Átváltozás – menomorfózis

Kultúránk meno-pausa névvel illeti ezt az életszakaszt, mely szó önmagában is aggodalmat ébreszt:
valami leáll. Ha leáll valami, akkor megszűnik létezni?

Ráadásul hormonhiányt is jövendölnek, hormonpótlásra biztatva.

DE EZ TÉVEDÉS.

Testünk nem véletlenül viselkedik úgy, ahogy.

Azért változik a hormonok összetétele, mert nincs rá szükség többet, meghaladtuk azt!

Milyen más így gondolkodni! Meghaladtam, mert beteljesítettem egy szakaszt, tovább léphetek a következőbe akkor, ha jól meg tudtam élni a lehetőségeket, ezáltal a szükséges készségeket kimunkálva. De jaj, ha nem. Akkor válság jön megváltás helyett.

Kiégés, burnout

Nemcsak nőket érint ez a szakasz, és nem is feltétlenül életkorhoz kötődik. Kíméletlen őszinteséggel beszél erről a művész:

„A nevem Lester Burnham. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok. És alig egy éven belül meghalok. Ezt persze most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok. Nézzetek rám. Rejszolok a zuhany alatt. Ez a napom fénypontja. Innen már csak rosszabb lesz. Ez a feleségem, Carolyn. Látjátok, hogy megy a metszőolló nyele a kerti cipőjéhez? Ez nem véletlen. Már a puszta látványa lefáraszt. Nem volt mindig ilyen. Régen boldog volt. Régen boldogok voltunk. Ez a lányom, Jane. Egyke. Teljesen tipikus tinédzser. Dühös, bizonytalan, zavart. Bár mondhatnám neki, hogy ez elmúlik, de nem akarok hazudni. A feleségem és a lányom is azt hiszi, hogy irdatlan nagy vesztes vagyok. És igazuk van. Elvesztettem valamit. Nem tudom pontosan, mi az, de tudom, hogy nem voltam mindig ilyen…kába. De tudjátok mit? Sosincs késő megtalálni, ami elveszett”

Az Amerikai szépség 1999-es amerikai film. Sam Mendes brit színházrendező első nagyjátékfilmjének kezdő gondolatai megfogalmazzák a változókor lényegét. A film 5 Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film díját is, és a művészet erőteljes eszközeivel segíti a változásokra és az élet lényeges dolgaira való rátalálást.

Életközép, mint lehetőség a megfordulásra

Az életünk közepéhez érkezve, a fokozott és rohanó ritmusokban menetelve néha annyira szétforgácsoljuk erőinket, hogy a szétszórtságban nem látjuk többé, kik vagyunk.

Elérve a perifériát, óhatatlanul eljön a visszafordulás ideje, a középpont felé, a visszatalálás ideje, ahol újra képessé válunk megkülönböztetni:

mi kell s mi nem, mi jó, mi nem.

Eljött a teljes, és sokszor kíméletlen az őszinteség, a számvetés ideje, hiszen az idő fogy, sürget, nincs mire várni! A megfelelések kényszereire jobban rálátva rájövünk arra, ha illúziókban éltünk, vagy másnak megfelelve nem a saját életfeladat beteljesítésére szántuk erőinket. Az önazonosság hiánya kegyetlenül fájdalmas.

Áldozatból felajánlás

Életünk közepéig sok áldozatot hoztunk másokért.

Önként hozok másokért áldozatot, de nem válok áldozattá!

Rétegről rétegre egyre erősebben látszanak, majd kisvártatva engedődnek el a haszontalan, kiürült, már nem igazi táplálást jelentő kapcsolatok és tevékenységek, mert elbírhatatlanná válnak testnek és léleknek egyaránt.

A felvállalás ideje jön el: az érzelmek és életfeladatok tekintetében egyaránt. Önmagunk felvállalása.

Nem csoda, ha a külső szemlélőnek ijesztővé válik a megszokott, kiszámítható viselkedésű nő 180 fokos fordulása, személyiségének gyors változása, és az új hangja, új szokások sokasága.

