Nagyon felgyorsult a visszahatás.
Régen volt bőven időkésleltetés. Ha valamit eltoltam, nem azonnal jöttem rá. Most meg igen, mert a testem azonnal beszól, ha nem a testem, akkor pedig barátaim, vagy az, akivel agresszív voltam.
Még aznap!
Régen voltam így lelombozva. Azt hittem milyen szépen alakulok, kedves és tündér vagyok, ehhez képest naponta sikerül a haragomat rosszul megélnem. Elment a hangom pont aznap, amikor egymás után kétszer voltam irtó bunkó a messengeren. Ehhez társult annak a felismerése, hogy mit is műveltem apámmal, mert azt hittem róla, amit, aminek jó része hiedelem és nem a valóság.
Nem tudok beszélni. Operaénekes barátomnak írtam, mit tegyek. Azonnal válaszolt, hogy hallgassak!
Gégediétára kerültem.
Még zenét se lehet hallgatni, mert a gége leképezi a hangokat. Csendben kell maradni, gondoltam nem nagy ügy, jó lesz, de NEM lett jó.
Első napon órákon át lógtam a facebookon. Levelezni már csak szabad! Egész nap fejben énekeltem, ha kicsit is nem figyeltem oda, jaj de nehéz folyton odafigyelni, mikor ráadásul beteg vagyok!
Másnap belázasodtam, elment a szag és ízérzésem, fájt a fülem, fejem tompa, ízületeim fájtak, mozdulni is nehéz volt. Gyorsan megnéztem kovidos vagyok-e, de szerencsére hatalmasakat tüsszentek, így nem, azért bekaranténozódtam. Megírtam a nagy előbújásomat a facebookra, 2 teljes órán át kint hagytam, aztán töröltem, mert szégyelltem.
Nem lett semmi sem jobb ettől. Az esti 30 perces gyakorlásokat nem mondtam le. Szép halkan beszéltem, keveset, az esti naplózást és olajozást végeztük finom nyújtásokkal, még jól is esett. Aztán feltettem az esti kérdést:
Hol tartod a biztonságodat? Csak másnap tudtam válaszolni!
Én bizony az észosztásban, meg abban, hogy sokaknak kellek, olyan okos vagyok. Elolvastam, hogy mit írt a kezem, aztán padlót fogtam, annyira nevetségesnek tűnt, mert ez nem reális sajnos.
Na, jött a következő feladat, hogy írjak le 3 dolgot amit másnap biztosan megcsinálok. A kezem automatikusan írta, hogy csak óránként 5 percre nézem meg a facebookot. Már tudtam is, hogy ez biztos nem fog sikerülni! Már függő vagyok (lásd azt, hogy ide helyeztem a hamis biztonságomat)!
Eljött a másnap. Mélyen aludtam, és reggel alig köhögtem. Egész nap a kertben voltam, a telefonom pedig a nappaliban volt (megfogadtam, hogy nem jöhet a hálószobába, ahol betegeskedtem éppen).
Pont meghallottam amikor Benedek hívott, beszéltünk, aztán figyelmemet kérte 5 percre, csak hogy felolvashassa nekem azt, amit az egyik csoportunkba írtam, hogy engedjem megérezni mi is ez.
Felolvasta …
Kiakadtam és azonnal soroltam, EZ bizony nyomásgyakorlás, érzelmi zsarolás, egoizmus és így tovább.
Nagyon nevettünk, mert ez éppen az igazi méregtelenítős csoportunk, ahol ez a cél, lebuktatni az igazi mérgező minőségeket. Mert ettől tud komposzt lenni méreg helyett.
Hát jól lebukott!
Na, mindegy, töröltem a béna posztomat, megölelgettem magamat és azt mondtam:
„Sebaj Tündim, újratervezés.”
És az ég kék maradt, a fű meg zöld, Én meg beteg, de nem baj.
