hitet nem váltottam, katolikus voltomat az egyházi emberek ügyetlenségei sem tudják megingatni, Ha templomba nem is járok- a pap ugyanis a jógát kártékony, gyónni való tévedésnek hiszi- Istennel való kapcsolatom mélyült.

Honnan tudom, hogy ez nem szemfényvesztés?

Megkérdezem a családomat! Fejlődtem, gyarapodtam a szeretetben, és a jellemem fejlődött az elmúlt évben? Igen. Jó az út. Jók az eszközök is a haladáshoz.

Az év utolsó napján leülök a férjemmel. Ő is elmondja eszményét, ami vezeti életét. Aztán sorba vesszük a kis birodalmunk dolgait, értékeljük ez elmúlt évet.

Nagy kedvenc az éves fotóalbum, az évben történt legjobb pillanatok felvételeiről.

Szeretem leírni is az összegzést.

Megosztom veletek az oldal alján a kérdéseket, talán a ti esztendőtök is ilyen szépen kereteződik tőle:

Évzáró: 2022. 12. 31. és Évnyitó 2023. 01. 01. tudatosság.

A Célok workshopon segítünk ebben!

2023. január 31-ig visszanézhető lesz, a Célok és teremtés 2023 csoportban.

Hírlevelemben, pedig megkaphatod a bővített változatát! Iratkozz fel!

Otthonunk a ……………………..háza

Vízió és célok 2023  végéig

1. szerepkör Családi fejlődés (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

2. szerepkör Személyes fejlődés (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

3. szerepkör Egészséges élet (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

4. szerepkör Pénzügyek (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

5. szerepkör Közösségi élet (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

6. szerepkör Otthon, nyaraló (mi a végeredmény és hogyan mérjük)

7. ……

• Érdemes felülvizsgálni a kapcsolati szerződéseket is. Kivel, mire szerződsz az idén?
• Mit tudsz adni, és mit vár tőled?
• Beszéljétek meg!

Fotó: canva

A Évzárás – visszatekintés – Aztán pedig előre! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Emeld a férfit – persze ez képzavar, mert hogyan is emelném, mikor ő az erősebb – fizikailag mindenképpen.

Inkább azt mondom, NÉZZ RÁ FEL!

November a férfiak hónapja. ( Movember, Nemzetközi férfinap)

Rajtunk is múlik az ő egészségük, bár tudom, hogy mindenki a saját egészségéért és energiájáért felel, de mégis a nőnél van a kamra kulcsa, és a házitűzhelyet is ő gondozza.

Szvámi Véda egy előadásában azt mondta:

– Némely indiai nő gyilkos! MIÉRT? Nézzük meg mit ad enni a férjének? Gheeben tocsogó fast foodot. Ráadásul milyen hangulatban főzik meg, így milyen energia kerül az ételbe?

Indiában a cukorbetegség a vezető, sajnos, az édes élet élvezete ott sem valósul meg, ahol nincs anyagi gond.

Miért?

Magyarországon a vezető halál ok, a szív és érrendszeri betegségek. Nemcsak a férfiaknál!

Hallottad már a mondást:

❣ „A nő a szívével ad, a jónival fogad.” ❣

A fenti statisztikából látszik, hogy női adószervünk, a szív energiája csak akadályozottan tud áramlani (sokszor a sebész szikéje nyitja meg). Mennyi befagyott szívtér van. Magamnak is be volt fagyva hosszú évtizedeken át. Most is sokszor zárja be a félelem. De már tudom a kulcsot, ami nyitja:

A SZERETET!

Félelem esetén beszélek a párommal arról, mitől félek. Meghallgat, reagál. Eközben nyílik a szeretet, és a hit, hogy közösen mindent megoldunk.

Minden alkalmat megragadok a szeretésre.

Mert ezzel nemcsak magamat emelem, de a férfit is.

Ami bevált számunkra a házasságunkban:

• Tudjuk, minek a háza az otthonunk!
• Minden évben közösen tervezzük az esztendőt, kis táblázatba írva a személyes célokat és a családit egyaránt
• Sok közös ügyünk van, amit együtt tudunk sikerre vinni, a személyes küldetésünk mellett
• Randizunk! (a nőnek szemkontaktus, férfinek a teljes látvány emelő, vagyis szépen öltözni, időt szánni egymásra)
• Minimum napi 30 perc férfi-nő idő (amikor nem arról beszélgetünk kinek mi a dolga, hanem arról, mi foglalkoztatja a szívemet, mit olvastam stb)
• Minimum heti 2 óra egymásnak idő
• Minimum havonta egy nap
• Közös rövid sorozatok, nagyon jó beszédtémák
• Nagynak látlak! Nem a ganajt túrom, a kincset keresem úgy magamban, mint a férfiben.
• Őszinte vagyok magamhoz, tudom mire van szükségem s ezt el is mondom, ha kell, többször is.
• Látlak, hallak, érezlek. Érezve érezlek! A lényegedet.
• Tilos megalázni, megszégyeníteni!
• Összezárunk és kiállunk egymásért (még ha igaza is lenne annak, aki bánt)
• Bízom benned! Engedlek dönteni és hibázni, amit nem hánytorgatok fel, mert tudom, ez is a fejlődés velejárója!

Ha magamról tudok gondoskodni, és magamért vállalom a felelősséget, az emeli a páromat is, mert így ez a teher nem őt nyomja. Sok házasság azért nem működik, mert mindenki a másiktól várja a boldogságot.

Ez nem reális! Mindenki maga felel a saját boldogságáért.

Érett, független emberek szövetsége a sikeres házasság kulcsa. Alkalmat adok a páromnak arra, hogy nagyságát mutathassa. Tanácsot kérek tőle, időt és teret adok neki.

Sok házasság harcmező. Kíméletlen csata zajlik a másik leigázására. Nincsenek győztesek! Ami a másiknak fáj, az nem emel senkit. Itt kell azt is észrevenni, ha egy kapcsolatban már annyi a bántás, hogy az jóvátehetetlen.

