Szeretettel ajánljuk nektek ezt a szép misztériumjátékot karácsonyra.
A szerepeket kiosztva vagy felolvasni, vagy eljátszani a történetet nagyon méltó lehet!
NARRÁTOR: Csaknem 2000 évvel ezelőtt, Palesztina nevű keleti országban, Názáret falujában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, hogy hamarosan kérője is akadt. Egy József nevű dolgos ácsmester, aki aztán el is jegyezte őt. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott. Mária egyedül imádkozott kis házában, amikor Gábriel arkangyal váratlanul megjelent előtte.
GÁBRIEL: Üdvözlégy Mária! Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és telve vagy te kegyelemmel.
NARRÁTOR: Mária igen meglepődött és megijedt. De az angyal megnyugtatta és nagy örömhírt mondott neki.
GÁBRIEL: Ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel: Fiad fog születni, akit majd Jézusnak nevezel. Hatalmas lesz Ő, és a Magasságos fiának fogják hívni.
MÁRIA: Hogyan születhetne nekem gyermekem, hiszen nincs is férjem.
GÁBRIEL: Leszáll Rád a Szentlélek, és elborít a Magasságbelinek ereje. Szent Gyermeked azért az Isten Fia lesz. Idős rokonod Erzsébet szintén gyermeket vár, Istennél semmi sem lehetetlen.
MÁRIA: Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.
NARRÁTOR: Amikor Mária várandós lett a Szentlélektől, József el akarta bocsátani, hogy ne essék gyalázatba, mert Mária még nem volt akkor a felesége, miután József ezt magában elgondolta megjelent álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá:
GÁBRIEL: József, Dávid utóda ne félj magadhoz venni Máriát. Vedd feleségül! Ő a Szentlélektől fogant meg, és fiút szül. Te pedig nevezd el a gyermeket Jézusnak, azaz Megváltónak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.
NARRÁTOR: József felébredt álmából és úgy tett, ahogyan az Úr angyala megparancsolta neki, és feleségül vette Máriát. Néhány hónappal később Augusztus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, amelyből családja származott. Máriának és Józsefnek is Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába kellett utaznia.
JÓZSEF: Mária, kérlek csomagolj, mert nagy útra kell indulnunk.
MÁRIA: Hová?
JÓZSEF: Betlehembe! Mert az a parancs, hogy mindenkinek a szülővárosába kell mennie, ugyanis megszámláltat minket a római császár, és ezért kell nekünk Betlehembe menünk.
MÁRIA: De hát … Ilyen állapotban, hogy indulhatok útnak. Tudod, hogy hamarosan megszületik gyermekem.
JÓZSEF: Nem gondoskodott rólunk eddig is Gábriel angyal? Az ő dolga, hogy vigyázzon ránk ezután is.
NARRÁTOR: Mária erre nem tudott mit felelni. Szépen összecsomagoltak és útnak eredtek. Négynapi fárasztó utazás után, így érkeztek meg késő este Betlehembe.
JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek adjatok szállást!
GAZDA: Sajnos az én házam megtelt, nem tudok segíteni rajtatok, próbálkozzatok máshol.
NARRÁTOR: Tovább mennek.
JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek szállást kérnénk. Feleségem gyermeket vár, utolsó napjaiban jár, ezért nem hálhatunk a szabad ég alatt.
SZÁLLÁSADÓ: Mi is szűkében vagyunk a helynek – ha benéztek az ablakon, láthatjátok már kiterítettük az ágyat a földre, lefeküdtünk, ki sem lehet nyitni az ajtót.
JÓZSEF: Elkergettek bennünket?
SZÁLLÁSADÓ: Nem vagyunk szívtelenek szegény vándor! ha nem szégyelltek bemenni az istállóba és meghálni a szalmán az állatok között, ott megpihenhettek.
JÓZSEF: Dehogy szégyellünk! Az állatok között jó meleg van, és bizony egy újszülöttnek melegre van szüksége.
NARRÁTOR: Mivel vendégfogadó-háznál nem jutott nekik hely a várostól 500 lépésre egy istállóban szálltak meg. Az istálló körüli mezőn nyájukat őrizvén pásztorok éjszakáztak. Egész Júdeára sűrű sötétség borult. Ekkor hirtelen mintha villám csapott volna le kivilágosodott előttük a táj és megjelent nekik az Úr angyala, Gábriel.
GÁBRIEL: Ne féljetek, mert nagy örömhírt mondok nektek: megszületett a gyermek!
