Te tudod, mennyit érsz? A tudásod, a jelenléted? Hogyan árazod be magad? Mennyiért adod el az életenergiáidat? Mennyibe kerül utána visszapótolni az elvesztett életerőt?
Örök aggodalom a kérdés számomra, nemcsak mióta vállalkozó vagyok, már köztisztviselőként is aggasztott, mekkora értéket képviselek. Kellek-e, s ha igen, mennyiért? Mibe kerül a munka után az, hogy erős maradjak, feltöltött és kipihent? Kiegyenlíti egymást a kereset-kiadás?
Hivatalban dolgoztam, az ügyfeleimnek már akkor is teljes és tökéletes gondoskodást adtam. Iszonyúan fájt, hogy a jutalomosztásnál valahogy nem díjazták odaadó munkámat. Még egyetemre is elmentem, gyerekek mellett, úgy,hogy nem egyáltalán, semmiben sem támogatott a hivatal, saját pénzből, szabadságból, évekig gürcöltem. Nem hozta meg a várt elismerést, sőt. Kollegáim egy része látványosan távolodni kezdett, mikor diplomásként több pénzt kaptam a munkámért, és a jutalom ugyanolyan sovány maradt, a munkaköröm pedig még rosszabb lett, szabálysértés, birtokháborítás méltatlan háborúiban kellett igazságot tennem. Egy létszámleépítéssel pedig engem küldtek el, a diplomás, 4 gyerekes anyukát, a magas besorolás miatt, nyilván. Jó sokat spóroltak ezen biztosan.
Igazságtalan és méltatlan helyzet végül megváltáshoz vezetett, mert azóta vagyok jógatanár.
Újabb kihívást jelent az, hogy nem igazi vállalkozás ez, mert csak akkor van bevétel, ha dolgozom. Kíméletlen főnökévé lettem magamnak, alig kaptam szabadságot, mert a családot el kell tartani, kell a pénz, rengeteget tanítottam, reggel, este, hétvégén, mert akkor érnek rá az emberek.
Tanáraink egyre mondták, ne a jóga legyen a kereseted, ne akarj megfelelni a piac igényeinek!
Persze munka mellett meg nem tudnék állandóan továbbtanulni, gyakorolni, minőségben jelen lenni tanítványaim életében.
Emlékszem a szégyenre is, mikor először pénzt kaptam a jóga tanításért, kis kosarat leraktam, oda tegyék be a pénzt. A szégyen oka az volt, hogy tudtam, magamat vittem a vásárra, mert az egész lényemet adom, maradéktalanul, ami nem fejezhető ki pénzben. Mit ér a szívem, lelkem? Jobb volna ingyen! Nehéz ezt az ellentmondást feloldani.
Mennyit ér 90 perc tanítás? Az oda és visszaút, a teljes jelenlét, a sok tudás, a külső világ kizárása. Mennyit ér ugyanez vasárnap, mikor a szeretteimmel is lehetnék?
Fontos leckét kaptam a prioritásról, és arról, mi a pénz, és mit érek én. Sokat foglalkoztam a pénzzel, tanítóimat kérdezgettem róla. Szvámi Ráma imádta egy időben, rengeteget vásárolt, piros kocsikat, csináltatott öltönyöket, lemezjátszókat. Aztán ez is elmúlt és a sok pénzből kórházat, Asramot épített.
A pénz egy csodálatos csereeszköz, amivel rengeteg jót lehet tenni! És a pénzért borzasztó dolgok történnek a világban, az alvilágban.
Kettősség van benne: néha tényleg nagyon piszkos a pénz.
Ezért csodálatos az a megközelítés, mely szerint a pénz Laksmi istennő egyik megtestesülési formája. Istennő, dicsőség és alázat, mikor otthonomba látogat, és alázattal fogadom, mikor továbbáll. Hálát adok érte és megáldom mikor otthonomba kerül. DE.
Engem nem lehet pénzzel mérni.
Mert én is Laksmi istennő egyik megnyilvánulása vagyok, az anyagi világban értéket hozok, teremtek, belőle és általa élek.Meg kell tanulnom mégis az anyag fölé kell emelkedni, mint a lótusz virága.
Gyökere a mocsárban táplálkozik, így tud lebegni a víz felszínén.
A pandémia átrendezte a fontossági sorrendet életemben.
Újabban vannak olyan idősávok az életemben, amelyek drágák nekem, ilyenek az esték és hétvégék, mikor szeretteim itthon vannak. Ez nagyon felárazódott, mert ha nem vagyok jelen, azzal sokat veszítek, pénzben kifejezhetetlen dolgokat: egy közös reggelit, egy csendes sétát, egy filmnézést.
Régen azt gondoltam, ez nem fontos, pótoljuk máskor. Most máshogy gondolom.
Az értékemet az igazi kapcsolatok adják. Nem a pénz.
Oda tartozom prioritással és legnagyobb hűséggel, ahova elköteleződtem: férjemhez, gyerekeimhez elsőként.
Az, hogy közben sikerül méltón fogadnom Laksmi istennőt, külön áldás. Mert a pénz jó. Szeretem. Örülök neki. Életet teremtek belőle, és ezért gazdag vagyok.
Gazdagnak lenni jó! Köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé teszik.
Hálával ölellek,
Tünde