A bántás mindig zéró tolerancia! Vállalj személyes felelősséget magadért, tiszteld a társadat.

Ez nemcsak megtartás, de emelés is. A nő a hold, ami visszatükrözi a napot. Nem ragyogja túl, mert két nap kiégeti egymást! Nem löki a férfit a Hold szerepébe, mert úgy nem tud termékeny lenni. A Hold szépen körültáncolja a Napot, és hűsíti annak a hevét, a vizeket mozgásban tartja, és életet teremt a földön. Kell a Hold, mert a Nap egymaga mindent kiéget.

A nő a Hold. A férfi a Nap.

Ez a rend!

Tarts rendet, és a rend megtart téged!

Szeretettel ölellek,

Tündi

Keresd az Anaya – A Szív útja programjait, eseményeit >>

Iratkozz fel hírlevelünkre >>

A Emeld a férfit! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az Anaya női jóga oktatóképzésen – miután tudatosítottuk 7 hónapon keresztül a lélekrészeket, a bennünk élő Istennők archetípusain keresztül – a 2. modulban a Női egészség 7 hónapja következik.

Egy-egy teljes hónapot szánunk a méh, majd a petefészkek, mellek, záróizmok, endokrin rendszer, női teljesség-ciklusrend, ajurvéda tudományának.

Természetesen ez csak a kezdet, egy hónap csak a tanulás, a megértés a sok gyakorlással mélyül tovább a következő hónapokban, években, évtizedekben.

Az utolsó alkalommal összefoglaltuk, számunkra mitől egészséges a nő.

Fogadjátok szeretettel az Anaya 9. női jóga oktatócsoport megéléseit, kincseit!

A NŐI EGÉSZSÉG számomra:

❤️ Szégyen helyett nyitottságot választani
❤️ Igazságot keresni, észrevenni a megtévesztést, vagy a tévedést
❤️ A „nem kellek” stagnáló erői helyett az élet áramlásában maradni
❤️ Rugalmasság a prioritásban
❤️ A családot tudom választani
❤️ Irányváltás készsége
❤️ Belső zarándoklatra időt teremteni
❤️ Semmit tenni, várni míg zajlik a belső nagy munka
❤️ Észrevenni mikor jön el a cselekvés ideje
❤️ Letisztítani a szerepeket, s átadni magunkat a megfelelő helyen és időben a megfelelő szerepnek (anya, szerető, bölcs, harcos)
❤️ Jelenlét: a most élvezetének művészete
❤️ Egyszerűbb élet
❤️ Egymásért élni
❤️ A női rendben nemcsak a menstruáció, de az ovuláció időszaka is markáns erő, ideje megtisztelni
❤️ Egyéni felelősségvállalás
❤️ Merni haszontalannak lenni, s elidőzni a semmittevésben is
❤️ Családi dolgok intézése mint szádana
❤️ Saját út megtalálása
❤️ Támogató háttér szeretet nyújtása (a nő a szívéből ad)
❤️ Hitelesség: kiállok magamért biztonsága
❤️ Örömből létezni
❤️ Földelés! Gaia anyácskát táplálom, és elfogadom táplálását
❤️ Kiállni a kicsinyekért
❤️ Emberi kapcsolatokra szert tenni, a méltót ápolni, méltatlant (,miután alaposan megviszgáltam miért kerül hozzám) elengedni

Ez hát a szüret, ezt nem szavakkal tettük le az oltár elé, hanem a cselekedeteink , életünk megváltozásának adtunk neveket. Egy tucatnyi nő most, egymást támogatva TUD így létezni.

Ennek a tucatnyi nőnek családja és hivatása van, így felszorozhatjuk a változásban jelenlévők számát minimum öttel!

S bár a hozzátartozók távolabb vannak a Forrástól picit, de a hiteles, önazonos nő látványa is felemel, megerősít, s talán ők is döntenek a méltó és teremtő, normális élet mellett, s továbbadják azt, minimum öt embernek.

Azt mondod, álmodozom?

Tudom. Szeretek álmodni, szeretek megvágyni és szeretek tenni a dolgok változásáért.

Ezt tudom tenni, és teszem MOST.

Téged mi tart vissza?

Vasárnap lezárul a jelentkezés Hesztia archetípusával! Még van egy utolsó lehetőséged, hogy átlépd, meghaladd a visszatartó erőket.

Ha ez most mégsem menne, akkor se csüggedj, márciusban újabb tanfolyamot indítunk, figyeld a csatornáinkat!

A A női egész-ségről „én”élmények bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Az élet úgy hozta, hogy jelen lehettem az elmúlás heteiben, nemcsak szeretett nagymamámmal. Tíz éve volt az első megkeresés, hogy menjek egy haldoklóhoz beszélgetni. Nagyon féltem. Nem tudtam, mit kell csinálni ilyenkor. Semmi mintám nem volt rá.

Kétségbeesésemben felhívtam a Hospice szolgálatot.

– Mit kell a haldokló mellett csinálni?

– Csak jelen lenni! – hangzott a válasz.

Megnyugodtam. A jelenlétet évek óta gyakorlom már. De nemcsak a jelenlét volt az egyetlen, amire szükség volt.

A haldokló mellett szükségesek:

• A mágikus mondatok,

• mély együttérzés és szeretet,

• elfogadás,

• hála,

• tisztelet!

Nagyon sokat kaptam a haldoklóktól:

• csendet,

• mély érzéseket,

• megértést és elfogadást,

• igazságot – ami mindig megváltás, ha kimondatik –

• értékrendet – mi fontos igazán –

• az Élet szerelmét.

