Az asramban 4.45-kor szólt a kolomp, de nem a reggeli tűzszertartásra hívott, ahhoz előbb kellett kelni, mert 5.00 kor már bezárták a kapuját a kis helységnek, a tehénkék mellett.
5.30 kor énekeltük az imákat, s rögtön utána ízülte és mirigytisztító lassú, nyugodt jógagyakorlás kezdődött.
7.00 kor az első héten még vezetett meditációt tartottam, de a csoport hamar megtanulta, s utána már a csend meditáción tudtuk mi a teendő a 60 perces meditáció alatt.
Békésen üldögéltünk, miután mindenkit egyenként leellenőrzött Méda, a kínai tanár, hogy helyesen ül-e.
8.00 reggeli
9.00 karma jóga
10.00 tanítás a csoportunknak a himalájai jóga alapjairól
12.00 légzés gyakorlás
13.00 ebéd
15.00 csoport találkozó, kérdések, praktikus tudnivalók megbeszélése
16.00 tea
16.30 hatha jóga
18.00 csend meditáció
19.00 vacsora
20.00 tanítás a csoportnak, vagy esti közös program, kirtan
21.00 ima
Ez a napirend nagy békét és nyugalmat hozott létre. Fizikai és mentális tevékenységek váltogatták egymást.
Sokan nem is tudtak vele mit kezdeni, nem a megszokott állapota a lényüknek a nyugalom! Gyorsan generált némi feszültséget pár elme, már csak úgy megszokásból is. Jöttek a projekciók, kivetítések az aktuálisan feldolgozatlan érzelmi sérülésekről, kivetítve az anya vagy apa sebeket a megfelelő mintát mutató tanárra, csakis azért, hogy a tisztulás folyamata kiteljesedjen.
Mély együttérzéssel figyeltem a szorongásokat és félelmeket „ez a nő kikészít, pont olyan agresszív mint az anyám” stb. Magam is átéltem az elmúlt években, míg megtanultam kezelni a kivetítéseket a mély önvizsgálattal (ha még nem is maradéktalanul) és visszavonni az illúziókat, hogy a valóságban tudjak maradni.
Nem könnyű, különösen mikor én vagyok a kivetítések célpontja. Szerencsére az asrami elmemező segített mindig a középpontba rendeződni, nagyobb drámák nélkül.
A konfliktusok pedig összehozhatnak, s mi ezt választottuk.
A csoport napról napra szorosabb szövetet alkotott, biztosítva a stabilitást, a biztos és erős hátországot egymásnak.
A háttérből finoman kísértem, rendezgettem legjobb tudásom szerint a folyamatot. Egyéni beszélgetésekkel, ölelésekkel, de legfőképp csendes jelenléttel és a tér biztosításával.
Gyönyörű élmény volt számomra is, mert ez az a szerep, ami számomra a legfontosabb, amit át kell formálnom. az anya szerepe.
Atma tattva avalókanam
Számomra legfontosabb gyakorlat ez volt. Az atma vagyok, nem csak a tattva. és meg kell különböztetni a kettőt egymástól. A rengeteg szerepemet- miután gondosan megvizsgáltam, megéltem, vagy nem élhettem meg- lassan elengedni, rétegről rétegre, ahogy haladok a középpont felé, már túl az életem felén.
Mennyi ragaszkodás köt meg még mindig, a szükségesnél nagyobb mértékben?
Minden este ezzel aludtam el.
Annál is inkább, mert fiam volt a fordító és segítő társam az asramban. Ez egy külön kegyelem volt, nem várt ajándék. SzvámiJi különleges, mély figyelme fiam felé nagyon megindított.
Hálás vagyok érte.
Külön kincsek
Némi extrával is fűszereztük a jelenlétünket, és szigor kellett részemről ahhoz, hogy jól válasszunk, a célnak megfelelően. De jó lett volna elmenni masszázsra, vagy az árvaházba is!
Nem volt rá tér ezúttal, de eljutottunk a napfelkeltére a Kundzsapuri templomba, és a Vaszista barlangba is, ahova a mai napig járnak meditálni komoly szvámik, és tudtunk néhányan két napos csendet is tartani.
A tűzszertartást is csoportosan élhettük meg, kifejezetten értünk kértem.
Velünk volt egy fénnyé vált gyakorlótársunk is aznap, akivel egy gyors betegség vetette le fájdalmasan korán a testruháját. Velünk készült az útra, de fizikai teste már nem tarthatott velünk. Éppen a vaszista barlang napján lépett át a másik síkra, és reppent hozzánk végtelen szelleme, csak hogy felragyogtassa a tüzet, amit gyújtottunk, érte is.
Az asrami létünket a Mária szobor előtt nyitottuk meg a magyar imákkal, és a Guru képe előtt zártuk le. Körben állva mondtuk el egymásnak a lényegét annak, amit valójában kaptunk:
szeretném, ha tudnád rólam. Szem nem maradt szárazon.
Az utolsó napunk ajándék volt, a becsomagolt bőröndöket lerakva teljes értékű gyakorlással zártuk ezt a zarándoklatot.
A buszút is tartogatott meglepetést, hát még a repülő. Szem itt sem maradt szárazon, a nagy röhögéstől, s egyebektől sem.
Következő utazásOM Indiába:
2024 októbere – Navaratri rishikesben
Ölellek,
Tündi
Fotó: canva, Borító kép: 2023. 11. 13., Tünde képe az indiai Asramról
