Miért van az, hogy bizonyos emberek sikeresek?
Hogy ugyanolyan körülmények közt létező ember, hasonló kondíciókkal mégis sorra kudarcot vall, akár egy családon belül is?
Jól vigyázz gondolataidra, mert azok cselekedetté válhatnak.
Jól vigyázz cselekedeteidre, mert azok szokásaiddá válhatnak.
Jól vigyázz szokásaidra, mert azok személyiségeddé válhatnak.
A személyiséged pedig a sorsod.
A sorsot a személyiség alakítja, mert emberként szabad akaratot kaptunk a Teremtőtől. A személyiség formálása, vagyis a fejlődés az emberi életünk egyik célja.
Az ember teljes mértékig felelős a saját sikeréért vagy kudarcáért.
Miután rálátok egy mesterkulcsra, egy mély igazságra vagy bölcsességre, azonnal az foglalkoztat, hogyan tudnám megvalósítani.
Mint most ezt itt fent is, hogy hogyan tudom a személyiségemet formálni?
Mikor először leültem meditálni, megrémített a gondolataim vad vágtázása, és sokasága. Mintha ezer hangszóróból beszéltek volna hozzám egyszerre.
A házi koncertben a fejemben a legkedvesebb műsorok: mit kell tennem, minősítés és ítélkezés magamon és másokon, ítélkezés, és hatalmas érzelmek. Nem is tudtam sokáig csukva tartani a szememet, de még ülni sem, muszáj volt kimenekülni a kakofóniából. Megkönnyebbülten kezdtem nyújtózni, óvatosan pislogtam körül, persze mindenki más mozdulatlanul ült.
Bűntudat, önbecsmérlés koronázta meg első meditációmat.
Nem csoda, hogy kerülni kezdtem a meditálást, vagy csak a biztonságos figyelemvezetéses változatot végeztem, nehogy a csendemben újra találkozzam a bennem levő valósággal.
Hála kitartó és igényes természetemnek, nekiálltam megtudni, mit lehet tenni a fejemben a csend és rend eléréséért.
Sok és változatos próbálkozás következett.
A leghatékonyabbnak a szankalpa bizonyult.
Boldogan kapaszkodtam mindenfajta (kizárólag nekem tetsző) szankalpába, mert fejem lejátszó rendszerébe így új hangok csendültek fel.
Nagyon jól jöttek, különösen akkor, mikor a lelkem süllyedni kezdett!
Az egyik napon rám szakadt a mosás, takarítás főzés plusz a jegyzetírás- a sok halogatás miatt muszáj volt egy délelőtt végezni mindennel. Ott álltam a káosz közepén, dühösen és reménytelenül, mikor a fejemben megszólalt egy hang: Jut idő mindenre, ami fontos.
S mivel csak álltam, felbátorodva kezdte önmagát ismételni a mondat, betöltötte egész lényemet, és tompa kábulatban engedtem a lábamnak, hogy kivigyen a kertbe, aholis arccal előre a földre nehezedtem. Elnyúltam makarászanában. Nem is éreztem, milyen nagyon-nagyon fáradt vagyok. Belebódultam az ászanába, mikor zsibbadt a karom, hátamra fordultam, eget nézni. Egészen halkan taszigált valaki be a házba, de nem érdekelt, annál inkább a felhők sokasága. Sok idő telt el, mert a felhők nézegetése után rögtön jött a hangyák és virágok nézegetése.
Furcsán éreztem magam mikor feltápászkodtam, mint egy alapos jógaszeánsz után tökéletesen ellazulva, amely tejszínhabos örömének csak a csúcsán volt egy csipetnyi bűntudat:
Hogy mi minden nincs kész.
De valahol a mélyben nem érdekelt.
Bevánszorogtam és lerogytam a konyhába, fogtam egy papírt és listát írtam a teendőkről. Ezalatt hazajött( váratlanul) a lányom, aki pont ráért segíteni. Délre minden megvolt, ami kellett, sőt annál is több-mert a kincsemmel csináltuk meg.
Mikor este visszanéztem a napomat, nem lehetett nem észre venni a siker kulcsát a jó kis szankalpát:
Jut idő mindenre, ami fontos.
Innentől gyűjteni kezdtem ezeket a kulcsokat. Megdöbbentően működnek! MŰKÖDNEK! Ráadásul beteljesednek, mint mikor a JóTündér megkérdezi mire vágyom .Sőt, JóGaTündér!
Nemcsak Mesterektől érkeztek.
Nemcsak magam használtam őket, tanítványaim is örömmel kapaszkodtak egyikbe-másikba.
Tizenöt év alatt lettek a női köreinknek „szakzsargonjai”- szankalpái, melyek immár elmondható, hogy több ezer emberre hatottak.
Volt olyan férfi, aki szerint aranykeretbe kell foglalni azt, hogy
Tarts rendet és a rend megtart téged.
Ezek az új gondolatok új szokásokat hoztak magukkal, melyek lassan, de biztosan formáltak át minket.
Az Anaya képzés végére új személyiségek születtek.
A kincseinkből 47 db-ot kártyára írtunk, mert szeretnénk megosztani ezeket a magokat. Talán másnál is termékeny a talaj, s ha eleget ápoljuk a magokat a figyelmünkkel, másmilyen lesz a termés.
Gondoskodó szeretettel,
Tündi
