Finish! Célra tarts! Lassan rohanj!
Mondom magamnak halkan, aztán hangosan is, hátha jobban meghallom.
„Megoldjuk” szankalpa (ami a szándék jógikus elnevezése) mellé a „LASSÍTS” szankalpa került.
Mert most már egyre nagyobb a belső nyomás, és a kritikus hang is belőlem egyre többször szól. Mit szól? Vicsorog, üvölt, különösen, ha semmibe veszem. Már csak ezért is muszáj leülnöm két percekre, naponta többször is. Hogy meghalljam magamat, a kritikus részeimet éppúgy, mint a csodás fénylényt bennem.
Rendben van, hogy le kell lassulni, de muszáj TENNI is már, mert, rámdől a karácsony azonnal.
Listát írok. Kupacokat képezek az ajándékokból, amit lehet egyenlőre tasakba teszek, talán lenyugszom annyira, hogy becsomagoljam (kritikus hang belőlem röhög, minek csomagolni, tiszta pazarlás!).
Este zombiként kutatok nasi után, hogy aztán beérjem egy fincsi rágós b vitaminnal. Majd fél óra múlva fél zacskó zizivel (mikor fogy már el a gyerekek mikuláscsomagja, és miért a konyhaasztalon van??)
Na, helyben vagyunk, túlfeszültem megint. Nyugodjál le, attól majd lenyugszol, mondom magamnak, de már nem nevetek rajta. Komoran dőlök le öt percre, és futtatom végig az újratöltő programot magamon, a 31, kritikus helyzetben a 61 pontos mélylazítást.
Mit ad isten, tényleg jobban leszek tőle, legalább annyira, hogy céltalan botorkálás helyett (amikor csak megfogom, leteszem a dolgokat) inkább a szent listámat írjam, és aztán csak egy pici dolgot rakjak rendbe teljesen.
Például most, hogy leültem írni kicsit, máris jobb. Alig akarom abbahagyni, mert ahogy kipislogok a gép mögül, a látvány elkeserít. Aztán veszek 3 mély lélegzetet, beteszek egy Tündividámító zenelistát, és ekezdem, ami a legkönnyebb, aztán folytatom, ahogy bírom.
A listám mellé delegálom a feladatokat, ettől jobban leszek, mert látszik, mennyi segítségem van. Aztán mostanra rájövök, hogy szinte pillanatonként ront-bont a sok rontombontom, mert hát pont ennek van itt az ideje!
Kint is bomlik, rohad, süllyed az élet, a Föld középpont felé, és a jeges dermedségben csak várakozni tud az élő, hogy majdan eljön a tavasz. Addig is lehet élvezni ezt a várakozást, lelassító rendet.
Csak célra kell tartani!
Mi is nekem a karácsony? Na, abból én nem engedek.
Itt örülés és szeretés lesz az egyszer biztos!
Én vagyok a főnököm, én irányítom érzéseimet is.
Hála Istennek!