Azóta megtalált ez a csodálatos sorvezető írás  is, mert fáradhatatlanul kutatom a haldoklás rítusait. Többünknek tudott hasznára válni. Váljon egész-ségeketre, teljes-ségetekre Nektek is. Hogy SEMMI ne álljon távol tőlünk ami emberi. Hogy mikor levetjük drága testruhánkat – mikor az már nem szolgál többé – tudjuk, mi vár ránk. Fel tudjunk készülni a méltóságos elengedésre, és fel tudjuk gyerekeinket készíteni arra, mi vár mindannyiunkra.

Az elszenderülés rituáléja a keleti kereszténységben

 Jean-Yves Lelop

Az „elszenderülés” rituáléja abban a formában, amelyben Jean-Yves Leloup itt bemutatja, tulajdonképpen az ortodox világ kolostoraiban, az orosz, görög, egyiptomi, román és francia kolostorokban ismert és gyakorolt különféle rituálék szintézise, de fellelhetjük benne a „betegek szentségének”, vagy ismertebb nevén „utolsó kenetnek” nevezett római katolikus rítus egyes elemeit is. Ez a rituálé még az osztatlan egyház idejéből való, vagyis 1054 előttről, mielőtt még az egyházszakadás bekövetkezett volna.

Az ortodox vallásban a halált „elszenderülésnek” is hívják. Ez a kifejezés tulajdonképpen a bibliai „Nyugalom” kifejezésben gyökeredzik, gondoljunk csak arra, amikor az atyák beléptek „a Nyugalomba”.

A Requiem szó is érzékelteti az embernek ezt a „nyugalmas” dimenzióját. Az ember, eltelve az élettel, végül belép a Nyugalomba. Amikor valakit az utolsó pillanatáig kísérünk, akkor segítünk neki abban, hogy belépjen ebbe a nyugalomba.

Ügy gondolom, hogy az „elszenderülés” rituáléja alkalmas lehetne arra, hogy a halálba kísérés szertartása során inspirációt merítsünk belőle.

Az „elszenderülés” rituáléja lehetőséget ad a haldoklónak, hogy az „Értelmet” megismerve pihenjen el, és hogy ennek az Értelemnek a segítségével halandó testének kapuját rá tudja nyitni a lélek kertjére…

A kísérő segíthet a haldoklónak abban, hogy ki tudja nyitni ezt az ajtót, hogy rá tudja tárni ezt az ablakot az ismeretlenre, amely egyre közelebb nyomul hozzá, és amelyhez ő is egyre közelebb kerül. Az elszenderülés tradicionális ortodox rituáléjában, amely már a kereszténység első századaiban megjelent, hét egymást követő szakaszt figyelhetünk meg. Ez a rituálé tulajdonképpen megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy a testünk „átlelkesült testiség”, és hogy a haldokláskor tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a testünk „lakója” elhagyja átmeneti hajlékát, a „sátrát”. János evangéliuma azt mondja: „az Ige testté lőn, és miköztünk lakék”, de a szöveg görög fordítása jobban eligazít bennünket, mert azt mondja: „A sátrát közöttünk állította föl.” (Ho logosz szarx egenelo kai eszkenoszen én hémin).

A testünk tehát egy sátor, amelyben az Ige, a Logosz vett magának hajlékot. A kísérő tulajdonképpen azt a lényt kíséri el, aki a test sátorában lakik. Ennek a lénynek persze hamarosan el kell hagynia a sátrát, és nem minden nosztalgia és szenvedés nélkül hagyja el, de nem bánkódik és nem kesereg, hogy könnyebben megtehesse az „eggyel több lépést”…

Kérem, mutassa be nekünk az elszenderülés rituáléjának hét szakaszát!

J.-Y L.: Az első az Együttérzés szakasza, a második az Invokáció vagy Megidézés, a harmadik (egy mozdulat) az olajjal való megkenés, a negyedik szakasz a Meghallgatás szakasza, amelyben a haldokló végre vallhat magáról, és kifejezheti a létezése elhallgatott momentumait is. A vallomásra következik az ötödik fázis, a Megbocsátás, a Feloldozás fázisa, amelyben a kísérő egy áldó, egy távozásra „felhatalmazó” szót mond a haldoklónak: „Menj békével.” A haldokló akkor tudja békében megtenni az útnak ezt az utolsó szakaszát, és akkor tud átkelni az átjárón, ha áldozik, vagyis „táplálékhoz” jut. A hatodik szakasz tehát az Áldozás szakasza, amely után végül elérkezik az utolsó fázis, a Kontempláció.

1. Most részletesebben is bemutatom ezeket a szakaszokat. Az első szakasz tehát az EGYÜTTÉRZÉS, vagyis „a szellem és a szív megnyitásának” a szakasza. Mielőtt a kísérő belép a beteg szobájába, de akár az ő jelenlétében is meg kell nyitnia az érzelmeit és a gondolatait, rá kell hangolódnia a másiknak mint ismeretlennek a jelenlétére, mert a halállal találkozva ismeretlen jelenlétébe kerülünk. A kísérő nem a saját kis énjével, vagyis apró-cseprő érzelmeivel és reakcióival van jelen a haldokló utolsó pillanataiban, hanem Önmagával, vagyis énjének azzal a részével, amely bölcsebb, mint ő maga, jobban tud szeretni, mint ő maga, és valamiféle cinkos viszonyban van az ismeretlennel, ezzel a nagyon csendes „valamivel”. A szív megnyitása képessé teszi a kísérőt rá, hogy szorongás nélkül hallgassa meg a másik ember szorongását.

2. E belső felkészülés után, e a minőség megjelenése után, amely már túlmutat a mi illetékességi körünkön, elérkezhet az INVOKÁCIÓ vagy MEGIDÉZÉS pillanata. Az Invokáció pillanatában megidéztetik a Név. A zsidó-keresztény hagyományban a Név energia, jelenlét. A haldokló előtt tehát megidézhetjük olyasvalakinek a jelenlétét, aki a saját vallásából ismerős a számára (persze ehhez jól kell ismernünk azt, akit a halálba kísérünk), sőt akár láthatóvá is tehetjük ezt a jelenlétet. A tibeti tradícióban azt tanácsolják, hogy próbáljuk láthatóvá tenni a haldokló számára valamelyik istenséget; a keresztény vallási gyakorlatban ez Krisztus, a Szűz Mária vagy egy szent megidézését jelentheti: valójában nem másról van szó, mint a teljesség vagy a béke valamely archetípusának az invokációjáról.

