Bízz magadban! Csak egy hétig legalább, mondtam magamnak egy kaotikus reggelen, mikor egymásnak ellentmondó tanácsok zavartak össze.
A tisztítókúrában és az étkezésben már régóta magamra hallgatok, de valamiért ezt nem alkalmaztam az élet egyéb területein.
Nagyon szeretek hinni, és követni olyan embert, akit nagyra tartok. Minden tanácsát megfogadni, inni a szavait. Milyen jó is átadni a felelősséget másnak!
Az utóbbi évek tapasztalatai mutatták, hogy ennek az időnek vége, nagyon hamar, nem tart évekig, hogy más irányít engem.
Rájöttem, hogy nagyon okos emberek is tudnak butaságot mondani, mert nem minden területen szakember senki sem. Nem szabad minden tanácsot megfogadni!
Ha pedig alárendelem magam, az mindig visszaüt. Mert nem reális!
Ráadásul a naiv ember mindig préda. Kellő önismeret és önreflexió híján, amit önátadásnak gondoltam, a valóságban naivitás volt, és masszív alárendelődés.
A sokadik óriási csalódás után elhatároztam, hogy ember többet ne álljon felettem.
Könnyebb ezt mondani, mint csinálni persze, és még most is belefutok jó kis megfelelni akarás játszmákba.
Ennek akartam a végére járni ebben a nagyböjtben.
Bízom magamban-lett a szankalpám, s mivel a puding próbája az evés, jöttek is a próbahelyzetek.
Kapóra jött, hogy a testem jelzéseit hamar észreveszem, így ezzel kezdtem a gyakorlást.
A testem azonnal szól, ha kilóg a lóláb!
Beszélgettem egy konfliktus helyzetben valakivel, egyszercsak az egész testem befeszült, pedig a szavak nyugodtak voltak! Gyomrom összeszorult. Megjegyzetem a mondatokat amire így reagáltam. A beszélgetés után szép nyugodtan végigpörgettem az eseményt, és ráéreztem arra, hogy mást mondott az ember, mint amit gondolt, és nem feltételezem, hogy szándékosan csapott be, inkább öntudatlanul. Így nem a harag, hanem az együttérzés keletkezett bennem. Hála a testemnek, aki szólt, hogy ne a szavaknak higgyek! Régen biztos megharagudtam volna, és értetlenségem miatt eltávolodtam volna a barátomtól.
Szóval, ha megvezetnek, kilóg a lóláb- és a testünk megbízható szeizmográf.
Érdemes rá figyelni.
Ráadásul megtanultam a jó fület használni egy beszélgetésben.
Ha beszélgetünk, és arra figyelek, mit mond rólam, az a rossz fül.
Ha arra, mi is történik éppen, ez a közepesen jó fül. Ha arra, mit akar igazából magáról mondani, a jó fül.
Ha tudom a jó fület használni, és bízom magamban, akkor nem tudnak megvezetni, sem pedig vezetni az emberek. Ez a szabadság. Kevesen bírják el.
Őszinte, igaz kapcsolatot teremteni saját magunkkal, az jó kezdet.
Egy próbát megér az önfigyelés.
