Csend van, napok óta , kiürült a lakás, gyerekek táborban.
Lassú és kényelmes így a napom,van idő elmélkedni, mert nem szakítja meg az „Anya mi van ebédre?” – vagy ehhez hasonló kérdés.
![](https://anaya.hu/wp-content/uploads/2021/07/189195258_4564313456924350_2255272881905314_n-e1627589469248-1024x904.jpg)
Meglátogatom a szeretteimet, s eljön a barátnőm is.
Azon tűnődöm, hogy a pandémia megtanított egyedül, és befelé lenni, de arra is, hogy szövetségesek serege vesz körül, akikre bármikor számíthatok.
Arra, hogy egyedül vagyok ugyan, de nem magányosan.
Nagy a hála minden emberi kapcsolatért, az életért, ami ragyog és élni akar. Kivár, és türelmes velem.
Nemsokára pedig Anaya női tábor! Elmondhatatlan, ami ott létrejön.
![](https://anaya.hu/wp-content/uploads/2021/07/109715265_3650235018332203_5361499494220013921_n.jpg)
Töltődöm, ráhangolódom, álmodozom, megvágyom azt, amit ott létrehozunk.
És minden pillanatát élvezem a meleg napsugaraknak, és alakulgat és érik, mit tudok ebből továbbadni a szüretkor majd.
Olyan jó, hogy nem kell sietni sehova! …