Egy megidézett isten-kép valóságos jelenlétet hozhat létre, és amikor invokáljuk vagy megidézzük ezt a jelenlétet, olyan energiaminőséget teremtünk, amely gyakran még a betegszobában is érződik.

És mivel ez az energiaminőség a kis szorongásaink, kivetítéseink stb. helyébe lép, a haldoklót valósággal bebugyoláljuk vele. A megidézés a vallástól függetlenül is nagyon fontos szakasz, hiszen amiképpen azzá leszünk, amit-akit szeretünk, azzá is leszünk, amit-akit megidézünk. Amikor ebben a pillanatban megidézünk egy személyt (vagy egy minőséget), a haldokló szemében ezzé a személlyé vagy minőséggé alakulunk át.

És ekkor kezdetét veheti a „derűátömlesztés”.

3. Az együttérzés (vagyis a szív megnyitásának szakasza) után elérkezik a MEGKENÉS pillanata.

Ez a gesztus az anyai dimenziónkból eredeztethető. A haldoklót az előzőleg felszentelt olajjal kenjük meg, amely a szellem, a fény, de a lágyság szimbóluma is. Az olajjal való megkenés teszi a testet lággyá és bejárhatóvá az új Lehelet számára, amely végül a haldoklót egy másik dimenzióba leheli át. A megkenés, amelyet mindig szó is kísér, a test minden olyan részét érinti, amelyeket már a keresztség pillanatában megjelöltek a kereszt jelével.

A kereszt azt jelképezi, hogy az ember képes rá, hogy megnyíljék minden dimenziója felé: megnyílik a magasság és a mélység, a szélesség és a sűrűség felé. Amikor a kereszt jelét rajzoljuk a test egy részére, akkor újra megnyitunk egy helyet, amelyet a félelem, a rettegés zárt be; újra megnyitjuk az észlelés, a test, a templom kapuit… Vagyis segítünk a haldoklónak abban, hogy kitáruljon a kert a Jelenlét előtt. Megkenjük a homlokát, a fülét, a nyakát, a szíve és a gyomra tájékát, a két térdét és lábát…

A test létfontosságú részeinek megkenése által megpróbáljuk megidézni az Eleven lény, a Lehelet jelenlétét, hogy a test ne holttestnek vagy sírnak tekintessék, hanem templomnak, amelyben ott székel a Lélek és a benne lakozó Jelenlét. A megkenés pillanatában az anyai dimenziónk jelenik meg egy gesztus, egy érintés formájában. Ezzel a szeretet- és tiszteletteljes, óvó mozdulattal enyhítünk a beteg feszültségén, ellazítjuk fizikailag.

És ő ebben az elengedettségben végre vallani tud önmagáról.

4. És akkor elérkezik a MEGHALLGATÁS pillanata. Miután megerősítettük a beteget abban a tudatban, hogy ő a Lélek temploma; miután lehetőé tettük számára, hogy ne csak a tüneteivel azonosítsa önmagát, végre szólhat hozzánk. Ha a kísérő olyan hangulatot tud teremteni, amely azt sugallja, hogy kész mindent meghallgatni és megérteni, akkor szinte felszólítja a haldoklót (persze csak akkor, ha nincs kómában), hogy mondja el, milyennek találja önmagát az indulás előtti utolsó pillanatokban. Nagyon fontos tehát, hogy az Önmagunk, és ne az Énünk legyen jelen akkor, amikor meghallgatunk egy haldoklót, hiszen az Énünk nem tud mindent megérteni. Az Énünknek saját vallása van, retteg és ítélkezik, pedig a haldoklónak arra van szüksége, hogy bevallhassa, milyen is ő valójában, és nekünk ítélkezés nélkül kell végighallgatnunk a néha valóban „bevallhatatlan” szavakat!

A meghallgatás fázisa alapvető, és bár a vallomás után nagyon fontos együtt hallgatni egy ideig, a haldoklónak az is fontos, hogy „választ” kapjon a vallomására, egy igaz szót, mert egy súlyos vallomás után a hallgatás nem elég. A kísérőnek elég bátornak kell lennie hozzá, hogy kimondjon egy áldó, egy megbocsátó szót.

5. FELOLDOZÁS, MEGBOCSÁTÁS

Mi az „áldás” szó pontos jelentése,? Mit gondol, nem túl nehéz kimondani egy áldó szót ?

Az áldás, a BENEDIKCIÓ (franciául: bénédiction) a latin benedicere szóból származik, ami annyit tesz: jót mondani, kimondani egy jó szót. Az átok, azaz a rossz szó is létezik (franciául: malédiction, mal = rossz), például bizonyos diagnózisok átokszavaknak, rossz szavaknak számítanak. De a jó szó egyszerre jelent megbocsátást és érzelmi megerősítést (ma úgy mondanánk, felszabadítást; gondoljunk csak arra a felszabadító mondatra, amelyet már olyan sokszor idéztünk: „Ha a szíved elítél téged, Isten nagyobb, mint a te szíved.”).

A buddhizmus vagy a hinduizmus nyelvezetén ez a „jó szó” így hangzanék: „Bár a tudatodban most megjelenik az összes korábbi cselekedeted, ne velük azonosítsd önmagad…” A hinduista vagy a buddhista vallásban istenségeket idéznek, akik azt mondják a haldoklónak: „Menj tovább, hiszen te több vagy a cselekedeteid gyászos következményénél. Nem ez az a perc, amikor számot kell vetned magaddal, mert te több vagy annál, mint amit magadról tudsz.” Amikor ezt mondjuk egy haldoklónak, akkor nem zárjuk be őt abba a tudatba, amelyet önmagáról kialakított. Ezt hívom én áldásnak vagy megbocsátásnak.

