Minek a háza az otthonod?
A jóga útján az első lépcső az ahimsa, a nem ártás vizsgálata. Érzelmi tisztítással kezdődik a gyakorlás, amit a Mester évtizedeken keresztül gyakorolt a keresővel. Együtt is éltek, a tanuló szolgálta a Mestert.
Mostanra nagyon sok lett a kereső (tanulóból rengeteg van, tanítványból még mindig kevés). Ennyi Mester nincs. Praktikusan megoldották mégis, méghozzá a Mestereket egészen közel hozva.
Szvámi Véda azt mondta, neked nem kell Asramba járogatni a fejlődésért, hiszen itt a családod, Ők a Guruid, Őket kérdezd a fejlődésedről is, melynek egyszerű kérdése van:
Szeretettelibb elfogadóbb vagyok?
Óvott minket attól is, hogy nagy stúdiót akarjunk létrehozni.
Jézusnak, Buddhának nagy stúdiója volt? Ha hiteles vagy, leülsz a fa alá, és megtalálnak téged.
Azért persze mi (Himalájai Tradíció) is vettünk egy szép központot a biztonság kedvéért, megnyitottunk, és szépen összegyűltünk ott minden nap. Aztán jött a pandémia.
Ott álltam 40 szomorú tanítvánnyal, becsomagolt bőrönddel ,mert utaztunk volna Rishikeshi Asramunkba.
Így kezdődött el az, amire olyan régóta hívott a Mesterünk:
Legyen az otthonod az Asramod!
Leültem a telefonom elé és millió aggodalmat félretolt a vészhelyzet. Elkezdtünk otthon gyakorolni. Napról napra több visszajelzést kaptam arról, mit is tudott tenni ez a rendszeres, napi 30 perces gyakorlás. Hihetetlen volt, és szóról szóra igaz, amit a Mester mondott:
Otthonom az Asramom.
Sokunk vágya teljesedett be az otthonmaradással, és hívott egyben egy igazi belső útra, ami az őszinteségre épült, így aztán összeomlott minden hiedelem, ami önbecsapáson alapul. Ez a folyamat tart ma is.
Az első ösztönkésztetésünk az önvédelem mindennél jobban vágyja a biztonságot. Ennek érdekében az otthon megtalálása, a biztonságot jelentő egyik támaszunk, a főhadiszállás.
Mi történik meg egy otthonban?
Táplálkozunk, tisztulunk, feltöltődünk, kapcsolódunk.
Ha belépsz egy házba, az otthon? Mitől válik egy hely, egy ház otthonná? Mitől lesz otthonos?
Talán nem árt visszanyúlni ehhez a létezésünk okára. Azért öltünk testet, hogy fejlődjünk. Ehhez kapjuk otthonul a saját testünket, egy ideig édesanyánk testét, aztán a kiságyunkat és így tovább. A bunkiépítés vágya már pici korunktól jelen van, szeretünk néha elbújni, visszahúzódni. Ahogy növekszünk, egyre változatosabb eszközökkel, mert egyre több a lehetőség.
Mi elől akarunk visszahúzódni?
A zavaró külső befolyásolások elől, hogy ÉN EGYEDÜL megoldhassam a gondjaimat.
Sajnos a világunknak nem érdeke, hogy önállóan old meg a gondjaidat, ezért elhiteti, hogy mindenben (jólléted, egészséged stb) más gondoskodására van szükséged. Függő vagy. Korunk legnagyobb kihívása az elmét (manaszt) éri. Túl sok az információ! A manasz kis bizonytalan, több és többinformációra vágyik emiatt, ami aztán még inkább szétszór, még inkább elbizonytalanít. Na, ekkor megy az ember lánya Asramba, jógaterembe, ha teheti. A jóga órán megtanulunk hazatalálni magunkba, és a testünk válik az otthonunkká. Az otthonunk pedig idővel az Asramunkká. Benne van a konyha, a fürdőszoba, sőt, egy külön ragyogó hely az imádságra és spirituális gyakorlásra is.
Az Asram bennünk van, amint otthonra lelünk magunkban!
HOGYAN?
Persze, ezt az otthont, akárcsak a valóságosat, folyamatosan rendben kell tartani. Sajnos hiába nagytakarítottam húsvétkor, mostanra megint esedékes. A nagy rohanásban a ruháimat beszórhatom a karosszékbe akár egész héten át, mígnem nem lesz mit magamra húzni, és akkor muszáj szépen rendet tenni.
Magam akkor tudok imádkozni, elmélyülni, meditálni ha rend van körülöttem. Ez a helyzet a gondolatokkal és érzelmekkel is. Jobb ötlet naponta mindent szépen helyretenni. Néhány olyan technikát szeretnék javasolni, amitől ez könnyebben megy.
Mi az Asramba 14-21 napra megyünk ki. Szerintem ennyi időt reálisan meg lehet tervezni otthoni gyakorlásnak is.
Az életfeladatod tisztelete – családi fontos programok – prioritást élveznek. Ha te meditálsz és közben nincs ebéd, aminek főzését vállaltad, akkor az nem meditáció. Ezzel töltöm fel elsőként a naptárat, ezen feladatokat írom be először.
Étkezési terv- az asramban szattvikus a táplálék, az otthonom abból épül fel, amit beleteszek. Autóba se vizet töltök.
Öngondoskodás az alap az asramban.
Rutinok reggel – este, állandó időpontban szépen keretezik, megtartják a napot.
Reggeli rutinba 2 perc csend, ima, 3 fontos dolog és a napirend leírása legyen.
Esti rutin a naplózás 5 percben, átmozgatás, relaxáció, meditáció, ima.
Jó társaság. Ez is csak szervezés kérdése! Napi kapcsolatápolás barátokkal, havi egyszer egy napos feltöltő, vidám együttlét.
Emelkedett írások tanulmányozása, filmvetítés: gondosan kiválasztott, emelkedett tartalmak
Aludj – a Guru ekkor tud rajtad a legjobban dolgozni, ha kimerült vagy.
Öngyógyítás: beteg tested gyógyítása fontos.
Workshop magadnak: hosszabb gyakorlás.
Szent szöszmötölés: semmit tevős időszak, amikor csak sétálgatsz és gyönyörködsz a tájban.
Kreatív alkotás: ide tartozik minden alkotás, egy jó ebéd is.
Meditáció, kirtanest, japa: a realitásban maradva. Sok kicsi sokra megy.
Végül pedig kezd a legfontosabbal.
Minek a háza az otthonod?
Írd ki a homlokzatra!
Ölellek,
Tünde
