Kapcsolódás a Teremtőhöz
Minek a szertartás? – kérdezheted.
Az első komolyabb szertartás életemben (már felnőttként) a mise volt, sosem felejtem el, mennyire megindított. Összekapcsolódtam a Teremtővel általa. Minden vasárnap ünnep volt oda menni.
Ez a szer-kapcsolat a teremtővel, Istennel.
Nagyon szerettem!
Sajnálatos módon azonban az egyház papjai nemkívánatosnak nyilvánították a jógát , meg kellett gyónni, hányszor jógáztam. Napokon át tépelődtem, mit tegyek, és úgy döntöttem, a templomba járást hagyom abba, nem a jógát. Persze kereshettem volna rugalmasabb intézményt és papot, közösséget, de nem tettem. Mélyen meg voltam bántva.
Itthon kezdtem el szert tartani. Persze nem misét, dehogy! Csak ünnepeket. Megadva a módját! Sorsfordító eseményeket nemcsak evés-ivással megélni, hanem annak mélyebb tartalmát felemelni, megemlíteni és tánccal, imával emelni a Teremtőhöz, áldásért. S ha már összejövünk áldásért, hálát is nyilvánítunk az ajándékért, hogy élhetünk a Földön.
A saját családomban tartott szertartások (ifjúvá, felnőtté avatás szer, ünnepi szerek) megtetszettek a tanítványoknak is. Elhívtak esküvői szert tartani, Szülés áldó szert, Tündérkeresztelőt születéskor. Sajnos válásos ceremóniát is tartok jövő héten, új kezdet reményében tisztességgel elengedést kérve.
Csodálatos mély és megindító szerek születtek, Istennek hála.
S egyik jóból jön a másik: Adta magát egy csudatanfolyam a Szakrális növények Rády Évivel, aki megismertetett a növényi világ szakralitásával.
Édesanyámékkal régen napokat töltöttünk az erdőben, pici koromtól ismerem a fontos gyógynövényeket, és sokat „beszélgettem” is velük régen, a fán ülve. Döbbenetes volt megélni, hogy a növényekkel való beszéd, kapcsolódás nem a fantáziám szüleménye, hanem a valóság. Évivel megtanultam hogyan méltó.
Ezt a mesés ajándékot is elhoztam az Anaya Női körömbe, először a már végzett tanítványaimmal, akikkel a 2,5 – 3 éven át tartó tisztító és erősítő folyamatban megtanultuk a központunkhoz való kapcsolódást.
Van egy olyan szer, amit bátran hozok annak a keresőnek is, aki nem ment még át ilyen mély önismereti folyamaton.
Kakaóceremónia a neve, divatos lett. A csokoládé régóta gyógyír az érzelmi fájdalmakra. Ez a ceremónia visszanyúlik a tiszta forráshoz, az eredethez, magához a növényhez, annak szakrális minősége előtt tisztelegve. Kakaómama az érzelmi fájdalmak bölcs gyógyítója. Ahogy Évi mondja, igazi bölcs, mert leveszi ugyan a ragtapaszt az érzelmi sebről, de csak azért, hogy a valódi gyógyulás megtörténjen.
Mi történik a szertartáson?
🤎 Alapos megtisztulással kezdünk.
🤎 Testmozgással, és az égtájaknak megfelelő növények füstölésével megnyitjuk a növényvilág kapuit.
🤎Erőt képezünk énekkel, tánccal, és megfogalmazzuk, mire kérünk gyógyulást- mutatja magát a táncban a sebünk.
🤎 Kakaóbabot mozsárban őrölünk egy szent jantra előtt, egy ősi gyógyító mantrát énekelve.
🤎 Kókusztejjel melegítjük össze a port, és hozzátesszük a titkos összetevőket (melyeket a nyáron gondosan gyűjtöttem, szárítottam, szeretgettem)
🤎 Csendben iszogatjuk meg.
🤎 Várunk, szemlélünk, hova érkezik meg az erő.
🤎 Aztán hálát adunk.
A decemberi Kakaóceremónia után napokig éreztem azt, hogy ragyogok.
Kakaó az aranyterülethez tartozik ugyan, de nem gondoltam, hogy ennyire felfényesíti a gondolataimat, szívemet. Segített rálátni idejétmúlt szokásokra. Felemelt a beragadt fájdalomból.
A Karácsonyunk egészen különleges volt.
Mindig továbbadom a jót, mert úgy hatványozódik az öröm. Már az oltáron pihen néhány kakaóbab, és várja az átalakulást ragyogássá, embertestben.
Végtelen hála van bennem, hogy vissza tudunk kapcsolódni a valósághoz a tiszta növényi könyvtáron keresztül, újra felfedezni, mit is jelent az emberi létezés, a fény, a kapcsolódás.
A ceremóniális növény közösségben hat igazán. Nem véletlenül!
Életünk célja a fejlődés is csak együtt sikeres.
Várunk!
Szer-etet-tel,
Tündi