És mert érezzük, hogy ezeket a megbocsátó szavakat nem a saját kicsinyes Énünk, hanem a bennünk megjelenő Harmadik mondatja ki velünk, gyakran egy költőnél, egy zenével kísért szent szövegben keressük őket. Az áldás kimondásának pillanatában a profetikus dimenziónkat is segítségül kell hívnunk, mely dimenzió, mint már mondtam, nem csak a kiválasztott lények sajátja.

Amikor egy haldokló mellett ülünk, gyakran olyan ihletett szavakat is mondunk, amelyekről azt sem tudjuk, honnan valók… Ezeket a szavakat senki sem tanította meg nekünk, és nem is olvashattuk őket sehol, mégis érezzük, hogy igazak, mert a helyzethez illők.

6. Ha a kísérő is felkészült rá, akkor a megbocsátás, feloldozás utáni pillanat az ÁLDOZÁS, az eucharisztia celebrálásának pillanata is lehet, amikor a haldoklóval megosztjuk a kenyeret és a bort. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, emlékeztetnem kell mindenkit, hogy a keresztény tradíció szerint az áldozás szertartásában a kenyér, azaz Krisztus testének magunkhoz vétele Krisztus „ténykedését”, vagyis a „praxiszt”, a bor pedig Krisztus vérét és „kontemplációját” szimbolizálja.

Az elszenderülés rituáléjában gyakran előfordul, hogy a haldokló olyan állapotban van, hogy már nem tud kenyeret venni magához, de egy bizonyos nézőpontból ez valamiképpen rendjén is való, mert ekkorra a haldokló a „tevékenység” állapotából már elérkezett a „kontempláció” állapotába. Ezért a rituálé során inkább a bor megszentelését helyezzük előtérbe. Ilyenkor egy kis bort cseppentünk az ágyban fekvő beteg nyelvére vagy ajkára, és arra kérjük, hogy merüljön el a „Kezdet” kontemplációjában, amelyet Krisztus maga is átélt, és a Mi Atyánknak nevezett. Az oltáriszentség tehát nem más, mint egy falat kenyér és egy korty bor, amelyet Krisztus osztott meg velünk, és oszt meg azóta is generációkon keresztül. Az áldozás szentsége során a mindennapjainkban is táplálékul szolgáló anyagokat vesszük magunkhoz, amelyek Krisztus tevékenységét és kontemplációját szimbolizálják, a kettősségét, amelyet áldozáskor megoszthatunk vele.

Ha valaki nem pap (vagyis nincs érvényesen alárendelve egy vallási intézménynek), akkor sem kell magát megfosztania az áldozás rítusától. Átnyújthat egy pohár bort a haldoklónak, koccinthat vele úgy is, hogy a mozdulatával az áldozás szentségét szolgáltatja ki neki.

Nem kell más, csak egy-egy apróság, nagyon egyszerű apróság, mert a legszentségesebb gyakran a legegyszerűbb.

7. Végül elérkezünk az elszenderülés rítusának utolsó fázisába, a KONTEMPLÁCIÓ, a csendes szemlélődés fázisába. A haldokló és kísérője, az, aki elmegy, és az, aki itt marad (és nem tudhatjuk, melyikükre vár a nagyobb megpróbáltatás…) együtt merülnek el a Misztériumban.

Némán, együtt állunk azelőtt, ami elkövetkezik. Az ajtó már nyitva, már látszik a kert, de még hátravan, hogy azt mondjuk: „Menj csak, eredj…. Én itt maradok, de az ablakból én is mintha ugyanazt a világosságot látnám; a fényt, amelyet én még csak elképzelni tudok, de te már látod is. És mégis, ugyanabba a fénybe merülünk alá mind a ketten…”

A kontempláció néha soha nem ismert mélységekbe vezeti az embert, így a kísérőnek a haldokló mellett valóban misztikus élményben van része. Mintha a haldokló ajándékot nyújtana át neki a „küszöbön” túli világról. Olykor persze nagyon gyötrelmes élmény, mert úgy érezzük, mintha fél lábbal átléptünk volna a másik világba, amely valójában nem más, mint világunk mély dimenziója, ahogyan az örökkévalóság a nem teremtett dimenziója halandó életünknek.

Az elszenderülés rituáléjában ez a hetedik szakasz a leglényegesebb. Könnyebben szakad ki a haldokló a tér-időből, ha egy dallal vagy zenével segítjük őt. Az ortodox vallásban a dalnak és a zenének nagyon fontos szerepe van, ráadásul azt is tudjuk, hogy a hallás az az érzék, amely akkor is éber marad, amikor a többi érzék már nem működik.

Ám különbséget kell tennünk egy vallásos ének és egy szent dallam között. Egyes vallásos énekek csak a lélekre hatnak, kellemesek, jólesik hallgatni őket, de… nem ébresztik rá az embert egy másik dimenzióra. Egy szent dallamnak az a feladata, hogy egy másik, meghittebb frekvenciára hangoljon át bennünket. És a közös kontempláció pillanataiban a kísérő tényleg révésszé lesz.

Így végződik az ortodox vallásban az elszenderülés rituáléja. Ez a hét fázis mintha a Szentlélek hét adománya volna, olyan, mintha hétféle módon lélegeznénk egy haldokló mellett. Lélegezhetünk a szívünkkel, a kezünkkel, a szóval, az áldozással és a csenddel. És a kettőnk közös lélegzete belesimul a világegyetem hatalmas lélegzetébe.

