Karácsonyi (iskolai) ajándékozások margójára:
“Anya, ezek a vaktában vett ajándékaid jók. Örülnek neki.” – Gyuri, 14 éves
Óh, naiv pici fiam! Vaktában???
Bárhova megyek, az év elején vagy derekán, én mindig vadászom. Van egy ajándékos dobozom, teli kincsekkel.
A fiaim mindig rángatnak, ha valahol bámészkodom, „gyere már, nem kell semmi”, mintha bizony nekik akarnék valamit venni (jó, néha tényleg nekik). Férjem nagyon békésen vár mindig.
Szoktam is mondani, mikor már nekem is túlzás a bámészkodás időmennyisége,
„én úgy szeretem nézni, mennyi mindenre nincs szükségem”!
Hosszú és kiegyensúlyozott kapcsolatunk egyik sarokköve ez a nagy megértés az irányából, ráadásul igazi szövetséges is a vadászatban. Rá számíthatok!
Tudja ugyanis, hogy egy nőnek van az
- igaz válasz, és a
- HELYES válasz.
Namármost, ruhavásárláskor kell az igaz választ mondani „jól áll ez a ruha nekem Gyuri?” , mert úgyis kiderül az igazság.
Minden egyéb esetben a helyes választ kell mondani! Például:
– jaj Gyuri, akkora hasam van, megvegyem a birsalma sajtot?
– imádom a pocakodat, hát persze vedd meg!
Na, ettől olyan szép és harmonikus a kapcsolatunk.
Én pedig, aki kiválóan kitalálom, kinek milyen ajándék a jó, sok éven át ültem csalódottan karácsonykor.
Kislánykoromra nyúlik ez vissza, mikor az anyai Nagymamámék kitalálták, hogy elég nagyon vagyunk már, nem kell ajándék (16 voltam), így aztán karácsonyozás se nagyon volt, nem is mentünk át végül Szenteste sem, utána sem, hiába, nagy a család, sokba kerülne.
Kihunyt egy csillag a fenyőfán akkor. DE tanultam belőle! Nálunk senki se elég nagy arra, hogy ne kapjon ajándékot! Az összes gyerekemé már a szekrényben lapul hetek óta! Egész évben vadászgattam, jó volt a zsákmány (ne nagy dolgokra gondoljatok, de igazán praktikus és valódi meglepi lesz. ÉN imádok adni, nekem ez az ajándék.)
Aztán csalódás volt felnőttként az is, hogy nekem nincs igazi jó ajándék a FA alatt. Drága párom praktikusan megkérdezte mindig jó előre, minek örülök, megvette. Hm. DE HOL A MEGLEPI?
A tesóm persze mindig kitalált nekem irtó jó meglepit, de most ő is elkezdte, hogy csak a gyerekek kapjanak meglepit. ÁÁÁÁÁ. Jó.
Nomármost, a csalódások elkerülése végett, én már októberben vettem egy szuper csini ruhát az Orsayban (a férjem igaz kritikájával áldottan), itthon azonnal bedobozoltam, és tettem mellé ezt-azt, de csak belepottyantva a dobozba, ne is lássam , mi van a dobozban, kis fülbevaló, kesztyű, ceruza (CICÁS).
Már el is felejtettem, hogy néz ki a ruha, irtó jó meglepi lesz majd!
Alig várom!
És persze a férjem nyakába fogok ugrani, és lelkesen fogom kiabálni:
NAHÁT!!! PONT ilyen ruhát szerettem volna! Imádom!
Kívánok neked nagyon BOLDOG KARÁCSONYT és fantasztikus BOLDOG ÚJ ÉVET!
Ölellek,
Tünde
