Tükröm, tükröm …
A Viszály kígyóhajú istennője nagyon okos volt. Egyetlen mondattal sokéves háborút robbantott ki.
Ki a legszebb?
Ősi vetélkedés zajlik az aranyalmáért. Magam is sokszor csúsztam bele méltatlan viselkedésbe – öntudatlanul- emiatt. Utunkon érzelmi tisztítás, a valóságban maradás és kellő önvizsgálat, őszinteség nélkül nagy mélységekbe lehet zuhanni.
Honnan veszed észre, hogy lépre csaltak?
Érzelmek közül szerintem az IRIGYSÉG a nyomravezető. Mennyit kínlódtam ezzel az érzelemmel?! Megtanultam kicsomagolni – nem elutasítani – és megnézni mi az, ami jó benne. Az inspirációt megtaláltam, de ez kevés volt ahhoz, hogy elkerüljem magát az érzést. Hat rám, még mindig a mai napig. Az utóbbi időben úgy, hogy felráz és cselekvésre szólít, én is hirdessem meg azt a nagyszerű eseményt, amit a másik tanítványai olyan lelkesen méltatnak, használjam a saját tudásomat, mert könnyen belelazulok a nyugalmamba, nehezebben mozdulok, mint régen.
Megtanultam felismerni a testemben az irigység érzetét. Szorít a mellkasnál, kiszárad a szám, feszít a fejem.
Megtanultam mögé nézni, és félelmet találtam. A nagy félelmem csak az, hogy nem kellek. Mikor rátalálok, mindig elcsodálkozom, és dühös is leszek magamra, mikor hagyom már ezt abba, ezt az Önsanyargatást.
Megtanultam magamhoz, ölelni. Hónom alá csapni, hogy ez az erő vigyen a saját választott utamon.
Hogyan?
Megvágyva (köszi Meső) azt, amit irigylek. Ez aztán az erő!
Igazi sárkányerő, ahogy Weöres Sándor írta, akivel szántok és vetek, mint a tökéletes hatalom maga.
Mit tanácsolok?
Azt, amit ő Ne mondj le semmiről, mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. És így tovább!
A szövetségre pedig szükség van, mert
csak együtt van esély!
Szeretettel Öllelek,
Tünde