Ez a hét fázis a Lehelet, a Pneuma adománya, a haldoklónak kijáró szentség, amelyek értelmet adnak a halálunknak. Ha ezzel a rítussal szegődünk egy haldokló mellé, akkor a halála nem egy kivert kutya halála lesz, nem egy rosszul működő gépezet leállását fogja jelenteni, hanem az élet egyik legszentebb pillanatát.

Mert a halál pillanata az élet legmagasztosabb, legintenzívebb pillanata. A lényeg az, hogy „elevenen” haljunk meg, és hogy mást se fosszunk meg attól a lehetőségtől, hogy intenzíven élje meg ezt az átmenetet. 

 forrás: http://www.mkdsz1.freeweb.hu/n54/tor-170lelop.htm

———————————————————————————————–

Halálról, haldoklásról tabuk nélkül – Kornhoffer Tünde jegyzet

Ez a jegyzet ingyenes, azonban ha támogatni szeretnéd munkánkat, adományt örömmel fogadunk érte.

Ennek a jegyzetnek a megrendelése tehát NEM JÁR fizetési kötelezettséggel, minden megrendelésnél e-mailben küldjük a jegyzetet.

Út a ragyogó kezdetbe – A halál megértése érési folyamat is egyben.

Nem tudni, mikor kerül rá sor, és alig tudni, mit méltó tenni ebben a helyzetben.

A Út a ragyogó kezdetbe bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Molnár V József előadása alapján

Szeptember végén, betakarítás után, javarészt már túl a szüreten is, amikor az őszi vetéssel az eljövendő új ágyazódik már, az ember Úr Szent Mihály mérlegére lép. Megméretik, ami jó, s ami rossz, ami benne, általa és körülötte történt. A gazda, az ember a földi mindenek ura, kozmikus parancsra, Isten akaratából számot vet, számot ad. Az esztendő estéje érkezett.

Hajdan minden „napszentülte” után, amikor szorongást hoznak a napfénytelen órák, amikor a Mindenség láthatatlan madara gubbad a fákra, s az ember lelkére is, vacsorázni asztalhoz ült a család, s kérdés nélkül sorolta mindenki, azt, ami egész napon vele, általa történt, s kimondta a rosszat is, hogy éjszakája, mely ízelítő a másik világból, nyugodt legyen.

Az esztendő estéje, az ember hajlott korát, a vén kort is megidézi, amikor visszafelé pörög a film, életünk története, amikor minden tettünk, a vaksötétben történtek, a titkos tettek is vakító fényben, tisztán látszanak. Ekkoron kinek-kinek a mérlegre kell állnia. A régiségben sokan penitenciával, külön zarándokutakkal készültek a mérlegelésre, mert hitük szerint, aki a mérlegelésen könnyűnek találtatik, az elpusztul, annak a föld kiveti a testét, s az ég nem fogadja vissza lelkét.

Az esztendő estéjén számba venni a jót – biztonságot ad, örömet hoz, fölszabadítja az ember teste, s lelke kedvét; s a rosszat csak oldottan lehet kimondani, a nagy vígságban, amikor a gátak, fékek, korlátok felszakadnak. Szent Mihálykor kezdődött régebben a zajos, vidám kisfarsang, s Katalin november végi névünnepe zárta. Mihály napja után vasárnap szüreti mulatságot tartottak a régiek, amely ősidők óta alkalmát adta a fölszabadult számadásnak, a hála parttalan örömének, s ilyenkor az alkalmi kisbíró tréfás rigmusokban kiabálta ”világgá” azt, ami egyik embert a másik ellen feszítette; este pedig a mulatság kellős közepén, amikor a jókedv a kocsmatetőt emelgette, már bűnbakot választott a közösség, s rászórta ki-ki minden piszkát, sarát. A másikban a bűnbakban látta , érezte meg külön-külön mindenki, s együtt a közösség is a nyomasztó mocskot. S amikor az alkalmi hóhér jelképesen agyoncsapta a meggyalázottat, csönd lett, s a csönd a tisztulatot adta.

Mihály-mérlege időszaka az Utolsó ítéletet is „előlegezi” minden őszön, a végső elszámolást, ettől olyan megrázó az esztendőként újra meg újra ismétlődő. Mindez a szombatok enyhületében történik; ilyenkor az Istenszülő Asszony, Szűz Mária vendége mind , ki él, az Ő öle, köpenye, köténye, a hervadó fák, s szőlőlevelek ezer-szín kegyelme, s az októberi litániák készítik föl az elkövetkezőre az embert, a végső időszakra, amikor körülötte és benne a legsötétebb honol – a fényen túli fénnyel, az Úrral való találkozásra.

Anselm Grün szerint

Isten az angyalaiban emberi arcot ölt,
s kapcsolatba hoznak Isten által lelkünkbe oltott képességeinkkel.
Szárnyakat adnak a lelkünknek.
Megóvják legbelsőbb önmagunkat.

Mihály feladatai

Izrael népének őrangyala
Fontos szerepe van a végidők eseményeiben
Harcol a sárkány ellen, s győzelemre segíti a jót
Lelkeket kísér a túlvilágra

Mihály jelentése

Ki olyan, mint Isten?

Újra és újra döntenünk kell. Isten hírnökként küldi az angyalait. Isten törődik velünk. János a jelenések könyvében meséli el Mihály harcát a sárkánnyal. A sárkányt az égből a földre dobják. Mihályban bízva reméljük, hogy a gonosz nem tudja végleg uralma alá vetni s tönkre tenni az emberi lelket. Ez a világ Isten, és nem a gonoszok kezében van. A gonosz az emberi lélekben működő romboló erő. Az életünk harc, belső harc a saját démonjaink ellen. Aki megerősödve hagyja el a csatamezőt, áldássá válik népének.

A növényvilág hanyatlani kezd, miután átadta a gyümölcseit. Növekszik a sötét, lassan eltűnik a látható. Így a láthatatlanra kell bíznunk magunkat.

