Ma ÚJRATERVEZÉS jön.
Érdekes azt látnom, hogy mennyire megszoktuk a mérgeinket. A testit lelkit egyaránt, és nagyon ragaszkodunk hozzájuk. Mikor pici jele is mutatkozik az elengedésének, két kézzel kapunk utána ENYÉM!!!! Már csak úgy megszokásból.
Mintha azok tartanának egyben. Vagy a jó kis félni és szoronganivalók.
Éppen most, mikor embernek még sosem volt ekkora lehetősége valóban szabadnak lenni.
Az elmúlt évtizedekben akkora tudást halmoztunk fel, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Bárki hozzájut a tudáshoz!
És mit kezd vele? Azt látom, hogy tovább halmoz, szétszóródik, elbizonytalanodik.
A tudás csak akkor ér valamit, ha megvan mellé a realitás, vagyis az igazi és hamis megkülönböztetésének készsége.
Minden készség művelhető. Hogyan? Gyakorlással!
Azt látom, eljött az ideje az önterápiáknak, ami valóban a realitáshoz visz, mert csak öngyógyulni tudunk, nem más gyógyít meg.
Nagyon sokszor voltam,és vagyok a mélyben, mert mióta méregtelenítő kúrákat végzek, nagyon mélyről szabadulnak fel az elfojtott testi lelki mérgek. A semmiből jönnek elő,váratlan helyzetek generálják, s mikor örvendezem: milyen szépen megoldottam, kiderül, hogy igen egy nagyon igen, de közben egy slendriánul odavetett messenger üzenettel pedig megsebeztem akaratlanul valakit, annyira a NAGY MEGOLDANIVALÓVAL voltam elfoglalva.
A jó hír az, hogy most semmi sem marad takarásban, mert eljött az őszinteség ideje.
Csak az marad meg, ami igazi és valódi, rögtön látszik ha kilóg a lóláb.
Erre vártunk régen, tiszta vizet önteni a pohárba.
Ezért most minden és bármi, ami kellemetlen és nehéz, ami haragra gerjeszt, valódi odafordulást kíván: MI VAN MÖGÖTTE?
Milyen szükséglet nem elégült ki?
Tőlem mindenki empatikus hozzáállást vár, magamat is beleértve.
Tavasszal találkoztam azzal az Igazi méregtelenítés csoportban, hogy lehetek nempatikus, mert van helyzet, mikor reális. Most azzal vagyok elfoglalva, hogy próbálom észrevenni,mi reális, mi igazi, mi nem. Sokat tévedek. Ilyenkor testem azonnal, éjszaka álmomban befeszül, alig bírok kimászni az ágyból.
Levánszorgok a konyhába, átölelem a meleg vizemet és azt mondom magamnak, rendben Tündi, jó ötletnek tűnt, de nem volt jó döntés.
Ma ÚJRATERVEZÉS jön.
Persze ki vagyok akadva mindig. Már megint, ugyanaz a hiba, ne már!!!
Elkezdem finoman szegény testemet rendberakni, olajozás, mozgás, nyújtás, és képzeljétek eközben mindig eszembejut a megoldás.
Gyanítom, hogy ezt is a testem súgja.
És még elszántabban folytatom az Igazi méregtelenítést, mert úgy döntöttem, csak tisztán érdemes (a másik verzió irtó fájdalmas a testemnek is).
Gyertek, kapaszkodjunk össze, rakjunk rendet,
Tündi