PÁSZTOROK MIND: Kicsoda született meg?
GÁBRIEL: A Gyermek, a mi Üdvözítőnk. Aki, ha felnő az egész népnek öröme lészen. Menjetek Betlehem városába, egy istállóban bepólyált csecsemőt találtok jászolban szundikálva, Ő az Üdvözítő. Erre menjetek!
1. PÁSZTOR: Mi tévők legyünk?
2. PÁSZTOR: Induljunk útnak Betlehembe, keressük meg a Messiást!
3. PÁSZTOR: Rajta föl! Ne várakozzunk, induljunk el rögvest a sötét éjszakában, a csillag vezet majd bennünket.
NARRÁTOR: A pásztorok miután megérkeztek Betlehembe üdvözlik a Messiást.
PÁSZTOROK MIND: Három pásztor vígan szól! Vígan szól! Kitekint a jászolból! Jászolból! Boldogasszony egyszülött, Szent Fia, Üdvözlégy Szűz Mária!
1.PÁSZTOR: Üdvözlégy Te Tisztaságos! Megismerlek Szent Fiaddal! Szelídséged, mosolygásod a szívünkbe mi bezárjuk.
2.PÁSZTOR: Üdvözlégy Nagy Boldogasszony! Koronásan tündökölve. Drága édes Üdvözítőnk, ahogy az angyal jövendölte úgy jöttél el közénk a földre.
3.PÁSZTOR: Jézuskának vaj mit adjak nevezetes ajándékul?! Fogjad pásztor-tilinkómat magam nyestem bodza-héjbul.
MÁRIA: Jó pásztorok, minden népek köszönöm! Még egyszer köszönöm! Máskor is jönnétek: szent öröm! Nagy öröm! Minden esztendőnek meglegyen csillaga Mennyből szól az ének, száll az Úr angyala. Közbenjárok Nála s kérem bő áldását. Pásztorokra, s mindnyájatokra. Köszönjük kedves ajándékotokat, jó pásztorok.
NARRÁTOR: Eközben napkelet felől három király: Gáspár elől, aztán Menyhért, s Boldizsár valamilyen jelre vár.
GÁSPÁR: Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesszük,
megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk.
MENYHÉRT: Csillag ragyog égi réten az legyen az én vezérem.
Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál.
GÁSPÁR:
Nézzétek társaim, talán már itt vagyunk?
E hely fölött megállt vezérlő csillagunk.
MENYHÉRT:
Az ám, de itt nincs más, csak egy istálló,
Királyhoz ez a hely, semmiképp sem való.
Boldizsár:
És az istállóban egy kisgyermek van csak.
Akit édesanyja karjában ringat.
GÁSPÁR:
Igaz, kisgyermek csak, de én hiszen, tudom,
Nem hiába jöttünk, hosszú nehéz úton.
Megtaláltuk végre, aki után vágytunk.
Ez a kicsiny gyermek, a mi nagy királyunk.
NARRÁTOR: Hirtelen kopogtatnak, a királyok már itt vannak.
MÁRIA: Kik vagytok? Mit kerestek itt?
BOLDIZSÁR: A Napkeleti bölcsek vagyunk.
GÁSPÁR: A Megváltót keressük.
MENYHÉRT:
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
Gyalog jöttünk, mert siettünk,
Kis juhocska mondta-biztos
Itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem.
GÁSPÁR:
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
Szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
BOLDIZSÁR:
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
Fényes csizmánk is megrogyott,
Hoztunk aranyat hat marékkal,
Tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecsen király.
NARRÁTOR:
Irul-pirul Mária, Mária,
Boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
Alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
MÁRIA: Kedves három királyok, Jóéjszakát kívánok!
JÓZSEF: Köszönjük, pihenjetek meg nálunk, jó királyok!
NARRÁTOR:
A jászolt mind körbeveszik,
Kis Jézuskát ünnepelik.
Csillag ragyog égi réten,
S a jászolban fekszik szépen,
Rongypólyával betakarva,
Az újszülött kis Jézuska.
PÁSZTOROK: Kicsi Jézus ég virága!Ó hozz áldást a világra!
KIRÁLYOK: Harang zúgjon, ének zengjen, Amit kérünk teljesedjen!
MÁRIA ÉS JÓZSEF: Könny ne hulljon, seb ne fájjon, Minden házba öröm szálljon!
MINDENKI: Legyen boldog szent karácsony!
Forrás: Tóth Boglárka