Visszavonulás ideje

Zarándoklatra kell indulni, akár 40 napon 40 éjen át, az ősi írások szerint, megtalálni a valóságot, az érzékek és érzelmek tisztításán keresztül, s ehhez el kell távolodni a mindennapoktól. A zarándok alázatot és elfogadást gyakorol, mikor terheit hátrahagyva elindul Önmaga felé. Megtapasztalja Önmaga valóságát, és olyan készségeire talál rá, melyek a következő évek életfeladatait segítik jól megélni:

• bizalom
• alázat
• önátadás
• együttérzés
• kozmikus renddel való együttlét
• szabadság
• béke

Nagy átalakulás történik a fontos életszakaszokat megelőzően Elizabeth Davis szerint, aki az Életkörök című könyvében ekképpen határozza meg az Átváltoztató életállomást:

• amikor átlépjük egy fontos életszakasz küszöbét
• mindennek a forrása, az élet kerete
• születés-halál-újjászületés
• energiája középpontból áramlik ki
• képlékeny, izzó magma
• átalakulás csatornája
• légüres tér, ahol minden lehetséges
• jelképezi életünk, létezésünk legalapvetőbb, leglényegesebb alapját à fejlődésre, átalakulásra irányuló képességünket
• amikor kinyílik a változás ajtaja, megnyílik a szív
• átváltozás irányíthatatlan, megadás kell, integrál, tudatossághoz segít
• átváltozás hernyó, kígyó, évszakok –; irányíthatatlan, de elengedhetetlen
• szülés vérmisztériuma olyan csúcspont, amely az átalakulás gyötrelmét és önkívületét illusztrálja
• legmélyebbre hajló átalakulás nagy nehézséggel jár (darabokra esünk, új forma kell)
• a ellenállunk az ismeretlen szavának nem részesülünk a létezés mágiájában és csodájában: életünk irány és szenvedés nélküli, unalmas lesz
• félelem lényeges szerepet játszik az átalakulásban, hiszen katalizátorként szolgál
• félelem: szövetséges, mert figyelmeztet, energizál, ébren tart, erőt ad az elszántsághoz
• kezelése: hónom alá csapom, szorosan testemhez simítom, társammá teszem
• „engedd el, csináld végig, ne küzdj vele, bízz a folyamatban, meg tudod csinálni”
• szembenézni félelmekkel rugalmasság, fesztelenség készségét kell kimunkálnunk
• átalakulás sötét ideje, ahol előjönnek a látomások, különféle jelképek, hogy tovább kalauzoljanak
• illúziók nélkül látni önmagunkat; ne ítélkezzünk
• archetípus „ugrás a hitbe” mesevilág, folklór: hős bátran belerohan az életveszélybe, és időtlen dimenzióba lép, ahol bármi megtörténhet
• megadjuk magunkat a sorsunknak, elgördítjük a szenvedélyünk előtt álló akadályokat, így az átalakulás FŐNIX-szerű lesz

Ahogy a méh magába szívja a megtermékenyített petesejtet, úgy szippant magára az átváltoztató, amikor megértünk a változásra és gondoskodásra, védelemre van szükségünk. Mire számíthatunk ezen az úton?

Lehullanak az álarcok, csak az lesz fontos, ami igazi és őszinte.

Központból kifelé, majd vissza

Az életünk mandalájában Ruediger Dahlke szerint az odavezető út az ellentétek és feszültségek világába való belebonyolódást jelenti

a visszaút pedig a fejlődés, illetve a vallások által emlegetett üdvözülés lehetőségét hordozza magában.

Modern világunkban a központtól kifelé utat egyértelműen jobban értékelik a visszafelé tartó útnál. A visszaút a lélek fejlődését szolgálhatja.

Mindkét irány szükséges!

Részlet: Kornhoffer Tünde: Menomorfózis – változókor ajurvédikus megközelítésből – 2. kiadás, 2023. jegyzetből

---