Kontemplációs kérdések

Mi az , ami Isten helyébe szeretne lépni az életedben? (hatalom, siker, pénz, elismerés stb)
Számold meg, hány fejű a sárkányod? Hány gonosz kell legyőzned most éppen?
Hányszor sikerült legyőzni a démonjaidat?
Idézd fel, hogyan sikerült legyőzni a démonodat?

Mihály velünk van, amikor külső vagy belső ellenség fenyeget.

Rafael, amikor a kapcsolataink elakadnak.

Gabriel, amikor megrekedünk és kiégünk.

Gyógynövények, Mihályhoz köthetőek

• Angyalgyökér (szentlélekgyökér) erősíti a tüdőt, immunrendszert. Akkor kell bevetni, ha valaki fel akarja adni a harcot.

• Nagy csalán magjai értékesek ilyenkor, kenyérbe keverték őseink. Elhatárolódásban segít, akárcsak Mihály kardja, hogy leválasztódjon az, ami függésben tart. Tisztít.

• Mestergyökeret kiásni csak Mihály nap után lehetett, mert akkor húzódik oda vissza az ereje. Védő hatású. Hegyek királynője, tartása, öntudata van,belső ereje.

• Vérontó pimpó összehúzó hatású.

Mihály szertartása:

Lényege, hogy elteljünk erővel, ellenálljunk a külső fenyegetéseknek, elűzzük a zavaros érzelmeket, minden sértettséget, sérelmet, zavaros kapcsolatot.

Egyik kezedbe Mihály képét, másikba kést tegyél.

Hol kell elvágnod valamit, hol kell jobban elhatárolódni, megvédeni magad?

Hol vagy veszélyben, hogy mások kívánságának engedj?

Mikor félsz nemet mondani, hogy mindenki szeressen?

Gondold át a határaidat, húzd meg világosan őket!

Milyen tevékenységedet kell radikálisan befejezni, vagy megnyirbálni?

Milyen haldokló kapcsolatot kell elengedni?

Elmélkedj a kardról, és kérd meg Mihályt és Istent, hogyan szabadulhatsz meg valamitől, hogy valóban Isten kerüljön életed központjába?

Gondolati háttér, szöveg gyűjtemény

Szent Mihály ima
XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta:

– El tudom pusztítani Egyházadat!

Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye. Ebben a megpróbáltatásban kértek segítséget az ú. n. Leó-imák, amelyeket a pap térdenállva imádkozott a szentmisék végén, egészen a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformig, amely a szentmise után minden hozzáfűzött imát megtiltott. A fenti Szent Mihály ima azonban ma is aktuális. Magánimaként nemcsak imádkozható, hanem az Egyház kifejezetten ajánlja is a híveknek a Gonosz elleni küzdelemben.

Onesimo Cepeda mexikói püspök egy lelkigyakorlata után elterjedt a magyar katolikusok között az a tévhit, hogy a Szent Mihály ima be van tiltva. Ez teljesen alaptalan félelem. A püspök atya feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imáról beszélt, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal…” Ez valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szeptember 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!

A Szentírásból név szerint ismert három főangyalt ünnepeljük szeptember 29-én.

Egyikük neve Mihály (Mikaél), vagyis: ’Ki olyan, mint az Isten?’; a másiké Gábor (Gábriél): ’Isten embere’, ’az Isten erősnek bizonyult’; a harmadiké Rafael (Rafaél): ’Isten orvossága’.

Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Történetük a teremtéssel kezdődött. Kegyelembe öltöztek, és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.

Szeptember 29-én kezdjük Emelő Ünnepek, szertartások program sorozatot! – Anaya Női Jóga – A Szív útja

Ölellek,

Tündi

forrás: http://hagiosz.net/?q=node/29 – utolsó letöltés 2020. 09. 02.

kiemelt kép: canva.com

A Jeles ünnepeink – Szent Mihály bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

5.30 – Ébredek, mantra, ima, satkríyák, meleg reggeli és uzsonna készítés, ebédeket dobozokba teszem.

6.00 – Megérkezik Andris, frissen, felöltözve, reggelizik, váltunk pár szót, fogja az ételeket, elindul.

6.15 – Büszkén nézek utána. Dolgozik, pontos, önálló, okos, kedves. Jó gyerek. Anyai szívem elégedetten, vidáman dobog. Kipakolom a mosogatógépet, beindítom a mosást, teszek, veszek rendezgetek, pár szót váltok férjemmel a napi teendőkről.

Ránézek alvó legkisebbre, aki 15 éves, 190 cm, és amikor alszik, olyan mint pici korában. Megállom, hogy ne puszilgassam őt össze-vissza, csak összeszedem a tányérokat, poharakat a szobájában. Lejövök a lépcsőn, bepakolom a mosogatógépet , lassan be lehet indítani, aktív estéje volt a fiamnak megint, sóhajtok rosszallóan, mert nem este kéne kienni a hűtőt, gépezés közben pláne. Megnyugtatom magam. Mindennek oka van, csak felnő ez a gyerek is egészségben valahogy, ha a három tesójának is sikerült ez nálunk.

7.00 – Felmegyek a lépcsőn.

-Gyuri, jó reggelt! – mondom kedvesen, kitárom ablakát, beárad a hűs levegő, amit imád. De ezúttal rámmordul. Kicsit megpuszilgatom, mosolyog, nem mozdul. Teszek veszek a szobájában, vizespalackokat szedek ki a táskájából, uzsonnadobozt, csokipapírt, ezt-azt.

Titokban letörlöm az asztalát is, erre már rámmordul, mit csinálok, semmit se fog megtalálni. Gyorsan felmutatom a palackokat, hogy csak ezért jöttem. Bűntudattal osonok ki.

Miért nem bízom benne? Sosem késett el sehonnan. Jó gyerek. Ügyes gyerek. BIZALOM!

