Mottó: Úgy legyen minden, ahogy mindenkinek a lehető legjobb!
Plusz velem jött sakál koma és zsiráf is.
Az egyszerű megoldások híveként, nem teljesen bízva a technikában, én nem szoktam power pointot vetíteni, bár vázlatot mindig készítek, s mailben utóbb megküldök.
A figyelem megtartásáért inkább olyan eszközöket választok, melyek kézzel foghatóak és érdekesek.
Ezért vittem magammak a Pagony állatait. A. A. Milne mesteri művész volt, meglátta a fontos személyiségtípusokat, szangvinikus, melankonikus és kolerikus állatkái szépen hozzák a formájukat.
De az, hogy ez egyben az ajurvéda három dósája is, nemrég, mikor az ajurvéda gyermekeknek tudáscsomagot készítettem, jutott eszembe.
Az egyetemre a tudást szomjazó szakkollégiumos hallgatók azért hívtak, hogy bővüljön a tudásuk arról, hogyan érdemes együtt létezni egymással.
Kedvenc témám, ezt kutatom és gyakorlom több-kevesebb sikerrel jó pár évtizede.
Vannak felfénylő eredményei már. Itthon nálunk nem tűzfészek, hanem puha meleg fészek van. Hogyan sikerült ezt elérni? Erről beszéltem, azzal a szándékkal, hogy gondolatok és tudásvágy ébred, a továbbtanulására.
Létezésünket az önismerettel kell kezdeni. Kicsiként ez természetes, de később se hagyjuk abba:
Ki vagy igazából, és mi tesz jót neked, együttműködsz-e magaddal?
Megmutattam a nyilvánvalót, hogy más tesz jót malackának, mint a tigrisnek!
Mi miért gondoljuk azt, hogy ugyanaz a menü jó, vagy hogy a testünk formája bárhogyan alakítható. Miért engedjük magunkat megvezetni újabb divatos irányzatokkal?
Nemcsak a testi, de a lelki tényezők is meghatározottak!
Ezt meg lehet és kell tanulni. Mi a Bennünk élő istennők tanfolyammal tesszük ezt, s most lett egy újabb ilyen tudásmegosztásunk: a mély integratív Anaya Soul Work.
A kommunikációban lehetséges megvalósítani azt, hogy mindenki nyertesként kerüljön ki belőle, ha ismerjük a másik lehetőségeit, lénye meghatározó vonásait pedig tiszteletben tartjuk.
Kutyából nem lesz szalonna, pittából se kapha, szóval mindenkivel úgy beszéljünk, ahogy azt megérti.
Szó volt arról, hol érdemes tartani a biztonságot a múlhatatlan dolgokban.
Hogyan bánjunk pocsékul, bántó módon viselkedő emberekkel? Dolgozzunk ki stratégiákat erre az eshetőségre, mert mikor beszólnak, az akkora fájdalom, mintha tényleg vernének, erre sokan lefagynak. Legyenek megmentő mondatok pl.:
– Erre most nem tudok mit mondani! – s elvonulok hogy kitaláljam.
Én nemrégen úgy jártam, hogy amíg ezen gondolkodtam, a bántalmazó írt egy csúnyán ítélkező, bántó levelet, amiben „kidobott”: Hát, mindenki így járt a legjobban, azt hiszem.
Mert vannak olyan emberek, akikkel nincs dolgunk.
Akárkivel nem lehet együtt működni, csak azzal, aki hajlandó, és aki érett rá.
S mi van, ha muszáj, mert családtag? No, az más helyzet! Őket a fejlődés eszközeként kezeljük, bár itt is van eset, ahol muszáj elhatárolódni.
Mi a fő szabály minden kapcsolatban?
A nem ártás! A bántás zéró tolerancia! Tisztázni kell ezt is, kinek mi bántó.
Ehhez hasonló gondolatokkal telt el a 90 perc, végig éber, csillogó szemek fényében, bólogatásokkal, nevetésekkel, és élénk gyakorlással.
Az előadás végén pedig jöttek, özönlöttek lefotózni az ajánlott irodalom listát, ki sem tudva várni, hogy a jegyzetet mailben elküldjem.
No ilyenkor nagyot dobban a szívem és azt mondja:
tovább, tovább!
Meg vagyunk mentve, ilyen ifjakkal.
Szeretettel,
Tündi
Iratkozz fel hírlevelemre, ha teheted:
Utazás Indiába: >> 2024-es októberi csoport <<
