Mindig mondja nekünk Asu (himalájai jógatanár), hogy NE a jóga tanítás legyen a megélhetésed,mert akkor meg akarsz felelni egy idő múlva. A piacnak, az elvárásoknak stb.
Ne legyen nagy stúdiód, mert az hatalmas teher, és elveszi a tanítástól az életerőt.
Volt szerencsém kipróbálni mindkettőt, és az élet hozta, hogy egyéni vállalkozó lettem, egy csoportos létszámleépítés után.
Volt pár hónapnyi végkielégítéssel biztonságos időszak úgy tanítani, hogy közben nem kellett dolgozni menni.
Megéreztem a különbséget, alaposan. A minőségben, a kapacitásban egyaránt. Volt életerőm óra után együtt teázni, beszélgetni, vagyis személyesen kapcsolódni a gyakorlókhoz (és van a mai napig is, ha kisebb mennyiségben is immár).
Folyamatos bűntudatom van, hogy nem teszem azt, amit Asu mond.
Volt ebből már jócskán konfliktusom a tradíciónkon belül is, máshol is.
Mégsem tehetek mást (bár kerestem „rendes” munkát, nem jött be) jógát kell tanítanom, ehhez kapok áldást, lelkesedést és erőt.
Felteszem magamnak a kérdést az önvizsgálatkor, mikor nagyon kimerült vagyok:
Tündi, ha milliomos lennél, mit csinálnál? (hatásszünet…jönnek a képek…kis úszómedence, jajj arra de vágyom, de ugyanez a házikó, szép kert, férjem, a család . és jógamatrac…tanítás…drága kincseim a tanítványok)
Szóval egyenlőre ez van.
De mindig önvizsgálom! Hátha egyszer nem ez a dolgom már.
Az élet mindig kegyes. Asu azt is mondta, ha jól csinálod, mindig lesz kenyered! Mert mindig megtalál a kereső, ha igazi és hiteles vagy.
Igazi szeretek lenni. Ezt próbálgatom.
Szerencsére van kenyerem mindig! Kalácsom is olykor! Mindig annyi, amennyi pont kell.
Eszembe jut a pandémia, mikor felhivtam egyik drága oktatótársamat, hogy vele mi van, nekem özönlöttek az adományok ugyanis, döbbenetes módon. Nem győzök hálát adni azóta is csodás gyakorlóimnak érte!!!
Azt mondta, hogy ő olyan, mint a szent tehén indiában, mindenki nagyon tiszteli, de senki sem eteti.
No, mondom, akkor keressünk közös legelőt, és létrehoztunk egy csodás képzést iziben és volt mit enni neki is, mert rengetegen jelentkeztek rá. Szűk-ségből bő-ség lett!
Szóval én tudom, hogy helyemen vagyok, és tudom, hogy megtalál akinek én tudok pici szellő lenni szárnyai alatt.
Drága Társaim, Jézusnak 12 tanítványa volt, bár ezrek hallgatták, Buddhának se sokkal több úgy tudom anno. Szóval mit szóljak én, a kis postás, én azt mondom, elégedett vagyok.
Hiszek, bízom és folytatom!
Szeretettel Öllelek,
Tündi