Meggyőztem magam, nem lesz gond. Boldogan lejövök a lépcsőn, folytatom a rendezkedést, írom a napi teendők listáját, ráírok az ablakosra, kazánszerelőre, „Tisztelt Mester Úr! …” kezdettel (múlt héten se reagáltak).

7. 15 – Párom lejön.

– És Gyuri? – Kérdem.

– Morog – mondja. Neki se jutott fiunkból ma a mosolygós változat.

Eldöntöm, BÍZOM a fiamban, biztos megébred időben.

Bizalom, bizalom, bizalom – dúdolgatom a mantrámat.

7.30 – Csend van. CSEND!

Ezúttal idegesít. Nagyon. Mi van már????

Gyorsan kiszámolom, ha most indulna, akkor beér még: 20 perc lazán a suli, 10 perc tempósan, amit utálok, balesetveszélyes. Miért nem kelt fel még?? Milyen tiszteletlenség elkésni? Haragudni fog rá a  tanár, ez meghatározza az 5 évet majd a gimiben, amit ezért utálni fog, minden nap kínlódás lesz … és  még hosszan mozizok, gyártja az agyam az illúziókat.

Bizalom, bizalom, bizalom. Lassan múlnak a percek.

7. 40 – NEGYVEN!!!!!!

Felrobogok a lépcsőn. Szobaajtóban megtorpanok. Téblábolok, vívódom, hát csak kijön már!

DE nem jön. Benyitok. Békésen szunyókál.

Na ne. Ez komoly? Ébresztőőőő! Üvölti bennem egy hang, de szelíden csak azt mondom:

– Kincsem ideje felkelni!

– Még nem. (hörrrr) – Nincs első óra. – sóhajtja fiam boldogan, én meg bambán állok.

Ha ezt tudtam volna, jógáztam volna ezalatt. Lejövök újra a lépcsőn, kb. tizedszer.

Ülök pár percet, és rájövök hogy jógáztam.

Érzelmi tisztítás, önuralom, együttműködő kommunikáció, hála Gyuri Mesternek.

SzvámiJi megmondta, nem kell a Guruért Indiába utazni, mert otthon is megtalálod!

És igen!

Ölellek,

Tündi

A Egy jógikus reggel nálunk – MINDENNAPI jóga! bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.

Egy lelkigyakorlaton talált meg a jóga, egy kazettán, Jálics-jóga volt ráírva. Boldogan csodálkoztam rá, hogy ezt lehet, katolikusként is? Jálics atya (és sokan mások) azt gondolták, igen! (Sajnos utóbb kiderült, hogy a helyi plébánosunk és bíborosunk nem így gondolja, de addigra már késő volt. Veszélynek azt tartják, hogy önfelszabadításra buzdít a jóga, Pétert, az egyházat, mint kézbesítőt kihagyva a Kapcsolódásból Istennel. Mivel addigra jócskán volt tapasztalatom arról, hogy ez nem veszélyes számomra, a jóga mellett maradtam.)

Kapcsolataim szemmel láthatólag javulni kezdtek, ahogy lassan megtanultam kapcsolódni magamhoz, és magamon keresztül is Istennel.

Férjem (aki jó katolikus, és teológiát is végzett) leszögezte, hogy szól, ha gond lenne ezzel, jógázzak csak, ha Guru leszek, akkor is szeret majd.

Hát, ez a veszély nem fenyeget, de bő évnyi gyakorlás után megtalált a női jóga, és másfél évtizede ez lett az utam. Már nemcsak gyakorlóként, de tanítóként is. Elbúcsúztam a közigazgatástól, és magamat kezdtem igazgatni. Belevágtam a nagy kalandba, önmagam urává váltam. Több kevesebb sikerrel persze, de már papírom is van róla, hogy egyéni vállalkozó vagyok.

Vállalkozom! VÁLLALOM!

Egyénileg persze nem lehet megmaradni, ez hamar kiderült, ezért erős közösségi háló vesz körül. Magam is segítek a közösségek építésében, tudom, hogy csak együtt van esélyünk.

Miért női jóga?

Mert nemcsak tudni, de mélyebben megismerni is szeretném a szerveim működését. Szeretem irányitani az elmémet, gondolataimat és fókuszomat, vagyis az önuralmat gyakorolni. Szeretem a lelkemet kinyitni, szárnyalni és létezni, könnyeivel és méhből jövő nevetésével együtt. Mert nemcsak a testet, de lelket és szellemet együtt jó táplálni.

Az érzelmi tisztítás, mint alap, segíti az önismeretet, ami az önazonosságomat erősíti. Nagyon szeretek hasonló gondolkodású nő-vérekkel együtt működni, közös célért. Szeretek játszani, szeretem, hogy a rugalmasságom nemcsak a testemben fokozódik. Szeretem, hogy erős és kitartó lett a testem-lelkem.

Örülök neki, hogy, ha ki is billenek, hamar visszatalálok magamhoz. Nyílik a szívem, és váratlan helyzetekben bukkan elő a legnagyobb erő, a SZERETET.

Ezért választottuk az ANAYA nevet is: ami a szív kiáradó mozgása Isten felé.

Aki velünk tart, ezen kincseket gyarapítja. Nemcsak saját magában, de a közösségben is.

Anaya Női Jógaokatóimmal a mantrák mellett, Bőzsöny Ferenc Imája nyomán, az alábbi vált útmutatónkká:

Uram,

Ahova tettél, ott szolgállak,

Ahol megsejtelek, megcsodállak.

Ahogy tudlak, úgy követlek,

Ha meg megbotlok nem csüggedek.

Amim van, azért magasztallak,

Amim nincs azért nem zaklatlak.

Ami a munkám, azt megcsinálom,

A jó szót érte, felajánlom.

Ha nem sikerül, nem kesergek,

Másnap mindet újrakezdek!

Ámen

A Anaya női jóga – Kornhoffer Tünde bejegyzés először Anaya Jóga-én jelent meg.