Érzelmi tisztítás jógval (is)
Gyanútlanul hallgattam a himalájai tanárképzésen Asu egyik mondatát, amivel előrukkolt, cuki mosollyal, szelíden minket nézve, a világoskék kurtájában, amitől csak úgy ragyogott a fehér fogsora:
Azért jöttem, hogy buldózerként letaroljak mindent, amit eddig tudtál magadról!
Beírtam a füzetbe ezt a mondatot, automatikusan, mint a többit is, rötyögve, na majd pont ő, a 40 kilójával tarolja le, amit addigra nagy nehezen összevadásztam magamnak. Azt már nem. Ennek megfelelően, mikor a filozófiánál rázósabb rész következett, szelíden bealudtam. (szabad volt ugyanis) No meg nem gyakoroltam a makarászanát, a nádi sódanat meg végképp nem, ami az érzelmi tisztítást segíti. Helyette a szép áramló holdüdvözleteket, meg mindent, ami izgalmasnak tűnt (no nem a képzés anyagából).
De így sem tudtam megúszni, a nemgyakorlással sem. Mert már bekerültem az elmemezőbe,és a Guru megkezdte szép lassan a tisztítást.
- Rengeteget aludtam akkoriban!
- Híztam, mert ettem, ettem (dehogy engedek el bármit is, sőt, sőt, SŐŐŐT!!!).
- Tőlem szokatlan módon nem készültem az órákra (jogos volt aggodalmam, hogy itt radikális átalakulás van készülőben)
- Rengeteg elfoglaltságot csináltam magamnak (idő se legyen magamra, nehogy rálássak erre-arra)
Tartottam magam, ahogy tudtam, ameddig tudtam. Lassan és biztosan haladt a buldózer. Először tényleg megremegett, amit biztosnak hittem. Nem tudtam hirtelen jól tanítani! A régi már nem ment, az új nem volt készen. Minden órám után csak ültem. Hogyhogy még vannak tanítványok? Csak az alapokat mertem tanítani (mert azt legalább gyakoroltam én is). Unalmas és fárasztó voltam magamnak. A legmélyebb pontja a tisztításnak éppen első asrami utazásom alatt történt meg. Dominóként borult minden gondosan felépített hiedelmem általam csodált emberről, barátról, magamról egyaránt.
Eljött a Lélek Sötét Éjszakája, vagy a Bába, aztán a Sötét Anya (konkrétan haldoklókat kísértem akkoriban, magamat is beleértve) . Évekig tartott a folyamat. Darabokra hullottam, össszerakódtam, szétestem, majd újra össze. Már úgy megszoktam, hogy a pandémia végére semmin se lepődtem meg, csak csináltam, amit tudtam, egykedvűen.
2021 Célok workshopján azt kívántam, hogy ébredjek már fel, aludtam eleget. Túlaludtam magam, ez már nem pihentető. Talán ez, vagy az, hogy már az alján voltam régóta, valami felfelé kezdett hozni. Na, nem ám pillekönnyű szárnyakon, inkább örvénylő spirálban, sebesen, sok-sok súrlódással. Nem könnyű. Látom, hogy Asu igazat mondott, a buldózer lassan,de halad, akármit is csinálok már.
A romokat lassan takarítom, rendeződnek az emberi kapcsolataim, egyetlen egyszerű vezérelv alapján:
Csak az maradjon, ami őszinte és igazi.
Testem visszajelzi a mély lelki folyamatokat, az intenzív méregtelenítés lemosta a plusz zsírt, s az alá csomagolt mérgeket is merem látni.
A buldózer a szív útja, a pusztítás elkerülhetetlen, ha egy helyzet megérett rá, hogy teljesen átalakuljon.
A tabula rasa-tiszta lapja új fejezetet nyit meg életemben, új otthonra lelek magamban.
Asu igazat mondott.
