Első utam 2017. február 25-én egy népes, elsősorban női jóga terapeuta hallgatókból álló lelkes csoport volt, akiket Mezősi Annával együtt kísértünk el a rishikeshi Szvámi Ráma Szádaka Gráma Asramba, gyakorolni.
Ha nem tanítani hív Anna – minden nap tartottunk kint jógaterápiás előadást a Női életútról – valószínű nemet mondok az utazásra, mert nem szeretek utazni.
Mindenem megvan itthon.
De tanítani, az más. Ha hívnak, megyek.
A tudatlanok boldog egykedvűségével készültem az útra, sok barátom jött, azt gondoltam, nagyon jó lesz. Hát, az is volt, de nem abban az értelemben, ahogyan hittem.
A tűz útja
Utóbb már látom, hogy minden, ami kint történt, sorsszerű volt, és előremutató fejlődésen tolt keresztül.
Felgyorsítva láthattam rá rendezetlen érzelmeimre és téves elképzeléseimre egyaránt.
Amikor Ashutos Sharma a TTP (Himalájai tanárképzés) szelíd mosollyal állította, hogy ez a tudás buldózer lesz, és mindent letarol, amit igaznak hittünk, azt hittem, rám ez nem vonatkozik, én nagyon jól vagyok. Az igazságaim, hiedelmeim is jól vannak, és jók.
Kiderült, hogy nem.
Eltérítő erők és akadályok
Már az odaúton is eltérítettek minket. A sofőrök egyre valami „very good” szálláshelyre akartak vinni minket, és csak 12 órányi buszozás után jöttünk rá, hogy ezt komolyan gondolják, és várnak, hátha mi is akarjuk végre már.
A hat órányi utat megduplázva keringtek velünk úttalan utakon, mire felébredtünk végre Annával (mikor másodszor láttam ugyanazt az épületet és jöttem rá, hogy körbe-körbe autózunk). Közöltük, hogy azonnal az Asramban akarunk lenni! Különben nincs pénz!
Odavittek.
Éjfél volt, vaksötét, közvilágítás nem jellemző. Az asram szelíd fényben tündökölt, és a személyzet elénk szaladt, boldogan. Azonnal vittek az étterembe, együnk, mosdjunk, és adták a szobakulcsokat. Megszeppenve kuporogtam a földön guggolva (nyilván mi voltunk Annával az utolsók, akik a szobájukba tértek), és hallgattam az ijesztő és szokatlan dzsungelhangokat. Mi lesz itt még?
Világosban
Reggelre mázsás súlyúnak éreztem a testem és lelkem, de Anna nem hagyott gyötrődni, azonnal elővette a papírt, és beosztottuk melyik nap ki fog tanítani, igazodva az asrami programokhoz.
A reggeli fényben káprázatos látvány tárult elénk, igazi paradicsom az Asram:
hatalmas virágok, madarak, szépség és nyugalom, tisztaság vett körül.
A reggeli nagyon ízletes volt, sok friss gyümölcs, kása, és naan, vajjal, csáj (tejes tea).
Körbejártuk az Asramot, addigra már nagyon fájt a hasam, beszaladtam a szobába a mosdóba, ahonnan szinte ki se tudtam jönni estig.
Nem voltam megijedve nagyon, megadóan éltem ezt a nagytakarítást is át, miközben Annáék átsétáltak a Mandírba a Gangesz mentén. Élveztem az egyedüllétet, csendet.
Utóbb jöttem rá, hogy az első megállóban vásárolt aszalt amla volt ilyen hatással az emésztőrendszeremre, főként az, hogy fél kilót megettem a 12 órás buszút alatt.
Nyilvánvaló volt, hogy ha nincs gond, akkor teremtek magamnak.
Mintha saját örömöm-fejlődésem útjába állnék, engedem magam letéríteni az útról, ilyen önszabotázsokkal, mint amilyen a túlevés. Mennyi ilyet fedeztem fel kintlétünk alatt! Másnapra semmi bajom nem volt. Azóta tudom, hogy érdemes tisztán érkezni, táborba is alapos bászti és kundzsal kríya után megyek azóta. Hogy legyen hely befogadni! Aztán meg szattvikusan és mértékletesen enni!
Érzelmi tisztítás
A következő napokban mintha érzelmi hullámvasúton ültem volna: amikor nem tanítottam, csak néztem a viharokat és drámákat, melyet az elmém hozott létre. A naplómba régi sérelmek kerültek, az asrami események hozták felszínre: egy-egy mondat, vagy benyomás, vagy történés.
Olyan tisztán és világosan látszódott, mi van bennem igazán, hogy komoly segítséget kaptam a további spirituális céljaim megalkotásához.
Letépte ugyan a ragtapaszt a sebeimről, de csak ezért, mert már kellett a friss levegő a végleges gyógyuláshoz.
Az asramban töltött időben tejben-vajban fürösztöttek, minden fájdalmamat magamnak generáltam, erre is ijesztő volt rálátni.
Időbe tellett, mire sikerült abbahagyni az öngerjesztő folyamataimat, de enélkül a rálátás nélkül lehetetlen lett volna.
Csak a tudatosban levő dolgokról tudok döntést hozni!
Itthon is: tovább tudatosan
Nagyon aktív hónapok következtek, minden egyes napon éreztem a hatalmas erőt arra, hogy képes vagyok sorsot fordítani, és úgy rendet tenni az elmémben és életemben, ahogy a családomban még senkinek sem sikerült. Most ötödször utazom az asramba, újabb tanulókkal, mert nem tudok betelni a látvánnyal, ahogy az újjászületések megtörténnek az áldott arany anyaméhben, a magam megújulásait is beleértve. Jógatanár-Dúlaként kísérem a folyamatot.
Azért is utazom, mert szeretnék újabb döntéseket hozni sorsomról, ehhez még nagyobb tudatosság szükséges.
2024. októberében is felkerekedünk.
Velünk tartasz ugye? 😉
2024 októbere – Navaratri rishikesben
Ölellek,
Tündi
Fotó: canva
Borítóképen: Swami Rama Sadhaka Grama facebook oldaláról, készülődés a Diwalira
