Orphikus: Himnusz a Földhöz
Földanya, boldogok anyja, halandó embereké is,
mindenadó, mindentápláló, mindenemésztő,
rügynevelő, termést hordó, szépévszakú, gazdag,
tarka leány, a világnak, a nemmúlónak a széke,
könnyű szülésekkel szülő sokféle gyümölcsöt,
boldogsorsú, örök, mélykeblű, áldva magasztalt,
jószagú-fű-szerető, istennő, tarkavirágú,
záporeső-váró, ki körül csillagzatok ezre
úszik örök természettel, csodaszép folyamárban,
nőttess hát minekünk jókedvű, drága gyümölcsöt
jószívben, kegyes istennő, boldog virulásban.
– Ritoók Zsigmond fordítása
Pesten születtem, s nőttem fel, annak is a déli részén, ahol édesanyám is született és nevelkedett. 20 éve lakom mindössze egy pici kertes házban, de van egy telkünk, ahol jobbára csak mező van, és 1-2 diófa.
Dédelgetem az álmot, hogy kiszabadulok a természetbe, amint beteljesítettem a gyermeknevelés feladatát, de mára nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez lesz az igazi.
Erdőfürdőn voltam- a Margit szigeten. Fákat simogattunk, tájtemplomban meditáltunk, energialiften utaztunk. Felemelő volt.
A mátrix kifordult, ahogy Aila mondta, és az emberi világ lett a díszlet, a fák alkotta valóságban.
Csordultig telt a szivem és lelkem, így mentem tovább a családommal egy kiállításra.
Emberek közé, ahol -hiába egy zsúfolt pláza volt színhely- az arcok láttán elfogott ugyanaz a magasztos érzés és derű.
Emberek között lenni jó.
Érezni egymást olyan bensőséges, mikor a fák kérgét simogattam. Volt amelyik megszúrt, volt amelyiket nem is próbáltam megközelíteni, de volt selymes kéreg, ölelő hűs simaság is.
Mint az embervilágban.
Nekem itt van dolgom, nekem ez a város a természet, az Isten alkotta csoda valósága.
Nemcsak feltölt persze a kapcsolódás, de egy hatalmas erdőséta után is jó szemet lehunyva pihenni. Mindenképpen megmozgat.
Itthon csak hallgattam a fiaimat, ahogyan harsányan DND társas játékoztak a nappaliban, nagyokat nevetve, órákon át. Bár aludni nem lehetett a zajban, mégis megnyugtató volt a hangjuk. A jelenlétük, s hogy vannak, egymásnak.
Egymás nélkül nincs fejlődés.
Ahogy a természetben is vannak kedves csoportok, melyek egymás növekedését segítik, úgy találtuk meg mi is régóta a körünket. Változik, alakul évről-évre, különböző helyszíneken más oldalunkat mutatja a barátság.
Néha a kevésbé üdvözöltet is. De többször válunk sokkal jobbá, egymásért.
Én itt vagyok otthon, az emberek alkotta világban, ahol nagy tisztelet övezi az ásvány, növény vagy állatvilágot is.
Így vagyok most otthon magamban is, hogy ezt kimondhattam magamnak. Szeretek emberek közt élni.
Mert jók. Csodálatosak.
Ölellek,
Tündi
Borítókép: Tündi otthon
