Van kultúra amelyik nem ünnepli a születésnapot.
Én lényegesnek tartom a polaritás világába való belépést a megemlékezésre.
Azt is tartják, hogy ahogyan születünk, az meghatározza az élet fordulásainál a cselekedeteinket: lassan, kínlódva, vagy hipp-hopp ugrunk bele az újba. Lehet a hála napja is szüleink felé, hogy (végül) mégis igent mondtak rám. De mégis legjobban arra szeretek emlékezni ezen a napon, hogy:
- a kezdet nem a végzet
- küldetésem van
- minden pillanatból a legigazibbat kell kihoznom, mert véges ez a létezés a földön
- nincs mire várni, most kell örülni
- csak önmagam legjobb verziójává kell válnom, ennyi elég.
Teszek magamnak egy fogadalmat, ami hűségről, tisztességről és szeretetről szól. Aztán csak megosztom szeretteimmel mindazt, amim van.
Nekem ez a születés ünnepe. Emlékezés a földi küldetésre.
Éveken át hívtalak a szülinapomat közösen ünnepelni, hívtam zenészeket, meditáltunk és beszélgettünk boldogan. Tavaly nem lehetett. A mostani szabályok ezt nem teszik lehetővé. Napok óta őrlődöm, mi legyen. Én nem fogok megkülönböztetni, meg igazolványt kérni.
Így a szülinapomon egy meditációt szeretnék tartani Nektek, az Anaya Női Jóga – A Szív útja oldalamon, 21.00 órakor, 30 percben, hogy mégis kapcsolódhassunk, ahogyan szoktuk. Születés imagináció
Gyertek, és örüljünk együtt az Életnek!
